A lengyel katolicizmus és a pártállam: Wyszyński bíboros, az „ezredév prímása”

Stefan Wyszyński bíboros, a 20. századi Lengyel Katolikus Egyház egyik legmeghatározóbb alakjaként egyszerre testesítette meg a nemzeti öntudatot, a keresztény elhivatottságot és a szocialista rendszerrel szembeni józan, kompromisszumkereső fellépést. Személyisége és tettei révén a múlt század legjelentősebb hatású lengyel katolikus főpapjává emelkedett a pápává választott Karol Wojtyła krakkói érsek mellett.     

Stefan Wyszyński 1901. augusztus 3-án az akkori cári Oroszország területén fekvő Zuzelában született Stanisław Wyszyński templomi orgonista és Julianna Karp második gyermekeként. Édesanyját nagyon korán, kilenc évesen veszítette el. Összesen öt édestestvére és két féltestvére volt, utóbbiak apjuk második házasságából. Varsóban és Łomżában tanult, majd Włocławekben készült a papságra, ott járt szemináriumba. 1924. augusztus 3-án – 23. születésnapján – szentelte pappá Wojciech Stanisław Owczarek włocławeki segédpüspök (1918–1938), Askelón címzetes püspöke. Ezt követően Lublinban társadalomtudományi, jogi és kánonjogi tanulmányokat folytatott, 1929-ben doktori fokozatot szerzett, majd bekapcsolódott az Actio Catholica és a Katolikus Szakszervezetek munkájába (1930–1939). Közben a prímási Társadalmi Tanácsnak tagjává avanzsált és megírta A kommunizmussal folytatott harc katolikus programjacímű könyvét is.

 

Stefan Wyszyński bíboros (Forrás: static.origos.hu)

A második világháború alatt Wyszyński részt vett a földalatti lengyel oktatás és iskolahálózat működtetésében, s elsősorban egyetemistáknak tartott előadásokat. Kapcsolatba került a Honi Hadsereggel, Radwan álnéven tábori és kórház lelkészi feladatokat látott el az 1944-es varsói felkelésben, továbbá a náci megszállás idején üldözött zsidók megsegítésében is részt vállalt. A háború után Włockławekben az ottani elpusztított szeminárium újjáépítését szervezte meg, majd annak rektorává tették. 1946. márciusában XII. Piusz pápa (1939–1958) Wyszyńskit lublini püspökké nevezte ki, májusban pedig a szalézi August Hlond bíboros, Varsó és Gniezno érseke, Lengyelország prímása (1926–1948) szentelte fel. Hlond bíboros halálát követően pedig 1948. novemberében Varsó és Gniezno érsekeként követte az elhunyt főpapot a metropolitai székben. Ezzel Lengyelország prímásaként gyakorlatban a Lengyel Katolikus Egyház vezetőjévé vált.

A háború után kiépülő szocialista lengyel állammal szemben Wyszyński a kitartó, de rugalmas ellenállás híve volt. 1945-ben a lengyel ideiglenes kormány egyoldalúan felmondta a Vatikánnal meglévő 1925-ben megkötött egyezményt. A helyzet rendezése céljából 1950 áprilisában Wyszyński érsek aláírta a Lengyel Katolikus Egyház részéről az állammal való modus vivendimegállapodást, a kormányzat azonban nem tartotta be az egyezséget, amellyel szemben a főpap 1953-ban már határozottan emelte fel a szavát. Időközben, 1953. január 12-én XII. Piusz pápa bíborossá nevezte ki, címtemplomául pedig a Santa Maria in Trastevere-bazilikát jelölte ki. Ennek birtokbavételére azonban csak 1957. május 18-án kerülhetett sor.

 

Wyszyński a hívekhez szól (Forrás: hu.rightpedia.info)

A lengyel pártállam az egyházzal kapcsolatban is a szalámitaktika eszközéhez nyúlt, hogy intézményileg elszakítsa a katolikusokat Róma fennhatóságától. Ezzel a céllal összhangban a kormányzat a szakadár Lengyel Nemzeti Egyházat támogatta a hivatalos egyházzal szemben, s a hagyományos egyházi jótékonysági és kulturális szervezetek mellé olyan államilag támogatott „álkatolikus” egyesületeket hozott létre mint például a PAX, a Caritas vagy a Veritas. Ezek munkáját az egykori szélsőjobboldali Bolesław Piasecki felügyelte, aki sikertelenül próbálta a pártállam utasítására aláásni a papság tekintélyét. Az egyházi vezetés óva intette a híveket ezektől egyesületektől, amit azok nagy többsége be is tartott.Mindeközben a szocialista lengyel állam intézkedések sorozatával igyekezett ellehetetleníteni az egyházat az 1950-es években. Sorkerült az egyházi vagyon majdnem teljeskörű elkobzásra a templomok és a temetők kivételével. Bár a hitoktatást beszüntették, de az ifjúság „ateizálása” terén csekély sikert értek el. Ettől függetlenül megkezdődött a papság tömeges letartóztatása – ez 1951-ben kilencszáz egyházi személyt érintett–, és 1953-ban Czesław Kaczmarek kielcei püspököt (1938–1963) koncepciós perben elítélték. Mivel Wyszyński felemelte szavát az állami szószegés miatt, kiállt Kaczmarek mellett, továbbá elutasította, hogy a papság államesküt tegyen, 1953 szeptemberében letartóztatták. Nem sokkal később segédpüspöke (és jóbarátja), a szintén karizmatikus Antoni Baraniak későbbi poznańi érsek (1957–1977) is osztozott sorsában. Wyszyńskit végül ítélet nélkül három különböző helyen tartották fogva a legszigorúbb felügyelet alatt. Az egyházi felsővezetőkkel szembeni állami fellépés hatására a papság végül rákényszerült arra, hogy – az Apostoli Szentszék engedélye nélkül is – letegye az esküt a szocialista alkotmányra, ezzel bizonyítva rendszerhűségét.

 

Stefan Wyszyński és Karol Wojtyła bíborosok (Forrás: sib-catholic.ru)

A betegeskedésére tekintettel a püspöki kar elérte, hogy Wyszyńskit a Kelet-Beszkidekben lévő Komanczába szállítsák a nazarénus nővérek egyik kolostorába, ahonnan 1956. október 28-án tért haza Varsóba. Hazatérte után kész volt kompromisszumra lépni a Władysław Gomułka elsőtitkár (1956–1970) fémjelezte új szocialista vezetéssel, ugyanakkor a kommunista párt átmeneti meggyengülését igyekezett kihasználni. 1956 decemberében az állam és az egyház közötti újabb megállapodás visszaállította Lengyelországban az önkéntes vallásoktatást az iskolákban, továbbá engedélyezték a börtönökben és a kórházakban a lelkészi tevékenységet. A szabad püspökkinevezések ügyében azonban továbbra sem ért el engedményeket az egyház; ennek ellenére Wyszyński a tőle telhető legtöbbet megtette, hogy visszaállítsa az egyház függetlenségét.

Az 1960-as években az állam és egyház kapcsolata ismét mélypontra jutott, különösen amikor 1965–1966-ban a lengyel püspökök engesztelő levelet küldtek a német püspököknek. A németekhez intézet levél azért is érintette kiváltképp kellemetlenül Gomułka elsőtitkárt, mert részben a lakosság németellenességére építette rendszerét. Az állam ekkor sikertelen kísérletet tett arra is, hogy szembe fordítsa egymással Wyszyńskit és Karol Wojtyła krakkói érseket (1964–1978). A megfontolt és nagy egyházkormányzati tapasztalattal rendelkező Wyszyński és az energikus, tettre kész Wojtyła azonban jól kiegészítette egymást a lengyel egyház élén. Kapcsolatukat atyai-fiúi barátság és kölcsönös megbecsülés jellemezte. Ha esetenként a fiatalabb főpap másképp is vélekedett egy-egy kérdésben, de a prímás tekintélyét és főségét mindig tiszteletben tartotta. Wojtyła kiváló képességeit Wyszyński maga is felismerte, ezért is támogatta korábban érseki székbe emelését.

 

Wyszyński bíboros tömegeket volt képes megmozgatni (Forrás: hu.rightpedia.info)

1966-ban ünnepelte a lengyelség a kereszténység felvételének ezredik évfordulóját. A lengyel millennium keretében országjáró körútján mindenütt tömegek fogadták Wyszyńskit, s gyakran „A nemzet az egyházzal”, „Polonia Semper Fidelis” és „Deo et Patria” feliratú transzparensekkel üdvözölték a prímást. Bár a lengyel vallásosság felszámolására tett pártállami kísérlet zsákutcába futott, de annyit még sikerült megakadályozni, hogy VI. Pál pápa (1963–1978) az ünnepségek idejére Lengyelországba látogasson. A „Ezredév Prímása” jelzővel illetett főpap hatalmas tekintélye miatt Gomułka utódai mérsékeltebb egyházpolitikát voltak kénytelenek folytatni. Az enyhülés eredményeként 1976-ban Piotr Jaroszevicz lengyel kormányfő (1970–1980) felköszöntötte Wyszyskit 75. születésnapja alkalmából, egy évvel később pedig VI. Pál pápa fogadta Edward Gierek elsőtitkárt (1970–1980) a Vatikánban. A második vatikáni zsinaton a lengyel főpapok nagy számban tudtak részt venni, a lengyel bíborosok közül azonban egyedül Stefan Wyszyński volt ott az összes szekcióban.

A lengyel bíboros szintén mind a négy, a bíborossága idején sorra kerülő pápaválasztó konklávén (1958, 1963, 1978, 1978) jelen volt. 1958-ban szavazatokat is kapott, 1963-ban pedig egyetlen bíboros volt a keleti blokkból, aki jelen lehetett a Vatikánban. Az 1978-as második – októberi – konklávén választották Róma püspökévé Karol Wojtyła bíborost. A krakkói érsek megválasztásának ötlete Franz König bíboros, bécsi érsek (1956–1985) fejében született meg, aki messzemenően alkalmasnak találta a fiatal lengyel bíborost a pápaságra. A bécsi főpap azonban számított rá, hogy Wojtyła esetleg elzárkózik a jelöléstől, így Wyszyńskit kereste fel a konklávé szavazásközi szünetében, hogy győzze meg honfitársát, hogy ha megválasztanák, fogadja el a pápaságot. A prímás így is tett, s a konklávé végül 1978. október 16-án – óriási meglepetést okozva világegyház számára – pápává választotta Wojtyłát, aki a II. János Pál (1978–2005) nevet vette fel. A pápaválasztás kimenetele az egész keleti blokk vezetését, különösen a lengyel elvtársakat érte hideg zuhanyként.

 

Wyszyński bíboros hódolatra járul az új pápa, II. János Pál elé (Forrás: centrumjp2.pl)

„Mélyen Tisztelt és szeretett Prímás Atya, engedd meg, hogy kerek-perec kimondom azt, amit gondolok. Nem került volna Pétertrónjára az a lengyel pápa, aki ma teli istenféléssel, de bizalommal is, ne kezdené feladatai végrehajtását, ha nem lenne a Te hited, amely nem hátrált meg a börtön és szenvedés előtt, nem lenne a hősi reményed és határtalan szereteted az egész anyaszentegyház iránt, nem lenne a częstochowai Jasna Góraés az egyháznak ama teljes történelmi korszaka hazánkban, amely püspöki és prímási szolgálatoddal volt összefüggésben” – szólt az október 22-én elé hódolatra járuló Wyszyńskihez az új pápa, amiután felkelt trónjáról és kezet csókolt a prímásnak. Gyakorlatban II. János Pál pontifikátusa hozzá járult Wyszyński nemzetközi tekintélyének növekedéséhez is.

A lengyel származásún pápa megválasztása előrevetítette, hogy a szocialista egypártrendszer előbb vagy utóbb megbukik. Még a magukat kommunistáknak vallók között is szép számmal akadtak olyanok, akiket büszkeséggel töltött el, hogy honfitársuk került Szent Péter örökébe, így II. János Pál 1979-es hazalátogatását a pártvezetés aggodalommal szemlélte. Az apostoli látogatás országos népünnepéllyé vált Lengyelországban, ahol korosztálytól és világlátástól függetlenül, ujjongó tömegek fogadták a lengyel pápát. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunista vezetést nem a lengyel néptömegek támogatása, hanem a szovjet megszállás és befolyás tartotta hatalmon.

Élete vége felé Wyszyński bíboros még közvetítő szerepet vállalt az állam és a Szolidaritás Mozgalom (Niezależny Samorządny Związek Zawodowy „Solidarność”) között. A főpap jómaga is kijelentette, hogy a Lech Wałęsa-féle mozgalom nem fenyegeti a fennálló társadalmi vagy politikai rendszert. Ekkorra személye erkölcsi és politikai tekintetben is megkerülhetetlen igazodási ponttá vált a lengyel társadalom számára. Wyszyński hatalmas befolyással volt a lengyel nemzet életére, személye adta a garanciát az uralmon lévők és az alárendeltek közötti modus vivendire. Életének 80. évében, 1981. május 28-án rákbetegségben elhunyt, halálát követően utódja Józef Glemp, az addigi warmiai püspök (1979–1981) azonban nem tudott képességeiben felérni elődjéhez. Valamivel halála előtt, Wyzsyński saját életét ajánlotta fel az Úrnak a nem sokkal korábban, május 13-án, a török Mehmet Ali Ağca által a Szent Péter téren elkövetett merényletben súlyosan megsebesült pápa életéért.

 

A bíboros sírja Varsóban (Forrás: wikimedia.org)

János Pál pápa által Isten Szolgájának nevezett Wyzsyńskit a varsói főszékesegyházban helyezték örök nyugalomra. A szentté avatáshoz vezető kanonizációs eljárás 1989-ben kezdődött meg és még napjainkban is tart. Ferenc pápa (2013–) 2017. december 18-án megerősítette, hogy Stefan Wyszyński hősi erényekkel rendelkezett, így érdemes a tiszteletreméltó cím viselésére. (Ez a titulus a boldoggá, illetve szentté avatási folyamat „előszobájának” tekintendő.)

Wyzsyński személyét az egyetemes egyház 20. századi történetének egyik legmeghatározóbb bíborosaként tartjuk számon, aki hitével, megfontoltságával, cselekedeteivel és példamutatásával végig vezette a lengyel nemzetet és katolicizmust a második világháború, majd a hidegháború viszontagságos évtizedeiben.

A cikk az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport keretében készült el.

Sági György

Hivatkozások:

Norman Davies: Lengyelország története. Budapest 2006.

Jerzy Topolski: Lengyelország története. Budapest 1989.

Szokolay Katalin: Lengyelország története. Budapest 2006.

Joseph Rothschild: Lengyelország története a két világháború között. Szeged 1995.

Gergely Jenő: II. János Pál. Budapest 1986.

Agostino Casaroli: A ​türelem vértanúsága. A Szentszék és a Kommunista Államok (1963–1989). Budapest 2001.

Kostecki Andrzej O.P.: Stefan Wyszyński, az „Ezredév Prímása”. A pap, pásztor, apostol – a remény embere. In: Remény a reménytelenségben. Főpásztorok a kelet-közép-európai diktatúrákban. Szerk. Soós Károly, Zombori István. Budapest 2014. 29–34.

Illés Pál Attila: A lengyel katolikus egyház helyzete a II. világháborút követően. In: Remény a reménytelenségben. Főpásztorok a kelet-közép-európai diktatúrákban. Szerk. Soós Károly, Zombori István. Budapest 2014. 41–48.

Bogumil Gacka: The Personalism of Cardinal Stefan Wyszyński. The Pluralist 4 (2009) 1. 85–92. https://muse.jhu.edu/article/258850/pdf, 2018. február 2.

Michael Dobbs: Cardinal Stefan Wyszynski, Primate of Poland, Dies at 79. The Washington Post, 1981. május 29., https://www.washingtonpost.com/archive/local/1981/05/29/cardinal-stefan-wyszynski-primate-of-poland-dies-at-79/23ae5a9b-fc89-4ffc-966e-2272ad4f258c/?utm_term=.06b5264f50d1, 2018. február 2.

Paul Radzilowski: Poland’s Warrior for the Faith: Stefan Cardinal Wyszyński. Crisis Magazine, 2012. május 28., https://www.crisismagazine.com/2012/stefan-cardinal-wyszynski, 2018. február 2.

Salvatore Cernuzio: Cardinal Wyszyński, hero of the Church in Poland, a step closer to sainthood. La Stampa Il Secolo XIX. Vatican Insider the Vatican, 2017. december 19., http://www.lastampa.it/2017/12/19/vaticaninsider/eng/the-vatican/cardinal-wyszyski-hero-of-the-church-in-poland-a-step-closer-to-sainthood-fLasDRyKIIscCClqHruApJ/pagina.html, 2018. február 2.

Stefan Wyszyński, Polish archbishop and primate.In: Encyclopædia Britannica. https://www.britannica.com/biography/Stefan-Wyszynski, 2018. február 2.

Wolfgang Saxon: Wyszyński fortified Church under communist rule. The New York Times, 1981. május 29. http://www.nytimes.com/1981/05/29/world/wyszynski-fortified-church-under-communist-rule.html?pagewanted=all, 2018. február 2.

(?): Wyszyński bíboros hősies erényeinek elismerése – A Szenttéavatási Kongregáció új dekrétumai. Magyar Kurír, 2017. december 19. https://www.magyarkurir.hu/hirek/wyszy-ski-biboros-hosies-erenyeinek-elismerese-szentteavatasi-kongregacio-uj-dekretumai, 2018. február 2.

 

Ezt olvastad?

Kétségtelen, hogy Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érseket az állami erőszakkal és elnyomással szembeni helytállása és kálváriája, egyházi kulcsszerepe kiemeli