Kétszáz éve született gróf Batthyány Lajosné Zichy Antónia

Homlokán a legnagyobb fájdalom mártírkoszorújával, szívében az összeomlott családi boldogság véres romjaival, úgy állt a későbbi nemzedék előtt a határtalan tisztelet Niobe-szobor, mely hazájának gyásszal és dicsőséggel, tépett zászlókkal, tört kardokkal és bilincsekkel betemetett szabadságharcára megkövült búbánattal tekintett vissza.

Ezekkel a mondatokkal kezdődik Farkas Előd visszaemlékezése Batthyány Lajosra és nejére, Zichy Antóniára (Magyarország nagyasszonyai. Bp., 1990).

Az évforduló alkalmából szeretnék megemlékezni Zichy Antóniáról, akit az előbbi sorokban szép szavakkal méltatott az emlékezés írója. A Zichy és Batthyány család nem a megjelölt házasság alkalmával találkozott első alkalommal, hiszen Zichy Károlynak, akinek a leánya volt Antónia, az első felesége Batthyány Antónia volt. Ezzel a családdal kezdődik az ún. czifferi ág. A későbbiekben Antónia és Karolina személye érdemel figyelmet, hiszen a két csinos grófnő jelentős szerepet játszott a hazai reformmozgalmakban, majd a szabadságharcban, s később a hazai Habsburg-ellenes mozgalmakban, csendes ellenállásban.

Újságunk indulásától kezdve arra törekszünk, hogy más történelemmel foglalkozó médiumokkal együttműködjünk. A kéthavonta megjelenő Honismeret folyóirat hasonlóan az Újkor.hu-hoz a színvonalas tudományos ismeretterjesztést tűzte zászlajára. Kiadója, a Honismereti Szövetség tömöríti a helytörténettel, a történeti és néphagyományokkal, a néprajzzal, az irodalom és a művészet helyi értékeivel, a természeti és szellemi környezet védelmével, a helyi kultúra őrzésével, a népnyelv ápolásával, az emlékhelyek gondozásával foglalkozó egyesületeket, szakköröket, munkatársakat a közös értékvédelem és a nagyobb hatékonyság érdekében. Tóth Dezső most közlésre kerülő írása a Honismeret folyóirat 2016. évi 5. számában jelent meg. A tartalomjegyzék a címlapra kattintva tekinthető meg.

Batthyány Lajos (1807. február 11.–1849. október 6.) és Zichy Antónia (1816. július 14.–1888. szeptember 29.) 1834. december 4-én kötöttek házasságot a pozsonyi Szent Márton-plébániatemplomban. Az eseményt megörökítve így állított 26 strófás, rímes emléket Dancsecs József ikervári plébános:

         „Batthyány! Hősök gyermeke, ’s párducos

         Eurs nagy nemének vére, reménye, fel-

         Váltod tehát, a’ mit viseltél

         Szép honodért virító korodban,

         Marsnak csatázó fegyverit egy kegyes

         hölgynek  szelíd keblével: örülve lépsz

         Ezzel ma oltárhoz szívedből

         Gyújtani áldozatot Hymennek. […]

         Mert Hölgyed is Gróf egy híres, és dücső

         Nem, most fesellő bimbaja lészen – a

         Nagy ’s hős ZICHY vérnek leánya,

         Mely szüle annyi vitézt, ’s erényes

         Bölcset hazánknak hajdan: ezen deli

         Nőd Gróf hason tűzzel hevül a, dücső

         Hon köz javáért. – Óh! azonban

         Béke hazánkra, ’s örökre jöjjön.

E nemes friggyel kezdődik a magyar történelem egyik főszereplőjének, s vele élete párjának egy szép korszaka, majd kálváriája.  Mert bár a történelemkönyvek csak Batthyány Lajos személyével foglakoznak, de hogy addig eljutott a forradalomban, hogy a szabadságharcot leverő, leverető uralkodó kivégeztesse, részben a feleségének, Zichy Antóniának is köszönhető.

A házasság után az ikervári kastélyban töltött néhány év a gazdaság felvirágoztatásának időszaka volt.  A kibontakozó reformmozgalom hatására azonban sógorával, Károlyi Györggyel együtt Pestre költöztek. Ezekben az években erősödött Batthyány hazafisága és tenni akarása. Vitathatatlan, hogy ebben nagy szerepe volt feleségének. A pozsonyi országgyűlés (1839–1840) után később megalakult az Ellenzéki Párt. A 10 pontos tervezetben megfogalmazták, hogy a nők bevonása fontos a nemzeti megújulásba, és ezt a gyakorlatban is próbálták megvalósítani, s ebben a két Zichy grófnőnek nagy szerepe volt. Egy mondatot idézünk az elvekből: „A hazaszeretet fölgerjesztésére minden veszélyeztetett nemzetnél hathatós eszköznek tapasztaltatott a nőnem ösztönzése, hogy ezt nálunk is mennél előbb fogja fel dicső szerepét, iparkodni fogunk.

A két grófnő ebben a mozgalomban nagy szerepet játszott. Felidézzük az 1844. augusztus 10-én tartott polgárőri őrhad zászlószentelését, ahol a zászlóanya szerepére a két Zichy grófnőt kérték fel. Az eseményt Petőfi is megírta Batthyány és Károlyi grófnék című versében:

         „Láttátok-e a két tündérvirágot,

         borús hazánknak két sarkcsillagát?

         Evezhetsz bátran, nemzetem hajója,

         Nem veszthet az célt, aki ilyet lát. […]

        

         Én láttam, láttam! […] megmutatta őket

         Szent vágyaimnak a szövétnekfény!

Miután a szabadságharc elbukott, Batthyány Lajos miniszterelnököt 1849. október 6-án kivégezték.  A kivégzés után a családnak, Zichy Antóniának és három gyermekének menekülni kellett az országból.  A grófné Svájcot választotta. Először Zürichben, később Genfben telepedtek meg, ahol a Boissière-palotában tartózkodtak a hazatérésig. 1856-ban térhettek haza Magyarországra. Először a fővárosban a József Nádor téren laktak, majd a Koronaherceg utcában, végül a Borz utca 10. számú házban találtak otthonra. Azt több forrásból is tudjuk, hogy Batthyány Zichy Antónia grófnő a nyarat a budai hegyek között töltötte (Hölgyfutár 1860. március 24.). A grófnő nem érezte magát biztonságban a fővárosban, ezért az édesapja, Zichy Károly a dákai kastélyt választotta otthonául a családnak. A dákai kastélyról a következő írást találjuk: „Pápától nem messze, Dáka községen túl rendezett park mellett visz az út Somló felé. A gyönyörű platánok, s vadgesztenyék által képzett hűvös félhomályban egy kastély fehér homlokzata villan ki egy pillanatra, s azután eltűnik a kíváncsi szemeink elől, mint a regék tündérlakai. Mikor megenyhül a lég, az átláthatatlan lombsátor alatt megszólal panaszos hangján a fülemile, s a közeli erdőség visszhangozza keservét… Ide tér vissza évenként a gyászoló özvegy, kit egy ország részvéte kíséri, s a szegények és szerencsétlenek áldják lépteit.” (Dunántúli Képes Naptár az 1882. évre) Ebben az ideális környezetben folytatta visszaemlékezésének írását a grófné, melyet 1882 végén fejezett be. Az előszóból idézünk.

Kedves Gyermekeim!

Ezen emléklapokat számotokra írtam. Ti mind a hárman még olyan gyenge korban voltatok, mikor szegény atyátok a legborzasztóbb gyűlöletnek és bosszúnak áldozatul esett, hogy akkor – Emmyt talán kivéve, noha ő is még kisleány volt – egyik sem tudta felfogni a nagy veszteséget, mely benneteket ért, se a módot, hogy – és miképp történt. Ezen gyászos nap, szívembe egy mély sebet ejtett, mely azóta sohasem hegedett be…

A visszaemlékezések megírása után ott a dátum: „Dáka, Ockt. 6-án 1882.

A következőkben a Dákán eltöltött három évtized alatti eseményekről emlékezünk meg. Az első lényegesebb történet 1859. szeptember 4-én volt, amikor Batthyány Emma feleségül ment gróf Batthyány Gézához. Az eseményről a Pesti Napló szeptember 14-i számában jelent meg a következő tudósítás. „A lakodalom a szó szoros értelmében magyaros volt, annyira, hogy a kacagányos  őseink sírjaikból fölkelve részt vehettek volna a magasztos ünnepélyben, melyre a deli leventék és bájos főúri hölgyek mind díszes nemzeti öltönyben jelentek meg, örömükben maguk is eljárták volna a palotást. A vendégek között ott voltak a Batthyány, Károlyi, Zichy grófok, Deák Ferenc és számos főrangú család egyes tagjai, mind a legfényesebb magyar díszruhában.” Az esküvő után a vendégsereg egy része a közeli Somlószőlősön gróf Zichy Manó kastélyában folytatta a mulatozást. Ezek a tények, de a hagyomány őriz egy anekdotát is a lakodalomról. A fiatal csinos Batthyány Ilona a lakodalomban a fején egy borosüveggel táncolt és azt énekelte, hogy „Jaj de huncut a német, hogy a fene enné meg.” Az ünnepség hazafias tüntetés volt az osztrák elnyomás ellen.

A Győri Közlönyben olvasható, hogy a református gimnazisták gimnasztikai, testi gyakorlati vizsgáján, Pápán részt vett Batthyány grófnő. Megemlítjük, hogy a következő év január 6-án Batthyány Lajosné és gyermekei, Ilona és Elemér látogatást tett Döblingben gróf Széchenyi Istvánnál. Június 3-án Batthyány Lajosné részt vett Pápán a bencés gimnázium zászlóavató ünnepségén mint zászlóanya. Ez alkalommal díszes nemzetiszín szalagot adományozott az iskolának. 

1861. február 26-tól március 4-ig gróf Teleki László volt a kastély vendége. Ebből az alkalomból Teleki Lászlót és a grófnét fáklyás felvonulással tisztelték meg a pápai diákok, tanárok és sok más tisztelője. A tisztelgésen Tarczy Lajos és Vaszari Kolos mondott köszöntőt. Néhány sor a tudósításból:

Február 28-án du. 4 órakor mintegy 500–600 főre menő közönség vonult ki a új református kollégium udvaráról, de képviselve volt itt a város  minden rendű és rangú lakossága. A menetet Tóth József 1848-as ezredes vezette. A menet a Rákóczi-indulóval vonult végig a Dáka felé vezető utcákon, s mire a Laki útra ért, száma jól megnövekedett. Kéttornyúlakon a Hunyadi-indulóval mentek át, Dákára a Klapka-indulóval vonult be a menet. Dákán Lázár Lajos pápai ügyvéd házánál gyújtották meg a fáklyákat, azután szép rendben Batthyány Lajosné kastélya elé vonultak. A kastély homloka előtt egyik sarkától a másikig kettős félkörben álltak fel a fáklyások, mire a félkör közepén a református főiskola énekkara Kölcsey Himnuszát énekelte. Az elhangzott beszédekre Teleki László válaszolt. Az ünnepség után a fáklyákat halomra hányták és a Szózat éneklésével hagyták el a kastély előterét.

Az 1865. év elején Váli Mari Pápáról egy küldöttséggel felkereste a grófnét és meghívta őt a Pápai Jótékony Nőegylet összejövetelére. A grófné elfogadta a meghívást és rendszeresen részt vett a farsangi bálokon és teaestéken. Erről Váli Mari emlékezik meg kéziratos naplójában: „Míg Váliné volt a Nőegylet elnöke minden év kóstolójának nagyon kapós cikkei képezték a pompásan készített dákai küldemények, különösen a nagyszerű sonkák, melyeket a grófné személyesen vitt be Pápára. Az összejövetelekre többször elvitte unokáját Keglevich Bélát is.” (Peti Józsefné Váli Mari Emlékiratai, kézirat az Országos Széchényi Könyvtárban)

A községben népszerű és tisztelt volt az özvegy és családja. 1868. május 3-án született Schramek Ambrus ’48-as tisztnek, a birtok intézőjének a leánya, akit Antóniának  kereszteltek, a grófné és fia, Elemér lettek a keresztszülei. 1883. január 7-én a Pápai Lapok közölte, hogy Schramekné meghalt és a temetésen megjelent Batthyány grófné is. 1882-ben a katolikus plébános arról panaszkodott a grófnőnek, hogy a templom rossz állapotban van, segítséget kért a felújításhoz. A grófnő még abban az évben saját költségén rendbe tetette a templomot. A felszentelésen elhelyezték a templomban a Batthyány–Zichy család közös címerét, mely ma is ott látható. A felszentelésre szeptember 24-én került sor, és a meghívott vendégeknek a grófné egy díszes süteménytálat ajándékozott, melyen ez a szöveg volt olvasható: „Emlékül Batthyány Lajos özvegyétől Dáka, szeptember 24., 1882.” 1883. január 7-én a Pápai Lapok közölte, hogy gróf Batthyány Lajosné két szegény sorsú árva református iskolás gyermek élelmezését, öltöztetését és taníttatását magára vállalta.

1888. augusztus 15-én Batthyány Lajosné grófnő „párját ritkító ünnepélyességgel” tartotta meg Brandmayer Eleonóra komorna 50 éves szolgálatának jubileumát. Az ünnepségen jelen voltak a grófnő gyermekei és unokái.


Batthyány Lajosné Zichy Antónia

Az ünnepség után pár hét múlva a grófnő megbetegedett, vesebajt kapott. Kezelőrvosa, dr. Bakody mindent elkövetett, de megmenteni már nem lehetett. Szeptember 29-én szombaton este 6 órakor meghalt. A Pápai Lapok szeptember 30-i száma elsőként közölte e gyászhírt, ennek nyomán az ország szinte valamennyi sajtója részvéttel írt a kivégzett miniszterelnök özvegyének életútjáról, áldásos tevékenységéről. A grófnő súlyos állapotáról értesítették fiát, Elemért, aki azonnal Dákára utazott, még időben érkezett és a híradások szerint az ő jelenlétében halt meg.

A kastélyból a koporsót a dákai katolikus templomba vitték, ott ravatalozták fel, s ott tartotta a beszentelési szertartást Korbély György nyárádi plébános két ferences szerzetes segédletével. Óriási tömeg volt jelen a gyászszertartáson. A család tagjai, a közvetlen hozzátartozókon túl ott voltak a megyei küldöttségek, a pápai református főiskola tanári kara és a tanulóifjúság képviselői. Veszprém megyét gróf Esterházy Móric főispán képviselte. Ezért az ugyanezen napon tartott vármegyei közgyűlésen Véghelyi Dezső alispán elnökölt. Határozatot hoztak, hogy a családnak írásban és jegyzőkönyvben fejezik ki részvétüket. A jegyzőkönyvben ez a szöveg olvasható:

Megemlékezik továbbá gróf Batthyány Lajosné szül. Zichy Antónia grófnőről, Magyarország első felelős miniszterelnökének özvegyéről, ki férjének erőszakos úton bekövetkezett halála után hosszú özvegyi gyász alatt erőt meríthetett a nemzet minden hű fiainak gyászából és forró részvételéből, s ezen erőt mindenkor arra használta fel, hogy megtegye hazájának és hazájáért mindazt, amit egy fennkölt lelkű nő megtenni képes.

A holttestet Pápáról vasúton szállították Pestre és az állomásról egyenesen a Kerepesi úti temető halottasházába vitték. Október 11-én reggel már nagyszámú gyászoló közönség gyülekezett a ravatalnál, 9 órakor megérkeztek a család tagjai, sorban érkeztek az ország minden részéről a gyászolók. Romaiser József prépost 10 órakor szentelte be a halottat és a koporsót négyes díszfogat vitte a mauzóleumhoz.

A Dákán 1989-ben megalakult Szülőföld Baráti Kör ápolja Zichy Antónia és a családjának emlékét.

Tóth Dezső

Kapcsolódó cikkek:

A szlovéniai magyarság virtuális nemzetiségi múzeuma

A Stauffenberg-féle összeesküvés „magyar” résztvevője

A “Visszaszököttek” című könyvről

Párhuzamos kapcsolások – Paks, az Atomváros

110 éve nyitotta meg kapuit a Magyar Optikai Művek

Ezt olvastad?

Hajdúnánás már évek óta rendszeresen ad otthont különböző történész-szakmai rendezvényeknek. Ezek sorába illeszkedik az a 2018. június 1-én megtartott konferencia