Kutatók, műhelyközösségek, történeti vizsgálatok – Látogatóban a helytörténet új debreceni fórumán

Ad astra per aspera: Helytörténeti kutatások és kutatóműhelyek – ezzel a címmel indult el április végén egy nyitott előadássorozat Debrecenben, a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban. Életre hívóinak várakozása szerint nem túlságosan rögös, vagy nemcsak puszta kihívásokkal teli, hanem sikerekkel is övezett, sokak számára hasznot hajtó utat fog bejárni. Tudományos hátterű, de eredendően és főként közművelődési programnak minősül, amely egyúttal széles nyilvánosságra formál igényt.

Alapötlete a Könyvtár, a Debreceni Egyetem Történelmi Intézete, a Déri Múzeum és a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára munkatársainak február közepén lezajlott egyeztetésén fogant. A résztvevők ott egy olyan kurzusról állapodtak meg, amelyet a pályatársakon kívül közel lehet vinni a történelem, a néprajz, az irodalom, egész általánosan szólva a múlt iránt érdeklődő nagyközönséghez. Tartalmilag összetettnek kell lennie, több irányban kell mozognia: mutasson be történeti alkotóműhelyeket, fiatal kutatókat, monográfiákat, sorozati kiadványokat, tegye ismertebbé az Alföld keleti felére vonatkozó némely kutatásokat, és ossza meg a levéltári-múzeumi forrásfeltárások tapasztalatait. Egyéni vállalásokra, majd a témaháló kidolgozására ezen elvárások figyelembevételével került sor.

Az ötlet gazdái a mostanival azonos formában együtt még nem karoltak fel helyi látószögű (nem mindenkor helytörténeti célzatú) kutatásokat, de természetesen azok mindig is nagy hangsúllyal jelentek meg Debrecen és a megyei vidék tudományos programjaiban. Tartalmilag újat tehát nem annyira általuk képesek adni, mint inkább – legalábbis hajdú-bihari viszonylatban – valóban azzal, hogy rányitnak-rávilágítanak egyes kevésbé ismert egyetemi, könyvtári, levéltári és múzeumi kutatóműhelyekre, a bennük folyó munkára vagy annak nyilvánosságot még nem kapott részleteire.

Másfelől törekednek arra, hogy a Tisza-vidéktől az Erdélyi-középhegységig húzódó területre irányuló, a helytörténet cím alatt összefutó különféle kutatások ne csak helyi fontosságuk, érdekük és értékük miatt jelenjenek meg a sorozatban, hanem azért is, mert egy bizonyos szempontból általánosságban érdekesnek látszanak (esetleg magukban rejtenek akár mikrotörténeti „nagy kérdést” is).

Győrfi Lajos, a Déri Múzeum fiatal történész-muzeológusa a sorozat április végi első előadásán, a Méliusz Bem téri Központi Könyvtárában épp egy ilyen vonást hordozó történeti jelenség: Debrecen és a szabadkőművesség kapcsolatának elemzésére vállalkozott.

Sokrétűen igyekezett vizsgálni azt, hogyan ereszthetett gyökeret és honosodhatott meg a városban a szabadkőművesség, ez a saját alkotmánya szerint filozofikus, filantropikus és progresszív intézmény, melynek célja a közerkölcsiség, művelődés és a felebaráti szeretet terjesztése és jótékonysági gyakorlása.

Fotó: Csontosné Skara Ilona

Ennek a nagy múltú, többé-kevésbé titokzatosságba burkolt, számos összeesküvés-elmélet tárgyát képező nemzetközi mozgalomnak a története Debrecen múltjához is több szálon kapcsolódik. A 19. század utolsó harmadában jelenik meg ott intézményi formában, a „Haladás” páholy keretében, s egészen államilag történő betiltásáig virágzóan működik, az 1914-ben alapított „Kőrösi Csoma Sándor” páhollyal párhuzamosan. Tagjai a város prominens személyiségei, közülük kiemelkedik Kenézy Gyula orvos – mindkét páholy nagymestere –, aki nagymértékben hozzájárult Debrecen város kulturális felemelkedéséhez.

A tagságot vizsgálva felvetődik a kérdés, hogy azok a debreceni polgárok, akik csatlakoztak a szabadkőműves páholyokhoz, valóban igaz hithű „kőművesek” voltak, teljes mértékben elsajátították a szabadkőműves egyetemes eszmeiséget, elveket vagy csak a titkosság mítosza, esetleg egy befolyásos közösséghez való tartozás vezérelte őket?

A kutatás alapjául a Déri Múzeum gazdag szabadkőműves gyűjteménye szolgált, mely három részletben került a múzeum tulajdonába. Egyrészt a feloszlatott debreceni páholyok anyagából, a Greiner Mihály-féle hagyatékból, valamint a gyűjtött és vásárolt szabadkőműves elemekből. Az előadás keretében néhány válogatott műtárgy is bemutatásra került a közönség számára.

Történeti kutatás és forrásai, mint alaptémák, a programsorozat május végi második állomásáról sem hiányoztak, de ez alkalommal már egy intézményi műhelyre vetült közvetlen fény. A helyszín újra a Méliusz Könyvtár volt, ahol három előadó ismertette átfogóan az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltára tudományos és közművelődési munkáját.

Fotó: Csontosné Skara Ilona

A délutánt a hivatalosan először a tavalyi év végén, a Levéltár által elnyert „Az Év Levéltára 2014” díj átadó ünnepségén vetített Közös múltunk, közös jövőnk – Bemutatkozik a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára kisfilm vezette fel. Ebben maguk a dolgozók foglalják össze a Levéltár történetét, hívják fel a figyelmet fontos irategyütteseire, régi és egyedi dokumentumaira.

Az előadások sorát Szikla Gergő igazgatóhelyettes nyitotta meg a levéltári tudományos munkáról adott összegző értékelésével, az eredmények áttekintésével. Foglalkozott a nagyobb mérvű kutató-feldolgozó tevékenység kibontakozásától, a hatvanas évek végétől napvilágot látott papír alapú és digitális kiadványokkal, kitért egyes intézményközi megállapodásokra, összeköttetésekre, a dolgozók szakmai kapcsolataira. Utalt rá: az MNL megalakulásával a Levéltár társulhatott központi projektekhez (Bethlen Gábor emlékév, Holokauszt-emlékév), egy célpályázat alapján konferenciát, kiállítást szervezett. Debrecenben alkotó részesévé, alakítójává vált az I. világháború helyi centenáriumi rendezvényeinek, a kapcsolódó kutatásokat még évekig fogja folytatni. A levéltárosok közül többen rendelkeznek tagsággal térségi vagy országos hatókörű, tudományos hátterű civil szerveződésekben, s ápolnak jó viszonyt a város más közgyűjteményeinek és oktatási intézményeinek dolgozóival.

A tudományos teljesítmény színvonala és hosszú múltja képezte az egyik szempontot az Év Levéltára díj odaítélésénél. A másikat a művelődésszervezés, illetve az azzal szorosan összefüggő, jelentékeny digitalizálást és a levéltári munka társadalmasítását lehetővé tévő, határon átívelő pályázatból megvalósított műszaki beruházások. Róluk adott összefoglalást Varjasi Imre, a Hajdúböszörményi Fióklevéltár vezetője.

Előadása magáról a munkaközösségről is szólt, hiszen döntő mértékben az összetartásnak, a csapatmunkának volt köszönhető az Év Levéltára megtisztelő cím elnyerése. Ugyancsak jelentős a szerepe abban, hogy a Levéltár sikeresen zárta le a Méliusz Könyvtárral és a Nagyváradi Polgármesteri Hivatallal közös pályázatát, amivel nagy teljesítményű informatikai eszközöket (könyv- és térképszkennert) sikerült beszerezni, és kiépült például a Fióklevéltár új típusú oktatóterme.

Fotók: Horváth Tamás

A társulásnak és más külső partneri kapcsolatoknak köszönhetően több konferencia, hiánypótlónak bizonyuló vagy az összeállítás gazdagsága miatt értékes kiállítás („Fegyvert fogott a Hajdúság”; „Szomszédolás. Bihar vármegye a 16-20. században”; „A Nagy Háború és kora”; „Oly korban éltem én…” – A hajdúböszörményi zsidóság története) valósulhatott meg. A Fióklevéltár, ez a hajdúsági kulturális élet szervezésében is élen járó kutatóhely pedig egy középiskolásokat mozgósító, a levéltár-pedagógia célszerűségét igazoló televíziós versenyt is rendezett.

Fotók: Horváth Tamás

A nap harmadik előadója, Brigovácz László levéltáros a Levéltár és a Hajdú-Bihar Megyei és Debreceni Honismereti Egyesület együttműködésére fektetett hangsúlyt. Kiemelte: a civil szervezettel személyes ismeretségek révén hosszú ideje jó, közös vállalkozásokban gazdag kapcsolatot tartanak fenn. Évente meghirdetik például a tudományos fokozattal még nem bíró kutatók számára történeti pályázatukat, amelyre Magyarországról és a határon túlról is lehet jelentkezni. Mint új kezdeményezést pedig, 2014 tavaszán elindították az Új Nézőpont online kiadású folyóiratot. A tudományos igényű történeti lap Erdély elővidékére koncentrál, nyit a kutatói pályát építő fiatalok felé, és siet megszólítani a nem szakmai közönséget, vagyis alapvető céljaiban hasonul az Ad astra per aspera-sorozathoz.

A folyóirat létrejöttének, szerepének vázlatos bemutatása után, a szakmai nap zárásaként Szendiné dr. Orvos Erzsébet, a Levéltár igazgatója tért ki az önkéntesen vállalt új feladatokra: az interjúgyűjtemény építésére és a háborús emlékévekre tekintettel széles körben folytatott iratgyűjtésre.

A kötetlen beszélgetésen megnyilvánult a közönség részéről a levéltári kutatás feltételeit és lehetőségeit érintően az az érdeklődés, amelyet az előadók reméltek, amelyre kifejezetten számítottak. Saját műhelyközösségük ismertetésére nem titkoltan a kutatómunka kedveltetése, az arra biztatás céljával is érkeztek a Könyvtárba, s hogy ismét megmutathassák: habár a levéltárak és tudományos tevékenységük a társadalom többsége számára alighanem kevéssé ismertek, azért maguk az intézmények mégis nyitott, korunk új szakmai-műszaki kihívásaira felelni kész és képes, a közvélemény pártoló figyelmére számot tartó tagjai a hazai művelődési szférának.

            Brigovácz László – Győrfi Lajos

Kedvet kapott az olvasáshoz? Az alábbiakat ajánljuk:

1. „Debrecen földben nyugvó katonai öröksége” beszámoló a MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának rendezvényéről

2.  „A Nagy Háború és emlékezete”: Tudományos konferencia a debreceni Déri Múzeumban

3.  „A hazai kutatásokat hozzáférhetőbbé kell tenni a nemzetközi közeg számára” – interjú Bárány Attilával

4.  Oktatási viszonyok és társadalmi mobilitás a 19. század első felében

5.  Egy új együttműködés kezdete – az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés

 

Ezt olvastad?

Számos kiváló tudományos program szerepel ezúttal is a kínálatunkban, folytatódó előadássorozatot, könyvbemutatót, kiállításmegnyitót és többnapos nemzetközi konferenciákat ajánlunk figyelmetekbe. Október 1.,