III. Fraknói Nyári Akadémia – A már létező hagyomány

Balatonkiliti, Fraknói Vilmos, Lendület Kutatócsoport, Nyári Akadémia, Tusor Péter… olyan nevek ezek, melyek alapján az Újkor.hu olvasói már tudják, mai Országjáró cikkünk egy beszámoló lesz a 2017-es Fraknói Nyári Akadémiáról. S valóban, ezúttal is Schvéd Brigitta vezet minket körbe a jó hangulatú eseményen.


Csoportkép a tihanyi apátságban

Idén immár harmadik alkalommal, augusztus 7-10. között került megrendezésre az MTA–PPKE ’Lendület’ Egyháztörténeti Kutatócsoport által hagyományteremtő céllal életre keltett Fraknói Nyári Akadémia, melynek középpontjában ez alkalommal a Veszprémi Főegyházmegye története állt. Mivel a Lendület kutatócsoport 2012 óta végzett öt éves munkája lezárult, és 2017. július 1-jével MTA–PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoportként folytatja tevékenységét, így az idei szakmai találkozót immár ezekben az új keretekben szervezték meg, melyet az MTA, a veszprémi érsekség és a balatonkiliti plébánia támogatott. A program helyszínéül az előző évhez hasonlóan ismét a Balaton partja szolgált, ezúttal Tihany, „a Balaton koronája”, ahol az apátságban és a hozzá tartozó Szent Kristóf Vendégházban zajlottak az első három nap programjai, az utolsó nap pedig Veszprém tanulmányozásának jegyében telt. Az elmúlt évekhez hasonlóan Gárdonyi Máté teológiai tanár (Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola), Balatonkiliti plébánosa, valamint Tusor Péter egyetemi docens (Pázmány Péter Katolikus Egyetem), a kutatócsoport vezetője voltak az akadémia kurátorai, az igazgató pedig Kanász Viktor volt. Idén a Pázmány Péter Katolikus Egyetem mellett az Eötvös Loránd Tudományegyetemről és a Pécsi Tudományegyetemről is érkeztek előadók és résztvevő hallgatók.


Gárdonyi Máté, Bácsatyai Dániel, C. Tóth Norbert és Forgó András előadása

A négynapos rendezvény első napján, augusztus 7-én a szállás elfoglalása után a szakmai program Tusor Péter megnyitó beszédével és Gárdonyi Máté Veszprémi egyházmegyei zsinatok című nyitó előadásával kezdődött, melyben a 2016 végén megjelent Egyházmegyei zsinatok és tanácskozások Veszprémben című kötetéhez kapcsolódóan felelevenítette a veszprémi egyházmegyében tartott főbb egyházmegyei zsinatokat és gyűléseket, valamint azok jellegzetességeit. Az említett kötet a Magyar Történelmi Emlékek – Okmánytárak – Egyháztörténeti Források című sorozat legújabb tagja, és egyben forráskiadvány is. A korábbi középkori és koraújkori kutatásokat figyelembe véve Gárdonyi Máté az 1848. évi egyházmegyei tanácskozás és az 1996. évi főegyházmegyei zsinat közötti időszakra koncentrált, kihangsúlyozva, hogy milyen hatással voltak a helyi zsinatok előkészítő tanácskozásaira és a zsinati határozatokra a világegyházban végbemenő változások, a pápai enciklikák útmutatásai, illetve a nagypolitikai történések a 19–20. században. Az előadás többek között kitért az 1923. és 1934. évi egyházmegyei zsinatokra, melyeket Rott Nándor megyéspüspök hívott össze, valamint arra a fontos momentumra is, amikor 1991-ben Szent II. János Pál pápa első magyarországi látogatásakor a püspöki karhoz intézett beszédében felszólította a főpásztorokat arra, hogy dolgozzák ki a korszerű lelkipásztorkodás alapelveit, utalva az egyházmegyei zsinatok fontos szerepére is. Dr. Szendi József, a Veszprémi Főegyházmegye első érseke az elsők között jelentkezett a zsinat megtartására, melynek tanácskozásait 1996 júniusában tartották, a zsinati rendelkezések pedig 1996 decemberében léptek életbe. A napot közös balatoni fürdőzés és tihanyi barangolás zárta.

A második nap, augusztus 8-án délelőtt tartalmas szakmai előadások követték egymást. Elsőként Bácsatyai Dániel (MTA BTK Történettudományi Intézet) Első magyar neposok című előadását hallgathatták meg a résztvevők a tihanyi apátság előadótermében. Az előadás bőséges adatokkal szolgált a 13. századi magyarországi egyháziakra és javadalmaikra vonatkozó pápai kinevezésekkel kapcsolatban. Az adatok elemzésével és összevetésével megállapítható, hogy a Magyar Királyság esetében nem volt általánosan jellemző a pápai kinevezés a korszakban, mely inkább azokban az esetekben volt alkalmazott, amikor a kinevezni kívánt egyházi személynek már volt Magyarországhoz köthető kapcsolata. Az előadásban bemutatásra került Báncsa nembeli István esztergomi érsek spanyolországi rokonsága is, aki a tatárjárás alatt váci megyéspüspök és IV. Béla kancellárja volt, és követségben is járt II. Frigyes császárnál, illetve IX. Gergely pápánál a tatárok elleni katonai segítségkérés érdekében. 1242-ben választotta meg az esztergomi káptalan érsekké, mely címet 1252. évi lemondásáig viselte. Ezután a pápa kinevezte Palestrina püspökévé és bíborossá, így Báncsa István lett az első magyar bíboros, aki fontos szolgálatot tett pápai követként is. Az előadó Báncsa példájával rávilágított arra, hogy a pápai kinevezés összefüggésben állhatott rokoni és bizalmi kapcsolatokkal is, ahogy Báncsa esetében a bíboros és unokaöccsei közötti rokoni szálak felhasználása volt tetten érhető.

A következő előadást C. Tóth Norbert (MTA–HIM–SZTE–MOL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport, tudományos főmunkatárs) tartotta Bakócz Tamás rokonsága címmel, melyben részletesen ismertette a végül az esztergomi érseki székig emelkedő Bakócz (Bakóc) Tamás bíboros pályájának főbb állomásait. Az előző előadásban is fontos szerepet játszó rokonsági kapcsolatokhoz, az egyházi nepotizmushoz kötődően itt is világossá vált, hogy a bíboros hogyan tudta kiterjedt rokonságának köszönhetően növelni (egyház)politikai befolyását. Az előadó az eszközök terén kiemelte és részletesen tárgyalta Bakócz rokonságának házasodási szokásait, illetve példákkal szemléltette a rokonságon belül Bakócz által szabályozott birtoköröklési rendet, kitérve a prímás oldalági leszármazottaira, az Erdődy grófok 16. századi felemelkedésére.

Forgó András (egyetemi docens, PTE BTK) A zirci apát és a veszprémi püspök kapcsolata a 18. században. Együttműködés és konfrontáció címmel Polány és Sóly falvak példáján keresztül rávilágított az említett két egyházi méltóság ambivalens kapcsolatára, mely olykor egyetértésben telt, máskor pedig konfrontációkkal volt terhes. Az előadás végén egyértelművé válhatott, hogy a Magyar Királyság területén a 18. század majdnem egészében véve a kései konfesszionalizáció korának tekinthető. Polány esetében kiemelte az előadó, hogy a zirci ciszterci apátság birtokai közül itt bontakozott ki a legjelentősebb felekezeti konfliktus, ugyanis az Árpád-kori alapítású település a török hódítás előtt a szomszédos Bakonybél bencés apátságához tartozott, csak az ezután következő zűrzavaros időszak alatt került a zirci apátság birtokai közé. A török idők utáni visszarendeződés eredményeképpen az 1747. évi vizitáció már a veszprémi püspökséghez sorolta. A községben a 18. század eleji betelepítések hatására vegyes etnikumú lakosság alakult ki, a magyarok református felekezetűek, a betelepített német lakosok pedig katolikusok voltak. Polány esetében a katolikus németek betelepítése után sikerült a református templomot és parókiát megszüntetni, viszont például a Veszprémhez közeli Sólyban erre csak részben került sor, ahol a lakosság döntő többsége református volt, és a zirci apát nem kockáztathatta meg jobbágyainak elköltözését. Sóly esetében kiemelte az előadó, hogy a fő konfliktust inkább a helyi plébános kinevezésének joga váltotta ki. A felvázolt két esetből jól kirajzolódott, hogy a protestánsokkal szembeni ellenségesség tekintetében egyetértés volt az apát és Padányi Biró Márton püspök között (a korszakban azonban nem volt egyedi példa a protestánsokkal szembeni türelmetlen magatartás), bizonyos kérdésekben azonban konfrontáció alakult ki közöttük, mely leginkább a püspöki ideál és a szerzetesi eszmény közötti alapvető különbségből eredeztethető.


Az apátsági vezetés kezdete

Az előadásokat egy tartalmas vezetés követte a bencés apátságban, melynek során Barkó Gábor Ágoston szerzetes atya ismertette a résztvevőkkel az apátság és a templom, illetve a bencés rend helyi történetét az 1055. évi alapítástól kezdve egészen a mai napig.


Az apátsági altemplomban

A vezetés során alaposan megtekinthettük az apátsági templomot, ahol részletes történeti adalékot kaptunk a bencés rend tihanyi működéséről. Megismerhettük a legújabb történeti eseményeket is, így például azt, hogy a rend 1990-ben térhetett vissza Tihanyba, de a kolostor-együttest csak 1994-ben kapta vissza az államtól, továbbá azt, hogy 1992-ben indult el a templom belső restaurálása, mely 1996-ra fejeződött be. 1996-ban a kolostor teljes felújítását is megkezdték. Ezt követően megtekinthettük a feltételezhetően I. András király maradványait is őrző altemplomot, illetve a Tihanyi Bencés Apátság Gyűjteményének két kiállítását; a IV. Károly király-emlékszobát, melynek egyik részében Bárány Krisztián és Bárány Dániel új filmje, „A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában” című alkotása is megtekinthető, illetve az Apátsági pincében berendezett bencés gasztronómiai kiállítást (A Szerzetesek asztalánál. Étkezési kultúra a Tihanyi Bencés Apátságban régen és ma), mely nagyon érdekes és jól felépített tárlatnak bizonyult. A vezetést szabad program követte, amikor a résztvevők felfedezhették Tihany szépségeit. Tökéletes volt az idő a balatoni fürdőzéshez, mások pedig kirándultak a Belső-tóhoz vagy a Barátlakásokhoz. Az este folyamán különleges program színesítette az akadémiát; Korzenszky Richárd perjel atya, bencés szerzetes és pedagógus, a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója megtartotta Az én Arany János képem című előadását, mely az eddigiektől eltérően irodalomtörténeti témájú, igazán személyes hangvételű elemzés volt. A perjel atya irodalomtörténeti érdeklődése és tájékozottsága nem meglepő, hiszen magyar és orosz szakos egyetemi diplomát szerzett, és egyetemi doktori dolgozatát a 17. századi magyarországi unitárius énekköltészet témájában írta. A Vásárban című vers és az Ágnes asszony című ballada elemzésén keresztül megérthettük, hogy mit jelent a perjel atya számára Arany János, az a nagy formátumú 19. századi költőnk, akinek művei a tág közösséghez szóló üzenettel bírnak. Igazán nagy hatása volt a ballada elemzésének, melyben a perjel atya érzékletesen fejtette ki azt, hogy a bűn magában hordozza a büntetést, a bűn és a bűnhődés összefügg, és minden emberi ítéletnél nagyobb ítélő van felettünk.


A szerdai kerekasztal-beszélgetés

A harmadik nap, augusztus 9-én szintén szakmai programok kísérték egymást a délelőtt folyamán. Először meghallgathattuk Takáts István teológus, egyháztörténész, veszprémi érseki kancellár panelelőadását Jacques-Bénigne Bossuet 17. századi francia teológus munkásságáról és korszakra gyakorolt hatásáról. Az előadó idén februárban védte meg olasz nyelvű doktori értekezését ebben a témában a római Pápai Gergely Egyetemen (Pontificia Università Gregoriana) Il senso della storia e il ruolo della Provvidenza nelle opere di J.B.Bossuet címmel. Az akadémián elhangzó előadásában doktori értekezésének főbb pontjait és eredményeit mutatta be. Bossuet francia katolikus püspök, teológus és író volt, aki 1670-ben a trónörökös Lajos királyi herceg tanítója lett, és több traktátust írt a herceg okítására. Ezek közül egyet részletesen elemzett az előadás (Discours sur l’histoire universelle), melyben történetfilozófiai és hitbeli kérdéseket fejteget Bossuet, összekapcsolva a történelem értelmét a Gondviselés szerepével. Az előadást egy kerekasztal-beszélgetés követte a római tanintézetek egyháztörténelemben és annak oktatásában betöltött szerepéről. A Bossuet-előadáshoz kapcsolódva a beszélgetés elején máris felmerült a történetfilozófia és a forrásolvasási technikák egyetemi oktatásának fontossága. A továbbiakban Takáts István és Gárdonyi Máté felidézték korábbi római tanulmányaikat, így személyes élményeket hallhattunk a Collegium Germanicum et Hungaricum, illetve a Pápai Magyar Intézet közegéről, és megismerkedhettünk a két intézmény történetével. Takáts István kilenc évig volt Rómában, ahol a Pápai Gergely Egyetemen végzett, ott ihlette meg egy történetfilozófiai kurzus, melynek hatására mélyebben foglalkozni kezdett Bossuet munkásságával. Gárdonyi Máté a Pápai Magyar Intézetben tanult két évig, mely abból a szempontból is fontos intézmény, hogy tanárutánpótlást biztosít a hazai teológiai képzés számára, továbbá ő is a Pápai Gergely Egyetem egyháztörténeti fakultására járt római tartózkodása alatt. A hallgatósággal kialakuló beszélgetés során sok kérdés hangzott el, így többet megtudhattunk a latin nyelv római intézményekben történő oktatásáról, a tanulmányok során felmerülő egyéb nyelvi nehézségekről, valamint az előadók tanácsokkal is ellátták a Rómában kutatni és tanulni vágyó világi hallgatókat a fellelhető lehetőségekről, ösztöndíjakról. Az utolsó Tihanyban töltött napot szintén közös ebéd, majd estébe nyúló közös fürdőzés zárta.


A Veszprémi Érseki Könyvtárban

A nyári akadémia utolsó napján, augusztus 10-én a programok Veszprémben folytatódtak; a közös buszút után a délelőtt folyamán behatóbban megismerhettük a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár és a Veszprémi Érseki Könyvtár gyűjteményeit. Először a könyvtárat mutatta be számunkra Jámbor Tamás könyvtáros, melynek 65 ezer kötetes állománya magába foglalja a Püspöki, a Káptalani és a Papnevelő Intézet Könyvtárának együttesen kezelt anyagát, és alapítása a már említett Padányi Biró Márton veszprémi püspök (1745–1762) nevéhez fűződik. Egy kiállított példányon keresztül is láthattuk, hogy az általa gyűjtött könyvekben kézírással szerepel a püspök posszesszori bejegyzése. Az érseki és főkáptalani levéltárban Karlinszky Balázs és Varga Tibor levéltárosok vezettek minket, bemutatva először a középkori, majd az új- és legújabbkori gazdag levéltári anyagot a raktárhelyiségek bejárásával. A raktárak után lehetőség volt néhány híresebb, fontosabb vagy látványosabb oklevél és irat közelebbi megtekintésére is, valamint a levéltárosok bemutatták számunkra a rendelkezésre álló levéltári segédleteket, kiadványokat és az online elérhető helyi adatbázisokat is, melyek segítségünkre lehetnek a jövőbeli kutatások során. A délelőtti program után a Szaléziánum Érsekségi Turisztikai Központ pincéjében hűsölve fogyasztottuk el a közös ebédet, mely után záró programként Gárdonyi Máté vezetésével felkerestük Veszprém nevezetes látnivalóit. A Középkori legendák és intelmek részleteiből idézve szemléltük az egyes állomásokat a várban, így a Szent György Kápolnát, a Székesegyházat, illetve Szent István és Gizella szobrát, majd tovább haladva megtekintettük a Margit téren a domonkos rendi apácák kolostorának romjait, ahol gyermekkorában Szent Margit nevelkedett. Ezek után a Séd-völgyben továbbhaladva elérkeztünk a séta utolsó állomására, a veszprémvölgyi kolostorhoz, ahol sor került az akadémia lezárására.


Veszprémi városnézés

Az idei Fraknói Nyári Akadémia is kitűnő hangulatban telt mind szakmai szempontból, mind szabadidős programok terén, melyekhez a jó idő és a festői szépségű Tihany csodás helyszínt biztosított. A Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport a következő években is tervezi az immár hagyománnyá váló nyári akadémia megszervezését különböző helyszíneken, hiszen a szabadegyetem keretei kiváló lehetőséget nyújtanak az egyháztörténeti kutatások művelőinek és a résztvevő egyetemi hallgatóknak a szakmai diskurzusra és a közös szabadidős programokra. Az idei akadémia programjához és témájához több előadás is kapcsolódni fog az augusztus 30-31-én a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán megrendezésre kerülő A változás évszázada – A hitélet változásai a 16. századi veszprémi egyházmegye területén című egyháztörténeti konferencián.

További képek, valamint az összefoglaló hanganyag elérhető a kutatócsoport honlapján.

Schvéd Brigitta

Ezt olvastad?

2023. szeptember 7-én és 8-án rendezte meg a NEPOSTRANS, vagyis „Negotiating post-imperial transitions: From remobilization to nation-state consolidation. A comparative
Támogasson minket