Legyetek jók, ha tudtok – Néri Szent Fülöp és a barokk katolicizmus a filmvásznon

Oszd meg másokkal is:

Mozgókép

1515. július 21-én született Firenzében Filippo Romolo Neri, azaz Néri Szent Fülöp. A közismerten vidám és nagy tömegeket vonzó, Róma második apostolának is nevezett pap életét és korát az 1983-ban bemutatott olasz film, a „Legyetek jók, ha tudtok” (State buoni se potete) vitte filmvászonra. Cikkünkben annak próbáltunk utánajárni, hogy mennyire rajzol hiteles képet ez a filmalkotás a 16. században újjáéledő katolicizmusról.

A filmbéli Fülöp, Cirifischió és Leonetta (Forrás: port.hu)

A film három főszereplő minduntalan összefonódó útját követi nyomon. Fülöp atya Cirifischiót az utcáról, Leonettát pedig Caprarola bíboros-herceg ágyából menti meg, és neveli őket, majd követi nyomon életüket. Leonettából – bár eleinte ódzkodik a jezsuiták által fémjelzett barokk vallásosságtól – apáca lesz, Cirifischio azonban banditavezérré válik, mígnem – bűneit megbánva – föl nem akasztják. Néri Szent Fülöp eközben többször ellene mond az ördög kísértésének, és végül a bíborosi kalapot is visszautasítja, jóllehet azzal Cirifischiót megmenthetné. A film természetszerűleg nem tudja visszaadni azt a sokrétű tevékenységet, amely Néri Szent Fülöp szellemiségét jellemzi. Leginkább a gyerekek nevelésére koncentrálnak, illetve arra az oldalára, amely miatt Goethe a „humoros szentnek” nevezte Fülöp atyát. A San Girolamo, majd a Vallicella és a Chiesa Nuova körül kialakuló testvérület, az Oratórium Kongregációja ennél sokkal tágabb volt. Néri Fülöp a társadalom perifériájára sodródott emberek legkülönbözőbb csoportjai (bűnözők, prostituáltak, utcagyerekek) felé is nyitott. Nem véletlenül mondja Fülöp atya a filmben egy ifjú, Kongóba induló jezsuita misszionáriusnak, hogy ha kilép a Porta San Giovannin, nézzen körül a római városfalakon túl, mert Kongó ott kezdődik.

A római Porta San Giovanni (Forrás: wikipedia)

Ráadásul átmeneti időszak volt ez: a reneszánsz pápaságból a barokk pápaság, a katolikus reform felé nyitó korszak. Előbbit jelképezi a film elején feltűnő ifjú bíboros, Caprarola hercege. Cirifischio gyermeki őszinteséggel teszi fel a kérdést: hogy lehet valaki ilyen fiatalon bíboros? Fülöp atya széttárja kezét, és a befolyásos római családokról, a Colonna, Farnese és Orsini nemzetségekről kissé gúnyosan megjegyzi, hogy ott már pólyás korában bíborossá lehet valaki. „Itt jön a bíboros, a pápa rokona, amolyan botcsinálta bíboros” – mondja Fülöp. És valóban, Caprarola herceg személyében a Farnese família tagjait könnyen azonosítani lehet – már csak azért is, mert Caprarola a 16. század elejétől valóban a Farnesék kezén volt. Alessandro Farnese (1468–1549), a későbbi III. Pál pápa (1534–1549) maga is több törvénytelen gyermeket nemzett, és miután pápa lett, két unokáját is bíborossá emelte: Alessandro Farnesét (1520–1589) 14 évesen, Guido Sforzát (1518–1564) 16 évesen. Az ifjabb Alessandro Farnese bíboros volt az, aki később, mikor III. Gyula pápa (1550–1555) idején inkább jobbnak látta visszahúzódni a római udvarból, kiépítette a caprarolai birtokot.

Alessandro Farnese bíboros, III. Pál pápa unokája (Forrás: wikipedia)

Mikor a filmbéli Caprarola bíborostól Fülöp kimenti Leonettát, szembesíti is az ifjú bíborost a múlttal: „Ön ugye bizonyára emlékszik a Borgiák gyalázatos tetteire?” Ez akár egy rejtett utalás lehetne nemcsak a reneszánsz pápáság korának furcsa római viszonyaira, hanem a Farnese család múltjára is. III. Pál pápa ugyanis többek között annak köszönhette gyors felemelkedését fiatalkorában, hogy nővére Giulia Farnese viszonyt folytatott Rodrigo Borgiával, a későbbi VI. Sándor pápával. Caprarola bíboros ráadásul a filmben gyilkosság áldozata lesz, Cirifischio késeli meg – ez volt a sorsa III. Pál fiának, Pierluigi Farnesének (1503–1547), Párma hercegének is, akit az ellene összeesküdött nemes urak halálra késeltek.

Johann Lucas Kracker: A tridenti zsinat
(mennyezetfreskó az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban) (Forrás: wikipedia)

A film ugyanakkor már a – paradox módon egyébként a Farnese-pápa, III. Pál által megnyitott – trienti zsinat szellemiségében a megújulás felé induló katolicizmust is bemutatja. Miután Leonettát megmenti a bíborostól, Fülöp atya felkeresi Loyolai Szent Ignácot, a jezsuita rend alapítóját, akivel valóban ismerték egymást és jó viszonyt ápoltak. Beszélgetésük, ami a film egyik komikus jelenete, irodalomtörténeti vonalat rajzol meg a reneszánsz katolikus filozófia, a humanizmus és a barokk katolicizmus között. Kempis Tamás Krisztus követése (De imitatione Christi) című munkáját ajánlja a jezsuita rendalapító Fülöp atyának, aki örömmel hall az új munkáról – mire Loyolai Ignác közli vele, hogy közel kétszáz éves írásról van szó (valójába 1420 körül keletkezett). Ezután Rotterdami Erasmus legújabb munkájáról kérdezi Fülöp atyát, aki okulva előbbi hibájából, felmagasztalja a humanista szerzőt. Vesztére, ugyanis Ignác közli vele, hogy ő húsz oldal után kidobta a munkát. Majd a Lelkigyakorlatok című műről kérdezi Fülöp atyát, aki elmondása szerint „ki se nyitotta azt a szemetet!” – ami már azért is kellemetlen, hiszen Loyolai Szent Ignác leghíresebb, a jezsuita lelkiség és a barokk katolicizmus egyik alapvető munkájáról van szó.

Loyolai Szent Ignác (Philipp Leroy) és Néri Szent Fülöp (Johnny Dorelli) (Forrás: port.hu)

A jezsuiták egyébként is hangsúlyosan jelennek meg a filmben. Loyolai Szent Ignác búcsúztatja a távoli missziókba induló rendtársait, akik Kongó, Kína, Brazília, Japán és India evangelizálására készülnek. Ha nem is ilyen hangsúlyosan, de kivehető Ignác monológjából ugyanakkor az európai misszió szükségessége is, és a jezsuiták szerepe abban. Egyfelől kárhoztatja Luthert, mint az emberi nem tönkretevőjét, másrészt megemlékezik az iszlám által leigázott országokról, köztük Magyarországról is. A protestáns országokban és a Magyar Királyság területén is a 16. század második felében egyre több helyen telepedtek meg a jezsuiták, és kollégiumaik fontos szerepet töltöttek be a rekatolizáció folyamatában.

Cirifischio és Leonetta eljegyzésére – a film szempontjából elég didaktikus módon – felvonul a trienti katolicizmus szinte teljes panteonja: Néri Szent Fülöp meghívására odaérkezik Avilai Szent Teréz (1515–1582), Keresztes Szent János (1542–1591), Loyolai Szent Ignác (1491– 1556), Xavéri Szent Ferenc (1506–1552) és Borromeo Szent Károly (1538–1584) milánói érsek is. Jóllehet Borromeo Károly és Xavéri Szent Ferenc életkori adataiból is látszik, hogy egy ilyen „találkozó” nem jöhetett volna össze, mindenesetre jól ábrázolja azt, hogy a barokk katolicizmus megújító lendülete már nem feltétlenül a pápáktól függött, hanem a trienti zsinat határozatait a gyakorlatba átültető helyi klérus, a szerzetesrendek és az alsópapság munkájától.

François Gérard: Ávilai Szent Teréz portréja (1827) (Forrás: wikipedia)

A pápák persze jelen vannak a filmben is. IV. Pál pápára (Giovanni Pietro Caraffa; 1555–1559) csak hivatkozás történik Fülöp atya és Caprarola bíboros vitájában. V. Piusz pápa (Antonio Michele Ghislieri; 1566–1572) fogadja Fülöpöt, miután az leleplezett egy csodatévő apácát. A film itt egy valóban ismert, és elterjedt, Fülöpről szóló anekdotát használt fel. Egyszer Néri Szent Fülöpöt elküldték, hogy egy kolostorban tartson vizsgálatot egy csodatévő apácáról, ám miután az felháborodottan visszautasította, hogy lehúzza Fülöp sáros csizmáját, a pap rájött, hogy nem lehet szent, aki nem rendelkezik ennyi alázattal sem.

V. Pius pápa (Forrás: wikipedia)

A leginkább talán V. Sixtus pápa (Felice Peretti; 1585–1590) alakja lett kidolgozva. A pápa egy szegény ferences álruháját öltve – V. Sixtus valóban minorita szerzetes volt – járja Róma utcáit, mikor belebotlik Fülöp atyába, aki tudatlanul elvezeti őt Cirifischio és a banditák táborába. V. Sixtus azonban kihívja a katonákat, akik felszámolják a bűntanyát, elfogva vezetőjüket is. A 16. század végére Róma környékén valóban több mint tízezerre becsülték a banditák számát, akik ellen V. Sixtus keményen fellépett, és sikerült uralma végére helyreállítani a közbiztonságot az Egyházi Állam területén.

V. Sixtus pápa (Forrás: wikipedia)

A pápák említése és szereplése egyébként segíthetne elhelyezni az egyes eseményeket is időrendben, ám így kiderül, hogy a film meglehetősen nagyvonalúan kezelte az egyes események kronológiai rendjét. Ahogy már fentebb is utaltam rá, Borromeo Szent Károly csupán 14 éves volt, mikor Xavéri Szent Ferenc meghalt kínai missziós útja során, 1552-ben. A filmben a jezsuita misszionárius azonban IV. Pál idején, vagyis 1555–1559 között indult el Indiába és a Távol-Keletre – holott ekkorra Xavéri Szent Ferenc már meghalt. Cirifischio és Leonetta ekkoriban még gyermekek, így eljegyzésükre csak tíz évvel később, az 1560-as évek végén kerülhetett sor. A filmben ezen részt vesz Xavéri Szent Ferenc és Loyolai Szent Ignác is, holott ő is 1556-ban meghalt.


Néri Szent Fülöp sírja a Chiesa Nuovában
(Forrás: wikipedia)

A film legvégén a pápa szabója Néri Szent Fülöpnek szólítja az atyát, aki ezt felháborodva kéri ki magának. A szabó azzal védekezik, hogy a nép így nevezi őt. Néri Szent Fülöp valóban már életében nagy tiszteletnek örvendett, és szentség hírében állt, amikor 1595. május 26-án meghalt. Kevesebb, mint három évtizeddel később avatták szentté 1622. március 12-én, a filmben is felvonultatott Avila Szent Terézzel, Loyolai Szent Ignáccal és Xavéri Szent Ferenccel együtt.

Mihalik Béla

Ezt olvastad?

Tóth Krisztina, az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport kutatója jelenleg önkéntes karanténban van itthon, de megosztotta velünk első benyomásait
Támogasson minket