Magyarok szovjet munkatáborokban

Az Érdről és környékéről a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolt honfitársaink emlékére rendezett tudományos előadóülést a Magyar Földrajzi Múzeum Szabadulás nélkül címmel. Lendvai Timár Edit tervezésében nyílt meg erről a témáról 2015. október 21-én egy időszaki tárlat a múzeum egyik kisebb kiállító termében. Az országosan is kirívó számú, kb. 3000–3500 fő elhurcolt miatt különösen indokolt volt a tárlatot Érden megrendezni.  A kiállítást nagy sikerére tekintettel állandósították. 2016-ban pedig megjelent egy kétkötetes, tartalmában és küllemében is országos színvonalú könyv a munkatársnő szerkesztésében, amelyet március 7-én mutattak be a múzeumban. Az első kötetben jeles szakemberek tanulmányai, a másodikban pedig a túlélő elhurcoltak, illetve hozzátartozóik személyes visszaemlékezései kaptak helyet.

Történelmi összefüggésekben többen különböző oldalakról közelítettek a tragikus történelmi eseményekhez. Kiemelkedik a tanulmányok közül dr. Bognár Zalán történész, egyetemi docens bevezető dolgozata „Málenkij robotra” hurcolás a Kárpát-medencében címmel. Dr. Kubassek János múzeumigazgató családi vonatkozásokat is tartalmazó, eredeti megközelítésű tanulmányt írt Irányított emlékezet – kényszerített feledés címmel. Dr. Stencinger Norbert az első és a második világháború hadifogolyügyét hasonlította össze. Pergel Antal Érd második világháborús katonai eseményeinek bemutatásával járult hozzá a téma megértéséhez. Lehoczki Zsuzsanna, múzeumunk doktorandusz történésze az egyházi forrásokat vette górcső alá. Lendvai Timár Edit munkatársunk az alkalmazott művészet oldaláról is megvizsgálta a kérdést.

Többen rávilágítottak azon okokra, amelyekkel az elhurcolás magyarázható, bár erkölcsileg és jogilag ezek teljesen elfogadhatatlanok: Budapest ostromának elhúzódása miatt a védősereg és hadifogolylétszám felnagyítása Malinovszkij marsall részéről, oroszországi munkaerőhiány pótlása, élő erővel való kárpótlás, büntető szándék, nyilas gyanú, túlkapás stb. Bemutatták az orosz lágerek rendszerét és a magyar áldozatok elhurcolásának útvonalát Baján, Temesváron át az oroszországi táborokig. Utal a kötet az oda vezető út során különböző betegségekben, pl. tífuszban elhunytak nagy számára is. Bemutatták a táborok sanyarú életkörülményeit. A visszaemlékezők leírásaiból kitűnik, hogy mínusz 30–40 fokos hidegben kellett dolgozzanak, fűtetlen barakkokban aludniuk, jóformán csak üres vagy káposztával, lucernával, csalánnal, borsóval ízesített levest, esetleg herepörköltet fogyasztva kellett túlélniük a több éves fogságot. Sokan súlyos betegen tértek haza és nem sokkal később itthon hunytak el.

Malinovszkij marsall, a 2. Ukrán Front parancsnoka. Kép forrása: MEK

Helyi vonatkozásban a témában már korábban úttörő kutatásokat végző Dudás László történelemtanár Bumáska helyett málenkij robot címmel taglalta az érdi elhurcolás problematikáját. Lendvai Timár Edit a múzeumalapító Balázs Dénes szumgaiti fogságának eddig rejtőzködő dokumentumait dolgozta fel. Paulovits Istvánné könyvtáros a helyi Csuka Zoltán Városi Könyvtár egyik forrásértékű dokumentumát, Soproni Rezső visszaemlékezését mutatta be. Kovács Sándor múzeumi könyvtáros helytörténeti cikke bemutatta azokat az emlékműveket, amelyek helyben vagy távolabb az érdi áldozatokra emlékeztetnek. Jellemző, hogy a legelsőket – még az 1990-es rendszerváltozás előtt – az egyházak állították, a hivatalos önkormányzati vagy egyéni emlékművek csak később jöhettek létre. A fogságba kerültek neveit a kötetben és a kiállításon teljességre törekvően, de nem teljes mértékben sikerült felsorolni (400 főt). Távolabbi helyekről, így Ceglédről dr. Jójárt György, Tápiószentmártonról dr. Dusek László, Tárnokról dr. Muskovits Andrea tanulmányai elevenítették fel az ottani eseményeket. Ezzel a kötet országos horizontot kapva kilépett Érd régiójából.

A két kötet gazdag tartalma és illusztrációs anyaga, igényes tipográfiája, személynévmutatója és helységnévmutatója révén is méltán állítható a témában megjelent legszínvonalasabb könyvek sorába. Megjelenését Érd Megyei Jogú Város Önkormányzata maximális anyagi és erkölcsi támogatása tette lehetővé.

Kovács Sándor

A kötet megjelenési adatai: Szabadulás nélkül. Érd és környéke lakosai a Szovjetunió munkatáboraiban 1945–1954. I–II. Szerk.: Lendvai Timár Edit. Magyar Földrajzi Múzeum, Érd, 2016. 319 és 487 oldal + 10 oldal melléklet

 

Újságunk indulásától kezdve arra törekszünk, hogy más történelemmel foglalkozó médiumokkal együttműködjünk. A kéthavonta megjelenő Honismeret folyóirat hasonlóan az Újkor.hu-hoz a színvonalas tudományos ismeretterjesztést tűzte zászlajára. Kiadója, a Honismereti Szövetség tömöríti a helytörténettel, a történeti és néphagyományokkal, a néprajzzal, az irodalom és a művészet helyi értékeivel, a természeti és szellemi környezet védelmével, a helyi kultúra őrzésével, a népnyelv ápolásával, az emlékhelyek gondozásával foglalkozó egyesületeket, szakköröket, munkatársakat a közös értékvédelem és a nagyobb hatékonyság érdekében. Kovács Sándor írása eredetileg a Honismeret 2018/2-es számában jelent meg. Tartalomjegyzéke a címlapra kattintva tekinthető meg.

 

Ezt olvastad?

A Mesterszakos Középkorász Konferenciát immár hetedik alkalommal rendezték meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem középkorral foglalkozó hallgatói. A konferenciát még 2012-ben