Konferencia a németalföldi és magyar találkozási pontokról

Az MTA-DE „Magyarország a középkori Európában” Lendület kutatócsoport, a DE BTK Néderlandisztika Tanszék, a DE BTE Irodalomtudományi Intézet Magyar Emlékezethelyek Kutatócsoportja, illetve a DAB Történettudományi Szakbizottsága, valamint a Nyelv- és Irodalomtudományi Szakbizottság támogatásával került megrendezésre 2015. november 6-án a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában a „Németalföld emléke Magyarországon – Magyar-németalföldi találkozási pontok” című tudományos konferencia.

A konferencia az interdiszciplinaritás jegyében szerveződött, ugyanis történészeken kívül könyvtáros, néderlandista, muzeológus és építészettörténész előadó is képviseltette magát. Az előadássorozatot a szervezők négy szekcióra bontották, s a DE BTK dékánja, Papp Klára nyitotta meg a rendezvényt. Megemlítette többek között az előadók sokféleségét, s ezáltal azt, hogy a különféle tudományos műhelyek milyen eredményesen tudnak együttműködni, ha hasznos cél lebeg előttük.

Az első szekcióban Pósán László habilitációs előadása miatt csak két előadás hangzott el, Barta János elnökletével. Györkös Attila adta meg a konferencia alaphangját, ugyanis felvázolta a jelenlévők számára Franciaország és Németalföld viszonyát a 15. század második felében. Előadásában kitért a németalföldi, burgundi területek problematikájára, s annak megoldási kísérleteire. A sort Bárány Attila folytatta, az MTA-DE Lendület kutatócsoport vezetője, aki Zsigmond király németalföldi kapcsolatairól beszélt, s kitért arra is, hogy a németalföldi mesterek milyen szerepet töltöttek be a luxemburgiak udvarában, valamint a németalföldi nemesek milyen számban képviseltették magukat a nikápolyi csatában.

Az első rövid szekciót követően Takács Miklós vezetésével elindult a második szekció, amelyben Balogh Tamás a Károlyi Gáspár Református Egyetem képviseletében tartott prezentációt. Ebben Cs. Szabó László azon előadásairól beszélt, amelyeket 1946-47 között tartott a Képzőművészeti Főiskolán Rotterdami Erasmusról. Ezt követően visszakanyarodtunk a középkor irányába, s Bradács Gábor segítségével betekintést nyertünk a középkori magyar történelembe a németalföldi pápa-császár krónikák tükrében, elsősorban Petrus de Herenthals és Nicolaas Clopper írásain keresztül. Fedeles Tamás előadásából megtudhattuk, hogy milyen számban voltak jelen a németalföldi klerikusok a magyarországi egyházi vezetésben a középkor folyamán. A Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárának képviseletében tartott előadást Oláh Róbert, aki az előbb megnevezett könyvtár németalföldi műveltséggel felvértezett anyagáról beszélt. A szekció utolsó előadója Csorba Dávid volt, aki a Nyíregyházi Főiskola oktatója. Előadásából megismerhettük, hogy a 17. századi magyar diákok és utazók milyen kalandos úton juttattak vissza hazánkba könyveket és más tárgyi emlékeket.

Az ebédszünetet követően visszatértünk a konferenciaterembe, s a harmadik szekció is elkezdődött Gonda László (Debreceni Református Hittudományi Egyetem) elnökletével. Ebben az előadássorozatban a néderlandisták képviseltették magukat. Réthelyi Orsolya (Eötvös Lóránd Tudományegyetem) prezentálásából megtudhattuk azt, hogy a németalföldi Croy család miként tartott igényt az egyes korszakokban a magyar trónra, az Árpád-házzal feltételezett rokonságuk által. Ezt követően a Debreceni Egyetemre helyeződött a hangsúly, ugyanis Bozzay Réka segítségével megfejtettük, hogy az Utrechti Egyetem miként vált szoros partnerévé intézményünknek, s ezáltal miért kapta azt a megtiszteltetést, hogy a Debreceni Egyetem aulájának ólomüvegablakára került. A holland szálnál maradva, Pusztai Gábor tolmácsolásában megtudhattuk, hogy a magyarországi gályarabok és a köztudat miért is tisztelheti hősként Michiel de Ruytert, és a korszakokon át milyen recepciója volt a kiváló admirálisnak.

Az utolsó szekció Bárány Attila vezetésével került megnyitásra. A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumtól érkezett Brittig Vera előadónk elsősorban Zboray Ernő Jáváról hozott wayang bábuiról tartott ismertetőt számunkra, amely Európában máig jelentős gyűjteménynek számít. Ezt követően a Magyar Emlékezethelyek Kutatócsoport képviseletében tartott referátumot a Debreceni Egyetem oktatója, Takács Miklós. Prezentációjából megtudhattuk, hogy Anne Frank miként vált a második világháborút követően a „holokauszt arcává” naplója által. Előadásában továbbá kitért a naplóíró írói személyiségére és családi háttértörténetére. A konferencia zárásaként, mintegy keretet alkotva, visszatértünk a burgundiai kapcsolatokhoz. Fehér Krisztina és Halmos Balázs (BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszék) ismertették számunkra felfedezésüket, miszerint Hunyadi János vajdahunyadi várának alaprajza milyen hasonlóságokat mutat a dijoni burgundi Hercegi Palotával. Előadásában továbbá kitért még a belsőépítészeti hasonlóságokra is.

A konferencia tartalmas és több diszciplínát átölelő témákat vetett fel. Sok fiatal kutató számára ösztönző jelleggel hathatott. Az előadásokról tanulmánykötet is fog készülni, így aki elmulasztotta a megjelenést, írott formában pótolhatja ismereteinek bővítését.

Szakács János – Véber Zoltán

Ajánlott cikkek:

  1. „A hazai kutatásokat hozzáférhetőbbé kell tenni a nemzetközi közeg számára” – interjú Bárány Attilával
  2. Diplomácia Mohács előtt – A szulejmáni ajánlat
  3. Arisztokraták Magyarországon és Európában – recenzió
  4. Attilától Zsigmondig – Középkortörténeti könyvbemutató
  5. Az orvos, a történész és a király holtteste – beszámoló a „Nekünk mégis Mohács kell…” című szimpóziumról
  6. Jagellók Európában: dinasztikus diplomácia és külkapcsolatok

Ezt olvastad?

Milyen a jó ismeretterjesztő írás? Mire kíváncsiak az olvasók? Hogyan lehet érdekessé tenni egy kutatási témát? Hogyan őrizhetjük meg az