„Lehetőségek mindig vannak, csak meg kell őket keresni” – interjú Rapali Viviennel

Rapali Vivien történész, a Károli Gáspár Református Egyetem PhD-hallgatója, egyeteme Doktorandusz Önkormányzatának alelnöke, és az újonnan indult KRE-DIt online tudományos folyóirat történettudományi rovatának szerkesztője. Kutatási területe a két világháború közötti, klebelsbergi kultúrpolitikához kapcsolódó műszaki ösztöndíjak és ösztöndíjasok története. Rapali Viviennel az eddigi kutatásairól, szakmai előmeneteléről, és a KRE-DIt folyóiratról Balogh Ádám beszélgetett.

Újkor.hu: Kérlek, mesélj a kutatási területedről. Jelenleg mivel foglalkozol?

Rapali Vivien: Szűkebb értelemben, a doktori disszertációmban a klebelsbergi kultúrpolitika éveiben létrehozott Smith Jeremiás ösztöndíj történetével és kedvezményezettjeivel foglalkozom. Ez egy posztgraduális, kutatói ösztöndíj volt a két világháború között, mely csak és kizárólag a Műegyetemen végzett mérnököknek szólt. Ha tágabban nézzük a kutatási területemet, akkor műszaki ösztöndíjjakkal, egyetemtörténettel, műszaki értelmiséggel és az értelmiségi kivándorlással egyaránt foglalkozom. Utóbbi esetében társadalomtörténeti szempontból azonban 1945-ben nem áll meg a kutatás, egészen a Rákosi-korszak végéig kiterjed.

Rapali Vivien (Fotó: Balogh Ádám)

Hogyan kerültél kapcsolatba a témával?

Igazából véletlenül. Tudtam, milyen korszakkal, és nagyjából melyik területével szeretnék foglalkozni. Olyan témát kerestem, amely az oktatás- és kultúrtörténethez, valamint a társadalomtörténethez is kapcsolódik. A választott korszakom, mint az imént említettem, a két világháború közötti időszak volt, és földrajzilag is nagyjából behatároltam, hogy mit szeretnék.

Bementem a Magyar Nemzeti Levéltárba, ahol kikértem a New York-i konzulátus iratanyagát, azon belül is a kulturális és oktatásügyi vonatkozású dokumentumokat, majd elkezdtem átnézni őket. Találtam egy érdekes névlistát, amin azonban nem szerepelt sem cím, sem egyéb adat, csakis nevek voltak felsorolva rajta, majd ugyanezt az iratot pár oldallal később szintén megtaláltam. Elkezdett érdekelni, hogy kik lehettek ezek az emberek? Mire vonatkozhat a névsor? Egyáltalán mit keres ott? Visszafejtettem, hogy a megtalált lista, rajta a harminchárom név azoknak a műszaki ösztöndíjasoknak a felsorolása volt, akik a Smith Jeremiás ösztöndíjban részesültek. Tulajdonképpen ebből kerekedett ki mára egy jó nagy, szerteágazó kutatási téma.

Smith Jeremiás ösztöndíjasok: Vér Tibor, Elischer Pál, Puky Péter. [Forrás: Tolnai Világlapja, 32. szám (1928. 08. 08.) 33. o.]

Mivel teltek az eddigi kutatóéveid? Merre jártál? Miket csináltál?

Az alap- és mesterképzést a Károli Gáspár Református Egyetemen végeztem, ahonnan a tudományos pályám Makkai Béla, majd Ujváry Gábor szakmai vezetésével indult. A hazai levéltárakon túl, korábban mesterszakon kutattam már az Egyesült Államokban, az American Hungarian Foundation levéltárában, de az még szorosan nem kapcsolódott a jelenlegi témámhoz.

Az elmúlt másfél hónapban viszont volt szerencsém kutatásokat végezni többek között a New York Public Library, a Columbia Rare Book & Manuscript Library, Penn State Eberly Family Special Collections, Library Lehigh University Special Collections és a University Libraries of University of Nebraska–Lincoln gyűjteményeiben. Ez már tudatosan szervezett, a tárgykört érintő kutatóút volt, ami teljes mértékben a doktori disszertációmhoz kötődik. Elsősorban a Smith Jeremiás ösztöndíjasok által felkeresett egyetemek levéltáraiban jártam, és többek között a professzori hagyatékok hazahozatalával foglalkoztam. Ez azért is fontos, mert sokan emigráltak az ösztöndíjasok közül a tengerentúlra, ahol új életet kezdve kutatóként, oktatóként, vagy szakemberként helyezkedtek el. Kifejezetten érdekes, hogy esetükben nincs pályaelhagyás, mindannyian megtudták oldani, hogy ne kelljen foglalkozást módosítaniuk – még ha kezdetben a kellő nyelvtudással és kapcsolati hálóval nem is feltétlenül rendelkeztek.

Mennyire voltak együttműködőek az amerikai gyűjtemények?

Az egyetemi levéltárak, könyvtárak, illetve a New York Public Library nagyon kooperatívak és hihetetlenül segítőkészek voltak. Nem egyszer teljesen ismeretlenül kerestem fel ezeket a gyűjteményeket, melyek azonnal segítettek. Ennek a segítőkész hozzáállásnak köszönhetem a mára kiterjedt amerikai levéltári és könyvtári kapcsolataimat.

New York Public Library. The Rose Main Reading Room. (Fotó: Rapali Vivien)

Mi jellemző a kutatási feltételekre?

Amerikában is valamennyi egyetemi levéltárnak és könyvtárnak van digitális adatbázisa, amelyben online böngészhetők a repertóriumok és az e-dokumentumok. A regisztrált adatbázisfiókon keresztül pedig adott időpontra rendelhetők az iratok a kutatótermekbe. Személyes használatra szinte bármelyik intézményben szabadon lehet fotózni, mennyiségi korlátozás nélkül, sőt az általuk biztosított eszközökön szkennelni is. A szerzői jog viszont sokkal szigorúbb, mint itthon.

Általában digitálisan is küldenek anyagokat, és amennyiben szerződést kötünk az adott intézménnyel, ezek akár közölhetők is. Vegyük például Babits Viktor mérnököt, akit itthon kevésbé, külföldön annál inkább ismernek – gyakran a televíziózás atyjaként szokták aposztrofálni. Babits 1945-ben először Angliába, majd az USA-ba emigrált. Nem sokkal amerikai letelepedése után a New York állambeli Rensselaer Polytechnic Institute-ban (RPI) kezdett el oktatni, ahol halála után megmaradt az oktatói hagyatéka. Az RPI készségesen küldött nekem számos dokumentumot Babits személyére és munkásságára vonatkozóan. Sőt, ami azt illeti, az egész hagyatékot megkaptam – egy részét a közlési joggal együtt. Saját tapasztalataim szerint tehát nagyon segítőkészek az amerikai intézmények; ha az ember megkérdezi, hogy van-e lehetőség elkérni digitálisan az anyagokat, akkor jó eséllyel valamilyen formában hozzájuk férhet – néha ingyen, máskor honoráriumért cserébe.

1. kép: Penn State Eberly Family Special Collections Library kutatóterme. 2. kép: Kutatás a Columbia University Rare Book & Manuscript Library gyűjteményében. 3. kép: Kalman J. de Juhasz iratanyagai a Penn State Eberly Family Special Collections Library gyűjteményében. (Fotók: Rapali Vivien)

Milyen irányokba mész el a kutatásaid során?

A disszertációmban átfogóbb, részletesebb, mélyebb kutatásra törekszem a korábbi ösztöndíjkutatásokhoz képest. A dolgozat egyben prozopográfiai vizsgálat is lesz. Amennyire lehetséges, igyekszem feltárni az ösztöndíjas időszakokat, Fermihez (Laura Fermi (szerk.): Illustrious Immigrants: Intellectual Migration from Europe, 1930-41) hasonlóan kitérve az őket ért kulturális sokk problémájára. De szándékomban áll összevetni a Smith Jeremiás programot más, történetileg már feltárt ösztöndíjakkal is. Az egyes életutak kutatása szintén nagy hangsúlyt kap a munkámban. Kik azok, és milyen okoknál fogva döntöttek úgy, hogy nem maradnak Magyarországon? Illetve kik azok, akik itthon maradtak, és őket milyen esetleges atrocitások értek?

Megfigyelhető az az általános séma, hogy az 1945 után itt élő mérnököknek igen jelentős részét megfigyelték, meghurcolták, de volt, akit bevontak a Magyar Közösség perébe is. Ezeknél a szakembereknél kiütközött továbbá, hogy a második világháború előtt a műszaki társadalom prominens tagjai voltak, ami az új rendszerben sokszor nemtetszést váltott ki.

Itt-ott, például a Napi Történelmi Forrásnál és a KRE-DIt-nél is nyomon lehet érni az általad végzet ismeretterjesztő, tudományszervező munkát. Az egyetemi tanulmányaid mellett milyen hasonló tevékenységekben vettél részt? Hogy jutottál el idáig?

Másodéves koromban benyújtottam egy TÁMOP demonstrátori pályázatot, amelynek keretében a 2013-as OTDK-n is indultam. Néhány felsőbb éves ekkoriban keresett meg azzal az ötlettel, hogy elindították az egyetemen Gálffy László patronálásával a Károli Történész Műhelyt, amelyhez szerették volna, ha én is csatlakozom. A Történész Műhelyben végzett munkám az első tudományszervezéssel kapcsolatos tevékenységem volt. Hallgatói konferenciát, előadássorozatokat szerveztünk, ilyen volt például a „Memoria-sorozat”, amelynek keretében a már elhunyt történészekről, professzorokról az egykori tanítványaik meséltek. Vendégünk volt Fábián Zoltán, aki Kákosi Lászlóról mesélt, vagy Makkai Béla, aki Niederhauser Emilről tartott előadást. Egy ideig dolgoztam az Antall József Tudásközpontban gyakornokként, ahol az Antall-kormány hivatalba lépésének huszonötödik évfordulójáról szóló emlékprogramjának lebonyolításában vehettem részt. Közben elkezdtem dolgozni a Terror Háza Múzeumban, mint tárlatvezető, ahol megismerkedtem a Napi Történelmi Forrás két alapítójával (Balogh-Ebner Márton, György Sándor), akik megkérdezték, hogy nem lenne-e kedvem publikálni az oldalon? Nekem pedig volt. Elkezdtem írni, majd egyre több feladatban vettem részt, végül szerkesztő lettem. Tulajdonképpen ezek a dolgok egymással párhuzamosan történtek. Mindig volt egy-két olyan projekt, amibe valamilyen úton-módon becsatlakoztam.

Fordulópont volt, amikor bekerültél a doktori képzésbe?

Bizonyos szempontból igen, hiszen úgy alakult, hogy a Doktorandusz Önkormányzat képviselőjének választottak, ami már egy másik szint volt. Hermann Róbert és Szakály Sándor is úgy vélték, hogy alkalmas lennék a Történelemtudományi Doktori Iskola képviseletére, így örültek, amikor megválasztottak. 2016 decemberétől vagyok a Károli Doktorandusz Önkormányzatának alelnöke, mely szerepkörben az első nagyobb projektem egy konferencia megszervezése volt. Egy nagyon kedves kollégám, egyben barátom, Veres Violetta segítségével 2017 őszén valósítottunk meg egy interdiszciplináris konferenciát, ahova minden olyan doktoranduszt vártunk, aki a kutatási témáját illetően kicsit is kilógott a történettudomány hagyományos megközelítési kereteiből. Jöttek hallgatók a Károliról, az Eötvös Loránd Tudományegyetemről, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről egyaránt. A korábbi sikeres lebonyolításra építve, szeretnénk ezt a konferenciát a jövőben kibővíteni, úgy hogy a jogtudomány, a hittudomány területéről, illetve Magyarország más egyetemeiről is várnánk hallgatókat. Távlatokba tekintve pedig éves nemzetközi konferenciát szeretnénk életre hívni belőle.

Rapali Vivien előadás közben a “Kihívások – Lehetőségek – Megoldások a katonai műszaki tudományok területén” című konferencián.

Hogyan jött az ötlet, hogy létrehozzatok egy új folyóiratot, külön a doktoranduszhallgatók részére?

A KRE Doktorandusz Önkormányzat elnökének, és a Jogtudományi Doktori Iskola ügyvivőjének, Dr. Farkas György Tamásnak volt az ötlete, hogy hasznos volna alapítani egy szakmai folyóiratot, amely a doktoranduszhallgatók előrehaladását segítheti elő a képzésük alatt. Czentnár Simon, a Hittudományi Doktori Iskola ügyvivőjeként, én pedig a Történettudományi Doktori Iskola ügyvivőjeként működtem közre a folyóirat létrehozásában. Lényegében hárman vállaltuk magunkra a szerkesztői feladatokat is, így közös összefogással jött létre végül maga a KRE-DIt.

Ha a célkitűzéseteket egy mondatban kellene megfogalmazni, az hogyan hangzana? Mit lehet tudni a KRE-DIt folyóiratról?

Egy mondatban összefoglalni nehéz a célunkat, de talán azt mondanám, hogy „felületbiztosítás és szakmai segítségnyújtás”. Azt tapasztaltuk, hogy sokaknak nehézséget okoz, hogy publikációs lehetőséghez jusson. Nem feltétlenül az írások minősége, hanem például a nívós folyóiratoknál feltorlódott tanulmányok, a kapcsolatok hiánya vagy a tematikus számok miatt. Nálunk kicsit gyorsabb az átfutás, mivel kizárólag online felületen megjelenő szakmai folyóiratról van szó. A szakmai minőséget a szerkesztői bizottság (Dr. habil. Cservák Csaba, Prof. Dr. Hermann Róbert, Dr. László Emőke) felügyelete biztosítja. Elsősorban a Károlis doktoranduszoknak szeretnénk publikációs felületet biztosítani, de van lehetőség más egyetemek hallgatóinak is a tanulmányok benyújtására. Nyilván, nem célunk felvenni a versenyt a régi szakmai folyóiratokkal. Mindössze létre akartunk hozni egy felületet, ami a miénk, a doktoranduszhallgatóké – természetesen nem zárjuk ki a tehetséges, graduális képzésben résztvevő hallgatókat sem, de elsődlegesen a PhD-képzésben résztvevők képezik a fő a célcsoportot.

Az online kiadványunk ISSN számmal ellátott, Magyar Tudományos Művek Tára által akkreditált. Jelenleg, évente két szám megjelenését látjuk reálisnak. Ezeket tavasszal és ősszel tesszük közzé, azonban print változatot egyelőre nem tervezünk. Bármely korszakról, témáról írt művel – amely a jogtudomány, történettudomány, hittudomány területeiéről érkezik – örömmel foglalkozunk. Bízunk benne, hogy az utánunk következő doktorandusz generációk pedig hosszabb távon továbbfejlesztik majd a folyóiratot.

A KRE-DIt folyóirat weboldala. (Forrás: kre-dit.hu)

Mik az elvárások és milyen szűrők vannak?

Elsősorban azt kérjük a beérkező tanulmányokkal kapcsolatban – ha az doktorandusztól érkezik –, hogy a témavezetőjének ajánlását mellékelje a munkához. Ez számunkra biztosíték afelől, hogy az oktató tud az írásról, és azáltal, hogy a nevét adja hozzá, vélhetően minőségi írás kerül majd a szerkesztőség elé. A formai követelményeket megadott szerkesztési útmutató segíti, mellyel szerkesztőként mi magunk is egyeztetjük az írásokat. Ezen kívül a már említett szerkesztési bizottsági tagok, lektorokként garanciát jelentenek a megjelenő tanulmányok színvonalára.

Történészként milyennek látod saját és kortársaid lehetőségeit? Bízol a történészpálya által nyújtott karrierben?

Azt hiszem, én az optimisták táborát gyarapítom. A válaszom: igen, bízom. Bár azt hozzátenném, hogy be kell látni: ez sajnos egy igen hosszú, évtizedekig eltartó munkafolyamat. Mindemellett úgy gondolom, hogy lehetőségek mindig vannak, csak meg kell őket keresni. Nagyon fontosnak tartom az innovatív témaválasztást, ebből adódóan a kutatás fontosságát és a folyamatos publikálást. Nem elég önmagában a jó téma megválasztása sem, tovább is kell gondolni, hogy milyen lehetőségek nyílnak meg általa a későbbiekben.

Mit tartasz elsődlegesnek egy pályakezdő esetében?

Egy fiatal kutatónak fontos, hogy legyen kitartása ahhoz, hogy sokat kutasson és írjon, beszéljen nyelveket, ápolja az ismeretségeit, szakmai kapcsolati rendszert alakítva ki, illetve, hogy a témáját megfelelő módon tudja átadni. Érdemes konferenciákra járni, vendégként és előadóként is – mindkettőből lehet profitálni. Utóbbihoz ma elengedhetetlen a jó előadói készség és a digitális ismeretek megléte, mert ezáltal sokkal érdekesebb és interaktívabb előadást lehet tartani, amely a nézők figyelmének lekötésében kulcsfontosságú. Természetesen ennek nem szabad a minőség és a tartalom rovására mennie.

Mit tervezel a jövőre nézve?

Mostanra nagyon sok részanyagom gyűlt össze a vizsgálataimból, ezért szeretnék minél többet írni, illetve az eddigi kutatásaimat megjelentetni. A publikálás mellett további külföldi kutatóutakat tervezek, a jelenlegi amerikai utam után mindenképpen ki kell utaznom még egyszer a disszertációm befejezése előtt. Többször elgondolkoztam már azon, hogy milyen különleges, hogy az általam kutatott ösztöndíjasok útvonalait járom be. Hiszen ezt teszem; ugyanazokat a helyeket, intézményeket keresem fel, mint ők, miközben az emlékeiket gyűjtöm.

Thomas J. Watson Library of Business and Economics, Columbia University. (Fotó: Rapali Vivien)

Balogh Ádám

Ezt olvastad?

Kilenc évtizeddel ezelőtt, 1928-ban adta át a forgalomnak Horthy Miklós kormányzó a csepeli vámmentes kikötőt, amelynek a tervezése és felépítése