Ki volt Teleki László? – Recenzió

Erre a kérdésre adja meg a választ a Debreczeni-Droppán Béla, a Magyar Nemzeti Múzeum történésze által szerkesztett, „Tántoríthatatlan elvhűség, sziklaszilárd jellem, lovagias becsület” Teleki László gróf küzdelmes élete és rejtélyes halála c. kötet, amely a 2011-ben létrejövő első Telekiről Lászlóról szóló történeti kiállítás megnyitásának napján tartott tudományos konferencián elhangzott előadásokat és az újabb kutatásokat tartalmazza. A külső jegyeiben is igen igényes könyvben 300, jelentős részben közöletlen kép található, és ehhez egy CD-melléklet tartozik, amelyen megtekinthetők a Rendőrtiszti Főiskola és az ORFK Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetének munkatársai és Kovács Béla által a kiállítás számára készített filmek. A két film és a tanulmányok mellett a könyv további különlegességekkel is rendelkezik: először kerülnek közlésre a kiállítás előkészítése idején és az azóta előkerült Teleki-ábrázolások, több, eddig ismeretlen dokumentum, és most olvasható először a Teleki László halála után készített teljes vizsgálati jegyzőkönyv. 

Teleki László a reformkor egyik vezető politikusa volt, akit kortársai kiemelkedő egyéniségéről, szónoki tehetségéről, ellenzéki magatartásáról és az emigrációban kifejtett tevékenységéről ismertek. Mégis, csak 2011-ben, születésének 200., halálának 150. évfordulóján készült el az első róla szóló kiállítás, és ahogy Illyés Gyula írja 1963-ban a Telekiről írt drámája, a Különc bevezetőjében arra keresve a választ, hogy mit jelent Teleki neve a magyar átlagműveltségűek számára: „a legjobbak is csak a végzetes pisztolydörrenést hallják.” Éppen ezért a Magyar Nemzeti Múzeum kiadványának a célja, hogy bizonyítsa, Teleki Lászlónak, a legnagyobb magyar történelmi személyiségek között van a helye a nemzeti emlékezetben.

Teleki László Barabás Miklós festményén. Kép forrása: Cultura.hu

Az átfogó tanulmánykötet tizenkét tanulmányt tartalmaz, bemutatja Teleki László életét kisgyermekkorától, neveltetésétől kezdve politikai pályafutásán át a haláláig, kultuszáig. A bevezető tanulmányt, melyben egy pályaképvázlatot kapunk Telekiről Csorba László írta. A tanulmány behatóan foglalkozik a halálesettel, felhívja a figyelmet a jegyzőkönyvben található hamisításra is és közli a vonatkozó részlet fotóját is. A fotón jól látható, hol írták át azt az időpontot, amikor több mint három ott töltött óra után Tisza Kálmán elhagyta a Teleki-palotát, aki az utolsó látogatója volt Teleki Lászlónak. Tisza Kálmánt az ügy vizsgálatakor nem is kérdezték ki, ahogy ez elvárható lenne. Csorba László, miközben folyamatosan hangsúlyozza, hogy a jelenlegi forrásismeret birtokában nem lehet bizonyosat mondani, megosztja teóriáját is Teleki halálával kapcsolatban. Az öngyilkossággal kapcsolatban számos találgatás maradt fenn. A tanulmány említi az „amerikai párbajt”, melynek értelmében egy titkos sorshúzáson pecsételődött meg Teleki sorsa, de a Szervita téri palotába behatoló gyilkos ügynökök is felmerültek. Csorba László számos olyan szempontot vet fel Teleki László életének megismerésével kapcsolatban, amelyeket a következő tanulmányok részletesen kifejtenek.

Részlet a kiállításból. Kép forrása: Magyar Nemzeti Múzeum

Ilyen szempont a gyermekkor, a neveltetés és annak színterei, szereplői, amelyet Fábri Anna dolgozott fel. A tanulmányban részletes ismertetés olvasható arról, hogyan tervezte meg és látta jónak gyermekei oktatását-nevelését a korabeli pedagógiai módszereket ismerő arisztokrata édesapa, idősebb Teleki László, aki személyesen választotta ki legkisebb fiának nevelőjét. Fábri Anna nemcsak a nevelővel kötött szerződést, az apa által 1796-ban írt, több, mint nyolcvan oldalas „tanácsadást” vette alapul, hanem a gyermek Teleki László 1821–22-ben vezetett naplóját, a Latzi jegyzőkönyvét. A fennmaradt két füzet részletesen számol be a kisfiú mindennapjairól és a családtagokról. A kis Teleki Latzika jegyzeteiből megtudható, milyen volt a viszonya nevelőjével, hogyan töltötte idejét az főrangú kisfiú, milyen változások érték a fővárosba költözés után és milyen kapcsolatban volt a családtagokkal, rokonokkal. Fábri Anna kitér az anya-gyermek kapcsolat bemutatására is, amelyet jellemeznek Mészáros Johanna fiához intézett szavai:

míg énhozzám bizodalmad lesz, nem tsinálsz rosszat.”

Fónagy Zoltán Teleki László reformpolitikai működését mutatja be tanulmányában, hangsúlyozva, hogy a Teleki családban hagyománynak számított a közéleti szerep, ezért Teleki László a sárospataki kollégiumban elvégzett jogi képzés után Bécsben és Budán gyakornokoskodott, majd Erdélyben kezdte meg a politikai pályáját. Fónagy Zoltán Telekinek az 1837–38-as erdélyi országgyűlésen elhangzott beszédeit elemezve úgy látja, nem lehet egységes eszmerendszert kitapintani, viszont határozottan jelen volt a nemzeti érzés és a személyes szabadság és méltóság védelme, amely mellett harcosan kiállt. Ennek is köszönhető, hogy 1837-től több titkosrendőri jelentés íródott róla. Teleki radikalizmusáról Fónagy megállapítja, hogy nem az ellenzék programjától való eltérést, hanem a politikai kommunikációjának stílusát jelentette:

„Teleki beszél a legkeményebben” – írja Széchenyi István 1845-ben naplójába.

Velkey Ferenc Széchenyi István és Teleki László barátságát vizsgálta meg. Az alapvető és a legtöbb tanulmány által vezérfonalnak számító mester-tanítvány viszonyon túl olyan elemzési szempontokat alkalmaz, mint annak a vizsgálata, hogy Teleki szuicid mintakövetője volt-e Széchenyinek. Ennek alapja, hogy a kortárs emlékezetben a két haláleset összekapcsolása igen gyakori, ugyanis Széchenyi István halála (1860. április 8.) után tizenhárom hónappal, 1861. május 7-én halt meg Teleki László. Az összekapcsolást bizonyítja a tanulmány képanyagában megtalálható Vasárnapi Újság Teleki haláláról szóló híradása, amelynek első mondatai között történik utalás Széchenyire. Velkey széleskörű kitekintést tesz a magyar „szuicid szcénára” vonatkozólag és felhasználja Kézdi Balázs pszichiáter elméletét, mely szerint a magyar kultúrában az öngyilkosság és a kiválóság összekapcsolódik (József Attila, Széchenyi István, a Telekiek, Latinovits Zoltán), ezért azok a személyek, akik az önkezükkel vetnek véget az életüknek, ennek a szimbólumai, mintaadói lehetnek. Velkey kitér arra is, hogy Széchenyi mintát adhatott-e Telekinek a párbajozásra, akiről köztudott volt, hogy sokat párbajozott: az elsőt 19 évesen vívta meg.

Már említésre került, hogy 1837-től folyamatosan íródtak Telekiről a titkosrendőrségi jelentések, ezt a témát feldolgozó Deák Ágnes is azzal indít, hogy ez a tudás szinte közhelyszerűen ismert a történészek között. Maga Teleki is tudott arról, hogy megfigyelés alatt áll, a fennmaradt rendőrségi iratok pedig az egyik legfontosabb forráscsoportot jelentik a Teleki-kutatásban. Deák Ágnes tanulmányában áttekinti, kik tárták fel a rendőrségi forrásanyagot, és mely forráscsoportok hasznosíthatók a Teleki-életmű kutatásában, kiemelve, hogy 1843-1848 közötti évek és 1848 ősz-1851 közötti időszak az, amikor Teleki kifejezetten sokat szerepel a jelentésekben. Deák Ágnes felteszi azt a kérdést, hogy mennyire hitelesek a rendőrség információi leírásai. Vizsgálatát számos forráscsoportra alapozza az 1840-es évekből: nemcsak a titkos rendőrség jelentéseit, hanem a felsőtábla üléseinek jegyzőkönyvét, a Nemzeti Kör és az Ellenzéki Kör választmányi és közgyűlési jegyzőkönyveit, iratait is elemezte. Deák Ágnes a rendőri jelentések utóéletével is foglalkozik: tanulmányában bemutatta, mennyire épültek be a Telekiről szóló történeti irodalomba és van-e feltáratlan terület.

Teleki László politikai pályafutásának egyik szála a diplomácia területén végzett munkája, amelyet Erdődy Gábor térképez fel Teleki László, a forradalmi magyar diplomácia irányítója c. tanulmányában. Teleki reményekkel érkezett Párizsba, azonban a tanulmány kiemeli az itt szerzett első negatív tapasztalatait és kiábrándulását: „

Magyarország sorsa nem számít, a szabadság-testvériség semmit nem jelent, csak a hatalmi érdekek”,

amelyek a lengyel emigrációval, Adam Czartoryski-val való kapcsolatfelvételt előzménye is volt. Erdődy Gábor elemzi Teleki felfogásában 1949 tavaszára bekövetkező változást, a hungarocentrizmus feladását és a Világos utáni, az emigrációban kifejtett erőfeszítéseit.

Hermann Róbert Teleki László féltestvéréről, Teleki Ádám gróf életéről, előmeneteléről ír, bemutatva katonai pályáját. Teleki Ádám részt vett az 1809-es magyar nemesi felkelésben, majd 1811-ben nevezték ki főhadnaggyá a 12. (Nádor) huszárezredhez, ahol később az (ekkor még) Görgey Artúr is szolgált. A két férfi meg is ismerkedett: Teleki a porkolábfogságba zárt fiatalabb katonának atyai tanácsot adott a katonai pályáról, ennek a tanácsnak a központi eleme egy tajtékpipa parancsolása volt. Hermann Róbert felhasználja Teleki Ádám minősítéseit katonai pályafutásának elemzésekor, így egy jellemrajzot is ad a főhadnagyról. Kitér Teleki Ádám kapcsolatrendszerére, amelyhez Széchenyi István gróf naplója nyújt segítséget, ahol többször feltűnik Teleki neve. Hermann Róbert nagy hangsúlyt helyez Telekinek a Dráva-vonal parancsnokaként való működésének bemutatására. A tanulmány képanyagában szemléletes anyagokat találunk arra vonatkozóan, mi volt az általános vélemény Telekiről a horvát előretörés kapcsán és mi történt vele a fővezérség átadása után egészen a hadbíróságig.

Bozó Csaba, Korom Csaba és Stuber István Teleki László halálának kriminalisztikatörténeti esettanulmányát mutatják be, az eddig történészi nézőpontból kutatott halálesetetet kriminalisztikai megalapozottságú szemlélettel vizsgálták. A tanulmány számos korabeli és a kiállítási előkészületek során készült különleges fényképet, dokumentációt mutat be. Mayer György pesti fotográfus volt az, aki a Teleki László holttestéről fennmaradt felvételt készítette, ez megtekinthető a könyvben is. Mayer György a szobáról is készített felvételt, ez adott lehetőséget Teleki László főbb antropológiai jellemzőinek mérhetővé tételére és a korabeli fényképek háromdimenziós számítástechnikai rendszerbe helyezésére. A tanulmányírók az események még pontosabb feltárásához tanulmányoztak egy korabeli pisztolykészletet is, amelynek fotója megtekinthető. Az eredményeket szemléletes és igen érdekes képeken mutatják be: a „3D tetthely” a helyszínrajzoló program segítségével korrigált helyszíni dokumentáció, a Teleki-helyszínelés rekonstrukciója a Magyar Nemzeti Múzeumban 2011-ben vagy a lövés modellezése közben készített képek, amelyen jól látszik, hogy a modellezéshez textíliával fedett sertéshúst használtak fel. Ugyanolyan meghökkentő „alapanyaga” voltak a vizsgálatnak a „Teleki tealevelek”, amelyeken elvégzett kutatást részletesen ismertetik a szerzők.

A Teleki-öngyilkosság rekonstrukciója. Kép forrása: Zaol.hu

Debreczeni-Droppán Béla, a kötet szerkesztője Zárja, de koránt sem zárja azt egészen… c. tanulmányában Teleki László nyughelyét, a sziráki Teleki-sírboltot ismerteti, számos fotódokumentációt alkalmazva. Naplókat, jegyzőkönyveket és korabeli újságokat felhasználva a tanulmány írója kitér arra is, hogyan tudták meg és fogadták az országgyűlésen résztvevő emberek Teleki László halálhírét 1861. május 8-án. Özvegy Orczy Istvánné Lipthay Auguszta bárónő, Teleki kedvese, elájult. A Teleki halálát követő gyász dokumentumai is bemutatásra kerülnek: a gyászjelentés, emlékérmek, nekrológok, emléklapok, melyeken a gyászmenet és a Teleki-sírbolt látható, emellett Teleki halotti anyakönyvi bejegyzése és számos újságcikk. Debreczeni-Droppán Béla ezek alapján úgy gondolja, Teleki László halálát követő országos gyászt Széchenyi István halála után tapasztalt gyászhoz lehet hasonlítani. Részletes leírást kapunk Teleki temetéséről, amely majdnem egy napig tartott és több részből állt. Debreczeni-Droppán Béla felhívja a figyelmet arra, hogy Teleki halálával és Palóczy László korelnök halálával, amely 1861. április 27-én történt, megteremtődött a nemzeti gyásztér fogalma Magyarországon, ugyanis ettől kezdve a Magyar Nemzeti Múzeumban nagyon sok jeles személyiséget búcsúztattak, többek között Kossuth Lajost, Görgei Artúrt, Ady Endrét és Klebelsberg Kuno grófot. A tanulmány a sírbolt további sorsát is végig kíséri: számot ad arról, hogy a második világháború után a sírokat többször feltörték és fel is gyújtották, majd évtizedekkel később indult meg, végül 2017-ben fejeződött be a rekonstruálás, kivitelezés, amelyet projektkoordinátorként a szerző vezethetett.

A sziráki Teleki-sírbolt a műemléki helyreállítás után, 2017. októbe. Kép forrása: Magyar Nemzeti Múzeum

Sirató Ildikó tanulmánya középpontjába Teleki Lászlót, a drámaírót és a Kegyencz c. drámát állította. Miért ír drámát egy politikus főnemes, ráadásul antik római tárgyról? Mi az oka ennek a cselekménynek? Ki volt ez a különc kegyenc hős és mit mond a tragédia a mai olvasóknak? Sirató Ildikó tanulmányát ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására fűzte fel, kitérve a 19. századi magyar irodalom, magyar nyelvű színház helyzetére és a közműveltségre, az ókori Rómához való viszonyulásra. A Kegyencz c. dráma színháztörténetét bemutatva arra törekszik, hogy képet adjon, hogyan illeszkedett vagy nem illeszkedett a kor drámairodalmába és ezáltal milyen volt a fogadtatása. A dráma ősbemutatója 1841. szeptember 6-án volt, de képet kapunk a későbbi, centenáriumi bemutatóról és Illyés Gyula azon céljáról, hogy bebizonyítsa Teleki művének nagyságát, amelyet a mű szinte teljes átírásával sikerült megvalósítania 1961-ben. Sirató Ildikó gyakorlatlan drámaszerzőnek látja Telekit, de jeles társadalomfilozófusnak. Tanulmányának végszava:

„(…) igazi különc. Annak tartották a saját korában, és azt hiszem, különcnek látjuk, sajnos, még ma is…”

M. Lovas Krisztina Teleki László kultuszát mutatja be, hangsúlyozva, hogy ennek a témának a vizsgálatakor külön kell választani az írót és a politikus alakját. M. Lovas Krisztina az első kritikáktól kezdve végig veszi a különböző véleményeket és a fogadtatást. Felsorolja és ismerteti az egyes színpadra állításokat és ezek viszonyulását a drámához. Nemcsak Teleki Lászlóról, hanem drámájának utóéletéről is sokat megtudhatunk. A politikus Teleki kultuszának elemzésekor M. Lovas Krisztina azzal indít, hogy már 1861-ben, Drezdából való hazaérkezése után kibontakozott Teleki kultusza, halálakor népszerűségének csúcsán állt, az egész ország gyászolta: zeneműveket írtak róla, kisebb szobrocskákat kezdtek el gyártani, az egész alakosra pénzt gyűjtöttek, emlékszoba kialakítását tervezték. Megindult a Teleki Lászlóról szóló könyvek és életrajzok írása, a tanulmány írója ezeket is sorra veszi. Érdekes adalékokat gyűjt össze a tanulmány arról, hogyan jelenik meg a Teleki-kultusz az utca- és épületelnevezésekben, kiderül, hogy Párizs egyik elővárosa is őrzi Teleki emlékét. Teleki László alakját egyetlen később hatalomra került politikai rendszer sem tekintette magáénak, M. Lovas Krisztina szerint ez az oka annak, hogy most is olyan tisztán áll az utókor előtt Teleki László, mint egykor.

Teleki László 1861. február és május között. Mayer György felvétele (MNM Történeti Fényképtár)

A kötet utolsó tanulmányában Gödölle Mátyás és Lengyel Beatrix Teleki László ikonográfiájáról ír. A 2011-ben megrendezett Teleki-konferencián még csak reménykedtek a szerzők egy Teleki-dagerrotípia felbukkanásán, mert volt rá esély, hogy a kor szokásaihoz híven Teleki Lászlóról is készült ilyen felvétel. A konferenciát követően reményeik valóra váltak, ugyanis Felicia de Gérando-Teleki asszony Franciaországból Magyarországra hozott egy Telekit ábrázoló dagerrotípiát, amely valószínűleg az 1840-es években készült. Ennek a rendkívül fontos képnek a története is elolvasható a tanulmányban. A tanulmány különlegessége, hogy az említett képzőművészeti alkotások, fényképek, érmék és rajzok katalógusát is bemutatja, Teleki László ábrázolásainak hatalmas gyűjteményét létrehozva.

A tanulmánykötet szerzői Teleki László életpályájának számos útját derítették fel, elemezték és mutatták be. Ez a tizenkét tanulmány a legteljesebb képet nyújtja és méltó emléket állít Teleki Lászlónak.

Gáva Szabina

A kötet adatai: Debreczeni-Droppán Béla (szerk.): „Tántoríthatatlan elvhűség, sziklaszilárd jellem, lovagias becsület.” Teleki László gróf küzdelmes élete és rejtélyes halála. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 2017. pp. 343.

Ezt olvastad?

Heti tudományos programajánlónk rendezvényein a népek tavaszától a szocializmus bukásáig számos izgalmas téma terítékre kerül. Konferencia, könyvbemutatók, előadások és egy