A magyar domonkosok középkori története – Implom Lajos OP kéziratának kiadása

A második világháborút követő kommunista diktatúra sok egyháztörténeti kutatást lehetetlenített el, s így több fontos könyv torzóban, a fiókok mélyén maradt. Az elmúlt évtizedek során külön figyelmet fordított a magyar tudományos közeg e könyvek kiadására. Ennek kiváló példája a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény által nemrég megjelent kötet, amelyet a domonkosok magyar rendtartományának tartományfőnöke, Implom Lajos OP (Gyula, 1903–Budapest, 1969) állított össze, s a középkori magyar domonkosok működését mutatja be.

A katolikus kisiparos családból származó, Grazban és Rómában is tanult Implom 1946-ban lett tartományfőnök. A szerzetesrendek 1950. évi feloszlatása után évekig a Zuglói Gépgyár segédmunkásaként dolgozott, s csak 1957-ben került az MTA Könyvtárába. Itt kezdte végleges formába önteni a már a két világháború között elkezdett művét, ám 1969-ben bekövetkezett halála megakadályozta a munka végleges lezárásában és kiadásában. A kézirat azonban szerencsésen az utókorra maradt. Először 1990-ben értesült róla a szélesebb szakmai közönség, néhány kutató használta is a kéziratot, s felmerült a kiadás lehetősége is. Végül a 2001-ben Vasváron létrejött rendtörténeti gyűjtemény vállalta magára e nem könnyű munkát.

Implom Lajos OP arcképe

A munka tényleg nem volt egyszerű, ugyanis egy rendkívül terjedelmes, mintegy 1500 gépelt oldalt, és több mint 7500 lábjegyzetet tartalmazó, pozitivista szemléletű, adattár jellegű, kéziratot kellett kiadásra előkészíteni. A címből ítélve eredetileg a szerző a teljes magyar rendtörténet feldolgozását tűzhette ki célul, ám végül csak a középkor készült el, ám az sem teljesen, az utolsó rész utolsó fejezeténél, az apácák és a harmadrend tárgyalásakor, a Margit-szigeti apácák birtokinak felsorolása közben, a (pilis)csabai birtok történeténél megszakad, és az utolsó oldalak jegyzetanyaga is hiányzik.

A több mint 700 oldalas könyvben Andrzej Kostecki OP tartományi vikárius ajánló szavai után a kézirat kiadói mutatják be Implom életútját, majd a kézirat keletkezését és sorsát, a kiadás szempontjait. Ezt követi a kronologikus és tematikus rendbe szedett kézirat. A magyar rendtartományt az 1221-es bolognai nagykáptalanon alapították. Az első fejezet ezért innentől kezdve mutatja be a magyar rendtartomány első két évtizedét (1221–1242). A következő, már hosszabb fejezetben a muhi csatát követő kataklizma utáni újjáépülésről szól. A harmadik fejezet az Anjouk korát (1303–1381) taglalja, végül az utolsó fejezet 1526-ig ismerteti a rend magyarországi történetét. A fejezeteken belül – az elsőt leszámítva – közel azonos alfejezetek találhatók: külön foglalkozik a szerző az adott korszak tartományfőnökeivel, magával a tartománnyal, a rendmesterekkel és nagykáptalanokkal, a konventekkel és rendtagokkal, valamint az apácákkal és a harmadrendiekkel. Ezeken kívül gyakran előkerül a missziók (pl. a boszniai és a kun misszió), valamint a törökök elleni küzdelem és a keresztes háborúk kérdésköre is.

A bővülő forrásadottságoknak köszönhetően az utolsó, több mint 400 oldalas fejezet a legrészletesebb. E felettébb terjedelmes rész alfejezeteiben nem csak a konventek működése (kiváltságok, ingó és ingatlan vagyon, támogatók, etc.), hanem a szerzetesek tanulmányai, lelki életük, fogadalmaik betartása, étkezésük, ruházkodásuk, lelkipásztori tevékenységük is bemutatásra kerül. Eme alfejezetekben Implom külön ír a Rómába tanulni vagy zarándoklatra induló domonkosokról, a konventek kiváltságleveleiről (az ún. Mare magnum-okról) valamint a külföldön (pl. Ferrara, Firenze, Nápoly, Heidelberg, Bécs, Krakkó) tanulmány folytató testvérekről, valamint a pápa megbízásából Magyarországon járt domonkos rendi főpapokról (pl. Dominici János vagy Monegliai/Ligur Pál). Részletesen foglalkozik a domonkosok tudományos és irodalmi tevékenységével is, egyenként leírva a magyar domonkosokhoz köthető kódexeket is (pl. Winkler-kódex, Gömöry-kódex, Érsekújvári-kódex). Az adatsorok között több érdekességre is bukkanhatunk. Megtudhatjuk például, hogy a renden kívüli tartózkodás egyik oka lehet az orgonálás tökéletes elsajátítása, és kiderül, hogy 1493-ban órakészítő testvért is találunk a domonkosok között (405–406. oldal). Sajnos nem készült személy- és helynévmutató, ám a munka jó kronologikus és tematikus rendje így is lehetővé teszi a gyors keresést.

A kézirat egyik gondozója, Czigány Balázs a IV. Fraknói Nyári Akadémia keretén belül a jelenlévőknek ismertette a kötetet. A bemutatóról készült videó a képre kattintva megtekinthető.

Implom elsősorban a hazai és nemzetközi szakirodalomra támaszkodott, és csak elvétve használt eredeti levéltári forrásokat, ugyanakkor például Iványi Béla római kutatásainak eredményeit (a rendmesterek regisztratúra-könyveinek magyar vonatkozású részeit) beledolgozta a műbe. Bár van a szakirodalomban is pár szembeötlő hiányosság, valamint a kritikai érzéke is megcsalta néha, összességében mégis az eddigi legteljesebb adattárat állította össze a középkori magyar domonkosok tevékenységéről. Az impozáns és igényes tördelésű kötet jelentőségét növeli, hogy vele indult útjára a Magyar Domonkos Rendtörténet sorozat, amelynek azóta a második kötete is napvilágot látott (A 800 éves domonkos rend Magyarországon. A középkori provincia felbomlásától a közelmúltig. Szerk. Barna Gábor, Zágordhidi Czigány Balázs. Szent István Tudományos Akadémia–Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény, Budapest–Vasvár, 2017.). 

Kanász Viktor

Az ismertetett kötet adatai: Implom Lajos: Adatok a Szent Domonkos-rend magyarországi rendtartományának történetéhez. A rendtartomány alapításától 1526-ig. A kéziratot kiadás alá rendezte: Drimmer László és Zágorhidi Czigány Balázs. Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény, Vasvár, 2017. (Magyar Domonkos Rendtörténet 1.) 711. pp.

 

 

A cikk az Újkor.hu és az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport együttműködésének keretében született.

Ezt olvastad?

A 2016-os év fontos jubileum volt a Domonkos Rend számára, mivel ekkor ünnepelték a rend alapításának 800 éves évfordulóját. Az