„Kuruc küzdelmek kora”: Nemzetközi tudományos konferencia Eperjesen

2014. szeptember 11-12-én a „Kuruc küzdelmek kora ‒ Obdobie Kuruckých Bojov” nemzetközi tudományos konferenciára gyűltek össze a kuruc kor magyar, szlovák és cseh kutatói Eperjesen. A konferencia első napját az eperjesi Evangélikus Kollégium könyvtárában tartották, ahol egy rövid megnyitó keretében az Eperjesi Egyetem rektorhelyettese, a konferencia szervezője, Kónya Péter köszöntötte az egybegyűlteket.

Az első előadást Mezey Barna, az ELTE rektora tartotta. Referátumában kifejtette, hogy a kuruc küzdelmek szabályosan kiprovokálták a jog változását, melyet a változó rendi erőviszonyok miatt nem lehet törvényeken keresztül szemlélni, mely törvényeknek az erősségét a kiváltságok amúgy is megkérdőjelezték. A Rákóczi-szabadságharc során a Tripartitumhoz visszanyúlva jogfolytonosságra törekedtek és az 1687 utáni jogalkotást elvetették. Marie Marečková, a brnói Masaryk Egyetem tanára Délkelet-Morvaországnak a Rákóczi-szabadságharcban betöltött szerepéről beszélt. Előadásában kiemelte, hogy a 17. században a térség lakossága 40%-al csökkent, ami szoros összefüggésben volt a különböző kuruc-magyar betörésekkel és a harminc éves háborúval. A tartós békeidőszak hiánya miatt Délkelet-Morvaország felépülése nem ment végbe a 17. században, emiatt pedig mind a Bocskai Istvánról, mind a II. Rákóczi Ferencről alkotott képük negatív. Kónya Péter előadásában kiemelte, hogy Felső-Magyarország sajátossága, hogy kis területen hat szabad királyi város is helyet kapott, számos etnikummal és vallással. Mindegyik városban volt evangélikus kollégium, Kassán pedig református is. A városok az erőszakos rekatolizáció hatására kezdtek szimpatizálni Thököly mozgalmával. Azonban gazdasági erejük csökkent a kuruc jelenlét miatt, 1686 után pedig evangélikus iskoláikat is elvesztették. A Rákóczi-szabadságharc vallási toleranciát hozott a 13 vármegyébe, azonban az 1709-ben kezdődő pestisjárvány ismét súlyos megpróbáltatásokkal járt.

II. Rákóczi Ferenc

Czigány István hadtörténész előadásában a Rákóczi-szabadságharcot asszimetrikus háborúként mutatta be, melyben részben eltérő hadikultúrájú felek mérkőztek meg egymással. Kiemelte, hogy a felkelés kezdeti gyors katonai sikerei a Habsburg-haderő nyugati lekötöttségének voltak köszönhetőek, továbbá a felkelés polgárháború voltát, mely már 1710 előtt eldőlt és meggyőzte a feleket a politikai megegyezés szükségességéről. Ivan Mrva a nagyszombati Szt. Cirill és Metód Egyetemről bemutatta Trencsén sorsát a Rákóczi-szabadságharc alatt. A kurucok csak rövid ideig birtokolták a várost, azonban hosszú blokádot tartottak fenn, mely a trencséni csatáig tartott és súlyos gondokat okozott a város élelmiszerellátásban, ennek a lakosság jelentős része esett áldozatul. Denis Pongrácz szlovák heraldikus, genealógus előadásában Árva vármegye belső viszonyait mutatta be, végigkövetve a vármegyei nemesség birtok- és vallásküzdelmeit a 17. század első negyedének végétől a Rákóczi-szabadságharc végéig. A délelőtti szekciót Tamás Edit, az MNM Rákóczi Múzeumának igazgatója zárta. Kiemelte a különböző civil szervezetek (II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság, II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás stb.) fontosságát a Rákóczi-kultusz és az olyan emlékhelyek megőrzésében, mint pl. Rákóczi szülőhelye, a borsi kastély.

Az ebédszünet után a konferencia két külön ülésező szekcióban haladt tovább. Az I. szekció a kuruc küzdelmek korának kül- és belügyi összefüggéseivel foglalkozott, a II. szekció pedig a katonai problémáival. Az I. szekció H. Német István, az MNL-OL munkatársának előadásával kezdődött, aki a magyarországi várospolitika változásairól beszélt. Kiemelte, hogy az 1670-es évektől I. Lipót abszolutizmusa fokozottabb ellenőrzés alá vonta a szabad királyi városokat, ami felekezeti konfliktusokhoz és több helyen elitcseréhez vezetett, gyakran a szakszerűség rovására. Gyulai Éva a Miskolci Egyetem tanára 1687: egy nevezetes esztendő – Gyermekkirály a Magyar Királyság trónján (I. József királlyá választása Pozsonyban 1687. december 9.) címmel tartott előadást. Kurucz György, a Károli Gáspár Református Egyetem munkatársa előadásában a II. Rákóczi Ferenc vezette kurucok európai legitimizációs törekvéseiről, köztük a Recrudescunt névvel elhíresült, Európa keresztény országainak küldött kiáltványról beszélt, hangsúlyozva a felkelők többpólusú érvrendszerét. Bemutatta Anglia, különösen George Stepney, angol bécsi követ diplomáciai erőfeszítéseit is, aki mediátorként működött közre az 1706-os nagyszombati béketárgyaláson.

Kuruc és császári tisztek összecsapása. Vízfestmény a 18. század elejéről (Forrás: mek.oszk.hu)

Papp Sándor, a Szegedi Tudományegyetem oktatója II. Rákóczi Ferenc és a porta diplomáciai kapcsolatait mutatta be. Az előadásból megtudhattuk, hogy Rákóczi komoly területi engedményekre, illetve adófizetésre is hajlandó lett volna az oszmán segítség megnyerése céljából, továbbá szeretett volna a felkelés bukása esetén menedékjogot kapni az Oszmán Birodalomtól. Az emigrációban is folytatódtak a diplomáciai kapcsolatok és több szerződéstervezet is született a két fél között. Gebei Sándor, az egri Eszterházy Károly Főiskola tanszékvezető tanára a magyar historiográfiában kevésbé ismert lengyel nemesekről, Józef Potockiról, Janusz és Michal Wisniowieckiről és Teodor Lubomirskiról tartott előadást, valamint bemutatta szerepüket az északi háborúban, I. Szaniszló és II. Ágost rivalizálásában és ismertette a Rákóczi-szabadságharchoz fűződő viszonyukat is. Kovács-Veres Tamás Gergely, az Eszterházy Károly Főiskola doktorandusza előadásában Károlyi Sándor mustrakönyvei alapján mutatta be a Borsod vármegye által kiállított katonaságot, kiemelve, hogy pl. 1706-ban a vármegye egymaga több katonát adott a szabadságharcnak, mint a többi együtt. Az előadó kutatásaiban összehasonlította a kuruc mustrakönyveket az 1698-as összeírás és az 1724-1730-as nemességvizsgálat adataival is.

A II. szekció első előadását Mészáros Kálmán, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatója tartotta II. Rákóczi Ferenc szlovák katonáiról. Referátumából az érdeklődők megtudhatták, hogy a szerbeket, horvátokat és az erdélyi szászokat leszámítva, a többi nemzetiség a saját nemesi és katonáskodó rétegének arányában képviseltette magát a hadsereg tisztikarában. Kiemelte, hogy a különböző nemzetiségeket nehéz azonosítani, mert nem minden összeírásban tüntették ezt fel, illetve előfordult, hogy az adott személy az egyik összeírásban magyar, a másikban szlovák névvel szerepelt. Vladimír Segeš szlovák hadtörténész, a pozsonyi Hadtörténeti Intézet elnökhelyettese a Rákóczi-szabadságharc katonai irányelveiről tartott előadást, a különböző hadiszabályzatokon mutatva be ezeknek a fejlődését. Legfontosabb katonai irányelvként a katonai esküt jelölte meg, kiemelve, hogy esküszövegek íródtak szlovák nyelven is. Bagi Zoltán, a Csongrád Megyei Levéltár főlevéltárosa a Magyarországon harcoló bajor segédcsapatokról tartott előadást, bemutatta a bajor politika irányváltását, miszerint az 1670-es évek elején még franciabarát ország hogyan lett a császár egyik legfontosabb szövetségese és kitért az itt tevékenykedő bajor csapatok tevékenységére és veszteségeire is. Oláh Tamás, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltárának osztályvezető főlevéltárosa Sáros, Szepes és Zemplén vármegye várai, várkastélyai, szabad királyi és mezővárosai helyőrségparancsnokainak és helyőrségeinek történetével kapcsolatos kutatási eredményeit ismertette. Kiemelte, hogy Felső-Magyarország volt a leghosszabb ideig kuruc terület, s több várban volt várőrség, ezek közül a bártfai városi helyőrség történetét mutatta be részletesebben. Kis Csaba, az Eszterházy Károly Főiskola doktorandusza Eger várának  a Rákóczi-szabadságharc során megtörtént két kapitulációját mutatta be és hasonlította össze egymással. Emellett ismertette az egri vár előtörténetét és a szabadságharcban betöltött szerepét is. Rittling László, a Szegedi Tudományegyetem doktorjelöltje Eszterházy Antal gróf 1705-ös Felső-magyarországi hadszervező tevékenységéről tartott előadást, bemutatva a kuruc hadszervezés buktatóit is. Dohnanec Tibor, az Eperjesi Egyetem doktorandusza a komáromi erőd történetét mutatta be a kuruc küzdelmek korában. Előadásából megtudhattuk, hogy az első erődöt még a 16. században építették, majd jelentősége Érsekújvár eleste után nőtt meg, de a vár a török kiűzése után már nem töltött be olyan fontos szerepet, mint korábban.

Than Mór: Rákóczi visszautasítja a szatmári békét (Forrás: nagykaroly.szatmar.ro)

Szeptember 12-én ismét két szekcióra osztva folytatódott a konferencia. Az I. szekció egyháztörténettel, a II. társadalomtörténettel foglalkozott. Az I. szekcióban Szabadi István, a Tiszántúli Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár igazgatója egy eddig ismeretlen forrást, Samuel Pomariusnak, az eperjesi kollégium egykori igazgatójának Antonius Reiserhez írt levelét ismertette, melyben az részletesen írt a magyarországi vallási villongásokról. Kónya Annamária, az Eperjesi Egyetem tanára előadásában bemutatta a református egyház történetét Felső-Magyarországon. Kiemelte, hogy a református vallás nemcsak a katolikus, de az evangélikus rovására is terjedt, az 1670-es évektől pedig erős rekatolizációs hullám terjedt el a térségben. Lucia Šteflová, az Eperjesi Egyetem doktorandusza Evangélikusok a mai Szlovákia területén a kuruc küzdelmek korában címmel tartott előadást, kiemelve a kuruc mozgalmak szerepét a vallásszabadság megújításában. Libuša Franková, az Eperjesi Egyetem docense előadásában bemutatta Krman Dánielt és munkásságát az eperjesi evangélikus kollégiumban, kiemelve, hogy a kollégium sikeresen ellensúlyozta a katolikus kassai és nagyszombati iskolákat. Libor Bernát, a nagyszombati Szent Cirill és Metód Egyetem tanára előadásában Trencsén vármegye felekezeti viszonyait mutatta be a Rákóczi-szabadságharc korában. A magyarul tökéletesen beszélő lengyel Bogdan Adamczyk minorita atya előadása zárta az I. szekciót, aki Kelemen Didák katolikus hittérítő munkáját és Károlyi Sándorhoz fűződő kapcsolatát mutatta be.

Kuruc tisztek. Olajfestmény a 18. század elejéről (Forrás: mek.oszk.hu)

A külön ülésező II. szekcióban az első előadást a Miskolci Egyetem munkatársa, Balogh Judit tartotta Székely elit a kuruc küzdelmekben címmel. Lévai Attila előadásában azt mutatta be, hogy milyen pozitív változások következtek be a protestánsok számára a történelmi Komáromi Református Egyházmegye területén a Rákóczi-szabadságharc során. Horváth Hajnalka, a Piarista Központi Könyvtár munkatársa előadásában bemutatta, hogy a vasvári béke megkötése idején a köznemesség nem lelkesedett ugyan egy támadó háború folytatásáért, azonban a béke ellen mégis tiltakoztak, mivel az a magyar elit kihagyásával köttetett meg. Jan Šafin, az Eperjesi Egyetem munkatársa Hannoveri Nathan 17. századi zsidó krónikás életét mutatta be, aki 1683. július 14-én esett áldozatul a morvaországi Brod városát megtámadó kurucoknak. Monika Bizoňová, az Eperjesi Egyetem tanára a Szepesség Habsburg-ellenes felkeléseinek krónikáiról (Fröhlich-krónika, Hain Gáspár krónikája, Szentmiklósi Gottfried krónikája stb…) tartott előadást. Az Eperjesi Egyetem docense, Ján Adam Sáros vármegye felkelés utáni körülményeit mutatta be, amikor a nélkülözésekkel teli néhány év alatt 2000 jobbágycsalád költözött más vidékre. A Debreceni Egyetemről érkező Forisek Péter és Tóth Orsolya Egy császárpárti a kurucok között. Karner Egyed pannonhalmi főapát élete és munkássága, illetve Kuruckori latin költészet címmel tartották meg előadásaikat.

Pankotai Sándor: Kuruc vitéz (Forrás: festomuvesz.hu)

Egy rövid szünet után került sor a konferencia III. és egyben utolsó szekciójára, mely a Tradíció, hagyomány címet kapta. A szekció első előadását a Debreceni Egyetem oktatója, Pallai László tartotta, aki a filmművészet kurucábrázolásait mutatta be olyan ismert filmeken keresztül, mint a Rákóczi nótája, Rákóczi hadnagya, A Tenkes kapitánya és A trombitás. Peter Káša irodalomtörténész, az Eperjesi Egyetem munkatársa Samo Chalupka 19. századi költő költészetében mutatta be a kurucok ábrázolását. Chalupka célközönsége a szlovák nép volt, ezért népies stílusban verselt, verseiben romantikusan ábrázolja a jó és a rossz küzdelmét. Előadásában arról is beszélt, hogy Chalupka a Duna és a Tátra közötti területet tartotta szlovák földnek. Az utolsó előadást Patrik Derfiňák, az Eperjesi Egyetem oktatója tartotta, aki II. Rákóczi Ferenc 20. század eleji képét ismertette az eperjesi tanároknak.

Az előadók egy kétségkívül kiválóan megszervezett konferenciának lehettek részesei Eperjesen, mely kitűnő alkalom volt a magyarországi, szlovákiai és csehországi történészek számára, hogy tudományos ismereteket cseréljenek.  Külön köszönet illeti Dohnanec Tibort a ismertető megírásában nyújtott segítségéért.

Rittling László

Ezt olvastad?

Hogyan hatottak egymásra az egymástól elváló keresztény felekezetek és a politika? Hogyan befolyásolta és miként fonódott össze ez a két