Kolozsvár 700 – múlt, jelen és jövő

Közhírré tétetik, mindenkinek a tudtára adatik: Kolozsvár 700 éve királyi város! Az I. Károly király által hétszáz évvel ezelőtt városi rangra való emelés évfordulója alkalmából egy átfogó nemzetközi tudományos konferenciára került sor november 10–13. között a kincses városban. A konferencia szervezésében részt vevő intézmények a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Fakultása, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári kara, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, illetve a Román Akadémia Erdélyi Tanulmányok Központja voltak. A rendezvényen több mint 30 hazai és külföldi, történeti, kulturális és felsőoktatási intézmény, illetve levéltárak és múzeumok munkatársai vettek részt, az előadások a témakörbe illeszkedően, a középkortól napjainkig vették számon a városi élet kialakulását, működését, különböző aspektusait. Kolozsvár központi szerepet játszott ugyan, azonban nem csak a várossal foglalkozó előadások hangzottak el.

Károly Róbert 1336. április 3-án megerősíti az 1316-os kiváltságlevélet (Fotó: Szász Hajnal)

A város és az egyetem történelméhez és az egyetem intézeti szervezetéhez híven a konferencia elsősorban két nyelven, románul és magyarul zajlott, természetesen szinkrontolmács segített abban, hogy mindenki élvezhesse az előadásokat. A négy napos eseménysorozatot a BBTE Történelem és Filozófia Karának dékánja, dr. Ovidiu Ghitta nyitotta meg, továbbá köszöntötték a jelenlévőket a román és a magyar tagozatok képviselői, dr. Ioan Bolovan és dr. Soós Anna prorektorok; dr. Kása Zoltán a Sapientia EMTE képviselője, és nem utolsósorban dr. Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke szólaltak fel. A köszöntőbeszédeket plenáris előadások követték, szó esett többek között az emblematikus kolozsvári Szent Mihály templomról, illetve az erdélyi középkori városokra jellemző mesterek termékeiről is, a kolozsvári javak közül a legizgalmasabb kérdéseket úgy tűnik, a kályhacsempék kutatása eredményezi.

Csók Zsolt előadása a kolozsvári belvárosi leletmentésekről (Fotó: Szász Hajnal)

A négy napos konferencia változatos programja a város többrétegű történelmét, kulturális és etnikai szempontból egyaránt színes arculatát ünnepelte, a tudományos kutatások érdembeni érvényesítése által is. Az előadássorozatok mellett az érdeklődőknek lehetőségük volt a meghosszabbított Cluj-Kolozsvár-Klausenburg 700 című kiállítást is meglátogatni, amelyen a város több – eredeti vagy másolt – kiváltságlevelei voltak a középpontban. A konferencia előadásai többféle szempontból közelítették meg a középkori városok, ezek közül is kiemelten Kolozsvár történeti, építészettörténeti, régészeti, művészettörténeti aspektusait.

Feld István előadása a középkori magyar városerődítésekről (Fotó: Szász Hajnal)

A résztvevők megtudhatták például, hogy amellett, hogy Kolozsvár egy igen nagy múltú és változatos, rétegződő történelemmel rendelkező város, településtörténetét illetően igen kevés adat áll a rendelkezésre. Hasonlóan más középkori városokhoz, a középkori Kolozsvár is kisebb-nagyobb településegységek egybeolvadása révén alakult ki, a városfejlődés pontos képe azonban egyelőre igen hiányos marad. Kolozsvár településtörténetének kutatása régészeti szempontból elhanyagolt terület. Eddig a leginkább szakszerűen dokumentált és feldolgozott publikációk a honfoglalás-, ill. Árpád-kori temetőket érintik. Az Erdélyi Történeti Nemzeti Múzeum leltárkönyve alapján a város területén zajlott feltárások körülbelül 30 régészeti lelőhelyre utaló nyomot azonosítottak, ezek egy kora középkori településhálózat létét támasztják alá.[1]

 

Fotók: Ladó Árpád-Gellért

Építészettörténeti szempontból sem tisztázott a helyzet, a középkori városfalak építésének idejét és menetét még nem sikerült kideríteni, de a kutatás új adatokat és értelmezéseket (és újraértelmezéseket) enged napvilágra jönni. Kolozsvár látványos, sajátos topográfiai jelenségének ábrázolása már a korban is közkedvelt volt – így a város fejlődése és a város erődítésének folyamata a 14–15. századtól könnyebben megragadható.[2] Nem csak Kolozsvár esetében áll fenn ez a probléma, a középkori Magyar Királyság városerődítéseit illetően sem történeti, sem régészeti-művészettörténeti szempontból nem születtek még átfogó kutatások, feldolgozások. Egy-egy konkrét városerődítés példáin keresztül (Pest, Esztergom, Nagyszombat, Segesvár, Szeben és még sorolható) azonban új, irányadó kutatások problémafelvetései vázolhatóak fel.[3]

Gall Erwin előadása kolozsvár középkori településterülétről (Fotó: Szász Hajnal)

Bár a napjainkban zajló belvárosi régészeti kutatás valóságos kálvária tud lenni, úgy a szakember, mint a befektető nézőpontjából, mégis vannak sikertörténetek a kutatás számára is. Példának okáért a kolozsvári Kinizsi Pál utcai mentőásatás során a régészeti feltárá zökkenőmentesen zajlott le, s nemcsak, fontos várostörténeti adatokhoz sikerült jutni, de jelentős mennyiségű, az ókortól a középkoron át az újkorig terjedő leletanyag is megmenekült.[4]

Lupescu Radu előadása Kolozsvár középkori városfalairól (Fotó: Szász Hajnal)

Az első két napot inkább a középkorral, illetve a kora újkorral kapcsolatos és a régészeti előadások határozták meg, szombaton az újkorral, jelenkorral foglalkozó, illetve a művészettörténeti előadásokra esett a hangsúly. Nagyon változatos témákban szólaltak fel az előadók, a közösségi önképtől a békeidőbeli képeslapokon át az Erdélyi Pártig sok izgalmas témáról hallhattunk előadásokat, voltak politikatörténeti, a szociológia, esetleg a társadalomtörténet irányába tekintő bemutatók is, voltak olyan bemutatók, ahol a vizuális elemek domináltak. A konferencián a szakértők, a diákok vagy a nem szakmabeliek is találhattak maguknak izgalmas programpontokat.

Levélváltás Kolozsvár és Bécs között (Fotó: Szász Hajnal)

Például Ana Maria Gruia előadása a gyógyszerészeti múzeumról és annak gyűjteményéről egy nagyon színes, s a laikusok számára is nagyon élvezetes előadás volt, ismerős lehetett azoknak, akik már jártak a kolozsvári Maucksch-Hintz házban található intézményben. Előadásában tulajdonképpen egész Kolozsvár gyógyszertárainak történetét felvillantotta, beszélve a jezsuita gyógyszertárról is, illetve elkülönítve a városi és magángyógyszertárakat. Előadásába izgalmas, akár szórakoztató tényeket is beemelt, ismertette a kora újkor legdivatosabb gyógykészítményeit, például a híres ifjúsági regényben, a Harry Potterben is feltűnő bezoárt, amelyet mérgek ellenszereként használtak, vagy a Theriaca nevű csodaszert, melynek elkészítéséhez 12 évre volt szükség.

Kolozsvár első fennmaradt jegyzőkönyve (Fotó: Szász Hajnal)

Ioana Rus egy egykori cukorgyár, későbbi iskola, illetve javítóintézet történetét ismertette, míg Nagy Róbert kicsit nagyobb merítésű témához nyúlt, Kolozsvár 1900 A fejlődés gazdasági alapjai címmel tartott előadást, melyből kiderült, hogy a két fontos vasútvonal megépítésének, az iparpártoló törvényeknek és az egyetemi építkezéseknek egyaránt kiemelkedő szerepe volt a város 20. század eleji fejlődésében. Ám az is kiderült, hogy a város nem volt egy igazán ipari település, kevés gyára volt, a kisebb üzemek mellett csak a Reiner-féle gyufagyár, a Renner féle bőrgyár (a későbbi Clujana) és a dohánygyár emelkedett ki, utóbbiban tulajdonképpen nők sodortak kézzel cigarettát.

  

Fotók: Ladó Árpád-Gellért

Érdemes pár szót szólni Radu Mârza bemutatójáról is, ami nem feltétlenül illeszkedett a szigorú szakszerű előadások sorozatába, inkább egy ismeretterjesztő, szórakoztató prezentáció volt, virtuális séta a boldog békeidők Kolozsvárján. Az általa bemutatott főleg század eleji képeslapok csak betekintést engedtek a korabeli városképre, következtetések itt nem hangzottak el.

Rüsz-Fogarasi Enikő előadása (Fotó: Ladó Árpád-Gellért)

Székely Miklós Budapestről érkezett művészettörténész előadásában az I. Ferenc József iparmúzeum szerepéről, illetve az intézmény történetéről és gyűjteményeiről beszélt, felvillantva olyan izgalmas, talán még a kolozsvári szakértők számára is alig ismert tényeket, mint Vadona János japán tárgygyűjteményének létezése.

I. Nagy Lajos király megerősíti az 1316-os kiváltságlevelet (Fotó: Szász Hajnal)

A szekciók után a konferencia minden napján sok kérdés és hozzászólás elhangzott, ami mindenképp pozitív visszajelzés lehet a szervezőknek, akiknek sikerült egy változatos és igényes programot összeállítaniuk. A konferencia egy nagyszerű lehetőség volt, hogy a szakma számbavegye, amit Kolozsvárról és más erdélyi városokról, illetve úgy egyáltalán a várostörténet témakörében az elmúlt években írtak, kutattak. Nem csak összegzésre, számadásra volt ez egy jó alkalom, hanem új irányokat is mutatott, lehetőség volt kapcsolatteremtésre, ötletelésre, hiszen van még mit kutatni a témában.

Szász Hajnal és Tóth-Gödri Iringó


[1] Gáll Erwin (Bukarest, a Román Akadémia “Vasile Pârvan” Régészeti Intézete), Gergely Balázs (Kolozsvár, Kolozsvár Polgármesteri Hivatala), Nagy Szabolcs (Kolozsvár, Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum): Kolozsvár születése II. Régészeti adatok Kolozsvár kora-középkori és középkori településterületéhez (11‒14/15. század).

[2]  Lupescu Radu (Kolozsvár, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem): Kolozsvár középkori városfalai.

[3]  Feld István (Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem): A Magyar Királyság középkori városerődítéseinek kérdéséhez.

[4]  Csók Zsolt (Kolozsvár, Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum): Leletmentés Kolozsvár belvárosában: a Kinizsi Pál utca 5. szám alatti régészeti kutatás

Ezt olvastad?

2019-ben számos történelmi film bemutatójára számíthatunk, ami ékes bizonyítéka annak, hogy nem tétlenkedtek a múlt eseményeinek feldolgozására szívesen vállalkozó rendezők