„Lényegében mindent az olvasás szeretetének köszönhetek” – Gunst Péterre emlékezünk

A kezdetben asszirológusnak készülő történész nem volt jó tanuló a középiskolában. Bár ideje nagy részét olvasással töltötte, a félévi bizonyítványában mindig akadt egy-két elégtelen. A változást a könyveknek köszönhette. A gimnázium harmadik éve előtt ajándékba kapta Marczali Henrik Nagy Képes Világtörténetét, s többek között ez irányította a történelem ösvényére. Az olvasás szeretete egész életét meghatározta – Gunst Péterre emlékezünk.

Gunst Péter (Forrás: DEOL.hu)

Gunst Péter 1934. július 14-én született Budapesten. A Korall című folyóiratban megjelent rövid emlékirata alapján végigkövethetjük életének meghatározó eseményeit és megtudhatjuk azt, hogy miként vált a magyar történetírás jeles képviselőjévé. A betűvetés elsajátítása után elemi iskolásként lelkesen bújta a gyerekkönyveket. Tízévesen, 1944-ben, amikor közel egy teljes éven át bujkált családjával Czapik Gyula egri érsek Elnök utcai villájában, napjait leginkább olvasással töltötte. Ebben az időszakban feltehetően még keveset fogott fel abból, hogy zsidóként miért kell elköltözniük otthonról…

A háborút követő csaknem egy évet Romániában töltötték a család rokonainál, így a fiatal Gunst Péter csak 1945 szeptemberében kezdte meg gimnáziumi tanulmányait a budapesti Madách Gimnáziumban. Tanulmányi eredményén a sok olvasás kezdetben nem látszott meg, ennek oka saját bevallása szerint az volt, hogy nem a tananyaghoz szorosan köthető könyveket lapozott. Változást csak az Országos Széchényi Könyvtárba történő beiratkozása hozott harmadikos korában. Kitűnőre érettségizett és 1952-ben felvételt nyert az ELTE Bölcsészettudományi Karára, ahol az asszirológiához kapcsolódó órákat hallgatott, és Dávid Antal professzor keze alatt ismerkedhetett meg az ékírással. 1953-ban azonban a magyar szeminárium új vezető tanára, H. Balázs Éva hatására a gazdaságtörténet felé fordult.

A professzorasszony nemcsak szakmai útmutatást adott, hanem segített is a fiatal hallgatónak szellemi munkát keresni a józsefvárosi teherpályaudvaron történő éjszakai rakodómunka helyett. A nehéz fizikai munkát egyébként azért végezte, hogy kiegészítse családja és saját jövedelmét.

Elmondtam, hogy tekintettel édesanyám alacsony jövedelmére, én a 453 Ft ösztöndíjamat (ez éppen annyi volt, hogy fedezte az egyetemi menzán a reggelit, ebédet, vacsorát – ne feledjük, akkor a kötelező óraszám heti 36 vagy 38 volt, tehát estig az egyetemen voltunk) teljes egészében haza adom. Hogy megéljünk, kétszer egy héten éjszaka a józsefvárosi teherpályaudvaron rakodómunkát vállalok, többnyire szénlapátolást. A munka után, reggel 6-kor ott nem tudok rendesen megmosakodni, így a mosdást az egyetemen a férfi WC-ben fejezem be, de itt sem mindig teljes sikerrel.”

Gunst Péter: Miért lettem történész? Korall 2005. 21–22. sz. 186.

Mentora jóvoltából korrektori munkával juthatott pénzhez. 1954-től már felhagyhatott a szénlapátolással és szakdolgozati témájára, a munkácsi uradalom 16–17. századi történetének kidolgozására összpontosíthatta figyelmét. Első szerződéses munkáját 1955-ben kapta, a Századok folyóirat külső munkatársa lett, egy évvel később pedig már teljes szerkesztői állásba került: furcsa módon hely híján takarítói státuszba vették föl.

Az 1950-es évek második felében a Magyar Történelmi Társulat historiográfiai munkacsoportjának munkatársaként kutatási témája mellett (agrártörténet és gazdaságtörténet) a történetírás történetével kezdett elmélyültebben foglalkozni: itt Acsády Ignác munkásságának elemzését kapta feladatul. Az így megtalált két kutatási csapásirány Gunst egész életében meghatározó maradt.

1963-ban csatlakozott a MTA Agrártörténeti Kutatócsoportjához, amelyet akkor létesítettek a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. Itt 1981-ig dolgozott, majd átkerült a MTA Kelet-Európai Kutatócsoportjához, melynek nyolc éven keresztül volt munkatársa. Közben 1985-től egyetemi docensként a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelmi Intézetébe került. 1989-ben egyetemi tanári kinevezést kapott, 1995-től pedig a 20. századi egyetemes történet kollokviumot vezette. 2000–2004 között az 1993-ban szervezett Multidiszciplináris Bölcsészettudományi Doktori Iskola (ma Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola) vezetői posztját is betöltötte.

Szakmai pályája során a következő dátumok voltak meghatározók: 1970-ben védte meg kandidátusi értekezését A magyar mezőgazdaság fejlődése 1920–1938 között címmel.  1974-ben jelent meg a Valóság című folyóirat hasábjain Kelet-Európa gazdasági-társadalmi fejlődésének néhány kérdése címmel az az értekezése, amelyben vitatta a korábban elfogadott nézetet, mely szerint Magyarország Kelet-Európához tartozik. Cikke később külföldön angol és német nyelven is megjelent. 1987-ben az MTA doktora lett A parasztság helyzete a két világháború közötti Magyarországon címet viselő nagydoktori disszertációjával. 1993-ban látott napvilágot sokáig tankönyvként használt kötete Európa története címmel a Csokonai Kiadó gondozásában. Kétségtelenül legismertebb és legtöbbet citált szintézise, az 1995-ben publikált historiográfiai elemzése, A magyar történetírás története. Az érdeklődők több ismertetőt találhatnak róla. Erős Vilmos 1996-os írását például a Budapesti Könyvszemle archívumában, Csunderlik Péter 2011-es cikkét, amelyben Romsics Ignác Clio bűvöletében – Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel című munkájával vetette össze, a Kommentárban olvashatják. A kötet 2000-ben egy javított kiadást is megért.

A magyar történetírás története (Forrás: Régikönyvek.hu)

1999-ben Magyarország gazdaságtörténete: 1914–1989 címmel a Nemzeti Tankönyvkiadó jelentette meg nagymonográfiáját. Kutatási témáinak sokszínűségére többek közt M. A. Rothschild bankalapítóról szóló munkáját szokták például hozni. Munkáját 2004-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal és a Debrecen Kultúrájáért Kitüntetéssel jutalmazták.

M.A. Rothschild, a bankalapító (Forrás: Bookline.hu)

Munkássága során csaknem folyamatosan ellátott valamilyen szerkesztőségi feladatkört: 1956-ban az Agrártörténeti Szemle titkára, majd 1972-től 1986-ig felelős szerkesztője lett. 2000-től haláláig ismét tagja volt a folyóirat szerkesztőbizottságának. A Századok szerkesztőségében 1963-ig dolgozott. A Debreceni Szemle 1993-as újraindulásakor Gunst Pétert kérték fel a főszerkesztői feladatok ellátására. E pozícióját 2005-ös haláláig töltötte be. Kötetszerkesztésein kívül meg kell még említenünk a Klió Alapítvány kiadásában 1992-től megjelenő Klió szemléző folyóirat főszerkesztőjeként végzett munkáját. Fontosnak tartotta, hogy a rendszerváltás után könnyebben elérhető külföldi szakirodalom jelentősebb darabjait magyar nyelven ismertessék meg a szélesebb közönséggel. A folyóirat munkálataiban tizenkét éven át vett részt. Ezek a feladatok rengeteg olvasással jártak, amit ő szívesen vállalt, bár elmondása szerint így kevesebbet tudott publikálni saját kutatási eredményeiből. Tájékozottságáról és szorgalmáról sok mindent elmondanak egykori hallgatóinak visszaemlékezései. Ezekből kiderül, hogy a doktori iskola vezetőjeként a szemináriumok alkalmával a doktorandusz hallgatók témáihoz a fontosabb szakirodalmat elolvasta, legyen az ókori, középkori, történeti vagy filológiai témájú..

Ünnepi kötet Gunst Péter 70. születésnapjára

Kollégái, barátai és egykori hallgatói 2004-ben 70. születésnapjára ünnepi kötetet állítottak össze, ezzel tisztelegve munkássága előtt, és megköszönve mindazt, amit a magyar történetírásért, Debrecen városáért és a Debreceni Egyetemért tett. Részleges publikációs listája megtekinthető az iDEA tudóstér felületén.

„Az egyetlen, amit talán mégis sajnálok, hogy asszirológiai tanulmányaimat abbahagytam. Igaz, máig elolvasom mindazt, ami az ókori Keletről a kezembe kerül, s általában is megszoktam, hogy a közvetlen és távolabbi kollégáim írásait elolvassam. Erre megtanított a szerkesztői tevékenység is. Ezért nyilván azzal fizettem, hogy jóval kevesebbet publikáltam, mint amennyit tehettem volna mások írásainak olvasása nélkül. Ezt azonban egyáltalában nem bánom. Legalább van némi áttekintésem olyan korokról is, amelyeknek kutatója soha nem voltam. Ezért is helyeztem olyan nagy hangsúlyt pályám alakulásában az olvasásra. Lényegében mindent az olvasás szeretetének köszönhetek.”

Gust Péter: Miért lettem történész? Korall 2005. 21–22. sz. 192.

 

Novák Ádám

Ezt olvastad?

2018. szeptember 20-án, második alkalommal rendezték meg a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum impozáns Márványtermében az egyre népszerűbb HadTörténész Sörestet.