IWalk – Videóinterjúkra épülő helytörténeti digitális oktatási program

2018 decemberében Hasznos tanártovábbképzések – A Zachor és a Soá Alapítványokról címmel indult el az a sorozat, amelynek folytatásaként most a Dél-Kaliforniai Egyetem (USC) Soá Alapítvány egy oktatási programját ismertetem: az IWalk jó példa a két alapítvány együttműködésében megvalósuló oktatási tevékenységre, valamint szorosan kapcsolódik a videóinterjúkhoz és a 21. századi oktatás módszertanához.

Sokan és sokszor hivatkoznak arra, hogy az oktatás egyik fontos célja, hogy felelős és aktív állampolgárokat neveljünk diákjainkból, akik képesek a környezetükben tapasztalható, mai vagy jövőbeni történésekről árnyaltan gondolkodni, azokat értelmezni, képesek és hajlandók kiállni ügyekért. Oktatási programjaink, így az IWalk program fejlesztése során is fontos célként tűztük ki azt, hogy a diákok független gondolkodókká, autonóm személyiségekké váljanak. Ahhoz segítjük hozzá a tanulókat, hogy komplex módon, többféle megközelítésből gondolkodjanak a múlt történéseiről, további kérdéseket tegyenek fel, ami aztán nem csak a múlt, hanem jelen környezetük értelmezésében is elkíséri őket.

A USC Soá Alapítvány Vizuális Történelmi Archívuma közel 55.000, többek között holokauszt-túlélőkkel, szemtanúkkal, embermentőkkel készült videóinterjút tartalmaz, így rendkívül értékes forrásanyagot jelent a kutatók és tananyagfejlesztők számára. A személyes visszaemlékezésekből, életútinterjúkból vett részletek számos projekt alapját képezik, melyek közül a most ismertetett a helytörténet és videóinterjúk, a digitális műveltség és oktatás, emlékezet és oktatás, megemlékezés és oktatás kapcsolatát helyezi középpontba.

Az IWalk program egy, a Soá Alapítvány Vizuális Történelmi Archívumából származó videóinterjúkra épülő interaktív helytörténeti digitális oktatási program, amely Európa-szerte helyi partnerekkel, Magyarországon a Zachor Alapítvánnyal együttműködésben valósul meg.

A Zachor Alapítvány 2008 óta vezet helytörténeti sétákat (kezdetben „Történelmi séták a régi pesti zsidónegyedben” címmel): évente közel 3000 diák és számos tanár vesz részt az azóta különböző témákra specializálódott vezetéseken (az egyes sétatípusokat lásd a Zachor Alapítvány honlapján itt). A program célcsoportja a fiatal korosztály: általános iskolás, középiskolás diákcsoportok és egyetemi hallgatók, de rendhagyó alkalmakkor felnőtt csoportok vezetésére is sor kerül (pl. tanárképzések, Múzeumok Éjszakája). A séta a vallásilag vagy építészetileg fontos lakóépületeket, zsinagógákat és a negyedben található emlékhelyeket érinti. A programon a kortárs vezetés pedagógiai módszerét alkalmazzuk: a séták vezetői maguk is diákok, akik a Zachor Alapítvány képzése révén előzetes felkészítés és vizsga után vezetik végig a diákcsoportokat a régi pesti zsidónegyed és az egykori gettó területén, s ismertetik meg diáktársaikkal a negyed történetét, építészetét, városszerkezetét, a budapesti zsidóság történetét, hagyományait, vallási szokásait, a magyarországi holokauszt főbb eseményeit.1

A Zachor Alapítvány nem formális – iskolán kívüli, de szervezett, az intézményes oktatási folyamatba illeszkedő – oktatási programjába a USC Soá Alapítvánnyal együttműködésben 2014-ben videóinterjú-részleteket integrált, melyek segítségével konkrét történelmi helyszíneket köt össze egy-egy személyes visszaemlékezéssel – ez az úgynevezett IWalk program. Egy-egy esemény, illetve az ahhoz vagy a helyszínhez kötődő visszaemlékezés konkrét fizikai emlékhelyekhez kapcsolódik, ezáltal segíti lokalizálni a történelmet: eseményeket, jelenségeket, fogalmakat egyaránt. A régi pesti zsidónegyed mellett az Alapítvány először a Duna-parti Cipők emlékműnél, majd helyi tanárkollégákkal együttműködve további budapesti és vidéki helyszíneken is fejlesztett videóinterjúkra épülő helytörténeti oktatási programot. A séták során a diákok egyszerre kapnak képet az egykori helyi lakosok életéről és a település 20. századi mikrotörténetén keresztül a magyar történelemről. Az egykori helyi lakosok személyes történeteinek értelmezésén keresztül a diákok megértik a közös múlt jelentőségét a település mindennapjainak történetében, mindezek révén elmélyülhet a helyhez való kapcsolódásuk, identitásuk, a hétköznapjaikból (esetleg másként) ismert helyszíneken.

Kezdetben az IWalk programot tabletek segítségével valósítottuk meg: a kortárs diákvezetők holokauszt-túlélők és szemtanúk visszaemlékezéseit tartalmazó videóinterjúk és modern technikai eszközök (tabletek) segítségével vezették és vezetik végig a diákokat az egykori gettó területén és más emlékhelyeken. A fejlesztéseknek köszönhetően ma már önállóan, mobiltelefonra letölthető applikációval is működik az IWalk program, s ez további pedagógiai lehetőségeket nyújt a tanárok számára. A diákok önállóan, párban vagy kiscsoportban a beépített Google térkép segítségével fel tudják keresni és meg tudják látogatni az egyes emlékhelyeket, majd a helyszínről megszerzett információk és klipek segítségével válaszolni tudnak az egyes kérdésekre – az applikáció lehetőséget ad arra, hogy a tanulók válaszaikat elküldjék tanáraiknak, így azok további osztálytermi megbeszélések alapját képezhetik.

A séták során a diákok történelmi emlékhelyeket látogatnak meg. A történelmi emlékhely fogalmának definiálása írásomnak nem célja, így egyszerű magyarázatot adva, történelmi emlékhelynek nevezhető minden olyan hely, amelyhez történelmi esemény kapcsolódik. Ezek az emlékhelyek ma már természetesen máshogy néznek ki, mint az adott korban, az események megtörténtekor láthatóak voltak. Az is előfordulhat, hogy az emlékhelyen nem találunk semmit, ahogyan az is, hogy kiépített emlékhelyekkel, emlékművekkel, múzeumokkal találkozunk. Előbbi esetben felmerülhet a kérdés a diákokban, hogy miért is látogatunk oda. A szimbolikus helyek, a hiány kérdéseinek megbeszélése mellett azonban kiemelhető, hogy maguknak az emlékhelyeknek is saját történetük, múltjuk és jelenük van. Az a jelen, amelyből valamilyen módon a múltra emlékezünk. Itt érdemes megemlíteni a városi tér és pedagógia kapcsolatát, azt, hogy a város, a tér miként lehet pedagógiai eszköz, hiszen az elbeszélt múltnak általában vannak látható jelei (épületek, tárgyak, emlékművek) a városban.

A séta maga külső helyszínen történik, az iskola falain kívül, ami másfajta tanulási környezetet jelent, mint az iskolában, az osztályteremben: emeli a téma, a tárgy státuszát, erősíti, hitelesebbé teszi a tanultakat. Mindemellett hatékonyabbá is teszi a tanulást, motivál. Az eredeti tárgyak, épületek, történetek mint történelmi bizonyítékok tanulmányozása ösztönző: szinte élővé teszi a tanultakat, s kézzelfogható kapcsolatot teremt a múlttal és a múlt embereivel, lehetőséget ad arra, hogy egyes helyszíneket vagy történelmi pillanatokat sosem tapasztalt mélységben tanulmányozzanak a gyerekek. Ez tantermi körülmények között kevésbé megvalósítható.  

A látogatás egy-egy történelmi helyszínen, különösen videóinterjúkkal kiegészítve, érzelmeket ébreszt. Annak ellenére is így van ez, hogy a videóklipek kiválasztásánál fontos szempont, hogy kerülni kell a sokkoló, elrettentő részletek bemutatását. Az érzelmek tekintetében a tanárnak tudnia kell és figyelembe kell vennie, hogy erős érzelmi hatások érik a gyerekeket, amelyekre a diákok nem mindig tudnak előre felkészülni, és amik eltérő érzelmi reakciókat válthatnak ki, de nincs elvárt viselkedési forma.

Egy emlékhely meglátogatása azonban önmagában nem oktatás. Hogyan válik azzá? Ehhez mindenekelőtt azt kell átgondolnunk, hogy miért látogatunk oda, milyen célt, célokat tűzünk ki. Ahhoz, hogy egy emlékhely meglátogatása az oktatási folyamat része legyen, szükség van egy határozott, jól megfogalmazott pedagógiai célra, egy pedagógiai kontextusra, amely révén például a megemlékezés az ütemtervbe, az oktatás menetébe tud integrálódni, s ki tudja egészíteni a tanórai munkát, ezáltal kapcsolva össze a formális és nem formális oktatási környezetben zajló tanítási-tanulási folyamatokat.

A megemlékezés és ismeretszerzés mellett számtalan célt, s várható eredményt megfogalmazhatunk. Nézzük ezt meg a séták konkrét példáján keresztül! Milyen céljai lehetnek egy ilyen programnak?

A történelmi helyszín és az események összekapcsolása videóinterjúk segítségével lehetővé teszi a személyes megközelítés erősítését, ezáltal közelebb hozva a témát és a történelmet a diákokhoz. A makrotörténelem mellett a mikrotörténelmi folyamatok hangsúlyozásával a történelmi események emberi oldalát helyezzük a középpontba, kifejezve azt, hogy az események mögött emberek, emberi életek, döntéshelyzetek, dilemmák állnak. Ennek felismerése elősegíti, hogy a diákok elgondolkodjanak saját felelősségükről és aktív szerepükről a körülöttük zajló események alakításában. A személyes történetek általi kötődés erősítése elengedhetetlen ahhoz, hogy a diákok a jelen és a jövő társadalmában betöltött felelősségüket megértsék, s ezáltal felelős és aktív állampolgárokká váljanak.

Egy-egy ilyen programon való részvétel során a diákok természetesen számtalan ismeretet szereznek, de alapvetően nem a lexikális ismeretszerzés a program elsődleges célja. Sokkal inkább a képességfejlesztést (pl. kritikai gondolkodás, érvelési, reflektálási készség fejlesztése) és a morális kérdések megvitatását (hogyan kapcsolható össze mindez a mával? mi az én szerepem?), az empátia (és nem az érzelmi azonosulás!) fejlesztését helyezzük előtérbe a 21. századi kompetenciák fejlesztése (pl. média- és digitális műveltség, reflektív szövegalkotó és érvelési képesség) mellett.

A nem formális oktatási környezetben való tanulás önmagában is növeli a tanulás hatékonyságát, s hitelesíti, erősíti az órán tanultakat. Ezt a hatékonyságot és a motivációt erősíti maga a séta (és a sok csatornán érkező ingerhalmaz, a többirányú érzékszervi megtapasztalás), a kortárs vezetés, illetve a modern technikai eszközök használata mellett a személyes történetek integrálása. Egy néhány perces interjúrészletből is jól látható, hogy a visszaemlékezések segítségével hogyan fejleszthető az árnyalt gondolkodás, miként jelenik meg egyszerre a mikrotörténelmi információ, az érzelmi hatás, és a reflexió – hiszen az interjúalany nem csak elmeséli a történeteket, hanem reflektál is rájuk. Ezek a visszaemlékezések gazdag információforrások, komplex kérdésekkel, dilemmákkal, élethelyzetekkel, különböző értelmezési rétegekkel, olyan információkkal, melyek más forrásokból nem érhetők el. A klipek jól bemutatják, hogy milyen tudást szerezhetnek a diákok az interjú, s annak komplex, többféle megközelítésből történő feldolgozása által, hogy egy személyes történet és egy konkrét helyszín hogyan kapcsolódik össze, s miként teremt olyan légkört, mely osztálytermi körülmények között nehezen rekonstruálható. Fontos megjegyezni, hogy az interjúkat nem lehet önmagukban, „illusztratív” módon használni – nem azért alkalmazunk klipeket, hogy bemutassunk valamit, hanem hogy a diákok elgondolkozzanak, s kognitív, affektív és morális szinten egyaránt bevonódjanak.

A célok megfogalmazása mellett a hogyan? kérdésére is választ kell adni, magának a tanulási folyamatnak a mikéntjét is át kell gondolni. A Zachor Alapítvány és a USC Soá Alapítvány oktatási programjai és anyagai, így ez a program is interdiszciplináris, azaz a történelemórákon kívül integrálható más tantárgyakba és jól használhatók különböző pedagógiai kontextusokban. A program integrálható történelemórába, etika, média, magyar, idegennyelv, társadalomismeret órába is, de elképzelhető egy projektnap vagy holokauszt-emléknap részeként, szakkörök, kirándulások elemeként, tanárképzések kiegészítéseként.

Ahogy minden oktatási programnál, az IWalk esetén is nagyon fontos az iskolai előkészítés, melyben a tanárnak kiemelt szerepe van. Az előkészítés a tanulási folyamatba való integrálást, a tartalmi előkészítést jelenti, de mindezek mellett a motiválás, a téma relevánssá tétele a gyerekek számára, a megfigyelési szempontok kijelölése és az érzelmekre való odafigyelés is egyaránt fontos. Mindezek természetesen az életkori és a tanulói sajátosságok, a meglévő tudás figyelembevételével valósíthatók meg eredményesen. Tudnunk kell, kik a résztvevők, hány évesek, honnan jöttek, mit tanultak eddig a témáról. A sétán nagyon fontos a történelmi kontextus felvázolása, de itt alapvetően nem történelemóráról van szó, éppen ezért hangsúlyos a tartalmi előkészítés. Fontos egyes fogalmak és események tisztázása, komplexebb kérdések megbeszélése, a zsidóság magyarországi történetének, valamint a második világháború főbb eseményeinek ismerete. Fontos a kontextusba helyezés a sétán is, de nehézség, ha a gyerekek a sétán hallanak először bizonyos fogalmakról. A videóinterjúkban is elhangozhatnak olyan fogalmak, amelyeket érdemes tisztázni.

A tanulási folyamatot lezáró, feldolgozó, reflektív szakasz jelentősége szintén nem elhanyagolható, hiszen a diákokban felmerülő kérdések megválaszolására, a vélemények, benyomások visszaidézésére, a bizonytalanságok eloszlatására ebben a szakaszban hangsúlyosan kerül sor. A séták után igazodni kell a diákok által feltett kérdésekhez, szélesebb kontextusba kell helyezni a tanultakat. Az előkészítés mellett tehát a reflektálás is meghatározó – ez történhet írásos reflexió vagy megbeszélés formájában. Látható tehát további célunk, hogy programunk a konstruktivista pedagógiai keretbe illeszkedően, a ráhangolódás, jelentésteremtés, reflektálás hármas egységében valósuljon meg. A sétákhoz kapcsolódó feldolgozó foglalkozást szintén egy digitális oktatási platformon, az IWitness felületen találjuk, ahol az elsődleges forrásokra épülő tananyagok, valamint a hozzájuk kapcsolódó tanári útmutatók nem csupán ismeretek közvetítésére törekszenek, hanem a konstruktivista pedagógia alkalmazásával figyelembe veszik a diákok képességeit, kreativitását, érdeklődését, akárcsak maga az IWalk program.

Az IWalk program során a tanár szerepe kulcsfontosságú, még akkor is, ha nem ő vezeti a diákokat. Egy ilyen program megváltozott tanórai szerepeket követel meg a diáktól és a tanártól egyaránt, kibillenti őket a megszokott és leosztottnak vélt tanár–diák szerepből, a tanórai környezetből. Mivel a legtöbb diák nincs hozzászokva ilyen tanulási formákhoz, segíteni kell őket a megértésben, a hallottak feldolgozásában. A tanár feladata, hogy ösztönözze a beszélgetéseket, s időt és helyet biztosítson az interakció megvalósulásához, mely a séták szerves része. Azonban nem csak a diákoknak lehetnek/lesznek kérdéseik, hanem a tanár is kihangosíthat dilemmákat, megfogalmazhat olyan pontokat, kérdéseket, amelyekre nem feltétlenül tud ő maga sem választ adni. Ennek a bizalmi légkörnek a megteremtése sokat segít abban, hogy pedagógiai céljaink eléréséhez közelítsünk. Fontos, hogy olyan tanulási környezetet teremtsünk, amelyben a diákok azt érezhetik, saját maguk teremthetik meg értelmezéseiket, nem kell készen kapott értelmezéseket magukénak vallaniuk. Ha engedjük, hogy diákjaink saját érzéseikhez és értelmezéseikhez hozzáférjenek, akkor abban is segítjük őket, hogy kevésbé válhassanak manipulálhatóvá akár ezzel, akár más témával kapcsolatban. Segítjük őket önmaguk megismerésében, érzelmeik feldolgozásában, valamint további kérdések megfogalmazásában.

A programmal kapcsolatos kihívások között megemlíthetők technikai (pl. helyszíni nehézségek, fény, hang, zaj, időjárás stb.) és elméleti jellegűek egyaránt. Ez utóbbihoz kapcsolódóan merülnek fel azok a kérdések, hogy miben mérhető a séták eredményessége?; hogyan tudjuk mérni a hatást és eredményességet?; mikor beszélhetünk eredményességről?; mérhető-e egyáltalán az attitűdváltozás?; mérhető-e, hogy többet ad, és mennyivel egy videóinterjús séta egy hagyományoshoz képest?. Ezeket a kérdéseket tisztázandó, szisztematikus mérési és értékelési programot dolgozunk ki. A sétákon megszerzett ismeretek és módszerek (pl. videóinterjúk) osztálytermi adaptációja és iskolai programokba való beépítése is fontos lenne, ami az előkészítésnek és a séta során megszerzett ismeretek, benyomások, élmények feldolgozásának és megbeszélésnek irányításához hasonlóan a tanár feladata lenne. Ez utóbbit segítik elő a Zachor Alapítvány és a Soá Alapítvány együttműködésében szervezett tanártovábbképzések.

A kérdések, kihívások fejlesztésre, továbbgondolásra ösztönöznek minket, de elmondható, hogy ez a program az emlékezés oktatási folyamatba való integrálására, a helytörténet és videóinterjúk, a digitális műveltség és oktatás összekapcsolásának pedagógiai kontextusban való gyakorlati megvalósítására fontos és sikeres kezdeményezés. Mindez további, lokalizált oktatási programok kidolgozására ösztönöz bennünket, illetve partnerszervezeteinket Magyarországon, Európában és Európán kívül egyaránt.

Vida Nárcisz

1 A Zachor Alapítvány sétáinak pedagógiai hátteréről lásd Vida Nárcisz: Rendhagyó történelemórák – „Séták a régi pesti zsidónegyedben” című szakdolgozatot (ELTE Bölcsészettudományi Kar, Történelem-magyar tanári MA, 2013).

Ezt olvastad?

2015. december 10–11-én zajlott a PI-NET (Postgraduates’ International Network) nevű, nemzetközi hatáskörű doktoranduszszervezet éves konferenciája, melynek keretében a Doktoranduszok Országos