Képek a múltból – Egy képes történeti album

A Kossuth Kiadó tavasszal megjelent kötetének címe igen beszédes: Nádasdy Ádám nyelvész és műfordító kalauzolja az olvasókat 1890 és 1989 között eltelt 100 esztendőben évről-évre, egy-egy kép és a hozzájuk fűzött kommentárok, képaláírások segítségével. A kötet időkeretének kiválasztása praktikus és szimbolikus is egyben, a Fortepan adatbázisában ugyanis 1890-ből valók az első fotók, és innen száz év éppen 1989, ami ugyanakkor jelképes is, mivel ekkor zárult le és kezdődött egy új korszak Magyarország történelmében.

A kötetben szereplő képeket Horváth Edit válogatta ki a Fortepan archívumából, évenként négy–öt darabot szemezett ki Nádasdy Ádám számára, aki ebből a válogatásból minden évhez azt az egy képet választotta ki, amely valamilyen formában megszólította őt, vagy volt mondanivalója a kép kapcsán.  A szerzőtől nem idegen a fotók világa, hiszen édesanyja hobbifotósként rengeteg képet készített utazások, családi események alkalmával vagy éppen munkájából kifolyólag, és a fényképei által azt is közvetítette, mi fontos számára egy fotó elkészülésekor: „mindig legyen ember a képen”. Ez az elv is végighúzódik a kiválogatott képeken, mivel alig akad egy-két fotó, amelyen nem szerepel legalább egy személy.

A fényképek tematikája széles spektrumon mozog: vannak utcarészleteket vagy életképeket (disznóetetés, énekkari próba vagy költözködés) bemutató ábrázolások, több üzletet és tulajdonosait illetve alkalmazottait megörökítő alkotás, ünnepségek alkalmával készített felvételek vagy a közlekedést, járműveket ábrázoló fotók. Továbbá jelesebb történelmi eseményekhez és személyekhez kapcsolódó fényképek is helyet kaptak a válogatásban, első világháborús front, lebombázott házak a második világháborúból, Rákosi Mátyás a Lánchíd újjáépülésekor, a tokiói olimpiára induló magyar csapat vagy Kádár János és Brezsnyev egy autóban többek között.

A képek elrendezése a köteten belül olyan, mintha egy fotóalbumot lapozgatnánk: egyik oldalon szerepel a fénykép az évszámmal, a másik oldalon pedig a kommentár áll egy-egy a lap oldalán merőlegesen elhelyezett címmel. A képaláírások olykor egészében tárgyilagosan leíró jelleget öltenek, mint például az 1911-es évhez választott kecskeméti zsinagógát ábrázoló képhez („Kibillentve”) írt ismertetetés. Máskor pedig egy–két mondat után elkalandozik a kép tartalmának leírásától és az annak kapcsán felötlött emléket olvashatjuk, ami akár érdekesebb is lehet a tárgyilagos bemutatásnál, mint például az Ifjúsági park kapcsán 1984-ből („Ifipark”). Vagy egy komplett fiktív történetben írja le a képen szereplő eseményt, mint az 1925-ös „Gépszínmű” című fotó esetén. Esetleg művészettörténeti adalékot kapunk, mint a Gerlóczy Gedeon építész lakásbelsőjéről 1979-ben készített fotóhoz írt gondolatsorban („Értékmentő”).

Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus. Gerlóczy Gedeon a Csontváry–gyűjtemény megmentőjeként is ismert. Szobájának falán lógott a festmény az 1979-es kép elkészülésekor. Forrás: Győri Szalon

Ahogy a képek kiválasztása is véletlenszerűen történt, úgy a hozzájuk fűzött gondolatok is rendszertelenek, de egy–egy szempont időnként újra felbukkan a leírásokban. Ilyen elemek például a divat és a közlekedés említése, akkor is, ha nem az a legfeltűnőbb eleme a képnek. Ezek a szempontok olykor direkt módon kerülnek megfogalmazásra, olykor pedig csak egy odavetett gondolat erejéig jelennek meg a kommentárokban, mint az 1978-hoz választott pesti Váci utcai jelenetnél („Pesti Oroszlán”) az utcakép és az étterem ismertetése után a képaláírás utolsó mondata:

„Figyeljük meg, milyen abszurdan széles nadrágszárat viselnek az emberek: ez volt a divat.”

Részletesebben szól az öltözködésről az 1980-ban készült fényképnél („Társbérlet”), amelyen egy szemszedő és egyéb kézimunkát végző üzlet kirakata és feltehetően annak két tulajdonosa látható: egy idősebb hölgy szoknyában és otthonkában, és egy fiatalabb nadrágkosztümben – generációk és világok találkozásának kontrasztja a divatban.

Egyes képeknél előbújik a nyelvész a múltidézőből: az 1909-es Kígyó teret (ma: Ferenciek tere) ábrázoló képnél („Palotapáros”) az egyik feliratot elemzi: „Olcsó bútor eladás a ház lerombolása végett” – „a műveltebbek már akkor is a ’miatt’-ot, a kevésbé műveltek ugyanerre a ’végett’-et használták.” Vagy az 1913-as képnél („Vasparipa”) azt vette nagyító alá, hogy a környező országokban hogyan írják a Hanzlik nevet.

A képaláírásokból Nádasdy Ádámot emberként is megismerhetjük, több helyütt gyerekkori emlékeket is felidéz. Megtudhatjuk, hogy egy alkalommal rovarírtás miatt egy hétig a nagypapánál lakott a család, ahol a kis Ádám egy kihúzható ágyládában aludt – bevallása szerint soha olyan jól nem aludt, mint akkor. Nem szereti az ingyen kóstolókat, maga sem tudja, miért, de szereti a kólát, igaz, csakis cukrosan. Kiderült, hogy mai napig kedveli a Jégbüfét, különösen a túrós táskájukat.

Tudomány és technika háza Kecskeméten – a zsinagógát az 1970-es években alakították át kulturális házzá. Kép forrása: Kecskemét.Városom

A fényképekhez írt kommentárokban keverednek a személyes emlékek és a történelmi érdekességek, amelyek a múlt egyfajta értelemzését adják. Egy olyan múltét, amelyet a visszaemlékező egyén szemüvegén keresztül láthatunk, azokra az eseményekre, épületekre, személyekre vagy életképekre fókuszálva, amelyek valamilyen emléket idéztek fel a szerzőben. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen emlékezhetünk a múlt történéseire, hiszen szelektíven érzékeljük a körülöttünk zajló világot, ezért a már szelektált „valóságról” alkotott benyomásokból tevődnek össze az emlékeink, így egy–egy kép megtekintése más és más emlékeket idézhet fel az egyénekben. A szerző 1947-ben született, ezért a képek zöméhez nincs közvetlen személyes tapasztalata, családi elbeszélésekből illetve más úton–módon megszerzett ismereteiből táplálkoznak a születése előtti és körüli évekből való fotókhoz írt képaláírások. A fényképalbum tehát egy szubjektív múltat tár az olvasók elé, akik kortól és nemtől függetlenül szintén megtalálhatják a kapcsolódási pontokat, és egy érdekes időutazáson vehetnek részt Nádasdy Ádám vezetésével.

Czinege Szilvia

Nádasdy Ádám: 100 év – 100 kép – 100 gondolat 1890–1989. Kossuth Kiadó, 2020. 208. oldal.

Ezt olvastad?

Adott egy lelkes fiatalemberekből álló zenekar a hetvenes évek elején, amely akár világsikert is elérhetné, ha nem a szocialista Magyarországon