Kelet-közép-európai államképek a közép- és a kora újkorban

Hogyan jelent meg Magyarország a középkori francia, angol vagy éppen szerb forrásokban? Milyen vonatkozásai voltak magyar szempontból a Német Lovagrend működésének a 13. század elején? Mit írt Campeggio bíboros, pápai legátus Wolsey bíborosnak Magyarországról 1525-ben? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad választ az MTA–DE „Magyarország a középkori Európában” Lendület Kutatócsoport The Image of States, Nations and Religions in Medieval and Early Modern East Central Europe („Államok, nemzetek és vallások megjelenítése a középkori és koraújkori Kelet-Közép-Európában”) című, 2018 júniusában megjelent tanulmánykötete. A Bárány Attila és Bozzay Réka által szerkesztett könyv a kutatócsoport 2016. október 6. és 7. között Debrecenben megrendezett The Image of States, Nations and Religions in Medieval and Early Modern East Central Europe – Das Bild der Staaten, Nationen und Religionen in Mittel- und Ostmitteleuropa in Mittelalter und der frühen Neuzeit (államképek, nemzetek és vallások Közép- és Kelet-Közép-Európában a közép- és kora újkorban – a szerk.) című nemzetközi konferenciájának válogatott tanulmányait tartalmazó kötete.

A tanulmánykötet természetesen szorosan kapcsolódik a kutatócsoport célkitűzéséhez, amelynek központi eleme a középkori Magyarország európai politikai szerepének, dinasztikus kapcsolatainak, illetve diplomáciai kapcsolatrendszerének vizsgálata, továbbá ehhez kapcsolódóan magyar vonatkozású francia, angol, spanyol, német-osztrák és olasz írott és képi források feltárása a levél- és kézirattári alapkutatások során. A kutatócsoport több műhely kutatóját öleli fel a Debreceni Egyetemről és a Pécsi Tudományegyetemről, és további külső munkatársakkal is együtt dolgozik kutatási projektjei során. 2014 óta a Memoria Hungariae, illetve a Fontes Memoriae Hungariae című sorozatok keretében számos – magyar, angol, német és francia nyelvű – tanulmánykötet és forráskiadvány jelent meg a kutatócsoport saját kiadásában és gondozásában. A The Image of States, Nations and Religions in Medieval and Early Modern East Central Europe című tanulmánykötet a Memoria Hungariae-sorozat ötödik köteteként jelent meg 2018-ban, és az említett nemzetközi konferencia szekcióelőadásainak válogatott értekezéseit tartalmazza.

A kötet összesen 13, igen változó tematikájú angol, német és francia nyelvű tanulmányt tartalmaz, amelyek a politikai, diplomáciai, etnikai, felekezeti és gazdasági viszonyokat, illetve a külföldiekkel kapcsolatos kortárs érzelmeket, az ’idegen’ jelenségével kapcsolatban megfogalmazott véleményeket széles, interkulturális európai kontextusban vizsgálják a 14. század elejétől egészen a 18. századig. A tanulmánykötet közép-kelet-európai viszonylatban igyekszik feltárni az (egy)másról alkotott véleményeket, a külföldiekkel való találkozás élményét, továbbá a natio, a regnum és a religio fogalmáról alkotott kortárs nézeteket. A tanulmányokat Bárány Attila rövid előszava vezeti be, illetve fogja össze.

Az alapvetően időrendi szempontok szerint rendezett tanulmányok legtöbbje krónikák narratív elemzésével foglalkozik. Libor Jan (Masaryk Egyetem, Brno) például egy 1305 és 1338 között született cseh krónika, a königsaali (mai Zbraslav, Prága egyik kerülete) ciszterci monostorban készült Chronicon Aulae Regiae monarchia-képét elemzi (Darstellung der Monarchie in der Königsaaler Chronik). A türingeni Ottó és zittaui Péter által írt latin nyelvű mű – amely összesen 185 nagy fólióból áll – a 13. század közepétől 1338-ig tárgyalja a történelmi eseményeket. Adrien Quéret-Podesta (Petőfi Sándor Gimnázium, Aszód) egy középkori észak-francia történetíró, Jehan Cabaret d’Orville 1429. évi Chronique du bon duc Loys de Bourbon című művének közép-kelet-európai vonatkozásait mutatja be (East Central Europe in the Chronique du bon duc Loys de Bourbon). A középfrancia nyelven íródott krónika I. Károly, Bourbon hercegének (1401–1456) megrendelésére készült, és a herceg katonai vállalkozásait mutatja be. A katonai expedíciók nem csak Franciaország területére korlátozódtak; a herceg járt Flandriában, Angliában, a Szentföldön és Spanyolországban is, továbbá olyan távoli régióknak számító térségekbe is eljutott, mint Észak-Afrika, vagy Közép-Kelet-Európa. A tanulmány fő része az utóbbit elemezve a krónika Csehországról (Bohemia) és a Német (Teuton) Lovagrend porosz és livóniai területeiről alkotott képéről értekezik, illetve a szerző kitér a későbbi Litvánia területéről írottakra is, amelyet a krónika Letho, Leto, Lette és Lectonen formában említ.

A luxemburgi dinasztiát ábrázoló illusztráció a Chronicon Aulae Regiae 14. századi kéziratából. Kép forrása: Wikipédia

Seláf Levente (ELTE BTK) tanulmánya szintén francia vonatkozású; a szerző Jean Froissart (1337 k.–1404 k.) francia történetíró krónikáinak (Chroniques de France et d’Angleterre és Melyador) Magyarországra és a Balkánra vonatkozó részeit elemzi (La Hongrie et les Balkans dans l’œvre de Jean Froissart). A gazdagon díszített Chroniques negyedik könyve többek között például behatóan foglalkozik az 1396. évi nikápolyi csatával is. Boris Stojkovski (Újvidéki Egyetem) bevezető jellegű tanulmánya szintén a balkáni tematikához kapcsolódik, a szerző azonban nem krónikák, hanem középkori szerb hagiográfiai és más narratív források, például évkönyvek (annales) elemzésével mutatja be, hogyan vélekedtek a fontosabb középkori szerb forrásokban Magyarország szerepéről, illetve magukról a magyarokról (Images of Hungary and the Hungarians in Serbian medieval sources. An introductory study).

A nikápolyi ütközet egyik ábrázolása Jean Froissart Krónikájában. Kép forrása: Wikipédia

A már szóba került Német Lovagrend történetéhez kapcsolódik a kötet első két tanulmánya. A lovagrend első európai vállalkozása Magyarországon kezdődött 1211-ben, amikor a Szentföldről kivonuló lovagok egy részét II. András magyar király (1205–1235) behívta az országba, és letelepítette őket az erdélyi Barcaságba (Borzaság). Erdélyt rendszeresen kun támadások érték a korszakban, a Német Lovagrend fő feladata a kunok támadásainak visszaverése volt. Pósán László (DE BTK – MTA) a lovagrend II. Andráshoz köthető magyarországi vonatkozásait mutatja be (Die ungarische Beurteilung des Deutschen Ordens zu der Zeit von Andreas II), Roman Czaja (Nicolaus Copernicus Egyetem, Toruń) pedig a középkori porosz városok – legfőképp Kulm, Thorn (a mai Toruń), Elbing, Braunsberg, Königsberg és Danzig – külföldi kereskedőkről alkotott véleménye kapcsán tér ki a lovagrend 13–14. századi térnyerésére a lengyel, illetve balti régióban (Die Wahrnehmung der fremden Kaufleute in preußischen Großstädten im Mittelalter).

A kutatócsoport Memoria Hungariae sorozatának egyik legújabb, 2019-ben megjelent kötete Pósán László monográfiája: Magyarország és a Német Lovagrend a középkorban

Szintén lengyel vonatkozású, de későbbi korszakot érint Piotr Oliński (Nicolaus Copernicus Egyetem, Toruń) tanulmánya, amely a 16. századi lengyel humanista történetírók munkásságát elemzi új megközelítésből: a korszak lengyelországi, illetve közép-kelet-európai (így magyarországi) klímájára vonatkozó humanista meglátásokat, megjegyzéseket és észrevételeket elemzi (State propaganda or geographical description: climate and the wealth of nations in the opinion of Polish Humanist chroniclers). A szerző fő vizsgálati tárgya ebből a szempontból Maciej Miechowita (1457–1523) Chronica Polonoruma, amelyet többek között például a pár évtizeddel korábban alkotó Jan Długosz (1415–1480) munkáival vet össze.

A Chronica Polonorum címoldala (1521). Kép forrása: Wikipédia

A tanulmányok másik nagyobb csoportja angol vonatkozású források elemzésével foglalkozik. Tarján Eszter (ELTE BTK) tanulmánya egy különleges forrástípussal foglalkozik: korai angol címerkönyvek (Roll of Arms) királyi címereit vizsgálja (Lions of the Near East. The Royal Coats of Arms of Cyprus and Armenia in the Early English Rolls of Arms). A szerző olyan külföldi királyságok királyi címereit elemzi, amelyek szerepeltek I. Eduárd angol király (1272–1307) uralkodásának idején készített címerkönyvekben, és amelyek elemzése segítséget nyújthat többek között a magyar uralkodói címer ábrázolási problémáinak megoldásában is.

Anastasija Ropa (Lett Akadémia, Riga) értekezésének alapja szintén angol forrás: a Capystranus, egy 1515-ben Londonban kiadott névtelen angol epikus költemény narratív elemzése (Narrative Images of Religious and National Unity after the Siege of Belgrade (1456). Az ehhez hasonló románcok a középkori angol irodalom egyik legnépszerűbb alkotásai voltak, a 16. század elejére pedig újra divatossá váltak. Sikerüket történeti aktualitásuk adta, ebben a korszakban pedig nagy sikernek örvendtek az oszmánok európai terjeszkedéséről, Konstantinápoly elestéről vagy Nándorfehérvár sikeres és dicsőséges védelméről szóló művek. A Capystranus alapvetően az utóbbi kettőről igyekszik tudósítani, kiemelve Kapisztrán János és Hunyadi János alakját. A mű létrejötte és sikere egyértelműen arra utal, hogy Konstantinápoly bevétele, illetve a balkáni államok török igába hajtása után már a távoli Anglia sem lehetett közömbös az oszmánokat illetően.

A nándorfehérvári csata, középen Kapisztrán Szent János alakjával (ismeretlen 19. századi festő munkája). Kép forrása: Wikipédia

Bárány Attila (DE BTK – MTA) értekezése is az angol kötődésű forrásokhoz kapcsolható: a szerző tanulmánya Lorenzo Campeggio bíboros Magyarországról Angliába küldött leveleinek tartalmát elemzi, részletesen kitérve a bíboros pályafutására (War, crown and society in the eyes of a papal legate: Cardinal Campeggio’s letters to England from Hungary (1524–1525). A tanulmány legfőképp a bíboros 1524–1525. évi magyarországi tartózkodását elemzi, amikor pápai legátusként (legatus de latere) a birodalmi, a lengyel, illetve a magyar helyzetről kellett jelentéseket küldenie – ezekre pedig igényt tartott Anglia, így például Thomas Wolsey bíboros, VIII. Henrik angol király legfőbb tanácsadója is.

A hagyományosan erős debreceni néderlandisztikai kutatásoknak köszönhetően a kötetben két holland vonatkozású tanulmány is szerepel. Bozzay Réka (DE BTK) tanulmányában betekintést kaphatunk a 17. századi holland egyetemeken, így például Leidenben vagy Utrechtben tanuló magyar hallgatók, valamint a holland tartományokba érkező magyar utazók Hollandiáról és a hollandokról, illetve a hazájukról és magyar utazótársaikról, egyetemi hallgatótársaikról kialakított képéről, véleményéről (Wie sahen sie einander? Ungarische Studenten über die Niederlande und ihre Einwohner, Niederländer über die Ungarn). Jankovics József például ilyen keserűen nyilatkozott a hollandokról, akikkel útja során találkozott:

„Egynéhány hollandus pedig jóízűen ett előttem valami lapos száraz halat, de egyik sem kínált. (…) Tapasztaltam még ugyanekkor a köz hollandusnak meddig ér az embersége. Egy ifjú hollandus velem általellenben ülvén (…) a hajó az őfelől való részére hajlott akkor; én igen rosszul voltam; kértem őtet, hogy engedje meg, hadd üljek én oda ahol ő ül (…) mert néki – minthogy semmi baja sincs – mindegy, nekem pedig mivel feküdnöm kell, ezen a felin bajosabb ülni (…) de csak azzal felele: Ne min Herr, mert azt mondja ez az ő helye.” (187. oldal)

Egy 17. századi holland metszet Utrecht városáról (Amorfortia Dioecesis Ultraiectensis); Georg Braun és Frans Hogenberg 1617. évi metszete. Kép forrása: Barnebys.com

Pusztai Gábor (DE BTK) a Holland Kelet-indiai Társaság (Vereenigde Oostindische Compagnie, 1602–1799) 18. századi működésére koncentrálva a gazdasági társaság magyarországi munkásait gyűjtötte össze a hágai nemzeti levéltár online elérhető adatbázisának segítségével („Wer Vater und Mutter thod geschlagen, ist noch zu gut nach Ostindien zu gehen.” Das Bild der ungarischen Arbeitnehmer der Niederländischen Ostindien-Kompanie). Értekezésében többek között elemzi az 1700-as évek magyar munkásainak társadalmi beágyazottságát, így származási helyüket, a társaságnál betöltött munkakörüket, illetve a magyarokról kialakított képet és véleményeket is összegzi. Izgalmas és igen hasznos, hogy a szerző a tanulmány végén függelékben közli az összegyűjtött magyar munkavállalók (118 fő) listáját pontos adatokkal, így többek között a magyarországiak vezeték- és keresztnevével, születési helyével és a társaságban betöltött tisztségével.

A tanulmánykötet egyetlen gazdaságtörténeti értekezése Tózsa-Rigó Attila (Miskolci Egyetem) tanulmánya (Verbindungssystem zwischen staatlicher Finanzverwaltung und der Kreditsphäre in der Frühen Neuzeit). A szerző a koraújkori kapitalista vállalkozói társaságok és az állami pénzügyigazgatás kapcsolatát mutatja be, kitérve a dunai térségben működő faktori hálózatra, például a Baumgartner konszern Idria-koncessziójára, valamint az augsburgi kereskedő-vállalkozók, például a Paller–Herbst–Weis üzleti kör közép-európai kapcsolati hálózatára.

Schvéd Brigitta

Az ismertetett kötet adatai: The Image of States, Nations and Religions in Medieval and Early Modern East Central Europe. Edited by Attila Bárány and Réka Bozzay, in co-operation with Balázs Antal Bacsa. (Memoria Hungariae 5.) Debrecen, 2018. A kötet teljes egészében elérhető a kutatócsoport honlapjáról: Link.

Ezt olvastad?

Az egyetemi tanulmányok kezdetén mindenkinek fontos megismerkednie az általa választott szakma alapvető fogalmaival és működésével, ami a kulcs ahhoz, hogy
Támogasson minket