Izlandi karácsonyi hagyományok

Karácsony közeledtével több helyen is olvashatunk arról, hogy különböző országok néphagyományai hogyan készülnek az ünnepre. Izlandon ennek a készülődésnek a része a Jólasveinar érkezése.

Jólasveinar

A Jólasveinar 13 bajkeverőjének szülei Grýla és Leppalúði óriások. A furcsa családhoz tartozik még Jólakötturinn, a karácsonyi macska, aki Karácsony környékén vidéken járkált, és megette azokat a gyerekeket, akik nem kaptak új ruhát az ünnepek előtt. Ez a hagyomány azért volt fontos a földműveseknek, hogy rábírják gyermekeiket arra, hogy időben elkészítsék az ősszel lenyírt gyapjút. Akik részt vettek a munkában, kaptak új ruhát, akik nem, azok potenciális vacsorái lehettek a macskának. Egy másik hagyomány szerint a macska „mindössze” azok ételét ette meg, akiknek nem volt új ruhájuk. Bár a karácsonyi macska alakjára mint régi néphagyományra hivatkoznak, valójában csak a 19. század óta ismert.

Jóhannes úr Kötlum

A gyermekevő macska hagyománya Jóhannes úr Kötlum (Jóhannes Bjarni Jónasson) költőnek köszönheti elterjedését. A szegény családból származó Jóhannes általános iskolai tanárként kezdett dolgozni, később parlamenti képviselő lett. A mai napig Izland egyik legismertebb és legnépszerűbb költője, írója, aki a néphagyományok összegyűjtésében is nagy szerepet játszott. Egyik legfontosabb munkája a karácsonyi néphagyományokkal kapcsolatban a Jólin koma (Jön a Karácsony, 1932), amelyben a Jólasveinar alakjait is megformázta.

A Jólasveinar hagyománya régebbi, a 17. századra vezethető vissza. Természetesen itt is akadnak eltérő verziók: a ma ismert hagyomány szerint az első bajkeverő december 12-én érkezik, az utolsó pedig 24-én. 25-én kezdik elhagyni a házat, fordított sorrendben ahhoz képest, ahogy érkeztek.

Az első Stekkjarstaur, aki falábának kopogásáról ismerhető meg, és a juhakolba lopózva az állatokat bosszantja. Giljagaur vízmosásokba rejtőzködve várja, hogy az istállóba besurranva ellophassa a tejet. Az abnormálisan alacsony Stúfur elcseni a serpenyőket, hogy megehesse a szélükön maradt maradékot. A rendkívül sovány Þvörusleikir a Þvörur nevű hosszúnyelű kanalakra vadászik, hogy lenyalhassa róluk a maradékot. Pottaskefill ellopja a fazekakban hagyott ételt. Askasleikir az ágy alá rejtőzködve várja, hogy valaki a földre tegye az askurt és kiüríthesse azt – ezt a fából készült, felnyitható tetővel ellátott edényt étel tárolására használták. Hurðaskellir kedvenc elfoglaltsága, hogy az ajtókat csapkodja, különösen éjszaka. Skyrgámur a skyrre vadászik, amely a mai napig az izlandiak egyik kedvenc tejterméke. Bjúgnakrækir a tetőgerendák között bujkálva várja az alkalmat, hogy ellophassa a füstölés alatt álló kolbászokat. Gluggagægir az ablakon keresztül leselkedve igyekszik felmérni, mit lehetne eltulajdonítani a házból. A hatalmas orral rendelkező Gáttaþefur rendkívüli szaglását a laufabrauð keresésére használja. Ez nem más, mint a karácsonyi időszakban készített 15-20 centiméter átmérőjű lapos kenyér, amire a gyerekek mintákat rajzoltak, majd olajban rövid idő alatt kisütötték. Ketkrókur egy kampóval igyekszik ellopni a húsokat. Végül pedig Kertasníkir érkezik, aki a gyermekek után lopózva elcseni azok gyertyáját. A gyertyák ugyanis állati faggyúból készültek, így ehetőek voltak. Ahogy láthatjuk, ezek a bajkeverők mindent elvittek és megdézsmáltak, ami csak az útjukba került. Egyes vélemények szerint ez a hagyomány az egyházi vagy a dán adószedőket figurázta ki, akik szintén kevéssé szívesen látott vendégek voltak az izlandi farmokon…

A Jólasveinar bajkeverő természete az idő múlásával megkopott. A 20. század derekán – köszönhetően az amerikai és európai Mikulás-hagyományok hatásának – a bajkeverők már a gyermekek cipőjébe vagy zoknijába ajándékokat helyező lények lettek. Persze büntetnek is: a rossz gyerekeket egy darab szénnel – vagy újabban krumplival – „ajándékozzák” meg. A fentebb felsorolt bajkeverések pedig dísztárgyakra, vagy éppen a tejesdobozokra lettek száműzve, és vicces grafikák formájában szórakoztatják az izlandiakat.

Gyönki Viktória

Ezt olvastad?

Ahogy azt korábbi cikkünkben olvashatták, a világ többi részéhez hasonlóan Skandináviában is figyelemmel kísérték a magyarországi forradalom eseményeit. Nem volt