A „Tűz és jég országa”: Hetvenöt éves az Izlandi Köztársaság

 

 

 

A világ egyik legfélreesőbb és legfejlettebb szigetországa, Izland (Ísland) idén június 17-én ünnepelte független fennállásának 75. évfordulóját, hiszen 1944 nyarán az izlandi felnőtt lakosság (férfiak és nők egyaránt) 97%-os többséggel a Dán Királyságtól való elszakadás és a teljes függetlenség kikiáltása mellett tette le a voksát. Habár 1939-ben Hitler Harmadik Birodalma is eljátszadozott a gondolattal, hogy megszállja a stratégiai fontosságú észak-atlanti hajózási útvonalon fekvő szigetet, de ezt az izlandiak szerencséjére 1940 májusában a brit-kanadai tengerészgyalogságnak, majd 1941 júliusában az őket felváltó akkor még semleges amerikai csapatoknak sikerült elérnie. Így történhetett meg, hogy a mintegy 4 ezer katonát számláló amerikai csapatok parancsnoka, John Marston altábornagy is beleegyezett az éppen német megszállás alatt lévő dán anyaországtól való teljes elszakadás kinyilvánításába. Erre ünnepélyes keretek között a Reykjavíktól mintegy 40 km-re fekvő ősi Þingvellírben (átírásban Thingvellir) került sor, az észak-amerikai és európai tektonikai lemez törésvonalán fekvő hagyományos izlandi törzsi tanácsülés (parlament) Althingi festői helyszínén. Az alábbiakban egy rövid átfogó történeti és szociológiai jellegű ország-ismertetésre vállalkozom, arra a sokak által feltett kérdésre keresve a választ, hogy miben rejlik Izland újkori, második világháborút követő látványos és mondhatni kirobbanó sikeressége, gazdasági fejlődése, egyedülálló társadalomfejlesztő vállalkozása?

Tulajdonképp, az észak-atlanti hátságból kitüremkedő 103 ezer km2-es vulkánszigetről beszélünk mindössze 358 ezer főnyi lakossággal, akik a sziget keskeny peremvonalán élnek 3,4 fő/km2 népsűrűséggel tucatnyi aktív vulkánnal és jégmezővel körülvéve, ahol valójában a hétköznapi életben maradásért is meg kell küzdeni az embertelen természeti és éghajlati viszonyok közepette. Nyilvánvalóan ilyen körülmények között az utóbbi ezerkétszáz év történelme és tapasztalata a viking, kelta származású lakosságot ellátta megfelelő túlélési, együttműködési mechanizmusokkal, a csupán önmagukra és családjaikra, rokonaikra támaszkodó stratégiával, amelyet hatékonyan kiegészített a lutheránus vallásuk protestáns etikája, valamint az északi népekre oly jellemző konok, szótlan munkamorál és szívósság.

A régi nemzetgyűlés Pingvellir Althing és a középkori vízbefojtás, ítélkezések helyszíne

Izland a világ egyik legérdekesebb és legrégibb állama. A 870-es évek óta benépesülő sziget történelmére visszatekintünk a nagyszerű hajós norvég viking férfiak és a brit szigetekről elrabolt, többnyire kelta származású nők frigyéből származó pár ezer főnyi izlandi népesség a norvég király fennhatósága alatt élt viszonylag önállóan, nagy szabadságot élvezve öt évszázadon keresztül az északi Kalmár Unió felbomlását követő időszakig. Ekkor 1536-ban a rivális Dán Királyság megszerezte Izland felett a szuverén kormányzási, igazgatási jogot egészen 1944 nyaráig. A viszontagságos és sanyarú izlandi élet és történelem első száz évének eseményeiről nagyszerű beszámolók is fennmaradtak a híres izlandi Sagák (történetek) révén, amelyek számos szépirodalmi és művészeti alkotás ihletőinek is bizonyultak a romantikus nemzetépítő 19-20. század során. 1955-ben Halldór Laxness egyetlen izlandiként elnyerte az Irodalmi Nobel díjat is a Sagák és a sajátos izlandi életmód és táj ihlette nagyszerű regényei és költeményei alapján.

Fontos sorsfordító eseménynek tekinthető a 930-as esztendő, amikor első ízben összeült a törzsfők törvényhozó és ítélkező tanácsa, a Lögrétta a gyönyörű természeti környezetben az Alpingi (Althing) nemzetgyűlés helyszínén, amely a világ legrégebbi ma is működő parlamentjének tekinthető. Az első nagy izlandi krónikás Ari Fródi (bölcs) Thorgilsson 1133-ból származó kulcsfontosságú műve az Íslendigabók (Az izlandiak könyve) és az azt kiegészítő ismeretlen szerzőjű Landnámabók (Honfoglalás könyve) leírásai szerint mintegy 430 településen éltek a norvég származású törzsfők norvég viking mintájú társadalomban és igazságszolgáltatási, törvénykezési mintákat követve. Az Alpingi 3-4 hetes hagyományos ülésszaka idején, minden év júniusában, az Északi-sarkkör éjféli napjainak tanácskozási időszakában a lakosság mintegy 15%-a megjelent tanácskozni, ahol minden vitás kérdést megvitattak, új törvényeket hoztak, továbbá ítélkeztek. Férfi bűnelkövetők esetében a lefejezések, míg a női bűnözők esetében a kegyesebb vízbefojtás helyszínei ma is megtekinthetők a nagyon népszerű Þingvellir Történeti Nemzeti Parkban. Több pusztító földrengést követően az izlandi Alpingi beköltözött a főváros Reykjavík központjába 1789-ben.

Az Althing (Parlament) szerény épülete a belvárosi tó partján

Az ezerszáz évvel ezelőtt Ingólfur Arnarsson reykjavíki törzsfő és fia által alapított első nemzetségfő-gyűlésnek mindössze 40-50 tagja volt, akárcsak napjainkban is az Alpingi izlandi nemzetgyűlésnek (parlamentnek), ahová 68 képviselőt választanak 4 évre. Az északi népek demokratikus, önrendelkezési és emancipációs mozgalmainak erejét is jól példázza, hogy 1915. június 19. óta – Új-Zéland után elsők között a világon – a 40 év feletti izlandi nők is élhettek a választójogukkal. Sőt 2018-ban az izlandi parlament törvénytelennek minősítette a nemi alapú fizetéskülönbségeket, amely körülbelül 17%-ra mértek 2016-ban a férfiak javára. Ez egyre javuló tendenciát mutat az Európában egyedülálló 1975 októberi izlandi általános női sztrájk óta, aminek kiváltó oka a bérkülönbség és a sok nemi erőszak volt. Abban az időben az izlandi nők a férfiak bérének mintegy 64%-t kaphatták csupán. Nem meglepő módon Izland a nemi egyenlőség és a tolerancia élharcosának is számít a világon, ahol a nemzetgyűlés 43%-át női képviselők alkotják, továbbá a világ első nő nemű államfője, Vigdis Finnbogadottír személyében is Izlandon lépett hivatalba 1980-ban, akárcsak az első vállaltan leszbikus női miniszterelnök Johanna Siguroardóttír is 2003-ban. 2017-től napjainkig is női miniszterelnök vezeti az izlandi kormányt a baloldali zöld párt elnöke Katrín Jakobsdóttír személyében.

Az izlandi társadalom fejlődése, alakulása szempontjából kulcsfontosságú tényezőnek tekinthető a viking önrendelkezés hagyománya, illetve a kereszténység, különösképp a német reformáció hatása. Az izlandiak 1000 körül, Olaf Trygvasson vezér hatására elfogadták a kereszténységet, amely amúgy még évszázadokig együtt élt a viking hitvilág elemeivel. A római katolikus egyház két püspökséggel rendelkezett Izlandon, de nem hagyott túl nagy nyomot a táradalomban és a helyiek gondolkodásában, hiszen Róma térben és lélekben is nagyon messze volt. A 16. század közepén III. Keresztély dán király is áttért a „nemzetibb” és a helyi, tartományi önrendelkezés fontosságát is hirdető lutheránus hitre. Az új vagy megreformált hitrendszer és egyház primátusát 1550-ben Izlandra is kiterjesztette, amikor – nem túl keresztényi módon – az utolsó izlandi katolikus püspököt, Jón Arason-t és két fiát(!) hólari püspöki székhelyén lefejezték.

Geotermikus erőmű

A Hanza Szövetség német hajósai már végeztek némi hittérítést Izlandon ezt megelőzően és az új lutheránus hit rokonszenvesebbnek és emberibbnek bizonyult az izlandiak körében, mint a dogmatikus és érthetetlen latin katolicizmus. A katolikus püspökségnek és a tucatnyi izlandi kolostornak ugyanakkor fontos szerepe volt a lakosság körében kifejtett oktatási és szociális tevékenységük révén, amit a lutheránus egyház helyi közösségei vittek tovább a 16. század végétől. Az igencsak sanyarú és nehéz természeti körülmények közepette élő izlandiak számára a halban gazdag ellenben nagyon viharos észak-atlanti vizek és a sziget területének körülbelül a harmadát borító erdők és legelők jelentettek némi bevételi, megélhetési forrást. Sajnálatos módon, a 12. századra az izlandi nyír és fenyőerdők kétharmadát kivágták a létfontosságú fűtőelem, a faszén előállítása és természetesen a hajóépítés miatt. A 20. század második felétől kezdődött meg egy nagy, intenzív faültetési program Izlandon, az eredeti középkori erdős övezeti állapot visszaállítása érdekében. Ilyen körülmények között Izland a világ egyik legkietlenebb és legszegényebb országának számított évszázadokig, egészen a második világháborút követő nagy fellendülés időszakáig.

Höfdiház – Reagen és Gorbacsov taláékozójának helyszíne

A hidegháborús szembenállás időszakában, a nemzetközi kapcsolatokban viszonylag jelentéktelennek számító kis szigetország 1986 október 11-én az újságok és TV-hírműsorok címoldalára került szerte a világban, hiszen Ronald Reagan amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet főtitkár Izlandot és a francia konzul régi reykjavíki rezidenciáját, a Höfdi házat választotta történelmi jelentőségű csúcstalálkozója helyszínéül. Reagan elnök itt próbálta elérni, Gorbacsov főtitkár utólagos egyetértésével az összes (körülbelül 30 ezer) nukleáris töltetű ballisztikus rakéta leszerelését (Zero Ballisitic Missile proposal javaslat) a kölcsönös enyhülés és a globális atomkatasztrófa elkerülése érdekében, amit aztán a neokonzervatív (héja) elnöki tanácsadói (mint Paul Wolfowitz) és a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának (Chairman of JCS) elnöke is, William J. Crowe tábornok sikeresen meghiúsítottak. Ellenben Reykjavíkban sikeresen előkészítették az 1987-ben Washingtonban aláírt híres amerikai-szovjet Intermediate Nuclear Forces Treaty-t vagyis az 500-5000 km közepes hatótávolságú atomtöltetű rakétafegyverek betiltását célzó szerződést, amely 2019. február 1-ig volt hatályban, amikor úgy az Egyesült Államok, mint Oroszország sajnálatos módon felmondta a szerződést. A reykjavíki csúcstalálkozót követő évtizedekben, a 2008-as kvázi államcsőd és pénzügyi válság bekövetkeztéig Izland többé nem szerepelt a világhíradó címoldalain hasonlóan fontos világpolitikai esemény kapcsán. 

Dél-Izland híres Fekete partja a vad Atlanti-óceánnal

Amint egy izlandi szociológus, egyetemi kutató mesélte nekem, egy híres reykjavíki sport-pubban az 1000 koronás (2500 Ft) gleccservízből készült nagyszerű izlandi sört kortyolgatva, Izland magára találása és hihetetlen fejlődése tulajdonképpen az 1950-es években kezdődött. Ehhez nem kis hozzájárulást és lökést adtak a megszálló brit-kanadai, majd amerikai csapatok, akik két nagy repülőteret és több kikötőt is építettek, illetve feltették az országot a geopolitika térképére. A világháborúban és az azt követ fél évszázados hidegháború során is, a kis, fiatal független északi állam az ENSZ és a NATO egyik alapító tagjává vált, továbbá egyfajta fontos hídfőállásként is szolgált az Egyesült Államok, Kanada és Észak-Európa, illetve a Szovjetunió közötti tengeri hajózási útvonalon. Az izlandi skandináv protestantizmus etikai hatása, munkamorálja, civilizációs öröksége kiegészülve az angolszász nyelvi és kulturális tényezőkkel és korszerű oktatási reformprogrammal, egy kiszámítható és felívelő fejlődési pályára állította az országot, amelynek máig tart a lendülete.

Gullfoss vízesés

Az új ipari innovációk megjelenése nagyon fogékonnyá, adaptívvá és fejlődőképessé tette a nagyipari halászatra és külkereskedelemre fókuszáló Izlandot. A korszerű halfeldolgozó technológiák gyors, gyakorlatias alkalmazása gyorsan felpörgette a halászati ipart az 1970-es évekre már a világ élvonalába repítve Izlandot, ami a gazdaság húzóerejévé vált. Ebből kifolyólag, Európában egyedülálló módon az 1970-es években Izland és Nagy Britannia három ún. tőkehal-háborút (Cod Wars) is vívott egymással, amikor rendszeresen hadihajók kísérték egymás halászflottáit és 1978-ra Izlandnak végül is sikerült elismertetnie a britekkel a 200 tengeri mérföldnyi (360 km) kizárólagos halászati övezetét, a tőkehalban és bálnafélékben gazdag észak-atlanti régióban. Úgyszintén jelentős természeti erőforrásnak számít a tőkehal mellett a szinte korlátlan és ingyen rendelkezésre álló vulkanikus eredetű hévizek ipari hasznosítása, elektromos áram termelésre, sőt tengeralatti áram exportálásra is. Manapság, már csak az egyre növekvő számú külföldi turista csodálkozik az izlandi termálvíz-fűtésű utak, járdák, plázák élményén, a több ezer üvegház-telep, fedett házas rózsa, eper, paradicsom, banán-ültetvény látványán szerte az országban, akárcsak a legalább 300 fő feletti településeken kötelezően felépített tanúszódák és zeneiskolák jelenlétén. Természetesen nem csodálkozhatunk, hogy az izlandiak kedvenc szabadidős szórakozása a 35-40 fokos termálvízű uszodákban, meseszép lagúnákban való csendes mélázás, de hasonlóképp népszerű tevékenységnek számít a labdarúgás, tenisz, kézilabda, az örömzenélés és éneklés, továbbá – évszaktól függetlenül – a vadregényes, egyedülálló természeti környezetben való túrázás. A helyi vad, arktikus csapadékos időjárásra jellemző módon a kontinentális gyártott eső és viharkabátok legfeljebb pár óráig bírnak ellenállni az izlandi esőnek és szélnek, ezért érdemes a helyi magas minőségű és szívósságú ruházatot beszerezni az odalátogatóknak. A természet közeli izlandi életmód sajátos színfoltja a viking hitvilágból származó szikla-manók, a trollok máig fennmaradt kultusza, tisztelete. Sok helyen megfigyelhető, hogy a korszerű utak és a többnyire passzív lakóházak építésekor is merő hagyománytiszteletből vagy babonás hitből, de inkább elkerülik, körbe építve érintetlenül hagyják az óriási vulkanikus eredetű sziklatömböket.

A túrázással és természetszeretettel párhuzamosan az izlandi létformára jellemző a környezettudatosság és a környezetszennyezés, illetve globális klímaváltozás elleni határozott fellépés. Ezek a globális problémák középtávon is az izlandiak létét fenyegetik, ugyanis – nem a rendszeresen vulkánkitörések mellett – a drasztikus globális felmelegedés és klímaváltozás révén a meleg vizű és légtömegű Golf-áramlat lassulása katasztrofális hatással lenne úgy Izlandra mint az egész északi-atlanti térség országaira Kanadától Norvégiáig.

Dél-Izland vulkanikus partvidéke a Három Nővér szikláival

A magas szintű és népszerű az izlandi zeneoktatás mellett, úgyszintén nagy hangsúlyt fektetnek a minél magasabb szintű oktatási lehetőségek, programok fejlesztésére és általánosan hozzáférhetővé tételében. E kis országban hat tudományegyetem működik, több száz külföldi vendégelőadóval, kutatóval és diákkal. Nemrég, 2011 májusában adták át az északi országok legnagyobb és díjnyertes ikonikus építészeti alkotásként is híressé vált Harpa (hárfa) nevű kultúra és zenepalotát a reykjavíki régi kikötőben, amely 10 millió látogatót vonzott megnyitása óta.

Harpa

A zene mellett kiemelkedő arányú a világon az izlandi lakosság olvasási és könyvkiadási szokása. (Ehhez talán szervesen párosul a szintén nagyon magas kávéfogyasztás aránya.) Munkaerő piaci érdekességnek számít, hogy a számos főállású, közalkalmazott költő, író vagy zeneszerző. A zene és az olvasás (és írás) szeretete betudható egyrészt a hosszú, sötét téli hónapoknak, továbbá a sajátos északi kultúrának is, nem kevésbé az 1980-tól világhíres kultikus zenésszé váló Björkpunk-pop énekesnő hatásának. Reykjavík központjában található – igazi polgárpukkasztó módon, egy régi földalatti nyilvános illemhely helyiségeibe berendezve – Európa egyetlen punk múzeuma, amelytől nem túl messzire található a világon szintén egyedülálló izlandi Phallosz és Vulkánkitörések Múzeuma

A sajátos izlandi nyelv mellett a rokon bokmål dán, norvég és természetesen az angol nyelv ismerete is általánosnak mondható a lakosság körében, amelyhez nagyban hozzájárult a több mint félévszázados amerikai katonai jelenlét. Izland azon kevés, fejlett országok egyike, amely – néhány korszerű fregattot leszámítva – nem rendelkezik állandó fegyveres erővel, hiszen 1949 óta a NATO alapító tagállamaként kvázi amerikai katonai protektorátusnak számított egészen 2011. január 1-ig, amikor az óriási keflavíki katonai légi bázist és kikötőt az amerikaiak átadták a helyi izlandi katonai sheriff hatáskörébe. Napjainkban az izlandi Külügyminisztérium alá tartozó Izlandi Védelmi Hatóság felügyeli a Parti Őrséget, és mintegy 20 millió euró éves költségvetésből gazdálkodik, s elsősorban a katonai hírszerzés, elhárítás és rendészeti tevékenységekre koncentrálva. (Összehasonlításképp a magyar védelmi költségvetés évente kb. 1 milliárd euró.) Érdekes tény, hogy a 35 év alatti izlandi fiatalok körében végzett felmérés megállapításai szerint a fiatal férfiak (és nők) hazájuk fegyverrel való megvédése iránti hajlandósága mindössze 20%-osra tehető, ami az egyik legalacsonyabb érték a világon, ugyanakkor – meg kell jegyezni – nem sok külső fenyegetéssel kell Izlandnak számolnia. A vad, portyázó tengeri rabló hírében álló vikingek leszármazottai felettébb békeszerető, nyugodt és visszafogott polgárokká váltak, ahol a világ leghosszabb ideig tartó szesztilalmi rendelete is hatályban volt 1918 és 1989 között.

A Partiőrség Thor nevű fregattja

A túlzott alkoholfogyasztás a csillagászati árak mellett is komoly társadalmi problémát jelent, mindemellett, természetesen minimális a komoly bűncselekmények aránya, hiszen izlandi alapviselkedés a norma és szabálykövetés. Továbbá, általánosan elfogadott a magas fokú környezettudatos életmód, a sokat emlegetett, híres „zöld izlandi” szemléletmód a lakosság körében, amit ugyancsak elvárnak a hozzájuk látogatóktól, amint azt a Keflavík nemzetközi repülőterén is jelzi a kihelyezett Izlandi Fogadalom elektronikus táblája.

A 2008-as pénzügyi világválságban precedens nélküli komoly csapásként és sokkhatásként érte az izlandi társadalmat, amelyet elsősorban a példa nélküli izlandi gazdasági csodában és jólétben a kapzsiság és luxus életmód kísértésének bűnébe eső pénzügyi és politikai elit okozott az országnak. Izland külső államadóssága a teljes GDP-jük hétszeresére, mintegy 50 milliárd euróra rúgott 2009-re és a munkanélküliség is majdnem 6%-ra rekord magasságba ugrott. Sok más országtól eltérő módon, Izlandon a válság nyomán megbukott a kormány, az évekig elhúzódó több mint 200 büntetőper nyomán számos bankvezér, ügyvéd, ügyész, és pénzügyi tanácsadó került börtönbe, míg a Kaupthing és Landsbank bankokat újraszervezték, közpénzből feltőkésítették és államosították. Sőt, még a sokat halogatott Európai Unióhoz való csatlakozás ötlete is napirendre került a reykjavíki parlamentben, 2009 augusztusában. Az izlandi ingatlanárak a válságot követően az egekbe szöktek és azóta is az egyik legmagasabbnak számítanak a világon. (A felkapott reykjavíki Régi Kikötőben egy lakás négyzetméter átlagára a rekord magas 1 millió izlandi korona, azaz 2,5 millió forint körül mozog évek óta.)

Izlandi “fogadalom”

Ugyanakkor, a régi althingi tanácskozások demokratikus hagyományaihoz hűen a közéletben jártas és tájékozott felnőtt lakosság a parlamenti pártokkal együtt éveken keresztül tartó társadalmi vitában mégiscsak a teljes függetlenség és szuverenitás megőrzése mellett döntött – kétszer is 2013-ban, illetve 2018-ban – az EU ellenében, elsősorban az érzékeny témának számító halászati és környezetvédelmi ellenérdekek, továbbá politikai elvek mentén. A válságot követő négy évben az izlandi gazdaság egyensúlyba hozása körülbelül 10 milliárd eurójába került a kis országnak, amely ugyancsak megnövelte az amúgy is magas államadósságot, ellenben a fegyelmezett izlandi költségvetési politikát és az északi munkamorált ismerve hamarosan ledolgozzák a drasztikus gazdasági visszaesésüket.

Reykjavík látképe

A bevezetőben felvetett alapkérdésre remélhetőleg kaptunk némi kielégítő választ, nevezetesen, hogy mi teszi ezt a parányi, de felettébb érdekes nemzetet, országot ilyen sikeressé és fejletté, különösen a több mint ezer éves történelmüknek csupán utóbbi fél évszázadában, országuk teljes függetlenségének elnyerése óta. Az északi népekre oly jellemző szűkszavúság, kitartó konok szívósság és a magas fokú olvasottság, műveltség mellett a szerény visszafogottság igazán rokonszenvessé és követendő példává teszi az izlandiakat, akik –a fentiek alapján nem meglepő módon – a világ legfejlettebb, legbiztonságosabb, legegészségesebb, legbékésebb, legélhetőbb, és még számos „leg-társadalmainak” listáján rendszeresen az első öt helyezett között szerepelnek immár évtizedek óta.

Csutak Zsolt

Külső hivatkozások:

CIA World Factbook on Iceland: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ic.html

Harpa Reykjavík: https://en.harpa.is/harpa/

Icealand: No Gender Pay Gap: https://www.bbc.com/news/business-47212342

Iceland History: https://adventures.is/information/iceland-history/

Iceland Book Boom: https://www.bbc.com/news/magazine-24399599

Kellog, Robert: The Sagas of Icelanders. New York: Penguin Classics, 2001

Krakauer, Jon: Iceland, the land of Sagas. Colorado: Villard, 1998.

Sigmundsdóttir, Alda: The Little Book of the Icelanders. Reykjavík: Little Book Publ., 2012

 

Ezt olvastad?

Ha a hidegháborút, az Európán át húzódó vasfüggönyt vagy a német megosztottságot egy építménnyel szeretnénk elmagyarázni, minden bizonnyal a berlini