Lehet-e újat mondani Trianonról?

A Magyar Nemzeti Levéltár a Nemzeti Összetartozás Napján mutatta be a Trianon arcai című kötetet, amely személyes források segítségével mutatja be azt a változást, amely a társadalmat a trianoni béke következtében érte. A teltháznál is jobban megtelt a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának kiállítóterme, jól mutatva a trianoni béke iránti fokozott érdeklődést. A teremben még látható volt a június 8-i finisszázsra készülő Nyomot Hagytak | Évszázadok – Személyiségek – Aláírások kiállítás is, amely remek hátteret biztosított a könyvbemutatónak. A megjelenteket Ö. Kovács József főigazgató-helyettes köszöntötte, a kötetet pedig Romsics Ignác akadémikus mutatta be.

Ö. Kovács József. Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár / Varga Máté

Romsics Ignác kifejezte örömét a kötet megjelenése okán, és azt is, hogy mindig szívesen tesz eleget a Magyar Nemzeti Levéltár, és különösen L. Balogh Béni tudományos titkár hívásának. Visszatekintése szerint Trianonról számtalan könyv született már, és az eseményről szóló diskurzus a béke megszületésével együtt kezdődött. Két nagyobb értelmezési keret bontakozott ki: az egyikhez Szekfű Gyula és Tormay Cécile neve kötődik. Eszerint a trianoni béke egyértelműen és jól körülhatárolható csoportok tevékenysége miatt jöhetett létre, legyenek azok a zsidók, a szabadkőművesek vagy a kommunisták. A másik értelmezési keret elsősorban a baloldali gondolkodásra jellemző, eszerint Trianonért a világháború előtti magyar politikai elit tehető felelőssé. 1945 előtt – nem meglepő módon – az első értelmezés nyert teret belföldön, míg a másik külföldön, majd 1945 után ez a szerep felcserélődött. Az addig meglévő esetleges harmadik utas áttekintéseket, mint például Horváth Jenő munkáit, teljesen háttérbe szorították, és az Andics Erzsébet nevével fémjelzett baloldali irány vált uralkodóvá.

Romsics Ignác, Ö. Kovács József. Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár / Varga Máté

E két értelmezés mellett az 1960-as évektől kezdett kicsírázni a szakszerű történeti feldolgozás igénye, amely primer forrásokra és levéltári kutatásokra építve tárta fel a békeszerződés addig nem ismert részleteit. Az első fecske L. Nagy Zsuzsa 1965-ben megjelent könyve volt, A párizsi békekonferencia és Magyarország, 1918–1919 címmel. A szakszerű munkák sorát gyarapította Ormos Mária Padovától Trianonig című kötete is, de a nyolcvanas évek végén Raffay Ernő is írt a trianoni békéről.

A rendszerváltás után valamennyi irányzat komoly lökést kapott, és új könyvek születtek. A kérdés érzékenységét mutatja, hogy a történeti munkák mellett olyan propagandisztikus kulturális alkotások is napvilágot láttak, mint Koltai Gábor Trianon-filmje, amely Tormay és Szekfű narratíváját vitte tovább.

Romsics Ignác, Ö. Kovács József. Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár / Varga Máté

Lehet-e újat mondani Trianonról? – tette fel a kérdést Romsics Ignác. Erre a kérdésre nemmel felelt volna, ám ez a könyv mégis azt mutatja, hogy igen, lehet új szempontotokat behozni a trianoni békeszerződés megkötésének és következményeinek kutatásába. A kötet legnagyobb erénye, hogy alulnézeti vetületet kínál, ami újdonságnak számít Trianon kapcsán, de a források válogatásánál arra is ügyeltek, hogy meglegyen a megfelelő társadalmi és földrajzi keresztmetszet, és bemutassák egy-két példán keresztül a nemzetiségiek véleményét is. A könyv rávilágít arra, hogy ami az egyik oldalon bánatot, az a másik oldalon örömöt jelentett.

Meglepődve olvasta, hogy a bevonuló román hadsereggel például magyarok is érkeztek megszállni Magyarországot, és feltételezi, hogy őket a földreform ígéretével vették rá a román csapatok a csatlakozásra.

A kötet egyúttal élő cáfolata annak a bizonyos körökben népszerű álláspontnak, hogy Trianon nem is volt olyan nagy tragédia. Az volt, és az itt olvasható sorok jól közvetítik felénk, hogy annak is fogták fel. A világháború utáni átrendeződés valójában tömeges sérelmeket okozott. A ma is uralkodó jobboldali narratívát tehát nem kellett kitalálni, a politika csak annyit tett ehhez hozzá, hogy ezeket a sérelmeket jelentősen felerősítette.

A szerkesztők a közönség soraiban. Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár / Varga Máté

A szerkesztők közül zárásként L. Balogh Béni szólalt fel, és megköszönte a számos segítséget, amelyet a munka során kaptak, a Levéltár mellett kiemelve az Ablonczy Balázs által vezetett MTA–Lendület Trianon 100 Kutatócsoportot.

A kötet megjelenési adatai: Kunt Gergely – L. Balogh Béni – Schmidt Anikó: Trianon arcai. Naplók, visszaemlékezések, levelek. Budapest, 2018.

Kanyó Ferenc

A cikk az Újkor.hu és a Magyar Nemzeti Levéltár együttműködésének keretében született.

Ezt olvastad?

2024. március 5-én került bemutatásra a Novák Ádám szerkesztette Erdélyi pénzek a Déri Múzeumban című katalógus Budapesten, a Magyar Numizmatikai
Támogasson minket