Külvárosi képek – Publicisztikák a régi Budapestről

Féja Géza riportválogatása a 20. század első felének Budapestjét mutatja be rövid publicisztikai írások alapján, amelyek középpontjában gyerekek, munkások, tisztviselők, illetve anyagi és kulturális helyzetük áll.

Az 1945 előtti írások Féja Géza hagyatékából kerültek elő, amelyeket fia, Féja Endre (1930) szerkesztett kötetbe. A nyugalmazott pedagógus édesapja hagyatékát gondozza, szerkesztésében már több kötet is megjelent. A Lélekben társak – Supka Magdolna és Féja Géza levelezése 19371976 (2013) című összeállítása a házaspár életének bemutatása mellett korrajzként is megállja a helyét, ugyanúgy, mint A régi Budapest című kötet.

Féja Géza (1900–1978) a Felvidéken született, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán kapott diplomát. Polgári foglalkozása szerint tanárként és könyvtárosként tartjuk számon, azonban vannak irodalomtörténeti munkái is, illetve több lap szerkesztőjeként is jelentős tevékenységet végzett. Mindezek mellett kiemelendő szociográfiai munkássága is, hiszen Illyés Gyula, Kovács Imre, Veres Péter és Szabó Zoltán mellett őt is a falukutatók közt tartja számon a szakirodalom Viharsarok (1937) és Sarjadás (1963) című írásai alapján.

A kötet hatvanegy városszociológiai publicisztikát tartalmaz, amelyek 1934 és 1973 között keletkeztek. A riportok többsége a Magyarország című lap hasábjain jelent meg, de van közöttük olyan, amellyel a Szabadság, a Híd, a Reggeli Magyarország, a Forrás, a Népszabadság vagy a Könyvjelző című lapban találkozhattak a korabeli olvasók.

Írásai alapvetően a munkások, kistisztviselők életével és sorskérdéseivel foglalkoznak. Ezek mentén kapunk részletesebb képet az akkori intézmények, például az önkormányzatok, az országgyűlés, a Szociográfiai Intézet, az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI), illetve az iskolák működéséről vagy működésének nehézségeiről. Két írásában a cselédsors viszontagságait mutatja be, amelyben az is kiderül, hogy egy egyesület venné irányítása alá a cselédelhelyezés országos adminisztrációját. A Borgengszterek aranykora Pest környékén című publicisztikában megismerjük a város peremén kialakult borcsempészet okait és körülményeit. Írásainak jelentős része szól az oktatásról és a nevelésről, az iskolai tandíjrendszer terheiről. Az író vázolja városépítészeti kifogásait is, tekintve azt, hogy a külvárosok nem követnek egy rendszert, így inkább tanyára emlékeztet a városkép sikátorszerű egyenes utcáival, illetve az utcára néző tűzfalakkal, vakfalakkal és –ablakokkal. Az említett szempontok szerint foglalkoznak riportjai a Pest környéki kisvárosok (Budafok, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákoscsaba, Rákosliget, Rákospalota, Újpest) városszerkezetével és lakóinak körülményeivel, hangsúlyozva a családvédelem, az iskola, a napközi otthon, a játszótér létesítésének fontosságát.

Játszótér a Thököly út és Bosnyák utca találkozásánál (1952). Forrás: fortepan.hu

A kötet egyik írása a budai és pesti kávéházak századfordulón bekövetkezett változásait (például a korszerűsödést) mutatja be. A Pilvax, a New York és a Centrál kerül említésre, mint a szellemi élet központja.

Az írásaiban felhasznált adatok Féja Géza saját megfigyeléseinek eredményei, tehát valós tényeken és személyes élményeken alapul a kötet. Tanári pályafutása során Esztergom-táborban, Pestszenterzsébeten és Lágymányoson a bentlakó, illetve a bejáró diákok sorsát és családi hátterét figyelte. Falukutató munkája során a környező településeket látogatta és az országban tett utazásai is ezek megfigyelésére szolgált.

Munkájában hangsúlyozza a falu és a város, ezek lakosságának szükségszerű kapcsolatát, továbbá fontosnak tartja a Pest környéki települések fővároshoz való csatolását annak érdekében, hogy ezeken a területeken építő- és szociálpolitika érvényesüljön. Kutatásai alapján ez azért lenne fontos, mert egyrészt Pest környékének lakossága az ország lakosságának egyhuszonkettedét (kb. 400.000 fő) jelenti, másrészt azért, mert a vidékről ide telepedett proletárok oktatásával egy művelt és polgárosult lakossággal rendelkező városperemet lehetne kialakítani. Az egészséges kertvárosok létrehozásával megelőzhető lenne a balkáni ízű külvárosok kialakulása. Féja Géza városszociográfiai írásai olvasmányosak, továbbá átfogó és színes képet adnak a kötet olvasóinak a II. világháború előtti Budapestről és környezetéről. A kötet korabeli illusztrációkat nem tartalmaz és sajnos a borítón látható képről sem kapunk információt. A kötet végén található írások lábjegyzettel vannak ellátva, azonban ezek nem a riportokkal egy időben keletkeztek, hanem a szerkesztő, Féja Endre bejegyzései a megértés könnyítése céljából.

Bolgárkertészet a mai Újpalotai lakótelep helyén, a háttérben Rákospalota házai (1960). Forrás: fortepan.hu

Féja Géza összegyűjtött riportjain keresztül a kötet iránt érdeklődők bepillantást kapnak a 20. századi Budapest környező településeinek viszonyairól és lakosságáról. Mindezt az író nemcsak az összegyűjtött tények leírásával teszi, hanem az egyes problémák megoldására javaslatokat is tesz, illetve felhívja az említett problémák fontosságára a korabeli olvasók figyelmét.

Kiss Enikő Melinda

A kötet adatai: Féja Géza: A régi Budapest. Budapest, Noran Libro Kiadó, 2018. 260 pp.

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket