Két dudás egy csárdában – Történészek és régészek közös konferenciája

2015. április 9-10-én a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolája a Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Történeti Intézet Régészeti és Művészettörténeti Tanszék és a Debreceni Egyetem Történész Hallgatók Egyesülete szervezésében régészeti és történettudományi konferenciára került sor a síkfőkúti Soó Rezső Kutatóházban, amelyen a Babeş-Bolyai Tudományegyetem doktorandusz hallgatói, illetve oktatói is részt vettek. Nem először kaptak lehetőséget a két egyetem mesterszakos és doktorandusz hallgatói, hogy kutatásaikat egymás között bemutassák és megvitassák. A mostani rendezvény előzményének tekinthető a 2014. szeptember 8-9-én Kolozsvárott megrendezett hallgatói konferencia, ahol első ízben ismerhették meg a diákok egymás kutatási eredményeit és azok módszereit.

A síkfőkúti konferenciát Dr. Barta Róbert, a Debreceni Egyetem tanszékvezető egyetemi docense nyitotta meg, aki beszédében összegezte a rendezvény legfontosabb céljait: a vizsgálati eredmények bemutatása, a fiatal kutatók egymás közötti kapcsolatépítése és a szorosabb együttműködés kialakítása. A konferencia tematikája színes képet nyújtott, ugyanis nemcsak régészeti és ókortörténeti kutatások kerültek bemutatásra, hanem a történelem minden korszakát érintően hallgathattunk előadásokat, egészen a XX. századi témákkal bezárólag. Ezekből a történelmi korszakoknak megfelelően egyet-egyet kiemelek, így bemutatva a hallgatók munkásságát.

Fotó: Opre Bernadett

Az első napon a történettudományi szekció kezdte meg működését. Egy ókortörténeti előadás a korabeli táplálkozási szokásokat mutatta be, ezen belül is az úgynevezett garum kérdésével foglalkozott. A garum halbelsőségből készült folyékony fűszer volt, amit a rómaiak előszeretettel fogyasztottak, és még a desszertekhez is felhasználták. A Pompeiben talált régészeti leletek bizonyítják, hogy a garum mind az alsóbb, mind a felsőbb társadalmi körökben elterjedt volt. Léteztek különböző „márkák” is, amelyek közül a Hispániából származó garum volt a legdrágább. Bár több feljegyzés is maradt fenn róla Plinius és Seneca tollából, az elkészítésével kapcsolatban máig sok kérdés maradt megválaszolatlan.

A történelmi források gyakran határainkon kívül találhatóak, s ez különösen igaz a középkori okleveleinkre. A lengyel-magyar történelem összekapcsolódásából kifolyólag jelenleg is több magyar vonatkozású oklevél található Varsóban. Bár ezek egy része már digitalizálva elérhető, a rajtuk található pecsétek azonosítása és tanulmányozása nem egyszerű feladat, főleg abban az esetben, ha sokpecsétes oklevelekről van szó. A konferencián ezeknek a sokpecsétes okleveleknek a jelentőségéről is hallhattunk előadást, amelyek egy-egy békeszerződés aláírásakor keletkeztek. Egy 1403. évi keltezésű oklevél a Zsigmond-ellenes felkeléshez köthető. Tartalma ismert, a Luxemburgi Zsigmonddal szembenálló lengyel és magyar főurak megállapodásról szól, azonban az oklevél nem említ neveket. A hungarica-kutatások kapcsán és a pecsétek összehasonlításával azonban megismerhetővé válhatnak azon főnemesek nevei, akik pecsétjeikkel megerősítették az oklevelet.

Fotó: Opre Bernadett

Debrecen XVII-XVIII. századi történetének egy részét ismerhettük meg a korabeli bűnesetekről szóló prezentációból. A jegyzőkönyvek szerint gyakoriak voltak a debreceni lakosok és a katonák közötti konfliktusok, akik a kor háborús viszonyai miatt a város mellett táboroztak. Az előadásból kiderült, hogy a debreceniek ki voltak téve a német katonák kicsapongásainak, gyakorta fordult elő testi sértés, rablás, a jószágok elhajtása, de a nemi erőszak sem számított túlságosan kirívónak. Nem mondható azonban, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetése kizárólag német katonák személyéhez lett volna kötve. A magyar katonákkal kapcsolatosan is készültek hasonló feljegyzések, s előfordult, hogy ők maguk estek áldozatul.

Soós Géza kalandos életébe és az ellenállási mozgalomban betöltött szerepébe is bepillantást nyerhettünk egy előadás keretében. Soós a második világháborús német megszállás alatt sok zsidó életet mentett meg, emellett szoros kapcsolatban állt Raoul Wallenberggel, illetve segítséget nyújtott az Auschwitz-jegyzőkönyv fordításában,terjesztésében. Életútját és személyiségét is jól jellemzi az a vakmerő akció, amelynek keretében egy német felségjelzésű gépen Olaszországba repült, hogy a szövetséges csapatokat tájékoztassa a németellenes mozgalmakról.

Fotó: Opre Bernadett

Szintén a második világháború időszakához kapcsolódott a tiszazugi oktatás újraindítását feldolgozó előadás. A háború tanerőhiányt okozott a térségben, hiszen a munkaszolgálat, illetve a szovjet csapatok közelsége miatt sokan menekülni kényszerültek. Az oktatás újraindítását nehezítette a háború után kialakult infrastrukturális helyzet, mivel az intézmények nagy része megsérült a harcok során, de a legnagyobb gondott a bútorzat hiánya jelentette, sok esetben előfordult, hogy maguknak a diákoknak kellett vinniük széket és asztalt. Nem segítettek a helyzeten az új politikai rendszer által bevezetett intézkedések sem, amelyek elrendelték a pedagógusok igazoltatását. Ennek köszönhetően sokukat el is bocsátották, ami tovább fokozta az oktatási nehézségeket.

A történettudományi szekción belül előadások hangoztak még el a német Sonderweg-ről, az Eurázsiai eszméről, Imaoka Dzsúicsiró sajtóperéről, és Eduard Taitbout de Marigny cserkeszföldi utazásairól is.

Fotó: Opre Bernadett

A hallgatói konferencia második napján a régészeti kutatások kerültek előtérbe. Az egyik előadás révén új megvilágításba került Aquincum gazdasága. A legújabb régészeti feltárások alapján ugyanis megállapítható, hogy a Barbaricum felé irányuló kereskedelmet tekintve Aquincum számított a legfontosabb kereskedelmi partnernek, továbbá szerepéhez hozzájárult fontos hadiút melletti elhelyezkedése is. Az ásatások során nagy mennyiségű mázas kerámia és terra sigillata edénytöredék kerültek elő. Ez arra enged következtetni, hogy Aquincum legfőbb exportcikkjei ezek a termékek lehettek, illetve a térség nagy szerepet vállalt a szarmata-római kereskedelem lebonyolításában.

Ugyancsak a legújabb régészeti ásatások eredményeit mutatta be az avar kori gyermeksírok feltárását taglaló előadás is. Megállapították, hogy két temetkezési hagyomány volt jellemző a korban. A feltárás során a gyermeksírok jelentették a leggazdagabb leletanyagot, ugyanis a temetkezési helyeken üveggömbcsüngőket találtak, amik készítése a közép avarkor virágkorára esik. Emellett kiemelhetőek még a sírban talált aranyozott ezüst pártaveretek – amelyek elterjedése elsősorban a Dunántúlra volt jellemző –, gyöngyfülbevaló és bronz szűrőkanál is. Ezek vizsgálata azért fontos különösképpen, mert ezen keresztül kronológiai következtetést lehet levonni a sírok korára vonatkozólag.

Fotó: Opre Bernadett

Egy másik előadás a régészet egyik ágának tekinthető településrégészettel foglalkozott. Szerepe az utóbbi évek kutatásaiban egyre fontosabbá vált, hiszen alkalmazásával az Árpád-kori településszerkezet sajátosságairól, kialakulásáról lehet képet alkotni. Az ezzel foglalkozó módszertani előadás is erre a szerepre világított rá, hangsúlyozva, hogy az interdiszciplinaritás kérdése kulcsfontosságú a kutatásokban. Ennek megfelelően a geológia, a talajtan és az etimológia is elengedhetetlen egy-egy Árpád-kori település vizsgálatában.

Az interdiszciplináris szekció keretei közt továbbá olyan előadások szerepeltek még, amelyek Kiss Attila munkásságával és Németság településtörténetével foglalkoztak, illetve bemutatásra került a gravitációs modell alkalmazásának lehetősége is a Római Birodalom városainak kutatására vonatkozólag. A konferencián elhangzott előadásokból egy tanulmánykötet kerül majd megjelenésre.

Külön köszönet illeti Forisek Péter egyetemi docenst, (Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Történelmi Intézet) Molnár-Kovács Zsolt egyetemi adjunktust (BBTE Történelem és Filozófia Kar) és Schrek Katalin PhD hallgatót (Debreceni Egyetem, Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola), akik a doktorandusz konferencia szervezését végezték.

További képeket az konferenciáról galériánkban a konferencia programjára kattintva találhatnak.

Ezt olvastad?

Június 17., hétfő 14.00-tól a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában mutatják be Kacsó Sándor (1901–1984) írásait tartalmazó két kötetet. [Bővebben.] 17.00-kor a a dudari Művelődési Házban, másnap