Két agrártanulmányút tanulsága a 19. századból – Recenzió

A magyarországi agrárszakoktatás 18–19. századi történetéről szólva meghatározó jelentőségű a Festetics György által alapított Georgikon. Az intézmény, melyet a kegyvesztetté váló, és a birtokaira visszavonuló gróf hívott életre, 51 éves működése során számos agrárszakembert termelt ki, mint ahogy az a jelenleg ismertetendő kötet szerzőjének korábbi munkájából kiderül. 1819-es halált követően fia és örököse, Festetics László vette át a kiterjedt Festetics-uradalom, valamint a Georgikon ügyeinek irányítását, és egy év múlva az intézmény két tanárát tanulmányútra küldte.

Kurucz György idén márciusban megjelent kötetében a két georgikoni tanárnak, Gerics Pál orvosnak, és a kertész-ampelológus Lehrmann Józsefnek Nyugat-Európa számos országán, és a magyar agrárszakoktatás előmozdítása szempontjából tanulmányozásra érdemes kultúrtájain keresztül vezető utazásait mutatja be. A szerző, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára, munkáiban elsősorban a korszak társadalom- gazdaság- és művelődéstörténetével, valamint a Festetics családdal foglalkozik. Írásaiban folyamatosan tetten érhető az a szervezőelv, mely a 18–19. századi magyar nemesség egyoldalúan negatív megítélésének ellenpontozására törekszik. A „Kedves Hazámfiai, mozdulni kell…” című kötetében ezentúl a tudásközvetítés aspektusainak vizsgálata, a technológiai és az érzelmes utazás eltérő szempontjainak elemzése mellett, a tanulmányút során kialakuló gazdasági kapcsolati háló feltérképezése kapott kiemelt hangsúlyt.

A kötet felépítése módszertanilag is figyelemreméltó; hasonlóan a korábbi 2013-as Keszthely grófja című munkájához, a szerző itt is meghaladja a pozitivista történetírásban előszeretettel alkalmazott lineáris narratívát, az időrendiség által szabott kereteket, és ehelyett inkább egyfajta koncentrikus szerkesztési elvet alkalmazva dolgozza fel azt a sajátosan egyedi és kompakt iratcsoportot, mely a mű alapjául szolgál. A forráscsoport kínálta iratok, instrukciók, levelek, jelentések és naplók egymásra reflektáltatásával az adott történti probléma – jelen esetben a két georgikoni tanár európai kutatóútjának bemutatásával, és a téma kibontásával – egy korszak gazdaságtörténeti közegének átfogóbb bemutatása történik. (Erről bővebben Hans Erich Bödeker értekezett). A fejezetek logikusan egymásra építkezve követik egymást: a kutatóútra megbízást adó Festetics László portréjának megrajzolását követően, a hazai agrárszakoktatás központjaként funkcionáló Georgikon sokrétű tevékenységébe, és a birtokigazgatás adminisztrációjába nyújt bepillantást a monográfia. A további fejezetekben kiemelkedő fontosságú a technológiai utazás szempontrendszerének vizsgálata, és az út eredményeinek a magyar agrárium vonatkozásában történő adaptációs lehetősége, valamint helyet kap az utazók személyes benyomásainak rögzítése. 

A kötet tartalmi elemeit közelebbről megvizsgálva, kiindulópontnak érdemes a keszthelyi Festetics-könyvtárat választanunk. (31. oldal) A gyűjtemény struktúrája tudatos szakkönyvtári gyűjtésre mutat, megtalálható volt a korszak legmodernebb gazdasági és agrárszakirodalma, olyan szerzőket felvonultatva, mint Arthur Young, Sir John Sinclair, William Pitt, Albrecht Thaer, Johann Beckmann, de hosszan sorolhatnák még az angol, skót „új mezőgazdaság” szakirodalmát, illetve azok kontinentális recepcióit. Ez a könyvtár volt az a szellemi talapzat, melyre a Georgikon agrárszakoktatása épült, és mint követendő példa lehetséges irányokat mutatott, elsősorban az angol agrárforradalom eredményeinek magyar földön való alkalmazásához. A szerző értelmezésében a másik kulcsfontosságú inspirációs tényező, mely mind a Festetics-könyvtár struktúrájának kialakításában, mind az 1820-as kutatóút megtervezésében szerepet játszott a Göttingeni Egyetem. A már említett agrárszakirodalmi anyagon túl, a Georgia Augusta oktatói által írt természettudományi, orvosi és gazdaságfilozófiai munkák is gazdagították a könyvtárat, maga a II. György angol király és hannoveri választófejedelem által alapított egyetem pedig a magyar peregrinatio oeconomica szempontjából meghatározó fontosságú intézmény volt. Már Festetics György számára is kiemelkedő jelentőségű oktatási anyagként szerepelt Johann Beckmann Grundsätze der teutschen Landwirthschaft című 1769-es munkája. Kis túlzással mondhatnánk, hogy kötelező ajánlólevél volt a külföldi „egyetemjárás”, a Göttingenben eltöltött szemeszterek igazolása a Georgikonban való alkalmazáshoz. Azon túl, hogy európai tudáscentrumok meglátogatása, és az azzal járó tudásbővítés az emberi identitást markánsan formáló tényezőként jelent meg már Festetics György értelmezésében is, az 1820-as tanulmányút pengő forintra konvertálható piackutatási és gazdasági hálózatépítési lehetőségeket rejtett magában. Nem véletlen, hogy László az apja halálát követő éveben, 1820-ban kidolgozott metódusokat, és megfigyelési szempontokat felállító instrukciók alapján tanulmányútra küldte a Georgikon két tanárát.

Göttingeni látképe, Friedrich Besemann litográfiája. Forrás: Wikipédia

A főnemesi, valamint a jelentősebb vagyonnal rendelkező polgárcsaládok körében már 17. század második felétől bevett gyakorlattá kezdett válni a „Grand Tour”, az európai körút megtétele. Párizs, Róma és a nevezetesebb műemlékek felkeresése, a művelt ember képzéséhez szorosan hozzátartozó tennivalóként jelent meg. (Erről bővebben többek közt Justin Stagl értekezett). A két keszthelyi tanár útjával kapcsolatban azonban, ahogy erre a szerző felhívja a figyelmet, ennél sokkal konkrétabb és irányított célrendszerek, megfigyelési szempontok, ütemtervek, jelentési és pénzügyi elszámolási kötelezettségek érvényesültek. A technológiai utazás során, melynek célja a tudományos és gazdasági értelemben hasznosítható eredmények későbbi meghonosítása, a megfigyelőnek a lehető legobjektívabb szempontrendszert kellett alkalmaznia, a jelenségek megragadása során meg kellett haladnia az egyszerű deskriptív, inventarizáló jellegű leírásokat. (52.) Ez a rögzítési módszer bizonyult megfelelőnek egy adott kultúrtáj, egy agrotechnikai eljárás vagy egy szőlészeti-borászati nagybirtok számbavétele és termelési sajátosságainak bemutatása során. Egy ilyen típusú beszámoló ugyanakkor a leírást készítő személy tudományos felkészültségét is megkívánta, az előzetesen kiadott instrukciók szerinti megfigyelési kritériumok betartásához igazodnia kellett, nem mellesleg pedig nyelvismeretre is szükség volt.

A megbízó, Festetics László egy 29 pontból álló írásos instrukcióval látta el Gericset, amiben elvárásként megfogalmazta, hogy birtokainak leendő fő-állatorvosa képezze magát a szakterületén, és készítsen leírásokat a Directio számara az általa megfigyelt állattenyésztési, állatorvoslási, istállóztatási, takarmányozási, ehhez kapcsolódóan pedig szántóföldi növénytermesztéssel, vetésforgók alkalmazásával kapcsolatosan; tanulmányozza a legelő és réthasznosítás külföldi példáit, valamint építsen ki személyes, illetve gazdasági kapcsolatokat textiliparosokkal, nagykereskedőkkel a magyar gyapjú értékesítése céljából. Miután a gróf ajánlólevelekkel és szóbeli utasításokkal is ellátta Gericset, 1820 március 17-én Bécsből útnak indította (70–78. oldal). Pár hónappal később, még folyó év júliusban kelt útra a kertész-ampelológus Lehrman is, akinek parkokat, díszkerteket, gyümölcsösöket és borászatokat kellett meglátogatnia, borkezelési, bortárolási eljárásokat rekonstruálható módon leírnia. Az ő instrukciója rövidebb, de ez is kitér bizonyos piackutatási feladatokra: számára a feladat a magyar borok értékesítési lehetőségeinek felmérése volt (78–81. oldal). A két tanár feladatait összevetve látható, hogy Gericset jóval összetettebb „megbízás-csomaggal” látta el a gróf, és lévén, hogy az út a hazai agrárszakoktatás előmozdítására irányult, egyet érthetünk Kurucz György azon megállapításával, hogy az út nemzetgazdasági jelentőséggel bírt (179. oldal).

Megfelelő személyeket választott-e erre a több éven át tartó kutatóútra Festetics László? – teszi fel a kérdést a monográfia szerzője, majd rövid biográfiájukat megrajzolva bizonyságát adja, hogy a két utazó minden tekintetben felkészült volt. Gerics Pál eredetileg papi pályára készült, de 1813–1818 között a pesti egyetem orvosi fakultásán tanult, majd a fizika és az állatorvoslástan tanáraként alkalmazták a Georgikonban, beszélt németül, franciául és latinul, továbbá az angolt is tanulta (80. oldal). Rátermettségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ötéves kutatóút eredményességének elismerésül a gróf a Georgikon igazgató tanárának nevezte ki, így pedig a Directio tagjaként birtokigazgatási kérdésekben is részt vett (253. oldal). Lehrmann József, végzettségére nézve kertész volt, tanulmányait az Asbóth János vezette Georgikonban végezte, szintén képzett, nyelveket beszélő, társasági ember volt (82. oldal).

A bécsi indulást követően Gerics 137, míg Lehrmann 124 állomásból álló útját ismerhetjük meg, mely útvonalak követhetőek a kötet belső borítóin elhelyezett térképeken. A két tanár útja számos ponton találkozik. Az utak főbb állomási: Szilézia, Szászország, Poroszország, majd a Rajna-vidék és Németalföld voltak, utána pedig calais-i átkeléssel Anglia következett. Gerics közel két esztendei angliai tartózkodást követően, ahol a lenyűgözték a „mindenfelé ágazó kanálisok”, „textilfabrikák” és a londoni Windmill Street orvostudományi előadásai, Lehrmannal közös útvonalon Franciaországon, Svájcon, Baden-Württembergen, majd Itálián keresztül hazájába tért vissza. Lehrmann nem maradt sokáig Angliában, ő leginkább a bordeaux-i borvidék termelési viszonyait, szőlő- és borfajtáit, borkészítési és tartósítási eljárásait rögzítette.

Orvostudományi előadás a Hunterian Anatomy School előadótermében. Forrás: Welcome Collection

Útjuk során megannyi találkozásban, tudományos és agrártechnológiai bemutatóban, gyárlátogatásban volt részük, melyek összegzése, és a tapasztalatok adaptációs lehetőségeinek számbavétele a „Magyar gazdaság hajnala” című fejezetben kaptak helyet. Példának okáért, Gerics leírja egy angliai textilgyárossal esett beszélgetését, melyből kiderül számára, hogy a gyáros mennyire nincs tisztában azzal, hogy az általa szászországiként azonosított, és előszeretettel vásárolt gyapjú, valójában jelentős mennyiségben felvásárolt magyar gyapjú, és joggal kesereg azon Gerics, hogy a magyar földön előállított nyerstermékek forgalmazásuk során elvesztik eredetmegjelölésüket (192. oldal). Azt tanácsolja tehát, hogy ha Angliában piacokat akarunk szerezni a magyar gyapjúnak, akkor depókat kell felállítaniuk és kiküldötteket kell meneszteniük (207. oldal).

Yorkshire-i posztónyírók, Robert és Daniel Havell akvatintája. Forrás: Welcome Collection

Láthatóvá és érthetővé válik az olvasó számára az „érzelmes utazás” és a „technológiai utazás” dichotómiája az utolsó fejezetet olvasva, ahol Kurucz György az utazók által megtapasztalt mindennapi élet rezdüléseit ábrázolja, és rendezi egy tematikus körbe. A fejezetben olvashatunk ételekről, viselkedéskultúráról, de kiderül miért vágatta le Lehrmann a bajuszát, vagy hogy miképpen folyt a hivatali packázás a 19. század hajnalán. Az utókor által a társadalmi érintkezés merev szabályairól szőtt prekoncepciókra rácáfol, hogy milyen közvetlenséggel, a res publica literaria egyenrangú polgáraiként fogadta az európai szellemi és társadalmi elit a két magyar utazót (228. oldal). Gerics bebocsátást nyert Anglia főúri kastélyaiba és a kontinentális Európa legelőkelőbb szalonjaiba is.

Éppen 200 évvel azután látott napvilágot Kurucz György rendkívül szép, gazdagon illusztrált és tipográfiai igényességről tanúskodó monográfiája, hogy Gericsék útra keltek. A kötetbe került több mint száz képi forrás nem csupán kiegészítő, hangulatkeltő elem, hanem maguk is alátámasztják szöveget, segítik az értelmezést.  Ajánlható ez a kötet a korszak művelődéstörténete iránt érdeklődők figyelmébe, de elsősorban a 18–19. század fordulójának gazdaság-, eszme- és tudománytörténetét kutatók számára rejteget igazi kincseket, eligazodási pontokat és új kutatási irányokat. A már említett iratcsoporton túl az elemzés kiegészül kapcsolódó levél- és kézirattári anyagok vizsgálatával, korabeli nyomtatott források mellett tekintélyes szakirodalmi bázisra épít, és külön figyelemre méltó az a természetesség, ahogy a szerző a tudásáramlás értelmezési keretében mozogva összekapcsolja a magyar és az európai eszme- és tudománytörténet folyását, helyesebben úgy ábrázolja azt, ahogyan az az újkor hajnalán szervesen összekapcsolódott.

Ambrózy Gábor

Az ismertetett kötet adatai: Kurucz György: „Kedves Hazámfiai, mozdulni kell…” Georgikoni peregrinatio oeconomica a 19. század elején. Budapest, Corvina, Ráday Gyűjtemény, 2020. 303 p.

Ezt olvastad?

A dualizmus korának egyik legjelentősebb alkotója, Mikszáth Kálmán gyerekkorának egy jelentős szakaszát Rimaszombatban töltötte, s itteni élményei végigkísérték pályáját, vissza-visszaköszönve