A Jagellók Magyarországa francia szemmel – Könyvismertetés

Györkös Attilának, a Debreceni Egyetem francia-magyar kapcsolatokkal foglalkozó középkorász docensének 2016-ban megjelent Reneszánsz utazás című könyve II. Ulászló magyar király jegyesének, Candale-i Annának – a francia szakirodalomban Foix-i Anna – az 1502-es Franciaországból Észak-Itálián át Magyarországra történő utazásáról szól. A kötet az MTA–DE „Magyarország a középkori Európában” Lendület program keretén belül látott napvilágot.

Az utazás eseményeit a leendő magyar királyné kíséretébe tartozó Pierre Choque herold vetette papírra. Az útleírást első alkalommal 1861-ben Antoine Le Roux de Lincy a Bibliothèque de l’Ecole des Chartes lapjain publikálta a párizsi Bibliothèque nationale de France-ban őrzött kézirat alapján. Majd a francia nyelvű forrásközléstől függetlenül Marczali Henrik adta közre az anyagot 1877-ben a Történelmi Tárban. Végül – előbbi alapján – 1891-ben Szamota István jelentette meg töredékesen Choque munkáját.

A II. Ulászló jegyese elé érkező magyar sereg, az illusztráción páncélban valószínűleg Corvin János herceg látható_BL. Stowe, 584. f. 70v.

Jelen kiadást Györkös Attila azért tartotta szükségesnek, mert úgy vélte, hogy a korábbi három forráskiadás már nem felelt meg napjaink modern forrásközlési elveinek. Véleményét azzal indokolta, hogy Le Roux de Lincy munkája az átírási hibák mellett nem tudott mit kezdeni a szöveg magyar vonatkozásaival, Marczali kiadását pontatlan, a Szamota-féle fordításról pedig azt tartotta, hogy csak a kuriózumokra koncentrált. Györkös arra is felhívta a figyelmet, hogy a hazai történetírás nem fordított kellő figyelmet Choque másik itáliai ismertetésére, ami ugyancsak sok magyar vonatkozással bír. Az újbóli kiadást viszont leginkább az tette szükségessé, hogy Györkös Attila megtalálta a kézirat illusztrációkkal ellátott változatát Londonban a British Library anyagában. A Pierre Choque művéből őrzött változat bár töredékes, de sok újdonsággal szolgál, ami elengedhetetlenné tette a Reneszánsz utazás című könyv kiadását.

A francia és a magyar királyi párok címerei_BL. Stowe, 584. f. 69

A kötet a bevezetést, a mellékleteket stb. nem számolva két fő részre tagozódik. A mű első felében I. rész – Elemzés (11–88. oldal) a szerző öt fejezetben foglalkozik a történész perspektívájából Pierre Choque kéziratával, s a mű történeti hátterének az elemzésével. E fejezetek során az olvasó megismerkedhet a kézirati hagyománnyal, amely tulajdonképpen a mű múltjának bemutatásáról és a londoni változat felfedezése miatti újbóli kiadás szükségességéről szól.

A második fejezet a Candale-i Anna és II. Ulászló közti házasság diplomáciai hátterét, és annak kapcsán a korabeli Európa politikai viszonyrendszerét világítja meg, betekintést adva a kor diplomáciájának működésébe.

A Candale-i Annát Zenggben üdvözlő Expectata veni felirat_BL. Stowe, 584. f. 70

A harmadik és negyedik fejezetek magát az utazást örökítik meg attól kezdve, hogy velencei területre ért a magyar király jegyese és kísérete. Végül az első részt az eredményekkel és a kutatási perspektívákkal foglalkozó fejezet zárja.

A kötet második része, vagyis az ún. szövegkiadás és fordítás első (azaz a kötet hatodik) fejezete foglakozik röviden a szövegkiadás alapelveivel, majd a hetedik-kilencedik fejezetekben francia és magyar nyelven történik meg a Pierre Choque által írt útleírás közreadása.

Choque munkája számos érdekességet tartalmaz: kirajzolódik belőle, hogy milyen Magyarország- és magyarságképe volt a franciáknak, vagyis inkább a nyugat-európaiaknak a 16. század elején; hogy a francia herold mit is gondolt eleinkről, arra álljon itt pár sor munkájából:

„A magyar királyság elég nagy és alacsony fekvésű ország, jó borokat és búzát termesztenek itt. A királyság hatalma három részre oszlik: az első a királyé, a nemességé és a szabad városoké; a második a főpapoké, a harmadik a hercegeké, grófoké és báróké. Mindannyiuk kötelessége vazallusaik száma szerint katonát állítani, nevezetesen egy lovast húsz lakos után. A magyarok csak a földműveléshez és szőlőtermesztéshez értenek, s vidám emberek. A kézművesek idegen származásúak, külföldről jövő németek, itáliaiak vagy más nemzetiségűek. A királynak nincs nagy jövedelme a rendes adókból, de minden évben rendkívüli adót vet ki az egész királyságra, nevezetesen egy dukátot portánként, s legalább háromszázezer porta van az országban. A magyarok ezt a rendkívüli adót dicának nevezik. Ha a király komolyabb háborút vezetne a törökök ellen, portánként három vagy négy dukátot is beszedhetne, ahogy azt Mátyás király tette korábban. Az a szokásuk, hogy amikor a király személyesen vonul a törökök ellen, minden fegyverforgató személy önként vele tart. Ezt a nemzetet félik legjobban a törökök, mert jó és merész harcosok. Hozzászoktak ahhoz, hogy három-négy hónapot a mezőn, ágy nélkül, mindössze sátorban töltsenek, amit mindenki, legyen az herceg avagy báró, magával hordoz, ahogyan Corvin [János] hercegnél láttuk utazásunk során. A királyságnak több alávetett tartománya van, Horvátország, Szlavónia, a dalmát királyság és Erdély. A királyságban szabad városok, arany- és ezüstbányák vannak. A magyar lovak igen jók (…)”

A szerző ír még Buda váráról, Mátyás Corvináiról és több más érdekességről is. Összességében elmondható, hogy egy igen értékes és hasznos olvasmány, amely számos adalékkal gazdagítja a magyar történelemről meglévő tudásunkat. Ezért mindenképpen hasznos volt az újbóli kiadás, amelynek végén az olvasó a már említett illusztrációkkal is megismerkedhet.

Candale-i Anna és kísérete a Londonban őrzött kéziratban_BL. Stowe, 584. f. 71v.

Az összességében kiváló kötettel kapcsolatban csak három apró – nem kimondottan kritikai – észrevételünk volna. Először is túlzott tapintatosságnak tartjuk, hogy II. Ulászló cseh-magyar királyként van definiálva rögtön a mű elején. Ez szerintünk szükségtelen, annál is inkább, mert több olyan oklevél található a Magyar Nemzeti Levéltár online DL-DF adatbázisában amelyekben pont fordítva említik a korabeli iratok a király uralkodói címeit.

A másik észrevételünk szintén egy apróság a 7. oldal utolsó bekezdésével kapcsolatban. Lehet, hogy a Bibliothèque national de France honlapján ma még megtalálható az a végül kihagyott 112 velencei címerábrázolás és ezért nem okoz ez idő szerint gondot a kimaradásuk a kötetből, de nem biztos, hogy mindig elérhető lesz a weben a vonatkozó anyag. (A forrásról készült fotók a megjelenés óta felkerültek a kutatócsoport forrás-adatbázisába: Memoria Hungariae – a szerk.)

A harmadik észrevétel inkább e sorok írójának a vesszőparipája. Úgy véljük, hogy még egy forráskiadvány esetén is megoldható, hogy – főleg, ha ilyen szép illusztrációk állnak rendelkezésre – az egész könyvben és ne csak a végén, mellékesen a mellékletben legyenek publikálva az egykorú ábrázolások. Véleményünk szerint ez sokat javított volna e szakmailag kifogástalan mű megjelenésén, amelyet bátran merünk ajánlani nemcsak a szakmai közönségnek, hanem a történelem iránt érdeklődő olvasóközönségnek is!

Cseh Valentin

A kötet adatai: Györkös Attila: Reneszánsz utazás. Anna királyné 1502-es fogadtatásának ünnepségei Észak-Itáliában és Magyarországon. Attraktor, Máriabesnyő, 2016. (Scriptores rerum Hungaricarum 9.) 218. pp.

Ezt olvastad?

Az idő és a bűn szubsztanciáját nehéz megragadni, hiszen oly sok féle szemszögből lehet megközelíteni és vizsgálni az adott fogalmakat.