A középkori Garaiak, a modernkori nőtörténet és a Mozgókép – interjú Árvai Tündével

Árvai Tünde a Pécsi Tudományegyetem történelem és kommunikáció szakjain végzett, s ugyanitt abszolválta a doktori képzést is. Egyaránt érdeklődik a medievisztika és a modernkori nőtörténet iránt. Készülő doktori értekezésében a Garai család nádori ágát vizsgálja, de adott már ki kötetet a pécsi nők 19–20. századi történetéről is. Az Újkor.hu csapatához már a lap indulásakor csatlakozott, kezdetben rendszeres szerzőként, majd 2015-től a Korzó rovat vezetőjeként. Rovata a portál 2017-es megújításakor többfelé vált, azóta a Mozgókép rovatot viszi. Mindemellett főállásban kollégiumi nevelőtanárként dolgozik. Árvai Tündével pályájáról, kutatásairól és munkájáról Szőts-Rajkó Kinga beszélgetett

Az Újkor.hu 2014 nyarán indult, idén öt éves lesz. Szeretnénk, ha olvasóink jobban megismerhetnének minket, ezért interjú-sorozatot indítottunk, hogy megszólaltassuk szerkesztőségünk tagjait. A Sorozat első részeként főszerkesztőnk, Szőts Zoltán Oszkár szólalt meg. Korábban pedig Szőts-Rajkó Kingával és Katona Csabával olvashattak beszélgetéseket.

Újkor.hu: Hogyan kezdtél el érdeklődni a történelem iránt?

Árvai Tünde: Már óvodás koromban többször kértem a szüleimet, hogy Az őskori ember című kötetet nézegessük együtt. Tele volt képekkel, nagyon izgalmasnak találtam. Miután egy szőrös ősemberre örömtől felcsillanó szemmel böktem rá: „Apu!”, a szüleim úgy döntöttek, jobb lenne, ha apa felhagyna a túlórák vállalásával. Ha családi hatást kell keresni, akkor édesapámat említeném. Mindig szívesen olvasott történelmi könyveket, leginkább ókori Rómával és a második világháborúval kapcsolatban, valamint rengeteg történelmi filmet nézett, néztünk. Általános iskolás koromban még előfordult, hogy mondtam fel leckét. Jobban szerettem anyához fordulni, mert beérte a leírtakkal. Apa meg addig nem engedett a dolgomra, amíg nem győződött meg róla, hogy értem az összefüggéseket.

Előadás a Józsefvárosi Galériában, Budapest, 2018 (Fotó: Polgár Julianna)

Valamiért tisztán emlékszem az első történelem órámra. Kíváncsian mentem be a terembe, mert tudtam, hogy egy új tantárgy lép be az életembe. Tetszettek a plakátok, képek a falon. A kronológiáról volt szó. Megtanultuk, hogyan tudjuk megállapítani, hogy az adott évszám melyik évszázadba esik. Boltban fizetned kell, csak 100 forintosaid vannak… A teremből kifelé arra gondoltam, hogy szeretni fogom ezt a tárgyat. Ez később sem változott. Pécsett a PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnáziumban végeztem középiskolai tanulmányaimat. Priskinné Rizner Erika tanárnő olyan lelkesedéssel és változatos módszertannal tanított minket, hogy már tanári diplomával a kezemben látom, milyen szerencsém volt. A fakultációkkal együtt olyan tudást kaptam, amellyel nem jelentett gondot bejutni az egyetemre.

Ha a Pécsi Tudományegyetem gyakorló gimnáziumába jártál, akkor feltételezhetően ott is tanultál tovább. Hogyan emlékszel vissza ezekre az évekre?

Igen, a Pécsi Tudományegyetemen végeztem történelem szakos bölcsész és tanárként, valamint kommunikáció szakos előadóként. Kihívást jelentett számomra a két szak órarendjét összeegyeztetni, ezért egy évvel később végeztem a papírformához képest. Mindkét szakon voltak olyan tanáregyéniségek, akiknek munkássága példaértékű volt számomra. Nem voltam nagy társasági ember, de mindkét szakról lett egy-egy igazán jó barátom, akik máig az életem részét képezik, annak ellenére is, hogy mostanra más-más városokban élünk.

Mesteremnek Fedeles Tamást tekintem, akinek történelmi segédtudományokkal foglalkozó órájára szinte véletlen folytán keveredtünk kiváló barátommal, Onhausz Miklóssal. Emlékszem még az ETR-es órafelvételek előtti utolsó év volt, amikor minden feliratkozás egy test–test elleni küzdelemmel ért fel. Egy előadásra jelentkező tömegen kellett átverekednem magam, hogy a szemináriumi keret utolsó helyeire felkerüljünk. Később a diplomatika rejtelmeiről szóló kis referátumunkkal és a kanonokgyűjtésünkkel magunkra vontuk oktatónk figyelmét. Már középiskolás koromban is imádtam könyvtárba járni, mivel már a földrajz OKTV dolgozathoz is kellett kutatómunka, de ekkor érintett meg először igazán ennek az izgalma. A pécsi középkorász műhelyben mindig erős volt az egyháztörténeti vonal. Ennek megfelelően az első kutatásaim is ehhez kapcsolódtak. Fedeles Tamás kutatóként és pedagógusként is példaértékű számomra. A szakmaiság jó előadói stílussal párosult. Útmutatása, támogatása nélkül nem biztos, hogy tanulmányi versenyre, konferenciaelőadásokra jártam volna. Neki köszönhetően vehettem részt később olyan nagyszabású projektekben, mint a Pécs Városatlasz vagy a Pécs Lexikon. Megbízásából nemcsak szemináriumot tarthattam, hanem néhány kurzus erejéig akár 100 hallgatónak szóló nagyelőadást is, amelyekre nosztalgiával gondolok vissza. A Kronosz Kiadó felé való közvetítése nélkül pedig feltehetően önálló kötetemet sem adták volna ki.

Hálás vagyok Feischmidt Margitnak is, aki engedte és támogatta, hogy a kommunikáció szakos diplomamunkámat nőtörténethez kapcsolódó témából írjam, így ezt A hagyományos női szerepek átpolitizálódása a Horthy-korszakban címmel íródott, és ehhez szorosan kapcsolódott a tanári, amely a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége pécsi tanügyi csoportjának történetét tárgyalta.

Kerekasztal-beszélgetés az Eltérülő nemiség konferencián, Pécs, 2016 (Fotó: Varga Kitti)

A neveléstudományi intézetből pedig kiemelném Ambrusné Kéri Katalint, akinél tanári szakdolgozatomat írtam. Végül, de korántsem utolsósorban meg kell említenem Font Márta professzorasszonyt, aki tanszékvezetőként, doktori iskola vezetőként támogatta tanszéki demonstrátori tevékenységemet, majd pedig doktori tanulmányaimat egyaránt.

Milyen történelmi téma és melyik korszak érdekel a legjobban? 

Rendre olyan témákat keresek magamnak, amelyek nem számítanak lerágott csontnak. Fontosnak tartom, hogy a kutatásom haszonnal kecsegtessen olyan értelemben, hogy korábban nem feltárt dolgokat emeljen ki a feledés homályából. Érdeklődésem alapvetően társadalomtörténeti fókuszú, legyen szó egy 14–15. században élt bárói család tagjairól vagy a nők helyzetéről az 1945 előtti Magyarországon.

A középkori társadalom perifériáján című kurzus nyomán felbuzdulva kitaláltam, hogy én a pécsi egyházmegye területén kibontakozó középkori inkvizíciót szeretném vizsgálni. Oktatóm jelezte, hogy ez nagyon derék, de nincs hozzá különösebben forrásanyag. Ajánlására, első kutatásom témája a pécsi Keresztelő Szent János társaskáptalan története volt. Nem színes, szélesvásznú téma, de a kutatás hiánypótló volt, és ezt értékelte az OTDK magyar középkor szekciójának zsűrije is, dolgozatomat I. helyre tartva érdemesnek. Ez éppen 10 esztendeje történt.

Az egyik félévben egyszerre hallgattam Hornyák Árpád Magyarország külpolitikája és Feischmidt Margit Gender studies kurzusát. Zeidler Miklós irredenta kultuszról írott könyvéből kellett referálnunk és nekem nagyon tetszett, ahogy a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége és a Pro Hungária Nők Világszövetsége akcióival miként őrjítették meg a külügyminisztérium diplomatáit. Kiderült Pécsett is voltak csoportjaik, így adott volt a lehetőség egy helytörténeti kutatásra. Később a Pécs Atlasz projekt keretében a topográfiai fejlődésben is elmélyedtem, részletesebben az oktatási intézményrendszerrel foglalkoztam.

Egyetem után megkezdted a doktori képzést is. Milyen kutatási témával foglalkozol?

Már a társaskáptalan személyi összetételét vizsgálva találkoztam Garai János nevével, akiből később veszprémi püspök lett. Az ő életrajza képezte történelem szakos diplomadolgozatom témáját. Vagy négy János nevű klerikus biográfiai adatait lehetett szétszálazni a kutatás során. Maradva a Garai családnál, de átnyergelve a magasabb pozíciókig jutott nádori ágra, doktori értekezésemben az ő történetüket vizsgálom. A politikai és katonai karrier mellett külön hangsúlyt helyezek a házasságpolitikára, a laikus vallásosságra, a birtoklástörténetre, a familiárispolitikára és általában a hatalmi reprezentáció eszköztárára. Annak ellenére, hogy a családfők három generáción át adták az ország nádorát 1897 óta nem született átfogóbb történeti munka róluk, holott azóta jelentősen javult a források hozzáférhetősége. A disszertáció benyújtása, megvédése még nagy adósságom.

Látogatás egy Vas megyei Garai várban, Kőszeg, 2014 (Fotó: Novák Ádám)

Az eddigi publikációid közül te melyiket érzed a legfontosabbnak?

2013-ban létrehoztam egy blogoldalt Elfeledett pécsi nők nyomában címmel, hogy rákényszerítsem magam arra, hogy a feltárt nőtörténeti adalékokat valamiképpen formába öntsem. 2014-ben Pécsi nőtörténet címmel indult a hozzá kapcsolódó Facebook-oldal. Mindezek nyomán pedig 2016-ban jelent meg a Városanyák. Mozaikok a pécsi nők 19-20. századi történetéből című kötetem. Fontosságát abban látom, hogy korábban nem született egyetlen nagyobb lélegzetű publikáció sem, amely kizárólag a pécsi nőtársadalom tagjaira fókuszált volna. Az első pécsi nőegyesület megalakulásától (1869) a második világháborúig ívelve tekintettem át a pécsi nők történetének egyes szegmenseit. Érintettem, hogy miként alakult a nőkérdés tematizálódása a sajtóban. Kitértem az egyesületekre, a munkavállalásra, az oktatásra, a divatra és a szabadidőre. Helyet kapott továbbá a kötet végén 14 olyan nő életrajza, akik maradandót alkottak a város kulturális, szociális vagy művészi életében. Külön öröm volt, hogy egy forrásválogatást is közre adhattam. Tárgyaltam olyan epizódokat is, mint a Nők Önkéntes Honvédelmi Munkaszervezetének vagy a leventelány mozgalomnak története, amely még országos viszonylatban sem túl feltárt. Hálás vagyok a Kronosz Kiadónak, hogy úgy értékelte, hogy a Pécsi Mozaik sorozatban helye van a munkámnak.

Ugyanakkor legalább ennyire fontosnak tartom A házasságok szerepe a Garaiak hatalmi törekvéseiben és a Vallásos áhítat és hatalmi reprezentáció a Garai családban címmel íródott tanulmányaimat. Magyar és külföldi kutatók egyaránt használják, hivatkozzák őket.

Miket tartasz a legfontosabb kérdéseknek a kutatási területeiden belül, gondolva akár a Garaiakra, akár a nőtörténetre?

A magyar medievisztikában számomra kedvező tendencia a családtörténeti kutatások előtérbe helyeződése és a fokozatos forrásfeltárás egyaránt. Rendelkezésre állnak olyan módszertani analógiák, amelyek nyomán lehetőség van új típusú, interdiszciplinárisnak mondható családtörténetet írni. Korszakalkotó felfedezésekre nem számítok, de az aprólékos adatgyűjtés segítségével lehetőség van olyan megkerülhetetlen elődök eredményeihez kapcsolódni, mint Engel Pál, Mályusz Elemér vagy Kubinyi András. Szerencsés esetben kiegészítésekre, árnyalásokra is lehetőség nyílik. Vannak pontatlanságok, amelyek végigvonulnak egy-egy család történetének historiográfiáján, törekedni kell ezek kigyomlálására, forrásokra alapozott korrigálására. Csodálatos látni, hogy egyes magyar főurak, például Garai Miklós nádor (†1433) mekkora nemzetközi ismertségre, elismertségre tettek szert. Rendkívül mobilak voltak, a legmagasabb körökből házasodtak, rezidenciájukon külföldi mesterek dolgoztak, több száz fős familiáris hálózatot működtettek, építkezésekben megnyilvánuló reprezentációjuk emlékeit ma is megtekinthetjük.

Luxemburgi Zsigmonddal, vajai várkastély, 2013 (Fotó: Novák Ádám)

Bár korunkra intézményesült a társadalmi nemek kutatása, mégis jókora hátrányt kell leküzdeniük azoknak, akik azon munkálkodnak, hogy minél átfogóbban láttassák a nőket a történelemben. Gyakran esik kritika alá a történelem női szempontú vizsgálata, újraértelmezése. Magam sem gondolom, hogy egy esemény önmagában érdekessé válik kizárólag azáltal, hogy a női nem képviselőihez köthető, ugyanakkor fontosnak tartom azoknak az intézményeknek, szervezeteknek és személyeknek a megismertetését, amelyek/akik hozzájárultak egy közösség, például Pécs város fejlődéséhez. Nem lehet és nincs is értelme a nőket, mint légüres térben létezőket vizsgálni, ugyanakkor jogos elvárás, hogy emlékezetüket és cselekedeteiket súlyának megfelelően kezeljük.

Milyen munkatapasztalatokat szereztél, amióta kiléptél az egyetem kapuin?

Már az egyetem alatt évekig dolgoztam újságárusüzletekben, később pedig több magántanítványom volt. 2013-ban, a doktori képzést követően kollégiumi nevelőként helyezkedtem el a pécsi Hajnóczy Kollégium Türr István utcai intézményében. 2015-től pedig a debreceni Szent József Kollégiumban vagyok csoportvezető nevelőtanár. Történelemtanári végzettségemet felzárkóztató foglalkozásokon, versenyfelkészítéseken, vetélkedőszervezésben (Magyar Nőhistória, Főnix és Bárány) kamatoztatom leginkább.

Mikor csatlakoztál az Újkor.hu szerkesztőségéhez? Mit jelent számodra ez a portál?

A kulisszák mögül indulástól fogva beleláttam Újkor.hu megszületésébe, fejlődésébe, mert férjem, Novák Ádám az alapítók között volt. Szerzőként kezdettől fogva közreműködtem. Máig közel félszáz cikket írtam a portál számára. Eddig a legbüszkébb talán a nőnap történetét feldolgozó írásra és az 1956-os filmes gyűjteményre vagyok. Ha jól emlékszem, 2015-től szerkesztettem a Korzó rovatot, majd a rovatstruktúra átalakulásával 2017 őszétől a Mozgókép rovat „anyja” lettem. Kezdetben publikálási lehetőséget jelentett, később szakmai tapasztalatot a szerkesztésben, szerzőtoborzásban. Ráébresztett a felelősségvállalás fontosságára, arra, hogy elhibázott szerkesztői döntések, milyen következményekkel járhatnak. Az Újkor.hu egyedülálló műfajában, ezért megtisztelő a csapat részese lenni. Kiváló referenciának és kapcsolatépítési lehetőségnek gondolom.

A Garaiak egykori rezidenciája előtt Novák Ádámmal, Siklós, 2018 (Fotó: Ruprecht Judit)

Mik a legnagyobb kihívások a rovatoddal kapcsolatban?

A szerzők többségét riasztja a gondolat, hogy egy filmet elemezzen. Nem érzik magukat kompetensnek, holott nem filmkritikusi remekműveket, filmesztétikai eszmefuttatásokat várunk. Egyaránt nyitottak vagyunk arra, hogy valaki történelmi személyekről, eseményekről írjon a film apropóján, vagy a valóság és fikció metszetét kutassa. Az időtényező is közre játszhat, hiszen megnézni egy filmet, találni egy nézőpontot, utánaolvasni egy-egy témának kitartást igényel, amit leginkább csak a megjelenés lehetőségével tudunk honorálni.

Milyen pozitív élmények értek a lap szerkesztése során?

Az állandó szerzők lelkesedése, egy-egy jól sikerült cikk olvasása, illusztrációval való kiegészítése, végül közzététele engem is örömmel, megelégedéssel tölt el. Külön öröm, amikor nagy ritkán egy rendezvényen sikerül összefutni, kezet fogni egy szerzővel, akivel korábban többször együttműködtünk.

Miért fontos az Újkor.hu szerinted?

Történészhallgatók számára kiváló publikációs felület, ahonnan jellegénél fogva gyorsabban van visszajelzés, mint egy tanulmány esetében. Ez növelheti a motivációt, erősítheti az önbizalmat. Rendezvények, kötetek számára mélyebb, szakmaibb beszámoló, recenzió megjelentetését biztosítja, amely gyorsabban éri el a nagyobb létszámú, célzott olvasóközönséget. A megszólított történészek számára megmutatkozási lehetőség. Egy fórum, ahol megismerhetővé válik a szakma melletti elköteleződésük útja, motivációja, eredménye. Nincs másik olyan csatorna, amely megmutatná a publikációs lista tételei mögött az embert.

Előadás az Emlékpontban, Hódmezővásárhely, 2018 (Fotó: Arany-Tóth Attila)

Mit csinálsz még a szabadidődben?

Kézműveskedek vagy kirándulok. Két éve alapítottam egy vállalkozást, üveglencsés ékszereket és ajándéktárgyakat készítek. Férjemmel szívesen utazgatunk, előszeretettel keresünk fel várakat, várromokat határainkon innen és túl egyaránt. Legutóbb épp az ónodi Cudarok egykori székhelyét és a muhi csata emlékművét látogattuk meg. Még nem mindegyik egykori Garai várat láttam, szóval az úticélok adottak.

Min dolgozol most, és milyen terveid vannak a továbbiakban?

Munkahelyemen leginkább az év végi érdemjegyek kozmetikázásáért küzdünk a diákokkal. Az elmúlt hónapokban több pedagógus-továbbképzésen is részt vettem, és az ott bemutatott módszertani fogások közül többet szeretnék beépíteni az oktató–nevelő munkámba. Ezen túlmenően a doktori disszertáció karaktereinek gyarapítása a legfontosabb cél. Annak benyújtásáig és megvédéséig letiltottam magam arról, hogy belevessem magam Debrecen nőtörténetének tanulmányozásába, de a bakancslistámon szerepel.

Szőts-Rajkó Kinga

Ezt olvastad?

Egy évszázaddal ezelőtt alakult meg a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSZ). Ennek történetéről rendezett tudományos tanácskozást a hódmezővásárhelyi Emlékpont. A