Kossuth és Görgey kapcsolatának első, 1848. október 11-ig tartó szakasza

Az 1848–1849 évi forradalom, önvédelmi háború és szabadságharc történetében régóta kiemelkedő helyen szerepel Kossuth Lajos és Görgey Artúr kapcsolata – e két vezető eltérő személyisége és látásmódja sok vitát eredményezett a harcok során. A Kossuth által teremtett árulási mítosz miatt Görgeyt sokáig árulónak tekintették, ám mára e tézis a kutatások alapján megdőlt. Kettejük kapcsolatát jól szimbolizálja, hogy Görgey, a tehetséges katona egy év alatt lett az egyik legfontosabb tisztből a nemzet árulója. Az első részben megismerkedésük és kapcsolatuk kezdeti szakaszát követjük nyomon egészen 1848. október 11-ig. Külön figyelmet érdemel, hogy Kossuth miként karolta fel a fiatal tisztet és milyen harmonikus volt kettejük viszonya eleinte.

Kossuth Lajos, színezett litográfia (Wikipedia)

Életrajzukban felfedezhetőek párhuzamok. Mindketten elszegényedett nemesi családból származtak a Felvidékről, és azonos felekezetűek, evangélikusok voltak. Azonban különbözött az életpályájuk, a karakterük és a képzettségük, így nem is egyezhetett bizonyos dolgokban a véleményük.

Kossuth jelentős politikai szereplő volt már a reformkorban is, így Görgey ismerhette korábban is, ha nem is személyesen. Az első személyes találkozóra csak jóval később, 1848 augusztusában került sor. Görgey 1843-tól rendszeresen járatta a Pesti Hírlapot, így tisztában lehetett a Kossuth által képviselt politikai irányzattal. Görgey 1845-ben lépett ki a hadsereg kötelékéből, ezután Prágában tanult, majd 1847-től családi birtokán próbált gazdálkodni több-kevesebb sikerrel. Kossuth 1848 áprilisától egészen augusztus végéig a Batthyány-kormány pénzügyminisztereként tevékenykedett, Görgey pedig 1848 májusában lépett be az alakuló magyar honvédseregbe – mivel korábban császári királyi (továbbiakban: cs. kir.) tiszt volt, a kilépése pillanatában birtokolt századosi rangot kapta meg. A Győrben ekkor megalakult 5. honvédzászlóaljhoz osztották be mint kiképzőtisztet. Már ekkor bírálta és elítélte a tisztek nem megfelelő kiválasztását. Azonban nem sokáig maradt az egység kötelékében. Az Országos Nemzetőrségi Haditanácsban szolgálatot teljesítő volt bajtársai hamar felhívták Batthyány Lajos miniszterelnök figyelmét a fiatal, jó képességű Görgey Artúrra. Ivánka Imre aki 1848. július 1-től Batthyány miniszterelnök nemzetőrségi titkára volt, szeptember 1-től pedig a Dunán inneni kerületben gyülekező önkéntes nemzetőrök parancsnoka őrnagyi rangban ajánlására júliusban felrendelték Győrből Pestre és július 12-én egy fontos feladatot bíztak rá: az újonnan felállítandó magyar haderő részére kellett gyutacsot, lőkupakot és fegyvereket beszereznie külföldről. Bécsújhelyre, Prágába és török földre utazott, hogy a szükséges anyagokat beszerezze. Ez nagyjából egy hónapnyi utazgatást jelentett, tehát ebben az időszakban esély sem volt a Kossuthtal való személyes találkozásra.

Görgey augusztus 18-án nyújtotta be jelentését. Mivel kiküldetése sikeresnek volt mondható, egy gyár felállításának tervezetét is kidolgozta, amelyet Kossuth Lajos pénzügyminiszterhez nyújtott be, aki augusztus 30-án hajlandó volt megadni a pénzügyi támogatást. Ezt a döntést egy személyes találkozás megelőzhette, ugyanis nem valószínű, hogy egy ilyen horderejű döntést Kossuth nem akart személyesen is megtárgyalni az érintettel. Erre nincs semmiféle bizonyíték, de ekkorra már bizonyára hallott a fiatal tiszt szervezői képességéről, hiszen úgy nyilatkozott róla, hogy nála jobb szervezőképességgel megáldott honvédtisztet nem ismer a hadsereg kötelékén belül. Azonban Görgeynek nem egy gyárigazgató szerepét szánta a sors. Augusztus 27-én őt nevezték ki a négy megalakuló nemzetőri körzet közül a szolnoki zóna élére. Ez volt az ún. önkéntes mozgó nemzetőrség, amelynek tervét Batthyány miniszterelnök javaslatára dolgozták ki. A rendelkezés célja az volt, hogy a nemzetőri alakulatokat is a honvédcsapatok mintájára szervezzék át, és a nemzetőrséget ne csak az adott vármegyében lehessen felhasználni. Négy katonai tábort hoztak létre Veszprémben, Vácott, Szolnokon és Aradon, a gyülekező csapatok létszáma szeptember végére elérte a 12 ezer főt. Az egyik legfőbb feladat a csapatok fegyelmének növelése volt, hogy a harctéren hatékonyabban tudják az egységeket alkalmazni. Ezek az alakulatok a harcok során fokozatosan beolvadtak különböző honvédalakulatokba.

Görgey Artúr, Barabás Miklós litográfiája (Wikipedia)

Szeptember hónap első felében Görgey energiáját a keze alá adott csapatok szervezése kötötte le. Ebbe a kiképzés mellett a pénzügyek intézése is beletartozott, ezért gyakran ingázott Pest és Szolnok között, és mindig adódott alkalom arra, hogy Kossuthtal személyesen is találkozzon,  ugyanis a pénzügyek Kossuth hatáskörébe tartoztak. Ilyen volt a felszerelés költségeire kért állami kölcsön vagy a vagyontalan tiszteknek kért előleg, ezeket a kéréseket Kossuth teljesítette. Az egyik legfontosabb levél kétségtelenül a szeptember 13-án írott. Ebből kiolvasható Görgeynek Kossuth iránti tisztelete és elköteleződése, a levél végén ezeket a szavakat olvashatjuk:

„Én nem jövök, hanem Szolnokon maradok, hogy félbe ne szakadjon az, amihöz fogtam. Csak akkor jönnék el onnan – de akkor haladéktalanul – ha Méltóságod ide vagy akárhova rendel, – életre halálra kész embere Görgei őrnagy”. (Görgey levele Kossuth Lajoshoz, 1848. szeptember 13. In: Kossuth–Görgei, 2001. 47.)

Ez Kossuth számára is fontos kinyilatkoztatás volt. Szemében felértékelődött a fiatal tiszt, aki biztosította feltétlen engedelmességéről. Ebben az időben tudniillik nem éppen kedvező események történtek az ország szempontjából. Jellasics betörése után Batthyány miniszterelnök szeptember 11-én lemondott, majd István nádor kérésére ismét vállalta a megbízatást. Szeptember 16-án másodszor is lemondott, de ekkor már Kossuth és a baloldal kérésére vállalta ismét a miniszterelnöki posztot. Látható, hogy a felső vezetésen belül igen nagy volt a bizonytalanság, így nem csoda, ha Görgey úgy gondolta, Kossuth lesz az a vezető, aki a harcok alatt az élére állhat a mozgalomnak. A horvát betörés után ő már tisztán láthatta, hogy elkerülhetetlen a katonai konfliktus a császári udvar és Magyarország között. Szeptember 16-án, ugyanazon a napon, amikor Batthyány ismét lemondott, alakult meg a Honvédelmi Bizottmány – október 2-tól Országos Honvédelmi Bizottmány –, melynek Kossuth is a tagja volt. A politikai vezetőszerep pedig egyre inkább a kezébe került.

A horvát haderő folyamatos előretörése miatt – és ezzel együtt a hadihelyzet romlása következtében – Batthyány miniszterelnök szeptember 21-én Pestre rendelte Görgeyt a csapataival együtt. A fiatal parancsnok vonakodott eleget tenni az utasításnak, többek között azért, mert Szolnok ideális hely volt egy sereg szervezésére, de egy erélyes felszólítás után szeptember 24-én délután már jelentkezett a miniszterelnöki irodában. Átvette Csepel-sziget parancsnokságát, ahol – Jellasics esetleges átkelését megakadályozandó – dunai átkelők védelmét osztották rá, de a kedvezőtlen hírek következtében hatásköre jelentősen bővült. Olyan információk terjedtek ugyanis, hogy a horvát haderő tényleg át készül kelni a Duna bal partjára, ezért a miniszterelnök utasította egy bal parti védelem kiépítésére. Ezen túlmenően minden csapatot, amely nem Móga parancsnoksága alá tartozott, Görgey parancsnoksága alá rendelt egészen addig, amíg nincs ott vele egy rangban azonos sorezredi tiszt. Görgey nagy buzgalommal látott neki a munkához, szeptember 29-re sikerült egy kettős őrláncot kialakítania a Balaton és a Duna között, amellyel megakadályozta a Jellasicstól jövő és a hozzá beérkező üzenetek útját. Kiemelt célja volt, hogy a horvát főerő és a Roth által vezetett másik sereg ne tudjon egyesülni Fehérvárnál. Ezen az őrláncon akadt fenn még aznap két nevezetes személy: Zichy Ödön és Zichy Pál grófok.

Zichy Ödön kivégzése (Wikipedia)

Görgey nagy nehézségek árán átjuttatta őket Csepel szigetére, ahol hadbíróság elé állíttatta őket. A vád hazaárulás és ellenséggel való szövetkezés volt, ugyanis a poggyászukban Jellasics által írt röpiratok voltak és egy menlevél Roth parancsnokhoz. A lefolytatott tárgyaláson Zichy Ödönt bűnösnek találták és még másnap – szeptember 30-án – felakasztották. Zichy Pált a vallomása alapján nem találták bűnösnek (nem tudott a menlevélről), őt Görgey Pestre küldte, hogy a „köztörvény” alapján ítélkezzenek felette. Az ügy igen nagy visszhangot váltott ki az országban, Magyarország területén tudniillik nem volt szokás nemesi származású egyént felakasztani. Mivel Görgey haditörvényszék elé állíttatta Zichy Ödönt és végrehajtatta a hadbíróság által kiszabott büntetést, mindenki felfigyelt rá ebben a pillanatban.

Kossuth ebben az időszakban, szeptember 24. és október 7. között második alföldi toborzókörútján volt. Kettejük ekkori kapcsolatáról csupán egy dokumentum maradt fent, egy szeptember 30-i levél, amelyben a fegyelmezetlen Hunyadi-szabadcsapat (Kossuth toboroztatta, Görgey parancsnoksága alá tartozott, korábbi parancsnoka a pénzügyminisztériumban volt titkár) miatt panaszkodott a fiatal parancsnok. Válaszában Kossuth megengedte neki, hogy bármilyen eszközzel rendet rakjon az egységben. Nem tudni, mikor ért el Kossuthhoz a Zichy-ügy híre. Október 5-én már valószínűleg tudott az eseményről, Szegeden a parancsnokot mint „derék Görgeyt” említette, tehát az eljárást nem ítélte el. Később még nagyobbra nőhetett a szemében, mivel október 7-én egy ügyes taktikai húzással és a népfelkelés ügyes felhasználásával sikerült Roth hadseregét lefegyvereznie. Ez a siker hozta meg számára és Perczel Mór számára az ezredesi kinevezést, ami feltételezhetően Kossuth hozzájárulásával történt.

Roth seregének lefegyverzése Ozoránál, 1848. október 7. (Wosinsky Mór Megyei Múzeum)

A bizalom jelének lehet tekinteni azt is, hogy október 9-én Kossuth Pestre hívta Görgeyt egy személyes találkozóra. „Siessen Ön maga a lehető leggyorsabb velünk értekezni” – írta levelének a végén. Tehát sürgős ügyben kívánt vele tárgyalni, mert a hadserege nélkül kellett a frissen kinevezett ezredesnek a fővárosba sietnie. A megbeszélésre október 11-én került sor, maga Görgey is megemlékezik róla emlékirataiban. Innen tudjuk azt is, hogy Kossuth egy másik tiszttársával együtt fogadta őt, de nem lehet pontosan tudni, ki volt a másik tiszt, mivel az emlékiratokban Görgey név szerint nem említi. A kutatások alapján Lázár György vagy Nádosy Sándor lehetett, ugyanis ők kaptak Görgeyvel egy időben ezredesi kinevezést és a fővárosban tartózkodhattak.

Először a tiszti előléptetésekről beszélgettek. Kossuth megkérdezte, „elérkezett-e már az ideje annak, hogy több honvéd törzstisztet egyszerre tábornoki ranggal kitüntessenek.” Megbízható embereket keresett a fontos posztok betöltésére arra az esetre, ha a hadsereg élén álló néhány tábornok (Móga, Teleki és Holtsche cs.kir. tábornokok) a nyugdíjazását kérné vagy önkéntesen megválna posztjától, ugyanis a tisztikar addigi tevékenysége (pákozdi csatáig mutatott viselkedés, Jellasics erélytelen üldözése) nem töltötte el bizalommal Kossuthot. Görgey és tiszttársa egyazon véleményen voltak: nem szabad önkényesen kinevezni tábornokokat, mert az csak gyengítené a hadsereg morálját. Kossuth ezután neveket kért tőlük, akik szerintük megbízhatóak. Társa egyből neveket sorolni, Görgey azonban nem ismerte a hadsereget elég alaposan, így ebben a kérdésben nem akart nyilatkozni. Ezek után Görgeyt idézve „társam távozott. Követni akartam, de Kossuth marasztott. Ekkor értesültem Perczel oszlopától történt elszólíttatásom valódi okáról.” A négyszemközti megbeszélésen Kossuth elmondta neki, hogy a Honvédelmi Bizottmány nem bízik Mógában és környezetében. Ennek a bizalmatlanságnak az oka:

az elszomorító rendetlenség, melyben seregünk a viadal végéig győztesen megtartott védállását a rákövetkező sötét, zivataros éjszakán odahagyta, hogy Martonvásár mellé vonuljon hátra új védállásba;a nyomban rá Jellačić bánnak megadott háromnapi fegyvernyugvás, melynek ravasz felhasználása lehetővé tette a horvát sereg elvonulását a Lajtán túlra; az a lagymatag erély, mellyel a bánt űzőbe vették, s az üldözésnek félbeszakítása a Lajtánál, éppen abban a pillanatban, amikor az előnyomulás folytatása a legnagyobb sikerrel kecsegtetett.” (Görgei, 1988. 192.)

Ezzel a véleménnyel szemben azonban Móga táborából ellentétes jelentések érkeztek be; ezek alapján nem lehetett a fentebb említett következtetésekre jutni. A Bizottmány és maga Kossuth is szeretett volna egy megbízható személyt küldeni a katonai táborba, aki mint megfigyelő működik és jelentést tesz a tényleges helyzetről – ekkor jött számításba Görgey. Titkos megbízatása szerint azon nyomban el kellett utaznia Móga táborába, el kellett nyernie a parancsnok bizalmát és ki kellett puhatolnia, hogy áruló szándékai vannak-e. Görgey a „belátás és elszántság hiányára” gyanakodott, de nem zárta ki az árulás lehetőségét sem, ezért vállalta a megbízást. Egy feltételt szabott csak: ha bármilyen hitszegést tapasztalna a táborban, azonnal joga legyen intézkedni. Ezt a kérést Kossuth helybenhagyta, és még ugyanezen a napon – október 11-én – Görgeyt kinevezték vezérőrnaggyá; egy meghatalmazást is átadtak neki, hogy ha bármilyen árulásra utaló jelet tapasztalna, azon nyomban átvehesse a parancsnokságot Mógától. Két nappal később, október 13-án már Móga táborában volt Görgey.

1848 szeptemberétől október közepéig tehát kapcsolatukat a kölcsönös egyetértés jellemezte. Több jel is utal arra, hogy semmiféle ellenszenv vagy bizalmatlanság nem volt kettejük között, a legfontosabb és talán legszembetűnőbb az előbb említett megbízás. Görgey szimpatizált Kossuth nézeteivel, Kossuthnak pedig egy megbízható katonára volt szüksége, a jó szervezőkészségű, hozzáértő és elkötelezett Görgeyben pedig megtalálta azt. A következő hetek, hónapok viszont igen nagy hatást gyakoroltak kettejük kapcsolatára, főleg a schwechati vereség (október 30.) utáni időszak.

Felhasznált irodalom:

A szabadságharc katonai története. Szerk.: Hermann Róbert. Zrínyi, Bp., 1998.

Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848\49. évi szabadságharcban. Heraldika, Bp., 2000.

Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története. 1–2. köt. Osiris–Századvég, Bp., 1994.

Urbán Aladár: Kossuth és Görgey 1848 őszén. In: Századok, 1993/1. 37–69.

Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége. Magvető, Bp., 1986.

Források:

Görgey 1988. – Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben. 1. kötet, Szerk.: Katona Tamás. Európa, Bp., 1988.

Kossuth–Görgei, 2001. – Kossuth Lajos és Görgei Artúr levelezése, 1848–1849. Összáll, szerk.: Hermann Róbert. Osiris, Bp., 2001

Balog Lajos

Ezt olvastad?

2017. október 6-án Szacsvay Imréről, az 1848-as magyar országgyűlés mártírjáról megemlékező konferenciát tartottak az Országházban. Az eseményt Bellavics Istvánnak, az Országgyűlés