Jagellók Európában: dinasztikus diplomácia és külkapcsolatok

A magyar történeti köztudatban a Jagelló-korszakok megítélése nem éppen a legkedvezőbb. I. Ulászló (1440–1444) ugyan a törökök elleni küzdelemben lelte tragikus halálát a várnai csatában, mindössze négy esztendős uralma azonban egyéb módon nem keltett különösebb hazai figyelmet. A kései Jagellók (II. Ulászló, 1490–1516, illetve II. Lajos, 1516–1526) korát pedig a hagyományos történeti munkák leginkább Hunyadi Mátyás tevékenységével vetik össze, s értékelik alul, illetve – elővételezve a mohácsi katasztrófát – az önálló magyar állam végnapjaiként mutatják be.

Hajlamosak vagyunk azonban elfeledkezni arról, hogy a dinasztia, amely a 14. század végétől egészen 1572-ig uralkodott Közép-Európa különböző területein, nem pusztán magyar, hanem cseh- és lengyel szempontból is vizsgálandó-vizsgálható, s az utóbbi országokban megítélésük teljesen más súllyal esik latba.

Ennek megfelelően a nemzeti keretek meghaladását, közös európai perspektívák kialakítását tűzte ki célul a 2015. április 10-11-én Debrecenben lezajlott angol-német nyelvű nemzetközi konferencia, a MTA–DE „Magyarország a középkori Európában” Lendület kutatócsoport szervezésében, Bárány Attila professzor vezetésével.

A találkozó, amelyen 10 magyar (Debrecen, Pécs, Szeged, Győr, Budapest, Piliscsaba – MTA, ELTE, PPKE), 3 lengyel (Katowice, Torun, Varsó,), 3 brit (London, Oxford), 2 cseh (Olmütz, Opava) illetve 1-1 román (Kolozsvár), horvát (Zágráb), és német (Giessen) kutató vett részt, a diplomáciai kapcsolatokkal, illetve a Jagelló országok jogi és adminisztrációs rendszereinek komparatív vizsgálatával foglalkozott.

A szerteágazó megközelítésű előadások teljes, és részletes ismertetése nem lehet e beszámoló feladata. Ezért az egyes szekciók előadásaiból válogattunk, és mutatjuk be tartalmukat néhány mondatban. A konferencia összes előadásának absztraktja elérhető a kutatócsoport Academia.edu oldalán, továbbá a tervek szerint konferenciakötet is megjelenik majd az előadások írott változataiból.

Paul Srodecki (Giessen)

Fotó: Hercz Tiborné

A konferenciát ifj. Barta János professzor emeritus köszöntőjét követően Paul Srodecki (Giessen) plenáris előadása nyitotta meg. Német nyelvű előadása a „Humanisten als Träger dynastischer Diplomatie an ostmitteleuropäischen Höfen des ausgehenden Mittelalters” c. viselte. Srodecki a konferencia záró napján konferencia előadást is tartott „Validissima Christianitatis propugnacula. Das ‘Jagiellonische Europa’ in den Bollwerksdarstellungen um 1500” címmel, mindkettő előadás tartalmas kivonata az absztraktfüzetben olvasható.

Az I. szekció a diplomáciatörténeti előadásokat fogadta magába. A sort Mark Whelan (London) előadásában elsősorban arra összpontosított, hogy Luxemburgi Zsigmond (1387-1437 magyar, 1410 után német király) miképpen próbálta meg egy közös, törökellenes összefogás céljainak megnyerni a lengyel, ill. litván Jagellókat az 1423-as kézsmárki, illetve az 1429-es Luck-i királytalálkozók alkalmával.

Katarzyna Niemczyk (Katowice)

Fotó: Hercz Tiborné

Alexandru Simon (Kolozsvár) vizsgálatainak célkeresztjében elsősorban az állt, hogy az 1470-es években III. Frigyes császár  milyen eszközökkel kívánt közös Habsburg-Jagelló-román összefogást teremteni a Mátyás magyar király ellen, felhasználva céljai érdekében a törökellenes keresztes háború ideológiai rendszerét.

Az II. szekcióban elhangzott előadások a Pápaság és a Jagelló dinasztia kapcsolatát taglalták. Antonin Kalous (Olmütz) kutatásainak fókuszában a 15-16. századi pápai diplomácia állt: előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szentszék cseh- és magyarországi küldötteinek tevékenysége rendkívül bonyolult skálán mozgott, s nem pusztán politikai, hanem az egyházat érintő jogi, igazgatási, illetve gazdasági feladatokat is elláttak.

Antonin Kalous (Olmütz)

Fotó: Novák Ádám

Kiss Gergely (Pécs) szintén a pápai küldöttek közép-európai tevékenységével foglalkozott. Az 1410-es évek bonyolult egyházi viszonyai között (a skizma idején) a római diplomácia igyekezett közben járni a lengyelországi Jagelló uralkodók és a német lovagrend viszályában. A referátum két küldött, Branda Castiglione és Giuliano Cesarini pályafutásának vonatkozó adatait dolgozta fel.

A III., szintén diplomáciatörténeti szekció Novák Ádám (Debrecen) az első magyar trónra került Jagelló király, I. Ulászló itineráriumával és pecséthasználatáról szóló előadásával kezdődött. A varsói levéltár pergamen okleveleinek vizsgálata során lajstromozta az I. Ulászló által kiadott dokumentumokat, melyek segítségével rámutatott arra, hogy a király itineráriuma több tétellel finomítható, pontosítható. Az eredeti okleveleken fennmaradt pecsétek elemzésével bemutatta Ulászló lengyel és magyar királyi pecsétjeit, rámutatva a király pecsétvésnökeinek kifinomult heraldikai megoldásaira.

Györkös Attila (Debrecen) II. Ulászló cseh-magyar király francia házasságának diplomáciai körülményeit tanulmányozta. Megállapításai szerint a 16. század elején (1500-1502) széles, francia-velencei-magyar-cseh-lengyel összefogás született, névleg a török ellen, valójában azonban a franciák itáliai törekvéseinek támogatására, amelyet a Jagelló diplomácia saját önös, részben Habsburg-ellenes, részben tisztán anyagi érdekei mentén támogatott.

Bárány Attila (Debrecen)

Fotó: Hercz Tiborné

A konferencia második napján folytatódott a munka, Piotr Olinski (Torun) „Jagiellonen als ideale Herrscher im Traktat: De institutione regii pueri” c. előadásával kezdődött. Ő egy konkrét dokumentum, az 1502-ben, II. Ulászló és a francia Foix-Candale-i Anna házassága alkalmával született fejedelemtükör, a De institutione regii puerii elemzésére vállalkozott. Megállapította, hogy a királyi gyermekek nevelését célzó traktátus a kor hagyományos humanista nevelési ideáljait követi, de a Jagelló dinasztia példáját propagálva egyben politikai pamfletként is értelmezhető.

Tusor Péter (Piliscsaba) a konstanzi zsinat által 1417-ben Luxemburgi Zsigmond király számára nyújtott királyi felségjog egyházjogi következményeit elemezte a korabeli és késő-középkori források tükrében.

Christopher Nicholson (London) a magyar és cseh Jagelló országok jogfejlődésének szentelte előadását. Két dokumentum, a Werbőczy-féle Tripartitum, illetve a cseh rendek által elfogadtatott tartományi rendelet vizsgálatára vállalkozott. Elemzésének fókuszában a szokásjog és a római jog közötti különbségek álltak, európai példákkal (így pl. a brit Common Law) összevetve. Nicholson előadásával zárult a IV., Törvény és adminisztráció szekció.

Az V. Dinasztia és reprezentáció ülésszakot Nagy Balázs (Budapest) az 1412-es budai királytalálkozó politikai és reprezentációs jellegzetességeiről szóló előadása nyitotta. Köztudott, hogy ezen a találkozón Ulászló lengyel király és Luxemburgi Zsigmond igyekeztek tisztázni ellentéteiket. Beszámolójában különös hangsúlyt kaptak az uralkodói ceremóniák és rítusok újabb történeti megközelítési módszerei.

Rábai Krisztina (Szeged) és Petr Kozák (Opava) közös kutatási témájukat mutatták be, amelynek középpontjában Jagelló Zsigmond számadáskönyvei állnak. A királyi herceg, II. Ulászló testvére a 15-16. század fordulóján Magyarországon élt, majd 1506 után lengyel király lett (közkeletű elnevezése: Öreg Zsigmond). A herceg, aki fivérei apanázsából élt, rendkívül precíz nyilvántartást vezetett bevételeiről és kiadásairól. Feljegyzéseinek kiadása a gazdaságtörténet és mindennapi élet históriája szempontjából egyaránt fontos.

Suzana Miljan (Zágráb) a Zrínyi család Jagelló kori történetét vizsgálta. Rövid családtörténeti bevezető után a família politikai aktivitásának bemutatására került sor a török támadások által különösen sújtott horvát-szlavón vidékeken.

Stanislava Kuzmová (Oxford)

Fotó: Györkös Attila

A konferencia végén Stanislava Kuzmová (Oxford), mutatta be az oxfordi egyetem tavaly indított ötéves kutatási programot, amely a Jagelló dinasztia közép-európai történetét kívánja új perspektívákból elemezni. A projekt elsődleges célja a Jagellók példáján keresztül elsődlegesen a közép- és koraújkori „dinasztia” fogalmának körüljárása, családtörténeti, reprezentációs és diplomáciai szempontok alapján. A program hangsúlyozottan szakítani kíván a nemzeti történetírás szűken vett politikatörténeti megközelítéseivel (megegyezve a jelen konferencia céljaival), s felhívást intézett a résztvevők körében ilyen típusú tanulmányok készítésére.

A tudományos ülés résztvevői egyetértettek abban, hogy a Jagelló-Európa vizsgálata olyan téma, amely további közös eszmecserét igényel, ezért az idén ősszel a lengyelországi Torunban, jövőre pedig Oxfordban fognak újabb szakmai találkozókat tartani.

A konferencián készült további fotókat a lenti képre kattintva, galériánkban tekinthetik meg

 

Ajánlott cikkeink:

1. Attilától Zsigmondig – Középkortörténeti könyvbemutató

2. Arisztokraták Magyarországon és Európában – recenzió

3. Sokpecsétes titkok nyomában

4. Konstanz 600

5. A mohácsi vésztől a magyar Habsburgokig

Ezt olvastad?

Völgyesi Zoltán történész, levéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Kutatószolgálati, Tájékoztatási és Levéltártudományi Szakkönyvtár Főosztályának vezetője. Kutatóként legtöbbet 1956-tal