Konferencia a Római Magyar Akadémián a budapesti apostoli nunciatúra alapításának és újra megnyitásának évfordulója alkalmából

1920-ban, 95 évvel ezelőtt létesült Magyarországon az apostoli nunciatúra, így kiépültek a hivatalos diplomáciai kapcsolatok Magyarország és a Szentszék között. A szentszéki követség működésében a kommunizmus időszaka alatt szünet állt be, az csak 1990-ben, 25 évvel ezelőtt nyitotta meg ismét kapuit. E kettős évforduló alkalmából a Szentszéki Magyar Követség és a Római Magyar Akadémia szervezésében „Rapporti diplomatici tra la Santa Sede e l’Ungheria” (A Szentszék és Magyarország diplomáciai kapcsolatai) címmel konferenciára került sor 2015. június 12-én, melynek a Római Magyar Akadémia adott otthont.

 
Balról jobbra: Győriványi Gábor, Mikola István, Molnár Antal, Előad: Paul Richard Gallagher
(Fotó: Várhelyi Klára)
 
A konferencia első része a „Rapporti diplomatici tra la Santa Sede e l’Ungheria negli ultimi 25 anni” (A Szentszék és Magyarország kapcsolatai az elmúlt 25 évben) címet viselte. A Római Magyar Akadémia igazgatója, Molnár Antal köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót a Szentszék államközi kapcsolatokért felelős titkárságát vezető Paul Richard Gallagher érseknek (tulajdonképpen a Vatikán külügyminisztere). Gallagher elmondta, hogy a Szentszék és Magyarország 1990 februárjában vették fel újra a kapcsolatot a magyar katolikus egyház szempontjából rendkívül hátrányos szocialista időszakot követően. A mélypontot a katolikus egyház birtokainak kisajátítása és az általa fenntartott iskolák államosítása jelentette az 1940-es évek végén. Bár a szocialista berendezkedésű rezsimek alapvetően antiklerikális beállítottságúak, már a Kádár-korszakban megkezdődtek a tárgyalások a Vatikán és Magyarország között, s bár a vallásszabadságot nem sikerült kivívni, számos kérdésben megegyezés született, melyekről a felek 1964. szeptember 15-én részleges megállapodást írtak alá. A diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéről szóló egyezmény aláírására 1990. február 9-én került sor. Hét évvel később, 1997. június 20-án pénzügyi tárgyú megállapodás született a Vatikán és Magyarország között, 2013. október 21-én pedig e szerződéseket módosították, illetve egészítették ki. Gondolatait Gallagher azzal zárta, hogy a katolikus egyház rendkívül fontosnak tartja a Vatikán és Magyarország jó viszonyát.
 
Ezt követően Győriványi Gábor szentszéki magyar követ emelkedett szóra, aki nagyon röviden elmondta, hogy a konferencia nagy jelentőségű, mivel egyrészt fontos évfordulók kapcsán került megrendezésre, másrészt a katolikus egyház hagyományosan jelentős szerepet tölt be Magyarországon. A biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkár, Mikola István – miután köszöntötte a konferencia szervezőit, előadóit és az eseményen megjelent magyarokat is – elmondta, hogy a kereszténység a magyar történelem során mindig fontos szerepet töltött be, még annak sötét éveiben is. Bár a budapesti nunciatúra bezárása (1945) mélypontot jelentett a Szentszék és Magyarország kapcsolataiban, 1990-ben sikerült helyreállítani azokat. Az elmúlt 25 évben a két állam viszonya megerősödött, s Magyarország új alaptörvényében, mely többek között a családi, valamint a vallási értékeket igyekszik előtérbe helyezni, fontos szerepet kap a Vatikánnal való jó viszony fenntartása, további erősítése is. Mikola kiemelte II. János Pál pápa 1996-os magyarországi látogatását, mely – mint fogalmazott – felemelő pillanatot jelentett a magyar hívők életében. Az államtitkár a történelmi kapcsolatok feltárásának és bemutatásának jelentőségét kiemelve zárta megnyitó beszédét. Ezt követően Molnár Antal átadta a szót az előadóknak, akik a diplomáciai kapcsolatok helyreállításának menetéről, illetve annak előzményeiről emlékeztek meg.
 
 
 
Balról jobbra: Erdődy Gábor, Angelo Acerbi, Tóth Tamás (szekcióvezető), Hegyi László
(Fotó: Várhelyi Klára)
 
Elsőként Angelo Acerbi emelkedett szóra, aki 1990-ben, a nunciatúra ismételt működésbe léptetését követően elsőként érkezett Budapestre nunciusként. „Società e Chiesa in Ungheria nei primordi del ritorno alla libertà: ricordi di un nunzio” (Társadalom és Egyház Magyarországon a szabadság visszatérésének hajnalán: egy nuncius emlékei) című előadásában arra világított rá, hogy a jelen megértéséhez okvetlenül szükséges a múltra való emlékezés, így a Vatikán és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról beszélve szem előtt kell tartani az egyház helyzetének változását is. 1945. április 6-án a nuncius, Angelo Rotta 48 órát kapott arra, hogy a szovjetek felszólítása után elhagyja Magyarországot, ezzel a két állam hivatalos kapcsolatai megszakadtak. Az 1960-as években történtek lépések a kapcsolatfelvétel irányába, ám konkrétabb, a diplomáciai viszony helyreállítását célzó tárgyalások csak 1989-ben kezdődtek. Bár az 1990-es egyezménnyel a budapesti nunciatúra újra működésbe léphetett, az élére kinevezett Acerbinek szembesülnie kellett azzal, hogy a korábbi hívek tömegesen távolodtak el az egyház tanításaitól a szocialista rezsim évei alatt. Így Acerbire – és a magyarországi klérusra – nagy feladat várt, nevezetesen az, hogy a romokon újra felépítsék a katolikus egyház magyarországi tevékenységét. Örömet jelentett a keserűségben az, hogy kis idő elteltével nyilvánvalóvá vált, hogy a felszín alatt számos magyar ember megmaradt a katolikus egyház hívének, amit az 1990-ben rendezett Szent István-napi körmenet résztvevőinek nagy száma is tanúsított. Végezetül Acerbi szeretettel emlékezett meg Antall József miniszterelnökről, aki jelentős szerepet játszott az egyház korábbi szerepének helyreállítására való törekvésben.
 
Erdődy Gábor, az Eötvös Lóránt Tudományegyetem nemzetközi ügyekért felelős rektorhelyettese szintén szemtanúként beszélt az elmúlt 25 év szentszéki–magyar kapcsolatairól, minthogy 2002 és 2009 között ő töltötte be a vatikáni magyar követi posztot. „Il cambio di regime in Ungheria nella politica ecclesiastica” (A magyar rendszerváltozás az egyházpolitikában) című előadását az 1990-ben aláírt egyezmény előzményeinek bemutatására hegyezte ki. A diplomácia kapcsolatok újrafelvételét Németh Miklós magyar miniszterelnök kezdeményezte 1989. szeptember 5-én Agostino Casaroli szentszéki államtitkárhoz írott levelében. Erdődy meglátása szerint a Németh-kormány egyetemes szinten is fontosnak tekinthető lépéseket tett a szocialista berendezkedés reformpolitikáját illetően, melynek keretei között az egyházpolitikában bekövetkezett változás is zajlott. Ez év október 20-án Németh nyilvánosan elnézést kért a katolikus egyháztól a szocialista éra alatt elszenvedett károkért, s alapvető emberi jogként ismerte el az egyház szabadságát, melyet 1990-ben törvénybe is iktattak. Ezt követően Magyarország – Lengyelország után – a második volt az egykori szocialista államok közül, amely helyreállította kapcsolatait a Szentszékkel. A budapesti nuncius Angelo Acerbi, a vatikáni magyar követ pedig Keresztes Sándor kereszténydemokrata politikus lett. A két állam diplomáciai kapcsolatainak újrafelvételéről szóló egyezményt Németh Miklós írta alá, az egyház autonómiáját elismerő okmány pedig Antall József nevéhez fűződik.
 
A blokk utolsó előadását Hegyi László, Magyarország egyházi kapcsolatokért felelős államtitkára tartotta „The Agreement and its amendment between the Holy See and Hungary. The framework of the cooperation between the Church and the State in the re-organized Hungary” (A Szentszék és Magyarország közötti egyezmény, és annak módosítása. Az Egyház és állam kapcsolatának vázlata az átalakított Magyarországon) címmel. Hegyi is megemlékezett arról, hogy Rotta nuncius kiutasításával a magyar–szentszéki kapcsolatok átmenetileg szüneteltek. Ráadásul 1948-ban az egyházi iskolákat is államosították, valamint 1950-ben a szerzetesrendeket – a bencés, a ferences, a piarista és a Szegény Iskolanővéres kivételével – feloszlatták. Jelentős fordulatot csak a már említett, Németh Miklós és Agostino Casaroli bíboros által 1990-ben aláírt egyezmény hozott. 1991 júliusában Magyarországon törvénybe iktatták az egyházi javak rendezéséről szóló törvényt, melynek gyakorlati kivitelezéséről Horn Gyula miniszterelnök és Angelo Sodano bíboros államtitkár írt alá egyezményt 1997. június 20-án. 2010-ben a magyar kormány célja az államberendezkedés teljes megreformálása lett, melyben helyet kapott az egyházzal való kapcsolatok új alapokra helyezése, a vallás értékének növelése is. Ennek szellemében Alberto Bottari de Castello nuncius és Semjén Zsolt nemzetközi politikáért felelős minisztere 2013-ban módosította a Vatikánnal korábban kötött szerződéseket. Az új egyezményben benne foglaltatik az etikai és vallási oktatás bevezetése az iskolákban, a magyar állam részt vállalása az egyház kulturális javainak felújításában, valamint lehetővé tette, hogy a Pápai Magyar Intézetnek helyet adó Falconieri-palota második emelete az intézet tulajdonába kerüljön, azaz önállóságra tegyen szert. Hegyi László kiemelte, hogy az intézkedések nyomán növekszik az egyházi iskolákat látogató diákok száma. Előadását azzal zárta, hogy a Vatikánnal kötött szerződés rendkívül fontos eleme Magyarország politikai megújulásának. Ezzel a konferencia délelőtti szekciója véget ért.
 
Délután, a konferencia második, „Ricerche ungheresi negli Archivi Vaticani sui rapporti diplomatici tra la Santa Sede e l’Ungheria nel primo Dopoguerra” (Magyar kutatások a Vatikán levéltáraiban a Szentszék és Magyarország két világháború közötti kapcsolatairól) címet viselő egységében a történeti kutatásoké lett a főszerep. „Spunti per la storiografia ecclesiastica ungherese nell’Archivio Storico della Sezione per i Rapporti con gli Stati della Segreteria di Stato” (Szempontok a Vatikán Államok Közötti Kapcsolatok Szekciója Történeti Levéltárában folytatható magyar egyháztörténeti kutatásokhoz) című előadásban Johan Ickx, a nevezett levéltár főigazgatója elmondta, hogy bár a levéltár jellegéből adódóan a Szentszék más államokkal való bilaterális kapcsolatainak feltárásának kedvez, nem lehetetlen az államközi kapcsolatok többoldalú megközelítése sem a levéltárban fellelhető iratanyag alapján. Az igazgató úr részletezte, hogy a Szentszék és Magyarország kapcsolataira vonatkozóan mely események kutatásához áll rendelkezésre gazdag forrásanyag, továbbá hasznos technikai információkkal is ellátta a közönséget, amelyek az ott kutatni vágyók számára remek kiindulási alapot jelenthetnek. Ickx, aki részletes számadatokkal is szolgált az iratanyag mennyiségét illetőn, elmondta, hogy Magyarországra vonatkozóan 126 doboznyi dokumentum lelhető fel a levéltárban, de ezek egy része még nem kutatható, mivel 1939 után keletkezett iratokról van szó. A szóban forgó levéltár csak 1988-ban nyitotta meg kapuit a kutatók előtt.
 
 
Balról jobbra: Tóth Tamás, Tóth Krisztina, Molnár Antal (szekcióvezető), Fejérdy András.
Előad: Johan Ickx (Fotó: Várhelyi Klára)
 
Tóth Tamás, a Pápai Magyar Intézet rektora „La Santa Sede e i cambiamenti politici in Ungheria dopo la Grande Guerra (1918–1920)” (A Szentszék és az első világháborút követő politikai változások Magyarországon, 1919–1920) címmel tartotta meg előadását. Az első világháborút követően felbomlott az Osztrák–Magyar Monarchia, ami többek között azt is eredményezte, hogy az utódállamoknak újonnan kellett kiépíteniük kapcsolataikat a Vatikánnal. A Szentszék tisztában volt azzal, hogy a közép-európai államok számára rendkívüli jelentőséggel bírt a kapcsolatok felvétele. Magyarországon, bár a demokratikus államberendezkedést szorgalmazó Károlyi Mihály is a Szentszékkel való diplomáciai kapcsolatok kiépítése mellett foglalt állást, az egyház nehéz helyzetbe került, amihez hozzájárult az is, hogy az utódállamok területfoglalásokba kezdtek Magyarország területén. 1919. március 20-án kelt az úgynevezett Vix-jegyzék, mely Magyarország területét még tovább szűkítve jelölte ki a demarkációs vonalat. Ezt követően került sor a Tanácsköztársaság kikiáltására Kun Béla miniszterelnöksége alatt. Szovjet típusú rezsim alakult ki, mely az egyház módszeres mellőzését is magában foglalta. A Tanácsköztársaság bukása után esély nyílt a kapcsolatok kiépítésére, majd 1920. október 6-án létrejött a budapesti apostoli nunciatúra, melynek első vezetője Lorenzo Schioppa volt.
 
Schioppa feladatairól Tóth Krisztina, a Magyar Tudományos Akadémia és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem munkatársa tartott előadást „Instructions for Nuncio Lorenzo Schioppa at the beginning of his mission” (Instrukciók Lorenzo Schioppa nunciusnak a kiküldetése kezdetén) címmel. Tóth Krisztina elmondta, hogy miután 1920-ban kiépültek a kapcsolatok a Szentszék és Magyarország között, Pietro Gasparri, a Vatikán külügyekért felelős titkára számos instrukcióval látta el Lorenzo Schioppát arra vonatkozóan, hogy mire kell ügyelnie magyarországi diplomáciai szolgálata során. Schioppa a püspökségek, a katolikus autonómia, és az egyházi javak kérdésének rendezését kapta feladatul. Voltaképpen mindhárom kérdésben az 1920-ban bekövetkezett határváltozás okozott nehézségeket, mely az egyházmegyék területének több országhoz kerülését eredményezte. A katolikus autonómia kérdéskörében főként az egyházi iskolák helyzete játszott fontos szerepet. Előadása végén Tóth Krisztina arra a következtetésre jutott, hogy az instrukciók, melyek tartalmukat tekintve adminisztratív jellegűek voltak, rávilágítanak a magyar katolikus egyház első világháborút követő helyzetére.
 
Az első délutáni szekció utolsó előadója Fejérdy András, a Római Magyar Akadémia tudományos titkára volt, aki „La Santa Sede e la definizione del nuovo testo del giuramento di fedeltà allo Stato nel 1924” (A Szentszék és az állami hűségeskü új szövegének értelmezése 1924-ben) című előadásában azokat a bonyodalmakat ismertette, melyeket a megváltozott viszonyrendszerben a püspökök kinevezésekor teendő hűségeskü szövege teremtett. A nehézséget az okozta, hogy 1920-ban Magyarország államformája király nélküli királyság lett, az eredeti hűségeskü szövege szerint pedig a püspökök az apostoli királyra esküdtek fel. A kérdés 1924-ben került előtérbe, amikor Várady Árpád Lipót kalocsai érsek halálával az érsekség megüresedett, és új püspöki kart kellett kinevezni. Bethlen István miniszterelnök és Klebelsberg Kunó kultuszminiszter az apostoli királyra utaló formulát a „Magyarország kormányzójára” formával kívánták felcserélni, azonban ez – mint a kalocsai érseki pozícióra kinevezett pécsi püspök, Zichy Gyula rávilágított – újabb bonyodalmat jelentett, mivel Magyarország kormányzója, Horthy Miklós protestáns vallású volt. Végül az a kompromisszumos megoldás született, hogy a „Magyarország kormányzójára” teendő hűségesküt csak az interregnum idejére fogadták el. Ezzel a délutáni egység első szekciója véget ért.
 
 
 
Balról jobbra: Somorjai Ádám OSB, Fejérdy András (szekcióvezető), Végsheő Tamás, Molnár Antal.
Előad: Csíky Balázs (Fotó: Várhelyi Klára)
 
A második szekciót Csíky Balázs „Justinian Cardinal Serédi’s Proposal for a New Nomination Process of Hungarian Bishops in 1937” (Serédi Jusztinián bíboros 1937-es javaslata a magyar püspöki kar kinevezési procedúrájának megújítására) című előadása nyitotta meg. Csíky Balázs megerősítette azt, amit Fejérdy András is elmondott, hogy Horthy protestáns volta problémát jelentett a püspöki kinevezések során. Magyarországon a király rendelkezett beiktatási joggal, viszont ez királyi privilégiumnak számított, s nem illette meg a magyar államfőt. Ennek ellenére Horthy is magának kívánta ezt a jogot, hogy biztosítsa befolyását az egyházi ügyekben is, de mivel nem kívánt emiatt konfliktust az egyházzal, a magyar kormány lépéseket tett annak érdekében, hogy megtárgyalhassa a kérdést a Szentszékkel. Az esztergomi érseki posztot Serédi Jusztinián töltötte be, aki nagy befolyással bírt a Vatikánban. Ezt kihasználva olyan javaslatot tett 1937-ben, mely alapján a püspöki kar kinevezésében mind a magyar kormány, mind a Szentszék részt vállalna, közösen kiválasztva a jelölteket. A javaslat elfogadásra talált.
 
A következő előadó, Véghseő Tamás, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola rektora „I rapporti tra la Santa Sede e la Chiesa Greco-Cattolica Ungherese nel periodo tra le due guerre” (A Szentszék és a magyarországi görög katolikus egyház kapcsolatai a két világháború között) című előadását a jelenlegi eseményekkel kezdte, elmondva, hogy Magyarország egyes városaiban éppen e napokban zajlott a görög katolikus petropoliták kinevezése, ami annak köszönhető, hogy Ferenc pápa ez év tavaszán metropolitai székké emelte a hajdúdorogi egyházmegyét, azaz a magyar görög katolikus egyház idén vált önállóvá. Ennek első lépése a magyar nyelv használatának bevezetése volt a liturgiákban, és magyar nyelvű könyvek publikálása is megkezdődött. Mindezt kezdetben a Szentszék nem nézte jó szemmel, azonban később – miután a magyar parlamentben nemzeti üggyé vált a görög katolikus egyház kérdése – mégis engedélyezte a magyar nyelv használatát a liturgiákban. Az egyház központja Hajdúdorog lett, itt alapított a görög katolikusok számára püspökséget I. Ferenc József 1912-ben. Mindez haladást jelentett a nemzeti egyházzá válás felé, azonban Miklósy István metropolitasága visszaesést eredményezett, mivel a legitimista Miklósy nem fogadta el a protestáns Horthy kormányzóságát. Ismételt előrelépés Dudás Miklós metropolitává történő kinevezése (1939) után következett.
 
A szekció harmadik előadását Molnár Antal, a Római Magyar Akadémia igazgatója tartotta „La Santa Sede, i gesuiti ungheresi e il progetto della fondazione di un istituto scientifico in Turchia (1930–1933)” (A Szentszék, a magyar jezsuiták és egy Törökországban alapítandó tudományos intézet terve, 1930–1933) címmel. Molnár Antal kiemelte, hogy a Szentszékkel való kapcsolatokat a politikai elemek mellett a gazdasági és a kulturális mozzanatok is befolyásolták. 1930-tól kezdődően a jezsuiták a muzulmánok kereszténnyé tétele érdekében missziókat indítottak a keleti országok felé. A Törökországba irányuló magyar jezsuita missziót Vendel János vezette, aki tevékenységéről folyamatosan informálta Taly László ankarai magyar követet. A jezsuiták 1930 őszén kezdte meg a misszió konkrétumainak megszervezését, amelynek része volt egy tudományos intézet megalapítása is. A török értelmiség egy része – mely támogatta a nyugati kultúra elterjesztését Törökországban – szimpatizált a tudományos társaság létesítésének gondolatával. Ugyan a társaság megalapításának kísérlete 1933-ra meghiúsult, ez mégsem jelentette a jezsuiták keleti misszióinak végét.
 
A konferencia utolsó előadója Somorjai Ádám OSB bencés történész, a Vatikán Államok Közötti Kapcsolatok Szekciója Történeti Levéltárának munkatársa volt, előadása az „Il ruolo dei Nunzii apostolici Orsenigo e Rotta nella visita apostolica degli Ordini e Congregazioni religiose in Ungheria, 1927–1935” (Orsenigo és Rotta nunciusok szerepe a magyarországi vallási rendek és kongregációk apostoli látogatásaiban, 1927–1935) címet viselte. Somorjai Ádám, hangsúlyt fektetve a felmerülő fogalmak tisztázására elmondta, hogy a rendek, kongregációk berkeiben bizonyos időközönként apostoli látogatásokra kerül sor, melyek célja, hogy a nunciusok feltérképezzék a szerzetesrendek helyzetét. A „visita canonica” és a „visita apostolica” közti különbség az, hogy míg az első esetben a püspök, addig a másodikban a pápa, illetve az őt képviselő nuncius tesz látogatást. Budapesten a nunciusi teendőket 1925–1930-ig Cesare Orsenigo látta el, majd miután őt Németországba helyezték, Angelo Rotta vette át a helyét. Feladataik közé a határkérdés, a vallási élet feltérképezése, illetve a Szentszékkel való kapcsolatok kialakításának elősegítése tartozott. Utóbbi jelentősége főként abban állt, hogy a korszakban számos állammal konkordátumot kötött a Szentszék, azonban Magyarország esetében – annak ellenére, hogy az 1855-ben az Osztrák–Magyar Monarchiával kötött konkordátum Magyarországra nem volt érvényes – függőben maradt e szerződés megkötése. Orsenigo és Rotta kezdeményező szerepe, közvetítő tevékenysége nyomán a Szentszék és Magyarország kapcsolatai megerősödtek a korszakban.
 
Ezt követően a szekciót vezető Fejérdy András kérdések feltevésére adott lehetőséget, majd lezárta a konferenciát.
 
 

Ezt olvastad?

Petőfi Sándor örökbecsű versének címe jutott eszembe Gazdag Péter adatokban bővelkedő – egyelőre négyrészes – sorozatának olvasásakor, mely – a
Támogasson minket