Intrikák közt is férfiúnak maradni - A Pázmány Péter érseki kinevezéséről írt monográfia bemutatója

2016. február 8-án a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán került sor Tusor Péter Pázmány, a jezsuita érsek kinevezésének története 1615-1616 (Mikropolitikai tanulmány) című új monográfiájának a bemutatójára, amely az immár több mint egy évtizede fennálló Collectanea Vaticana Hungariae I/13-as köteteként jelent meg.

A jelentős számú érdeklődő közönséget Mons. Török József professzor köszöntötte, kiemelve, hogy a nemrég 100 %-os eredménnyel megvédett akadémiai doktori disszertáció kiadása milyen fontos ünnep a jelentős múltra visszatekintő Pázmány-kutatás számára. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a február 8-i időpont sem véletlen, ugyanis 400 éve pont e napon kelt az a levél, amelyben Pázmány Péter a jezsuita rendből való elbocsájtását kérte a generálisától.

Őt követően Erdő Péter bíboros, akadémikus nyitotta meg az eseményt. Köszöntő szavaiban kiemelte, hogy az intrikákkal teli korszakban Pázmány megállta a helyét, s nem csak jelentős életművet hagyott hátra, hanem erős és kitartó jellemének köszönhetően nem roppant össze, a belsőleg szilárd ember méltóságával küzdött népe és egyháza javáért. Véleménye szerint a szép és reprezentatív munka hamar hatása alá keríti olvasóit, s nem csak az egyháztörténészek számára bír jelentőséggel, hanem minden magyar olvasónak élvezetes olvasmányt jelenthet.

Erdő Péter  bíboros, akadémikus (A képet Oláh Róbert készítette)

Bitskey István akadémikus vállalkozott elsőként a könyv bemutatására. A hitvitázó teológiaprofesszor, az egyetemalapító politikus diplomata, a pápaság és a Habsburgok közt egyensúlyozó, gazdag irodalmi életművet maga után hagyó bíboros Ciceróként is nevezett Pázmány igen sokszínű és komplex életművével a legkülönbözőbb tudományágak foglalkozhatnak.

A több mint félezer oldalas munka minden eddiginél szélesebb forrásbázison alapul, ugyanis Tusor nagy paleográfiai, textológiai és filológiai felkészültséggel mintegy 20 levéltár 60 fondjának átnézésével monumentális levéltári korpuszt ölel fel, s ebből a 33 legfontosabb iratot a mellékletben közli is. A barokk pápaság pontos működésének feltérképezése (Tusor Péter: A barokk pápaság 1600-1700, Gondolat Kiadó, Budapest, 2004.) segítségével a szerző az érsek kinevezésének sokat vitatott körülményeit el tudta helyezni a pápaság diplomáciai törekvései, valamint az egymásnak feszülő európai hatalmak viszonyrendszerében. Mindehhez a mikropolitikai elemzés nyújtotta a megfelelő módszert, mivel maga a kinevezés is igen bonyolult aktus volt, a királyi kinevezést követően a pápai megerősítés következett, s végül a Melchior Klesl bécsi püspök celebrálta ünnepélyes szenteléssel vált teljessé Prágában. Így a mikropolitika segítségével Tusor részletesen feltérképezte a Forgách Ferenc esztergomi érsek halála utáni események mozgatóit, megvizsgálva, hogy milyen szerepet játszott többek közt Hetesi Pethe László kamarai elnök, Placido de Mara pápai nuncius, Melchior Klesl bécsi püspök Pázmány előléptetésében.

Bitskey István akadémikus (A képet Oláh Róbert készítette)

A kinevezés előtt viszont több akadály is állt. A legjelentősebb problémát Pázmány jezsuita mivolta jelentette. Ennek az oka kettős volt: egyrészt a jezsuita rend statútumai tiltották a rendtagok számára a birtoklást, s így a főpapi méltóság elfogadását is. A másik nagy akadály a magyar országgyűlés 1608. évi 8. törvénycikke volt, amely kimondja, hogy a jezsuitáknak semmi fekvő jószáguk, tehát egyházi javadalmuk nem lehet az országban. E problémákra sikerült megoldást találni: a jövendőbeli érseknek el kellett hagynia a Jézus Társaságot, s így V. Pál pápa kiállított egy bullát, amelynek értelmében Pázmány otthagyván a jezsuitákat szomaszka novícius-jelölt lehetett. Ezt követően kezdődtek a bonyodalmak, s éppen ezért vitatkozik a szakma azon, Pázmány vajon szomaszka lett-e, vagy jezsuita maradt-e élete végéig.

Tusornak viszont sikerült kibogoznia a szálakat: miután a pápa megengedte a jezsuita rendből való távozást, Pázmány szomaszka novícius-jelölt lett, és novíciusmesterének a Prágában tartózkodó de Mara pápai nunciust jelölte ki V. Pál. A nuncius azonban betegsége miatt Padovába távozott gyógyvizes kúrára. Így miután az előírt hat hónapon belül nem kezdte meg szomaszka noviciátusát és ott fogadalmat sem tett, a szerzetesi jog értelmében visszaállt Pázmány jezsuita állapota, melyet persze érseki kinevezése és püspökké szentelése érdemben módosított.

A kinevezés magyarországi elfogadottságáért azonban meg kellett mutatni azt, hogy Pázmány immár nem jezsuita, s ezért adták neki a túróci prépost címet. Mindezt azzal is érzékeltette, hogy lefestettette magát – az eddigi szakirodalommal ellentétben nem szomaszka ruhában, hanem – a premontrei alapítású prépostság fehér öltözetében, s feltehetően e ruhában vizitálta végig az alá tartozó plébániákat is.

A közönség - A kép bal oldalán az első sorban a bemutatott könyv szerzője, Tusor Péter (A képet Oláh Róbert készítette)

A másik problémát az osztrák jezsuita rendtársak maliciózus pletykái jelentették, amikben többek közt hírbe hozták Pázmányt Bakith Margit detrekői várúrnővel, ám végül sikerült megnyugtató módon tisztáznia a helyzetet.

Bitskey végül úgy összegezte a mondanivalóját, hogy a szerzőnek mikropolitikai metódussal makropolitikai kérdésekre is sikerült választ adnia, s e mű méltó folytatása Vanyó Tihamér és Fraknói Vilmos munkásságának.

Török Csaba teológus beszél, tőle jobbra - Bitskey István, Erdő Péter és Török József (A képet Oláh Róbert készítette)

Török Csaba teológus szintén kiemelte a szerző módszertanának fontosságát, ugyanis a nagy politikatörténetek alatt kitárulkozik az a mikrotörténet, mely – mint ahogy e könyv is bizonyítja – sokszor determinálja a makrotörténelmet is. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szerző kimutatta: az érseki kinevezés elleni jezsuita támadások mögött részben az állhat, hogy Pázmányt Klesl kliensének tekintették, s mivel a bécsi püspök tevékenysége nem kedvezett a jezsuitáknak, ezért Pázmányra is ellenségesen tekintettek. Kiemelte továbbá, hogy az érsek kinevezése nem egy villámként fellobbanó ötlet, hanem egy hosszadalmas és bonyolult folyamat volt, s nem csak a bécsi udvar, hanem a pápa és a magyar püspökök is támogatták a kinevezést. E szálakat pedig egyesével kivizsgálva Tusor kilépett a klasszikus sémából, és sikerült egy összetett, organikus képet alkotnia.

Szabó Ferenc jezsuita szerzetes (A képet Oláh Róbert készítette)

Ezt követően Szabó Ferenc jezsuita szerzetes kapott szót, aki felhívta a közönség figyelmét Pázmány kinevezésének és teológiai munkásságának jelentős kutatási előzményeire, s reményét fejezte ki aziránt, hogy a fiatal kutatók folytatni fogják a megkezdett munkát és Pázmány latin nyelvű műveinek kritikai kiadása is új lendületet vesz.

Végül Tusor – miután megköszönte a mű megszületéséhez nyújtott segítséget – kiemelte a kutatás hátterét; még doktori évei alatt Erdő Péterrel, mint rektorral beszélgetve merült fel a PPKE Egyháztörténeti Kutatócsoport megalapítása, s ezt követően immár több mint 20 kötet született meg a 2011 óta kizárólag OTKA és MTA támogatással működő Kutatócsoport keretében. S bár a bölcsészkaron 2014-ben megszüntették az általa kiépített egyháztörténeti modult, biztosnak véli, hogy ez csak átmeneti állapot.

Török József zárószavai után állófogadás zárta az estét.

A monográfia adatai: TUSOR Péter: Pázmány, a jezsuita érsek. Kinevezésének története, 1615–1616 (Mikropolitikai tanulmány) (CVH I/13), Budapest–Róma 2016, 460 p. + 6 melléklet (képek, facsimile, térkép)

Kanász Viktor

 

Kapcsolódó cikkek:

Lendületben az egyháztörténeti kutatás – interjú Tusor Péterrel

„Kilépve Pázmány árnyékából” – új kötet Lippay György levelezéséről

Pálos megújulás – katolikus megújulás a 17–18. századi Magyarországon

Két új könyv a magyar egyháztörténetről

Hogyan látjuk ma a reformációt? – interjú Bitskey Istvánnal

Rovatok: