Körkép a 15. századról – Hunyadi Mátyás és kora

Az MTA-DE Lendület „Magyarország a középkori Európában” kutatócsoport Memoria Hungarie sorozatának 12. köteteként jelent meg a Hunyadi Mátyás és kora című kiadvány Bárány Attila, Kavecsánszki Máté, Pósán László és Takács Levente szerkesztésében. Ahogy az a szerkesztői előszóból kiderül, a tanulmányok az azonos címmel, 2018 szeptemberében rendezett tudományos konferencián elhangzott valamennyi előadás írásos változatai. A témaválasztás sem véletlen: a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága 2018-ra Mátyás király Emlékévet hirdetett Hunyadi Mátyás születésének 575. és trónra lépésének 560. évfordulója alkalmából. A kötet a konferencia interdiszciplináris jellegénél fogva, különböző tudományágak – az irodalomtudomány, az ókortudomány – klasszika-filológia, a néprajz és a történelem – képviselőinek Mátyás köré szerveződő írását tartalmazza. Jelen ismertetésben, ugyan néhány mondatban, de igyekszem mind a huszonhét tanulmányról szólni.

Bitskey István tanulmányában (10–22.) az emlékezethely-kutatás egyik területe, az irodalmi emlékezethely elméleti kerete felől közelít Mátyás alakjához, mely a kötet egyetlen irodalomtudományi szövege. A hozott példák a kora újkori Mátyás-képbe engednek betekintést. A szerző ezenfelül összegzi a korai protestáns írók Mátyás-interpretációit is.

Az ókortudomány – klasszika-filológia fejezet hat tanulmányt foglal magába. Takács Levente írásában (24–33.) az OSZK-ban őrzött, Cod. Lat. 197-es jelzet alatt található kézirat 1969-es megjelenése után kialakuló tudományos diskurzus, valamint annak eredményeit tekinti át. Amellett foglal állást, hogy a magyar mérnöki irodalom kezdeteinél mindenképpen érdemes szem előtt tartani az antikvitás hatását is. Gradvohl Edina (34–40.) egy Mátyás kódex történetéről, valamint tartalmáról szól, melyhez megjegyzi, hogy a magyar szakirodalom legtöbbször Encyclopaedia Medicaként említi. Hozzáteszi, hogy eddig csupán három szerző szólt hozzá a kódexhez, a komplex bemutatást mellőzve, így e hiátus betöltésére vállalkozik. Ezt követően Bajnok Dániel Aischinés a Bibliotheca Corvinianában című dolgozatában (41–56.) a müncheni Staatbibliothek BSB Clm 310. jelzet alatti kódexet, az abban található szövegeket mutatja be. Kitér a latin fordításra, valamint szövegekben található feljegyzésekre, széljegyzetekre. Az előbbit táblázatok segítségével, az utóbbit pedig gazdag képanyaggal igyekszik illusztrálni. Igencsak figyelemre méltó, ahogy Lázár István Dávid a humanista dicsőítések tárgykörén belül Bonfini Mátyás dicsőítéseiből szemezget (57–64.). Bonfini Mátyás-dicsőítések – többek között a trónra lépés előzményeit vagy éppen az építkezések bemutatása – hatásos retorikáját tárgyalja hosszasan. Galeotto Marzio humanista gyűjtötte Mátyás szellemes és bölcselkedő mondásait, Takács László írásában (65–70.) a királynak három nem tetsző dolgot kommentálja, valamint kontextualizálja, melyek az alábbiak voltak: a melegített leves, a megengesztelődött barát és a szakállas asszony. Mint kifejti, e mondás korántsem Mátyásé, hiszen más szövegekben is feltűnik. Milyen előzményeket tulajdonítanak a kutatások az álruhás Mátyás-alaknak, s hogy kiknek az írásai járultak hozzá az efféle királyábárzoláshoz – főként ezekre keresi a választ tanulmányában Németh György (71–78.). Elsőként Székely István krónikájából hoz szövegpéldát, de később például Heltai Gáspár és Bonfini írásaiból is szemezget.

I. Mátyás magyar király hollós címere egy korvina lapján, a boglárpajzs kerek talpú, kék színű, rajta egy barna ágon áll egy jobbra forduló, fekete holló, szájában aranygyűrűt tart. Forrás: Wikipédia

A néprajztudományi fejezetben három tanulmányt olvashatunk. A magyar és az európai folklór Mátyás királyról szóló írásait, a terület főbb kutatóit és az elmúlt évek konferencia eseményeit összegzésére vállalkozik Voigt Vilmos (81–91.). Értékeli és kommenttel látja el a megemlített műveket, a stílus pedig mindvégig olvasmányos, mely segíthet jobban átlátni a gazdag szakirodalmat. Magyar Zoltán dolgozatában (92–106.) sorra veszi többek között az igazságos Mátyás-alak eredetét datáló forrásokat és egyéb, a Mátyás-kultusz kialakulását megalapozó szöveget – vagy éppen szobrot – és az alakja köré szerveződő folklórhagyományokat. Rávilágít arra is, hogy e narratív hagyománykör, narratív motívumok tematikai csoportosítása több okból korántsem egyszerű, így a rendszerezés során a további tagolódás indokolttá válik.  A „Mátyás király–Mátyás szakács” – beás cigány mesemondó repertoárjában található – és a „Mátyás és az okos fűtő” – az Ungi népmesék és mondák repertoár része – című mesék összehasonlító elemzésére vállalkozik Bálint Zsuzsa (107–117.). A kutató az ATU 922-es mesetípus két változatának szöveghermeneutikai elemzésére vállalkozik.

A kötet utolsó fejezete tizenhét történelemtudományi írást foglal magába. C. Tóth Norbert dolgozatában (120–135.) Szilágyi Erzsébet debreceni-böszörményi uradalomról szól. Tizenöt, az ispánok és bírók által írt levelet tesz közzé mai helyesíráshoz igazítva, néhol megjegyzésekkel ellátva. Kordé Zoltán Dengelegi Pongrác János báró pályafutásának vázlatszerű bemutatására vállalkozik (136–142.). Felvezetőként megállapítja, hogy számos nehézségekkel szembesülnek a történeti életrajzok írói. Célja, hogy olyan megközelítést, adatokat szolgáltasson a báró életéhez, melyek akár alkalmasak további, részletesebb vizsgálódásra is. Munkájában B. Szabó János a „Földvár-kérdéshez” kíván hozzászólni (143–159.). Jelen tanulmányban, az igen tömör és precíz historiográfiai előzményt követően a középkori Földvár birtok fekvését vizsgálja öt oklevél alapján, melyeket a függelékben magyar fordításban olvashatunk. A következő írás (160–168.) a középkori pénztörténet egyik szeletét dolgozza fel, méghozzá Mátyás két pénzreformját. Gyöngyössy Márton az első alfejezetben az első pénzreform ötletgazdájáról szól, Ernuszt János személyéről. Ezt követően Hunyadi Mátyás és II. Lajos uralkodási „habitusáról”, lehetőségeiről ír, majd a reformok tartalmáról és hatásáról, utóhatásáról szól. Képmellékletként pedig Mátyás ezüstgarasát és II. Lajos moneta nova garasát láthatjuk. Tózsa-Rigó Attila a magyarországi réz értékesítés egy fejezetébe avatja be az olvasót (169–178.). Rendkívüli részletességgel tér ki a korabeli vállalatok üzleti–társulási stratégiáira, az üzleti hálózatokra, és a családi kapcsolatokra. Bécs, valamint Krakkó egyetemi képzését választotta a hazai értelmiség többsége a középkorban, így a hazai kultúra fejlődésére, attitűdjére hatással voltak e felsőoktatási intézmények és az ott szerzett tudásanyag is. Különböző évszakaszban foglalja össze a hazai hallgatók létszámát, az oktatás profilját és oktatók személyét.

Mátyás király egyik denárja. (H.:722.). Kép forrása: Éremshop

Fedeles Tamás írásában a Mátyás-kori magyar egyháziak műveltségéhez szól hozzá (197–219.). Az első szakaszban rögzíti a kúriai promóciók és az Apostoli Kamaráról szükséges tudnivalókat. A második részben újra lehatárolja a vizsgált időintervallumot, és adatmennyiséget, mely 174 személy. A táblázatok pedig felvezetik a magyar klerikusok képzettségére fókuszáló későbbi vizsgálatot is. Petrovics István dolgozatában A püspökség létrejöttének felvázolása után az területen létrejövő egyházi és világi igazgatási egységek létrejöttét tekinti át vázlatosan (220–247.). Igen részletesre sikerült e rész, sőt a csanádi egyházmegye főesperességeinek elhelyezkedését térképen is szemlélteti Petrovics. Juan de Carvajal, 15. századi egyházpolitikai és diplomáciai személy életrajzi vázlatát írja meg Kiss Gergely (248–281.). A tanulmányiban, majd egy-egy diplomáciai megbízatás részleteibe avat be, végül pedig a magyarországi tevékenységének, intézkedéseinek hátterébe. Az utóbbihoz egy részletes táblázat, valamint az oklevelekről és különböző pecsétekről mellékelt képek tartoznak. Pósán László Mátyás király lengyel politikáját a Német Lovagrend szerepének vizsgálata felől közelíti meg tanulmányában (282–298.o.). Mátyás egyik ellensége a Jagelló-ház maradt, mely egyszersmind a Német Lovagrenddé is. A király és a Lovagrend az 1470-es években szövetséget kötettek egymással, a tanulmány pedig sorra veszi a különböző eseményeket, konfliktusokat, mely e lengyel politikát befolyásolta és alakította. Mátyás király nyugat-európai politikájára, különösképpen Burgundiára fókuszál Bárány Attila (299–345.), melyhez szükségesnek tartja áttekinteni a Habsburg-burgundi és a magyar-Habsburg viszonyokat is. Említésre méltó, hogy igen részletesen járja körül a burgundiai viszony „állomásait”.

Juan de Carvajal bíboros pecsétjének részlete

Györkös Attila írásában a francia és magyar királyság közötti diplomáciatörténet egyik részletét mutatja be, mely nem más, mint a törtök Dzsem herceg magyarországi kiadatása (346–360.). A kiadatás körüli teendőket, lehetőségeket és erőfeszítéseket kontextualizálja, valamint tüzetesen prezentálja a Dzsem ügyében folytatott magyar politikát. Hélène Huszti az 1487-es magyar követséget vizsgálja a francia-magyar kulturális kapcsolatok tükrében (361–377.). A francia és a magyar politikai helyzet differenciáira hívja fel a figyelmet, majd a magyar követség létszámáról és a reprezentációs technikákra és tárgyakra tér ki az írás. Külön alfejezet foglalkozik a diplomáciai ajándékokkal, és e követség hatásával is. Sebők Ferenc tanulmányában Tóth Zoltán történész kutatásainak bemutatásával foglalkozik (378–382.). „[…] Tóth Zoltán munkásságát a historiográfiai kutatás még nem tárta fel kellő részletességgel” – fogalmazza meg jelen írásának motivációjának előzményét, és minden bizonnyal hozzájárul e hiány betöltésére.Az 1477–1478-as és az 1483-as kőszegi ostromokat elemzi Péterfi Bence (383–399.). Tanulmánya kezdőmondataként leszögezi, hogy az osztrák-magyar határvidékek háborús viszonyait illetőleg máig hiányos a tudásunk sok mindenben. A dolgozat az ostromokat tekinti át és kitekintést gyanánt két érdekes területet is érint. Igazán érdekes témát vázol fel tanulmányában (400–442.) E. Kovács Péter, hiszen Mátyás király szerelmi életéhez szól hozzá. Részletesen elemzi többek között az uralkodó érzelmi intelligenciájának befolyásoló, elsőszámú nőalakját (az édesanyát) is. Hogyan jelennek meg a Hunyadiak az angol nyelvű történetírásban? – teszi fel a kérdést Barta Róbert, majd keresi a választ Carlile Aylmer Macartney és Brian Cartledge munkáinak felhasználásával (443–459.). A művek jelentősége abban is rejlik – ahogy ezt hangsúlyozza a történész –, hogy nem hanyagolható el az sem, hogy ezek határozták meg/ formálták a brit, valamint az amerikai közvélemény egy részében kialakult Magyarország-képet.

Hunyadi Mátyás halotti pajzsa. Kép forrása: Szent István Király Múzeum

A kötet egyik erőssége kétségkívül az lehet, hogy igyekszik számot adni a legújabb, Hunyadi Mátyás alakja köré szerveződő kutatásokról, részkutatásokról. Teszi mindent nem csak egy diszciplína képviselőire korlátozva, még akkor is, ha a legtöbb tanulmányt a történelemtudományi fejezet tartalmazza. Fentebb csupán e konferenciakötet ismertetésére, az írások tartalmi összegzésére vállalkoztam, melynek elsődleges célja, hogy felkeltse a tárgykör iránt érdeklődők figyelmét.

Lengyel Emese

Az ismertetett kötet adatai: Hunyadi Mátyás és kora. Szerk. Bárány Attila, Kavecsánszki Máté, Pósán László, Takács Levente. Debrecen, 2019, 460 oldal.

Ezt olvastad?

A Magyar Királysághoz tartozó Dalmácia területén számos firenzei születésű kereste boldogulását, közéjük tartozott Taddeo di Jacopo da Firenze, aki 1377-ben