IV. Károly király és Zita királyné koronázása

Száz évvel ezelőtt díszmagyarok tarkasága-sokasága színesítette be a fagyos reggelt a budai Vár területén. Mindenki IV. Károly király és Zita királyné koronázására készülődött.  A zord idő, és a háború ellenére a város nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlított – mindenki a koronázási ünnepségre igyekezett. Az ünnepségsorozat tagadhatatlanul a korabeli magyar politikai elit vitathatatlan győzelme volt. Jóllehet a koronázást törvény írta elő, számos vezető politikus – elsősorban Ausztriában – ellenezte, mivel biztosította a fennálló, dualista berendezkedés fennmaradását.

Tisza István miniszterelnök és a kormány javaslatára az országgyűlés december 1-én Koronázási Ünnepélyt Rendező Bizottságot alakított, melynek elnökévé Jekelfalussy Zoltán császári és királyi kamarást, miniszteri tanácsost választották. A rendezőbizottságba tagokat delegáltak az egyes minisztériumok, a főrendiház és a képviselőház elnöki hivatala, a ma­gyarországi főudvarnagyi hivatal, a Magyar Államvasutak elnökigazgatósága, a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsa, a székesfőváros és a rendőr főkapitányság. A sajtó részéről: az „Otthon” írók és hírlapírók köre, a Budapesti Újságírók Egyesülete és a Budapesti Napilapok Szindikátusa. A bizottság négy albizottságot szervezett. Forgalmi albizottságot Bárczy István polgármester vezetésével, rendészeti albizottságot Markovits Imre elnökletével, a tribünjegyeket kiosztó albizottságot Nádosy Imre minisztériumi osztálytanácsos vezetésével és a művészeti és műszaki albizottságot Bánffy Miklós gróf felügyeletével.


A templom főbejáratánál épül a baldachin. Forrás: Fortepan

A koronázásnak, mint vizuális reprezentációnak a megalkotásában e bizottságnak jutott a megtiszteltetés. Bánffy Miklós gróf, mint elismert színházi látványtervező igen értett az események ünnepélyessé, dramaturgiailag emelkedetté tételéhez. Kétségkívül az egész rendezvény teátrális előadása az ő elképzeléseit tükrözte, jól lehet a bizottságnak tagja volt a magyar művészi és közélet szinte minden jelentős képviselője. A koronázó templom dekorálásával Lechner Jenő, az esküemelvény elkészítésével Pogány Móric, a koronázási domb létrehozásával Kós Károly és a koronázási útvonal dekorálásával Györgyi Dénes és Kós Károly volt megbízva.

Miközben a bizottságok a koronázás megszervezésével, lebonyolításával foglalatoskodtak, addig az országgyűlés a hitlevél megfogalmazásán és a nádorválasztáson dolgozott. Előbbire külön hitlevélszerkesztő-bizottságot hoztak létre.


A Lánchíd környéke a koronázás hetében. Forrás: Fortepan

A hitlevél óriási jelentőséggel bírt, mivel az uralkodó és a nemzet viszonyát előre meghatározta. Ezért szinte minden politikai párt és a horvát képviselők is különféle igényeket támasztottak vele szemben. Végül kompromisszumos megoldás született.(A hitlevél részleteiről a Magyar Nemzeti Levéltár honlapján, ide kattintva olvashat bővebben.)

A nádorhelyettes választása már sokkal nagyobb indulatokat váltott ki. A kormány számára magától értetődő volt, hogy Tisza István miniszterelnök legyen a nádorhelyettes. Tisza jelölése miatt az ellenzék dühe nem ismert határt, jószerivel az egész december e csatározással telt el, több-kevesebb sikerrel. Jelölése ellen egy nyomós érv szólt, református vallása. Az ügy fejleményei, nemcsak a hazai közvéleményt, hanem a bécsi udvari köröket is igen érdekelték. Az ügy egészen az uralkodóig gyűrűzött, és Csernoch János hercegprímásnak kellett beavatkoznia.

Az ünnepségek kezdete

A királyi pár december 27-én érkezett meg Budapestre. Üdvözlésükre a főváros levette a gyászt és nemzeti színekbe öltözött, az útvonal mentén éljenző tömegek várták. Este került sor a koronázás elengedhetetlen feltételének tartott alkotmánybiztosító irat, a hitlevél átadására. Az ünnepélyes átadás nem volt mentes a „bakiktól”: az uralkodó válaszát tartalmazó iratot a lakosztályában hagyták, később pedig, mikor a küldöttség felkérte Zitát, hogy királynévá koronáztassa meg magát, a magyarországi főudvarnagy a sajtó képviselőit ki akarta zárni a teremből. 


A királyi pár megérkezése a templomhoz. Forrás: Tolnai Világlapja

December 28-án került sor arra a ceremóniára, melyen Zita királyné öltéseket ejtett a koronázási paláston, emlékezve Gizella királyné munkájára.

Az udvarhölgyek Auguszta főhercegnő vezetésével ugyancsak e napon adták át a Zita királynénak varratott díszruhát, amely a főváros akkor egyik legdivatosabb szalonjában, Girardi Józsefnél készítették. Valószínűleg ekkor adták át Ottó trónörökösnek készített apródruhát is, amelyet Benczúr Gyula tervezett. A ruha anyaga aranyszínű selyem, mintásan szőve, hermelin szegéllyel. Alatta zsinóros fehér atilla volt. Ma mindkét öltözet Bécsben, a Kunsthistorisches Museumban található. A király a koronázáson, a hagyományoknak megfelelően, huszár tábornoki egyenruhát viselt.

December 29-én tartották a templomban a koronázás főpróbáját. Kevésen múlt, hogy nem torkollott tragédiába. A próba végén a főoltár világításánál elhelyezett vastag üveglap úgy felforrósodott, hogy felrobbant és ezer darabra törve beterítette a szentélyt. Csak a szerencsén múlott, hogy már nem tartózkodtak ekkor a templomban.

A koronázás reggelén korán kelt a város. A Várba való feljutás óriási torlódást okozott, számos ló megbokrosodott az autóktól, a rendőrök hiába próbálták meg irányítani a forgalmat.


IV. Károly koronázása

Számos megbotránkoztató eset is történt, egy díszmagyaros úr autójában szivarozott, míg a törvényhatóság vörös kuruc zászlaját az ablakon kidugta, és a szél tépázta.

A Vár területére reggel 6 órától csak a koronázásra szóló, szárazbélyegzővel, és saját kezű aláírással ellátott sorszámozott jeggyel lehetett belépni. Áruk változó volt, a tribünökre szóló jegyek drágábbak voltak, mint az állójegyek. A koronázási útvonalat a nézősereg számára 12 szakaszra osztották, amelyre eredetileg 9000 nézőt szántak, de tartva attól, hogy az időjárás és a hosszas állás miatt kevesen lesznek, végül 13473 állójegyet adtak el. A szakaszok nem voltak átjárhatók, az ünnepség egy-egy jelenetét láthatta a közönség attól függően, hogy hova szólt az álló- vagy a tribünjegye. 8 órától a rendőrség a Vár teljes területét lezárta. Habár a Vár területét elzárták, a főváros a pesti oldalról sem feledkezett meg. A szegények számára ebédet osztottak, jóllehet sokan fájlalták, hogy nem ökröt sütöttek, mint 1867-ben.

A királyi pár reggel ¾ 9-kor indult el a palotából. A menet élén honvédhuszárok haladtak, őket követték az udvari zenészek és heroldöltözetben Szegedy-Maszák Aladár a királyi hírnök személyében. Évszázados középkori tradíciót jelenítve meg. Az udvari díszhintók sora után következett a királyi pár XVIII. századi díszhintója, amelyet nyolc fehér ló húzott.


IV. Károly koronázása (Felix Schwormstädt festménye, Koronázási Album)

A templomhoz érkezésüket harsonák hangja jelezte. A templom kapujában a királyi párt a Csernoch János hercegprímás fogadta, majd az udvartartással a Loretó-kápolnába vonultak, hogy felkészüljenek az ünnepélyes bevonulásra.

A kápolnából a templomba vonuló menet élén haladt Bánffy György gróf, főajtónállómester, a magyar minisztérium tagjai, a közös miniszterek, az országgyűlés két házának elnökei, a tizenegy zászlóvivő az országzászlókkal, a királyi hírnök, a két koronaőr és a két királyi biztos, a koronázási jelvényeket vivők, majd a főudvarmester pálcával. Ezután következett a király, előtte vitték az ország kardját és az apostoli keresztet, mellette haladt két segédkező püspöke, mögöttük a főkamarásmester és a két testőrkapitány. Zita királyné, fején a házi koronával, főudvarmesterével, Esterházy Sándor gróffal kézen fogva vonult. Kissé mögöttük volt két segédkező püspöke. Uszályát a főudvarmesternő, az országbíró helyettesének neje és tizenkét udvarhölgy vitte.

Miután a királyi pár helyet foglalt a szentély előtt felállított trónuson, elkezdődött, a hagyományoknak megfelelően a koronázási szertartás. A misén Liszt Ferenc koronázási miséjét játszották, akárcsak Ferenc József koronázásánál, 1867-ben. A szertartás kezdetén az uralkodó letette az igazságosság és béke esküjét, tulajdonképp az egyházi esküt, majd felkenték szentelt olajjal, krizmával és felövezték kardjával. Ezt követve Károly az oltár elé letérdelt, majd Tisza István miniszterelnök, nádorhelyettes és Csernoch János hercegprímás a Szent Koronával megkoronázta. Magához a cselekményhez számos anekdota kapcsolódik, melyek szerint Tisza túlzottan megragadta a koronát vagy épp fordítva tették a fejére.

A királyné koronázását Hornig Károly bíboros, veszprémi püspök végezte a házi koronával. Ezt követve a hercegprímás a nádorhelyettessel együtt a Szent Koronával érintette meg a jobb vállát. A mise végeztével kezdődött az ötven aranysarkantyús vitéz avatása, akiket Károly kívánságára a háború legvitézebb, legtöbb kitüntetést kiérdemelt katona közül választották ki. Az idő rövidsége miatt, a rendezők nem csináltattak számukra díszmagyart, egyszerű csukaszürke egyenruhájukban vonultak fel. Megható látvány lehetett a csillogó díszmagyarok mellett az egyszerű kopott egyenruhák kontrasztja, a háború szelleme a templomba is elért.


Aranysarkantyús vitézek a templomnál. Forrás: Érdekes Újság

Az eskütétel a templom előtti Szentháromság szobor tövében felállított emelvényen történt. Károly kezében az úgynevezett eskükereszttel, a felmutatott esküszöveget megérintette, annak jeléül, hogy meggyőződött annak azonosságáról. Az eskü szövegét a prímás olvasta fel, amelyet a király magyarul utána mondott. A résztvevőknek sajátságos élményben lehetett részük az eskü alatt. Az esős idő ellenére a felhők eloszlottak a nap kisütött, majd galambok repdestek az égen. Nemcsak a nép, hanem Károly számára is ez volt a legjelentősebb, esküjét élete végéig megtartotta és emlegette.

A magyar királykoronázások világi ceremóniájának egyik legérdekesebb mozzanata volt a négy kardvágás. A koronázási domb földjébe a vármegyék és törvényhatóságok a fontosnak tartott történelmi helyekről küldtek földet. A világháború forgatagában mindegyik kardvágás óriási jelentőséggel bírt. Ugyanakkor a kardvágás alatt a király fején megbillent a korona, mely már a korábbi évszázadokban is rossz óment jelentett. A kortársak később óhatatlanul összekapcsolták az elkövetkező gyászos eseményekkel. Ahogy fogalmaztak: a király sorsát az ország sorsához fűzte a koronázás.

A királyi palotában került sor a koronázási díszebédre, mely a ceremónia-sorozat utolsó mozzanata volt.  Az ebédlőasztalnál hat főnek volt terítve, a királyi párnak, a nádorhelyettesnek, az esztergomi és a kalocsai érseknek és a pápai nunciusnak, aki a XVII. századtól kezdve közvetlenül a királyi asztalnál foglalt helyet.  Az ebéd maga szimbolikus volt, a fogásokat érintetlenül küldték a sérült katonáknak. a fővárosi kórházakba.

A koronázás alkalmából az ország hódoló feliratokkal és ajándékokkal halmozta el az uralkodópárt, egyik kimagasló ajándék volt a törcsvári várkastély Brassó városától.

Az ünnepségek végén, még aznap este a királyi pár visszautazott Bécsbe, melyet sokan sokféleképen magyaráztak, értettek vagy épp értetni akartak. Egy azonban biztos. Károlyt és Zitát a jószándék vezette és egy percig sem feledték az ünneplés részegítő mámorában a háború valóságát.


A királyi pár koronázási díszben. Műtermi felvétel.

Jóllehet, maga az esemény a Monarchia és a világháború egy rövid és múló emlékének tűnhet. Jelentősége abban rejlik, hogy a legfontosabb államjogi cselekmény volt magyar szempontból, egyben a tradicionális magyar elit és a történelmi Magyarország utolsó nagy eseménye. Ahogy évekkel később egy visszaemlékező fogalmazott:

amikor utoljára láttuk teljes fényben ragyogni Szent István koronáját és teljes, tömör egységében utoljára láttuk együtt Szent István egész nemzetét.

Maczó Ferenc

Maczó Ferenc Az utolsó magyar királykoronázás. IV. Károly király és Zita királyné koronázási ünnepsége Budapesten 1916. december végén című kötete 2016 novemberében jelent meg. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportja tudományos feltáró munkája keretében készült összefoglalás a legújabb hazai és külföldi levéltári kutatások alapján, de olvasmányos stílusban és páratlanul gazdag képanyag segítségével mutatja be az ünnepségsorozat eseményeit. A könyv részleteiről a címlapra kattintva olvashat.

Kapcsolódó cikkek:

Utolsó felvonás – IV. Károly király koronázása

IV. Károly-konferencia és koronafilm-vetítés Tihanyban

„A királyhűség jól bevált útján…” Az I. Világháború eltérő aspektusa

Meghalt a király. Éljen a király!

Konferencia az utolsó magyar királykoronázásról

Ezt olvastad?

Ormos Mária akadémikus, történész professzor több tucat monográfiája és tanulmányainak százai révén a történetírás meghatározó személyisége lett, akinek neve országosan