II. Pázmányos Fraknói Nyári Akadémia

Augusztus első napjaiban került megrendezésre immár második alkalommal az MTA–PPKE ’Lendület’ Egyháztörténeti Kutatócsoport által hagyományteremtő céllal életre keltett Fraknói Nyári Akadémia. A szakmai találkozó helyszínéül a tavalyi murakeresztúri plébánia és Surd után idén Siófok-Kiliti szolgált. Az elmúlt évhez hasonlóan Gárdonyi Máté teológiai tanár, Kiliti plébánosa, valamint Tusor Péter egyetemi docens, az Egyháztörténeti Kutatócsoport vezetője voltak a szabadegyetem kurátorai, a hallgatói szervező és igazgató pedig Kanász Viktor volt.

A délelőtti és délutáni szekciókban elhangzó előadásokat közösségi és sportprogramok, bográcsozás, népzenés est és dalárda, valamint közös siófoki fürdőzések követték. A tavalyi akadémián mesterszakos egyetemi hallgatók és doktoranduszok ismertették új kutatási eredményeiket, idén pedig gyakorló történészek, neves egyházi, illetve világi kutatók és szakemberek, valamint doktorjelöltek tartottak szakmai értekezéseket. Az akadémia vendége volt továbbá Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye kiérdemesült püspöke.

A négynapos rendezvény első napján, augusztus 1-jén a közös vonat- és buszút, valamint a szállás elfoglalása után a szakmai program Tusor Péter megnyitó beszédével kezdődött. Kifejtette, hogy az MTA ’Lendület’-program támogatásával a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen működő Egyháztörténeti Kutatócsoport kiemelt feladata és célja a hallgatók speciális képzése és tudományos motiválása, melyhez tökéletes terepet tud nyújtani a nyári szabadegyetem keretében megélénkülő szakmai diskurzus, a közösen és hatékonyan eltöltött szabadidő.

A megnyitó után Gárdonyi Máté Egyháztörténeti szempontok a tolerancia fogalmához című előadásával kezdődtek meg a szakmai program. Bemutatta, hogy az egyes történelmi korszakokban hogyan változott a tolerancia fogalmának, illetve gyakorlásának katolikus és protestáns értelmezése. Elemzése során részletesebben kitért a korszak katolikus egyházának belső reformjával kapcsolatban a Trentói zsinat teológiai jelentőségére, a jozefinista egyházi tolerancia vizsgálatára és a türelmi rendelet hatására, valamint a II. Vatikáni zsinat utáni teológiai útkeresés időszakára.

Nemes Gábor, a Győri Egyházmegyei Levéltár levéltárosa Magyarország és az Apostoli Szentszék kapcsolatai VII. Kelemen pápa idején című előadásával a vatikáni magyar kutatások legújabb, a középkori magyar történelemre vonatkozó eredményeit mutatta be. Az előadó a tavalyi év folyamán közölte a témával kapcsolatban VII. Kelemen pápa 1523 és 1526 között kelt 150 magyar vonatkozású brévéjét Brevia Clementina című kötetében, a nyári akadémia keretében tartott előadásában pedig érthetően és érzékletesen vázolta fel a 16. század első évtizedeiben állandósuló diplomáciai jelenlétek kialakulását, a korszak szentszéki-magyar kölcsönös jelenlétét. Így például Giovanni Antonio Buglio (Barone di Burgio) apostoli nuncius (1523–1526) magyarországi tevékenységéről, egyes magyar bíboros protektorok, például Hunyadi Mátyás uralkodásának idejéből Aragóniai János és Rodrigo Borgia személyéről, vagy az egyes magyar királyok Rómába küldött követeiről és a Jagelló-országok közös képviseletéről tudhattunk meg többet. Fontos szerepet tölthettek be adott esetben a korszak római magyar gyóntatói, például Szondi Pál és más, hosszabb ideig Rómában tartózkodó magyar személyek, zarándokok, pereskedők, kérvényezők is, akik Rómába mentek ügyeket intézni. Az előadás második felében a Mohács utáni megváltozott politikai helyzet diplomáciai kapcsolatait tárta elénk az előadó, ismertetve az I. Ferdinándhoz, valamint Szapolyai Jánoshoz érkező pápai követeket.

Az első nap délutáni szekcióját Török József egyetemi tanár, a Kutatócsoport szenior kutatója és tanácsadója nyitotta meg A francia forradalom egyházpolitikája című előadásával, melyben a téma kapcsán személyes kutatási élményeiről is érzékletesen beszámolt a hallgatóságnak. Értekezése során a francia forradalom egyházi vonatkozásairól, a papság polgári alkotmányáról és a papság fizetéséről, a papi eskü letételéről, a szerzetesek és az apácák életének megváltozásáról, valamint a clandestine vallási élet, azaz a titokban, őskeresztény módon gyakorolt és megélt vallásosságról is beszélt. Mindezek előtt részletesen kitért Sieyés abbé híres, Mi a harmadik rend című röpiratának hatására, és arra a szegmensre is, hogy az egyházi szereplők voltak leginkább az ideológiai szervezői a polgári rend megmozdulásainak. Felhívta a figyelmet arra, hogy érdemes még alaposabban megvizsgálni azokat a forradalom kitörése előtti mentalitásbeli elmozdulásokat, melyek leginkább a forradalom radikalizálódása során bontakoztak ki (például az idő és a tér deszakralizálása kapcsán), és mélységeiben érintették a hit megélésének mindennapjait.

C. Tóth Norbert (MTA–HIM–SZTE–MOL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport, tudományos főmunkatárs) Az egyházi középréteg mályuszi modellje – felújítás vagy újraépítés? című, kérdésfelvető előadásában Mályusz Elemér egyházi társadalomról írt „kultikus” könyvének neuralgikus pontjaira és már meghaladott elemeire, valamint az egyházi középréteg „mályuszi modelljének” egyértelmű újragondolására és újraépítésére hívta fel a figyelmet. Több kérdéses pont említésével és rövid vizsgálatával támasztotta alá állításait, például a magisztrális jövedelmek, az 1404. évi főkegyúri jog kihirdetése és hatása, a javadalomhalmozás problematikája, a Jagelló-kori követjelentések, illetve a kiváltságolt plébániák és az alsópapság helyzete kapcsán. Az újabb kutatások alapján kimutatható, hogy Mályusz állításával szemben bizonyíthatóan nagyon kevés volt az idegen származású kanonokok száma a káptalanokban (nem a pozsonyi társaskáptalant, hanem egyéb káptalanokat vizsgálva 1425-ig bezárólag), valamint sokszor nem voltak a klasszikus értelemben valós javadalomhalmozások azok, melyekre Mályusz hivatkozik, ugyanis bizonyos források felülreprezentáltnak értékelhetőek. Előadása végén összefoglalóan kitért arra, hogy kiemelten fontosnak tartja egyedi esetek kellő mélységű feldolgozását, hiszen mélyfúrásokra van szükség a teljesebb kép kialakításához. Lefektette, hogy új egyházi társadalomkép megrajzolása szükséges, melyhez elengedhetetlenül fontos modern szempontú adattárak összeállítása a székes- és társaskáptalanok helyzetéről, valamint a magyarországi és a pápai, szentszéki iratanyag további feltárása és mindezek megfelelő összevetése is.


Fedeles Tamás (PTE BTK Történettudományi Intézet, Középkori és Kora újkori Történeti Tanszék, docens) Magyar klerikusszentelések Rómában a késő középkorban című előadásában a 16. század eleji római magyar papszentelések kutatásának jelenlegi helyzetét mutatta be. Felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarországon a korszak papszenteléseivel érdemben Lukcsics Pál témába vágó értekezésein túl nem foglalkoztak, pedig rendelkezésre áll a téma alapvető forrása, a középkori római papszentelésekről szóló Libri Formatarum, mely a 16. század elejéig tartalmaz vonatkozó adatokat, a cél pedig az, hogy ennek a magyar vonatkozású adatait, tehát a római Kúriánál történő, magyar vonatkozású szenteléseket megfelelően publikálják. Az 1426 és 1523 közötti időszak magyar vonatkozású bejegyzéseinek vizsgálatával kimutatható, hogy a legtöbb bejegyzésben Esztergom, Eger és Zágráb szerepel, valamint kiugróan sok bejegyzés az 1495–1497 közötti időszakból található a regisztersorozatban. Fedeles Tamás az előadás végén kitért a további kutatási feladatokra és lehetőségekre is, például kiemelte az identifikáció fontosságát és a javadalmak elhelyezését, illetve felhívta a figyelmet arra, hogy a kutatás későbbi fázisaiban fontos lesz az eddig kinyert adatoknak a vonatkozó supplicatiók, bullák kontextusában történő elemzése, valamint mindezek összevetése a folyamatban lévő egyházi archontológiai kutatási eredményekkel és a „mályuszi modellel”. A napot a plébánia udvarán tartott bográcsozás, közös vacsora és népzenés est zárta, melyhez a hangulatot a piliscsabai Kisze-Kusza zenekar tagjai biztosították.


Augusztus 2-án a délelőtti szekció előadásait Tóth Tamás, a római Pápai Magyar Intézet rektora kezdte meg A Pápai Magyar Intézet és a magyar egyháztörténet címmel, melyben átfogó képet nyújtott az intézetről és épületéről, a Falconieri-palota történetéről. Az intézet gyökerei a 19. század második feléig nyúlnak vissza; XIII. Leó pápa, akit személyes vonatkozások is kötöttek a Falconieri-palota épületéhez, 1881-ben nyitotta meg a kutatók előtt a Vatikáni Titkos Levéltárat. A magyarok az elsők között kívántak kutatóintézetet alapítani az örök városban, melyre végül Fraknói Vilmos választott püspök, nagyváradi kanonok vállalkozott, aki alapítványt hozott létre Rómában, és ennek érdekében megépíttette a Fraknói-villát, amely jelenleg a magyar nagykövetség székhelye. Tóth Tamás előadásában nagy hangsúlyt kapott a Falconieri-palota 1927. évi megvásárlása, melynek második emeletén a későbbiekben önállósodott Római Magyar Akadémia papi osztálya működött, valamint az intézet további 20. századi történetének egyes fontos állomásai, így például az 1940. évi hivatalos megalapítás körülményei, vagy Luttor Ferenc szerepe. A rektor előadásának gazdag képanyagával és személyes vonatkozású történeteinek elmesélésével igazán közel hozta a hallgatósághoz az intézet szellemiségét.


A délelőtti szekció másik előadását az Európai Parlament munkatársa, Török Gábor teológus és egyházpolitikai szakértő tartotta, aki Brüsszelből érkezett az akadémiára Az egyházak és az EU viszonya magyar szemmel – Tapasztalatok Brüsszelből című előadásával. Részletesen kitért az Európai Unió egyházakhoz, leginkább a katolikus körökhöz és a Szentszékhez fűződő viszonyára és a „keresztény projektre”, az 1950-es évektől napjainkig elemezve és áttekintve a témakört. Megtudhattuk, hogy az 1950-es években a Szentszék rendkívül szimpatikusnak találta és támogatta a Schumann-terv koncepcióját, mint a legújabb kor nagy vívmányát. 1956-ban hozták létre Strasbourg-ban a Katolikus Információs Irodát, melynek székhelyét 1963-ban Brüsszelbe helyezték át. 1970-ben döntötte el a Szentszék, hogy nunciatúrát állít Brüsszelben, innentől kezdve hivatalos a diplomáciai kapcsolat az Európai Unió és a katolikus egyház között. Az előadás további részében képet kaptunk többek között az ortodoxok (Ecumenical Patriarchate) és a protestánsok (CEC, CCEE) Európai Unióval való kapcsolatáról, az alsóbb egyházi szinteken működő brüsszeli és strasbourgi politikai tevékenységről, például a jezsuitákról (Jesuit European Social Center, Jesuit Refugee Service), az Európai Parlament és az Európai Néppárt egyházakkal kapcsolatos dialógusáról, valamint arról, hogy milyen új kihívásokat jelent az Unió számára az iszlámmal való párbeszéd kialakítása.

A délutáni szekcióban elsőként Bácsatyai Dániel doktorjelölt beszélt Dietrich von Nieheim híres német klerikus, történetíró, pápai kancelláriai alkalmazott működéséről, aki a konstanzi zsinat és Luxemburgi Zsigmond uralkodásának idején élt és alkotott, a zsinati mozgalom híve volt. Az előadásban Nieheim Vividarium című szöveggyűjteményéről tudhattunk meg többet, melynek vezérfonala az imperium és a sacerdotium, azaz a pápai és a császári hatalom viszonyának elemzése volt. Nieheim két olyan forrást idéz a Magyar Királyság területéről a királyi tetszvényjog 1405. évi intézkedése kapcsán, melyekből egyértelműen levonható az a következtetés, hogy a szerző a pápai udvar pénzügyeinek kritikáját fogalmazta meg, és a császári hatalom mellett foglalt állást.

A következő előadást Lábár Tamás pécsi egyházmegyei diakónus tartotta Német birodalmi egyházfejedelmek a 17–18. században: ambíciók és kondíciók címmel, melyben a német egyházfejedelmek koraújkori jogi státuszát tisztázta. Az egyházfejedelmek négy fő rétegét a választófejedelmek (a mainzi, a trieri és a kölni érsek), az érsek- és hercegpüspökök, a hercegesített apátok, illetve prépostok, valamint a birodalmi apátságok alkották. Az előadó érintette a pallosjog kapcsán a boszorkányperek egyházjogi, büntetőjogi és teológiai vizsgálatának szükségességét, valamint részletesen kitért az egyházfejedelmek szerteágazó mecenatúrájára, így például a salzburgi és a würzburgi építkezésekre, valamint a fuldai kolostoregyüttes épületkomplexumára is. Az előadás végén lefektette, hogy az egyházfejedelmek belpolitikájukban és mecenatúrájukban sikeresek voltak az időnként hátrányos politikai események ellenére is, és a szekularizációig megőrizték függetlenségüket és befolyásukat.

A nap záróeseménye és egyben az akadémia egyik különleges programja volt a Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspökkel folytatott közel két órás beszélgetés, melynek során Tusor Péter kérdéseinek és a közönség érdeklődésének köszönhetően nemcsak a szakmai előadásokon keresztül tudhattunk meg többet egyes történelmi korszakokról, hanem egy olyan élő történelmi személyt is megismerhettünk, aki klerikusként valóban átélte a 20. század második felének történéseit. Bosák Nándor 1974 és 1977 között az Eger-Belvárosi plébánián volt káplán, majd 1977 és 1993 között teológiai tanár volt az Egri Hittudományi Főiskolán, ahol 1977-től 1990-ig spirituálisként, majd 1993-ig rektorként működött. 1993-ban nevezték ki az első Debrecen-nyíregyházi püspökké. 2015-ben, miután 75. életévét betöltötte, Ferenc pápa elfogadta lemondását és az egyházmegye második püspökének Palánki Ferenc korábbi egri segédpüspököt nevezte ki. Az új püspök beiktatásáig mint apostoli kormányzó vezette az egyházmegyét. A beszélgetés során felmerülő témákat, így például a Mindszenty-kérdést, a békepapság megítélését, a titkos papszenteléseket, az 1958. évi kispaplázadást vagy az 1964. évi megállapodást követő miliőt személyes történeteinek tükrében, de mindemellett árnyalt és elmélyült történeti megközelítésben ismerhettük meg. A beszélgetés során felmerült a II. Vatikáni zsinatot követő egyházi korszak és az új liturgia kérdése, valamint az új, Debrecen-nyíregyházi püspökség 1993. évi megalapításának körülményei is.


A szakmai program a harmadik napon, augusztus 3-án két, az Egyháztörténeti Kutatócsoport posztgraduális kutatásait bemutató előadással zárult. Elsőként Fazekas Ibolya doktorjelölt beszélt a 19. század-eleji püspöki jelentések tükrében a váci egyházmegyei állapotokról. A bécsi Udvarhoz beküldendő jelentéseket I. Ferenc tette kötelezővé 1804. évi rendeletével. Ezekből a forrásokból újra lehet gondolni a 19. század eleji alsópapságról és a papi morálról alkotott eddigi véleményeket. Az előadó kitért arra, hogy Meszlényi Antal például olykor elítélő a korabeli papság moráljával kapcsolatban, ám az említett forráscsoport vizsgálatából nem ez derül ki, így újraértékelést tart szükségesnek. Előadásának második felében kitért a 1828. évi Nádasdy Ferenc-féle váci jelentés fontosságára, melynek kapcsán elemezte a plébánosok korabeli fontos normakommunikációs szerepét és a posztjozefinista korszak egyházpolitikájának újraértelmezési lehetőségét is. A második előadásban Jávor Miklós Egyházpolitika és ateizmus a Kádár-rendszer korai éveiben (1957–1964) címmel szemléletmódot kívánt adni a Kádár-korszak gondolkodásmódjának vizsgálatához. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ateista propagandatevékenység, a szocialista embertípus és lelkialkat vizsgálatához a gondolkodásmód teljes átalakítása szükséges. Kifejtette, hogy az 1960-as években sokkal megfontoltabb, árnyaltabb, hosszabb távra ható egyházüldözési metódus váltotta fel a korábbi erőszakos egyházakkal szembeni politikát. A szocialista tudományosság jegyében olyan új fogalmi rendszereket alkottak, melyek a keresztény fogalmak antitéziseiként működtek, valamint olyan alapvető fogalmakat töltöttek fel új jelentéstartalmakkal, mint a haza vagy az erkölcs. Az előadó részletesen elemezte Farkas Endre A kommunista erkölcs című 1962. évi munkáját az erkölcs új fogalmának értelmezése kapcsán, valamint kitért a kommunista ifjúság kapcsán arra, hogy milyen fontos szerepet kaptak a kommunista forradalmi romantikában az új példaképek.

Mind szakmailag, mind szabadidős programok tekintetében jó hangulatban telt a II. Fraknói Nyári Akadémia négy napja, mely a tavalyit meghaladva idén szélesebb tematikával és több előadással várta a résztvevőket. A hivatalos programot a Bosák Nándor püspök által celebrált főpapi mise, valamint a két kurátor, Gárdonyi Máté és Tusor Péter szavai zárták, akik kifejtették, hogy a nyári akadémia kiváló alkalom volt arra, hogy megmutassa elképzeléseiket a katolikus egyetem feladatairól, lehetőségeiről és céljairól, mellyel az egyetemi keretek között történő egyháztörténeti képzéshez még hatékonyabban hozzá tudnak járulni. Az előadók közül többen be fogják mutatni legújabb kutatási eredményeiket augusztus 23-án az idei VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson is, a Vatikáni magyar történeti kutatások a 21. században címmel Tusor Péter és Fedeles Tamás által vezetett szimpóziumon.

A püspöki interjú, valamint Török Gábor előadása meghallgatható az Egyháztörténeti Kutatócsoport Youtube-csatornáján. További részletek az Egyháztörténeti Kutatócsoport honlapján olvashatók.

Schvéd Brigitta

Fotó: Varga Mátyás

Ezt olvastad?

2024. február 24-én, a Kárpátaljai Szövetség székházában mutatták be a Közel 80 éve történt című tanulmánykötetet, a Gulág- és Gupvikutató
Támogasson minket