„A történelmet nem elég tudni, hanem érezni kell.” – Magyarország története és Nagy György

Cikkünkben a Magyarország története című történelmi dokumentumfilm-sorozatot mutatjuk be, amelynek elkészítéséről a sorozatban közreműködő történészek mesélnek és végül azt is összegezzük, ők miben látták a sorozat jelentőségét. Írásunkat a pár hónapja elhunyt Nagy György emlékének ajánljuk, akinek a filmsorozattal kapcsolatos gondolatait a cikk elején és végén is idézzük.

Az Újkor.hu történelmi ismeretterjesztő portálon már régóta szeretettünk volna írni a Magyarország története filmsorozatról. Egyrészt azért, mert célkitűzése – a szakmai alapokon nyugvó ismeretterjesztés – illeszkedik lapunk szellemiségéhez, másrészt azért, mert számunkra is nagyon jó élmény volt végignézni. Nagy György író-műsorvezető pár hónappal ezelőtti halála szomorú alkalmat adott arra, hogy végre teljesítsük ezt a tervet, reméljük, hogy emlékéhez méltóan.
Megkértük a sorozatban szereplő valamennyi történészt, hogy osszák meg velünk élményeiket a filmsorozatról és Nagy Györgyről, néhány kérdésre válaszolva. Nem mindenki tudta ennyi év távlatából felidézni az emlékeket, de sokan válaszoltak hosszabban vagy tömörebben. Ezúton is szeretnénk megköszönni azoknak, akik érdekes és személyes soraikkal hozzájárultak a cikk megszületéséhez.

A továbbiakban elsősorban a negyvenhatrészes filmsorozatot mutatjuk be, nagyon nagy vonalakban ismertetve az epizódok tartalmát. Sajnos minden érintett témát nem tudunk elemezni, arra egy könyv is kevés lenne, tekintve, hogy a sorozat alapja a Kossuth Kiadó azonos című, 24 kötetes könyvsorozata, amelyből két epizód készült minden kötethez. Még a címszavakban rövidített tartalom sem lett internet-kompatibilis írás, így pár mondatba sűrítettük az epizódokat, nagyobb hangsúlyt fektetve arra, amit a történészek is kiemeltek a saját kutatási területükkel, illetve egy-egy korszakkal kapcsolatban. A helyszűkén kívül a válogatás szubjektivitása is befolyásolta az itt megemlített témákat. Még rengeteg érdekesség és tény hangzott el a műsor folyamán, sokszor talán más hangsúllyal. Itt igyekeztünk pár érdekességet kiemelni, kedvcsináló jelleggel.

A filmsorozat elkészítésének kezdeteiről Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadói Csoport elnök-vezérigazgatója beszélt lapunknak. A könyvsorozat ötletének megfogalmazása után, prekoncepció nélkül fordult Romsics Ignáchoz, aki napokon belül összeállított egy remek tematikát. „Bíztam benne, hogy ő a történelmi korszakok kiváló ismerőit fogja felkérni az anyagok megírására, így is lett”.  A készülő anyagok beérkezése közben hívta fel Nagy Györgyöt a filmsorozat elkészítésének ötletével. „Miért bíztam meg benne? Egy középiskolába jártunk, Gyurit végtelenül kedveltem és tiszteltem, egy hihetetlenül kedves, nyitott, előítéletmentes, nagyszerű ember volt. Gyuri első hallásra rettenetesen megörült neki és néhány nap alatt írt egy műsortervet erről.” A filmsorozat elkészítésében valamennyi könyv szerzője részt vett. „Gyuri nagy ambícióval forgatta a Magyarország történetét, látható végeredménye remekül sikerült. Azt gondolom, hogy a rendszerváltás óta a sorozat megjelenése előtt és azután sem született még ilyen ívű, ilyen léptékű, saját gyártású sorozata a Magyar Televíziónak.”
Kocsis András Sándor a sorozat hasznosságáról is beszélt. „Jelenünk értelmezése elképzelhetetlen számomra anélkül, hogy a múltunkat mélyebben és több szempontból megismerjük, sőt, bár patetikusan hangzik, a múltunk nélkül nincs jövőnk. Nagyon nehéz pozitív szemlélettel tekinteni történelmünkre, de Gyuri a filmekben végtelen tisztességgel és eleganciával próbált egy olyan objektív képet mutatni róla, amelyet vizualizált is. A könyvekben és a filmsorozatban is feltettük azokat a kérdéseket, hogy láttathatunk-e, értelmeztettethetünk-e összefüggéseket és hogy van-e valami megragadható logikai sor. Romsics Ignác nemrég megjelent összefoglaló Magyarország történene című könyvének bemutatóján Markó Béla fogalmazott úgy, hogy itt is és ott is a mieink voltak. Ki volt a hős és ki volt az áruló? A kor hogyan látta, mi hogyan látjuk, vagy a politika hogyan akarja láttatni? Rettenetes nehéz és nagyon szenzitív kérdések ezek. A televíziós sorozat, amennyire lehetséges, elfogulatlanságra törekedett. Nagyon sok olyan érdekes információval telített műsor jött létre, amely közelebb hozza a látszólag száraz történelmi tényeket az érdeklődőkhöz. Azt gondolom, hogy ezért hallatlanul hasznos és nagyon fontos.”

Kocsis András Sándor. Fotó: Gergely Bea / Kossuth Kiadói Csoport

A Kossuth Kiadói Csoport elnöke kiemelte azt is, hogy „a forgatás közben Gyuri egyre mélyebbre ásott az ország történelmében, sok anyagot gyűjtött, amit egy kötetben foglalt össze, a kiadó pedig 2010-ben megjelentette, Magyarország apróbetűs története: a honfoglalástól napjainkig címmel. Ez a könyv olyan érdekességeket tartalmaz, amelyek szerepeltek a sorozatban, sőt olyanokat is, amelyek már nem fértek bele a műsorba. Sőt, Gyuri sokat írt az utóbbi években is, ezért emléke előtt úgy szeretnénk tisztelegni, hogy a jövő év első felében egy újabb kötetet szeretnénk megjelentetni írásaiból.” Kocsis András Sándor még hozzátette: „Már csak azért is nagyra becsülöm Gyurit, mert a rendszerváltás utáni viharos időszakban, amikor kormányok mentek és jöttek, nagyon kevés olyan televíziós volt, aki ilyen mértékben meg tudta őrizni az erkölcsi tartását. Nagy fájdalom, hogy már nincs velünk, nagyon tiszteltem őt.”

Nagy György a Magyarország apróbetűs története című kötet előszavában lelkesedéssel írta arról, hogy egyből beleszeretett az ötletbe: „Kézzelfoghatóvá tenni az iskolában tanult helyszíneket, tárgyakat, évszámokat, szellemi kalandként felfogni a történelmi előadásokat! Megmutatni a történelmet, kíváncsivá tenni a nézőt, hogy akarjon ő is velünk utazni kilométerezreken és évszázadokon át, és olyan izgalommal várja a következő adást, mint egy krimisorozat új epizódját – van-e ennél nemesebb és érdekesebb lehetőség az ismeretterjesztés mákonyától évtizedek óta fertőzött televíziós újságíró számára?”

A könyvben leírta azt is, hogy egy évig folytak az előkészítő munkálatok, majd a forgatás tizennégy hónapon át tartott.  A huszonötperces adásokat tizenkét országban száznyolcvanhárom forgatási napon át vették fel, majd több mint kétszáz nap telt el a vágószobában. A munka alaposságát ezek a számok is érzékeltetik. „A 46 rész gerincét a történészek – akadémikusok, az MTA Történettudományi intézetének kutatói, egyetemi tanárok előadásai adják.” Ők egy-egy történelmi korszak legfontosabb személyeit és eseményeit mutatták be, és magas színvonalú, szakszerű előadásaikat szakítják meg a minden esetben eredeti helyszíneken rögzített érdekességek, foglalja össze a könyv az adások felépítését. A történelmi történetek visszatérő témái a személyes történetek, az egyéni sorsok, a legendák valóságtartalma, a Szent Korona története, a pénznemek, épületek és címerek változása, alakulása.

Az adások ismertetését Nagy György bevezető gondolataival kezdjük: „Meggyőződésem, hogy a történelem nem egyszerűen csak évszámok és nevek halmaza, hanem kapcsolatok és összefüggések sora, és a történelmet nem elég tudni, hanem érezni kell.” Ebben a szellemen lássuk, miről szólnak az egyes epizódok.

Az első két részben Fodor István régész, a Magyar Nemzeti Múzeum egykori főigazgatója beszélt a magyarság önálló néppé válásáról. Az Úton a haza felé… című epizódban a magyarság vándorlását követhetjük nyomon Nyugat-Ázsiából a Kárpát-medencébe, ismertetve a legfontosabb állomásokat. (Magna Hungaria, Levédia, Etelköz). Megnézhetjük, hogyan kell jurtát építeni, kiderül, miért csúnya káromkodás az istenfa szidása, és hogy milyen madárral azonosíthatjuk a mondabeli turulmadarat. A következő részben a címadó honfoglalás első lépcsőfokától a kalandozásokon át a letelepedésig követhetjük nyomon a magyarok történetét és életmódját. Szó volt arról, hogy mennyi valóságalapja van a fehér ló mondájának, mit jelent az Óperencián túl népmesei kifejezés, hogy valóban nyereg alatt puhított nyers húst ettek-e a magyarok a „kalandozások” során. A magyar gazdaság keleti jellegűből nyugati jellegűvé vált, az egyistenhit alapot adott a kereszténység elterjedésének és „megkezdődött a magyar keresztény és európai típusú állam alapjainak lerakása.” – összegezte Fodor István a korszakot. A forgatásról elmondta: „2009-ben ismerkedtem meg a kiváló tévés újságíróval és műsorvezetővel, Nagy Györggyel. Műsorait korábban is láttam már akkor, de személyesen a Pusztaszerre vezető úton találkoztunk először. Igen rokonszenves, kedves ember volt, s hamar rájöttem, hogy nem csupán közvetítője ő a magyar történelemnek, hanem alapos ismerője is. Nem véletlenül, hiszen az egyetemen történelem szakos tanári diplomát szerzett. A pusztaszeri emlékparkban készült interjú egyben kellemes eszmecsere is volt régmúlt történelmünkről, a honfoglalásról, a körképről és egyebekről. Ezt követően szerettük volna érzékeltetni, hogy a honszerzők, mielőtt Árpáddal „szerét ejtették” volna az új ország dolgainak, hosszú vándorutat tettek meg a keleti pusztákon. Kerestünk hát egy viszonylag tágasabb mezőt, hogy ott folytassuk a diskurzust. De alig néhány percnyi forgatás után már ránk is rontottak. No, nem a besenyők, hanem a természetvédők. Kiderült ugyanis, hogy tájvédelmi területre tévedtünk, ahová gépkocsival behajtani tilos. Aztán mégse kergettek el bennünket, megengedték, hogy forgassunk tovább.” Hozzátette: „Nagy Györggyel a későbbiekben sem szakadt meg kapcsolatunk. Sokoldalúan művelt, fontos értékeket közvetítő és alkotó ember volt, akikből ma nagyon sok kellene.”

Fodor István

A következő epizódok az államalapításról szólnak, amely Géza fejedelem és Szent István király nevéhez fűződik, mondta el a filmsorozatban Font Márta a Pécsi Tudományegyetem (PTE) professzora és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora. Az Államalapítás és az István királysága című adásokban a két uralkodó államszervezői tevékenységét ismerhetjük meg, ezen belül is a királyság és a keresztény egyház megszervezését. Megtudhatjuk, hogy miért nem lázadás Koppány harca István ellen, hogy a ma ismert Szent Koronának mennyi köze van Szent István korához. A Szent Imre herceg halálát övező legendák valóságtartalmát is elemzik. Szent István „életművét azzal lehetne nagyon röviden jellemezni, hogy egy olyan dinasztiaalapító őssé tudott válni a hatalmas szervezőmunkájával, hogy a középkorban sokáig nem Árpádot, hanem őt tartották a dinasztia alapító királyának.” – összegzi a korszakot Font Márta a negyedik rész végén.
A történész így idézi fel a közös munkát: „A forgatás tartalmi részét illetően a gondos előkészítést emelném ki: Nagy Györggyel megbeszéltük, hogy mennyi ideig beszélhetek, hány részletben, erre módom volt felkészülni, és nem kellett rögtönözni.  Nagyon örültem annak, hogy Nagy György elfogadta az általam javasolt helyszínt, és Szent István király kapcsán Pécsváradon forgattunk. Ami bonyodalmat okozott, úgy emlékszem, a forgatást végző stáb akkor ismerkedett a helyszínnel, így a munka valamivel hosszabb ideig tartott a tervezettnél.” „A végleges anyagban sok betétszöveg hangzott el: forrásrészletek és a laikus közönségnek szóló magyarázatok – mindez a narrátor (Nagy György) szájából. Nagy György precízen készítette elő mindkét típusú szöveget, lektorálásra megkaptam minden részletet, véleményt tudtam mondani. Az egyeztetés eredményeként sikerült, hogy a tudományos álláspont került rögzítésre rövid megfogalmazásban.”

Font Márta

Az 5-6. részben Koszta László, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékének egykori vezetője szerepelt. A történész 2015-ben hunyt el. A magyar szentek évszázada és I. Lászlótól III. Béláig: a két lovagkirály című részekben a Szent István halála utáni a válság időszakát és uralkodóit tárgyalják, kiemelve I. László uralkodását, aki szentté avatta a keresztény egyház szervezetének kialakításában meghatározó elődöket. Nyomon követhetjük, hogyan lett a 11-12 században az ország a közép-európai régió vezető hatalma, amely már expanzív külpolitikát tett lehetővé. Könyves Kálmánról kiderül, hogy történelmi alakja miért lett gonosz és hogy a boszorkányok létezésében végül is hitt-e vagy sem és hogy mit jelent a mondás, „fénylik, mit a Salamon töke”.  „Ha a 11-12 századi magyar történelmet jellemezni akarnánk, akkor talán azt lehet kiemelni, hogy ebben az időszakban a Német Császárság, a Bizánci Birodalom és a Pápaság hatalmi háromszögében fejlődött az ország. A 13. század elejére egy teljesen új korszak kezdődik a középkori magyar történelemben, amikor teljes egészében egy európai berendezkedésű állam és társadalomszerkezet fejlődött ki.” – összegezte a korszakot Koszta László.

Koszta László

Zsoldos Attila, az MTA BTK TTI tudományos tanácsadója, a Középkori témacsoport témacsoport-vezetője Az Aranybullától a tatárdúlásig és Az Árpád-kor utolsó évtizedei című adások történészszakértője volt. A 7. részben II. András és az Aranybulla kiadásához vezető út volt a téma. Kiderül, hogy Gertrúd királyné meggyilkolása úgy történt-e, mint azt a Bánk bán című drámában olvastuk, hogy valós-e az esztergomi érsek kétértelmű levele, vagy hogy a király vezette keresztes hadjáraton hangzott-e el a mondás, hogy „messze van, mint Makó Jeruzsálemtől.”  IV. Béla uralkodásával kapcsolatban a tatárjárásról és az azt követő újjáépítésről, Buda alapításáról, sőt a Habsburg-ház felemelkedéséről és az Árpád-ház utolsó éveiről is megtudhatunk érdekes információkat. A két adást Szent Margit életének történetéhez kapcsolódóan a Margit-szigeten vették fel, ahol a történész elmondta: „Miközben a politika felszínén viharok dúltak, a kultúra terén nem állt meg az élet, a kereszténység felvétele megnyitotta az internacionális keresztény kultúra kapuit a magyarság előtt, másfelől megkezdődött az anyanyelvi és pogány szellemiségű művelődés lebomlása.”

Zsoldos Attila

Csukovits Enikővel, az MTA BTK TTI tudományos tanácsadójával az Anjou Károly – aki nem Róbert… és a Nagy Lajos birodalma című részeket a Diósgyőri várban forgatták, amely Nagy Lajos kedvenc vára volt. Az előbbi részben leszögezik, hogy Károly Róbertet tulajdonképpen tévesen hívjuk így. A dinasztiaváltás körülményei és a visegrádi királytalálkozó mellett kitérnek a lovagi életforma bemutatására is. „A jelentős változások miatt, amelyek uralkodása alatt történtek, már a kortársai is érzékelték, hogy halálával nem egy átlagos, hanem egy jóval komolyabb képességekkel rendelkező uralkodó távozott az élők sorából.” – foglalta össze I. Károly uralkodásának jelentőségét a történész. Nagy Lajos király esetében szóba került a szerzetesrendek története (pálosok), sőt a korabeli férfidivat is. A király hadjáratai kapcsán megvizsgálják, hogy tényleg „három tenger mosta-e Magyarország határait”. Nagy Lajos lányának, Máriának a „halála egyszerre jelentette a magyarországi Anjou-ház és az Árpád-ház végét, mert vele leányágon is kihalt a szent királyok nemzetsége.” – zárja le a korszakot tárgyaló részeket a filmsorozatban Csukovits Enikő, aki a forgatásról elmondta, hogy maga állította össze az adásban tárgyalt tematikát és „a sorozatban az Anjou-korról felmerült kérdések alapvetően jól illeszkedtek a műsor formátumához.”

Csukovits Enikő

C. Tóth Norbert, az MTA–HIM–SZTE–Magyar Országos Levéltár Magyar Medievisztikai Kutatócsoport tudományos főmunkatársa a filmsorozat Legendák és igaz történetek a XV. század elején című részének kezdetén felhívja a figyelmet arra, hogy a korabeli krónikákban, sőt a mai tankönyvekben is sok közhelyet találunk Zsigmond királyról. Ezeket pontosítják a két adáson keresztül, továbbá olyan történelmi tévhitekről rántják le a leplet, mint az erényöv használata vagy a földesúri első éjszaka joga. A Zsigmond, magyar király és német-római császár című epizód pedig lényegében arról szól, hogy hogyan próbálta Zsigmond megszerezni a német-római császárságot és eközben kik és hogyan intézték a magyarországi ügyeket. A korabeli lovagi romantika kapcsán megtudjuk azt is, hogy mi köze Zsigmondnak a későbbi regényalak, Drakula gróf névadásához. C. Tóth Norbert így összegzi a király uralkodásának eredményeit: „Egyrészt a legfontosabb, hogy magyar királyként lett császár, ami egyetlen másik középkori magyar uralkodónak sem sikerült. A másik, ami inkább az országra vonatkozik, Zsigmond trónra léptekor az ország falusias, uralkodásának végén inkább városias kinézete volt. Végül a harmadik, amit el szoktuk felejteni, a déli végvárrendszer kiépítése.”

C. Tóth Norbert

A következő epizódokat Pálosfalvi Tamással, az MTA BTK TTI tudományos munkatársával Visegrádon vették fel. A három Hunyadi című epizód fókuszában Hunyadi János és fiai állnak. Hunyadi Jánossal kapcsolatban elsősorban a törökök elleni küzdelmét emelik ki, különös tekintettel a nándorfehérvári győzelemre, amelynek kapcsán szóba kerül a déli harangszó és mélyebbre ásnak Dugovics Titusz legendájában is. Hogyan végezték ki Hunyadi Lászlót? Hunyadi Mátyást tényleg a Duna jegén választották királlyá? Kiderül az epizódból. A következő részben pedig Mátyás király udvarát ismerhetjük meg: a nyugati hódításainak célját, a török elleni harc stádiumát, a gazdasági intézkedéseket, a kulturális fellendülést, de az ellene szőtt összeesküvést is. „Mátyás minden művészetpártolása és hadseregszervezői erénye mellett is képtelen volt szembenézni azzal a problémával, hogy nem született törvényes örököse.” – summázta a király életének végén a legnagyobb problémát Pálosfalvi Tamás.
A történész szerint „a forgatás kellemes élmény volt és jó hangulatban telt, bár a sok turista miatt sokszor le kellett állni a felvétellel.” Hozzátette, hogy bár nagyon nehéz úgy nyilatkozni valakiről, hogy személyesen csak pár óra erejéig beszéltek a forgatás napján, mégis ez idő alatt egy „nagyon szimpatikus, intelligens és művelt embernek” ismerte meg Nagy György műsorvezetőt. A történész számtalan más interjú, tévés szereplés kapcsán érezte úgy, hogy a kérdező oldaláról hiányzik az érdeklődés, az interjú csak egy „kötelező feladat, penzum”, és ilyen esetben nagyon nehéz nyilatkozni. De elmondása szerint Nagy Györggyel azért volt jó forgatni, mert látszott rajta, hogy érdekli az interjúalanya és a téma is, felkészült volt és értelmes dolgokat kérdezett. Ez a hozzáállás pedig kivételesnek számít.

Pálosfalvi Tamás

Tringli István, az MTA BTK TTI Középkori Témacsoportjának tudományos főmunkatársa a budapesti Belvárosi Plébániatemplomban beszélt a Jagelló-korról, mivel Mátyás király halála után itt gyűltek össze a magyar főurak tanácskozni a lehetséges király-jelöltekről.  A Jagelló-kor című részben a békére törekvő II. Ulászló uralkodásával foglalkoztak. Szó volt arról is, hogy hogyan alakult át a keresztes hadjáratnak induló gyülekezés a Dózsa-féle parasztháborúvá és hogy a korban a kuruc szó nem éppen pozitív töltetű volt.  Nagy hangsúlyt kapott az 1526-os mohácsi csata, amely rengeteg ember életébe került, és ami után a Habsburgok és az Oszmán Birodalom küzdelme százötven évre frontvonallá változtatta Magyarország területét. A középkor vége című rész is folytatja ezt a gondolatmenetet, például Buda elfoglalásával, de emellett megtudhatjuk, hogyan változott meg az emberek tér- és időképe a középkor és az újkor határán, sőt a kódexmásolók munkájába is bepillanthatunk.  Az epizód végén Tringli István hangsúlyozza: „Kevés olyan kor van Magyarországon, amelyik annyi elmarasztalást kapott volna, mint a Jagelló-kor.” Ennek okát a történész a mohácsi csatában látja, abban, hogy a bukás egy arra érett kor és kormányzat miatt következett be. De a valóság inkább az, hogy a korszakot az utókor és a Habsburg történetírók feketítették be.

Tringli István

„A forgatás rendben, flottul zajlott.” – emlékezett vissza a történész.  „Nagy Györgyöt a képernyőről ismertem, és kulturált, a nézőt lekötni tudó, tehetséges embernek láttam.” „Szívesen vállaltam a műsorban való részvételt is. Először is azért, mert – ez talán nem derül ki belőle azonnal – a Kossuth Kiadó Magyarország történetének promóciós műsorának készült. Mivel az egyik kötetet én írtam, ezért természetes volt, hogy részt veszek a műsorban.” Hozzátette: „Én a Jagelló-kort írtam meg, amelyről nagyon sok csacskaságot hordanak össze a történelemkönyvek. Tehetségtelen királyokról, széthúzó, parasztnyúzó nemesekről és hasonlókról irkáltak, pedig mindennek semmiféle történelmi alapja sincs. Kifejezetten az volt a célom, hogy végre helyére tegyem ezt a kort magyar történelemben.”

Pálffy Géza forgatáson

Pálffy Géza, az MTA BTK TTI tudományos tanácsadója, a Lendület Szent Korona Kutatócsoport vezetője négy epizód forgatásában is részt vett. A felvételeken készült képeket tőle kaptuk. „Mivel az ismeretterjesztő filmsorozat a Kossuth Kiadónál Romsics Ignác főszerkesztésében megjelent Magyarország története apropóján készült, melybe magam – egyedüli szerzőként – hatalmas megtiszteltetésül két kötetet is írhattam, a történelmi dokumentumfilm-sorozat négy részében szerepelhettem szakértőként. Nevezetesen 17.: Az ország három részre szakadása, 18.: Élet a török félhold árnyékában, 19.: Romlás és kiútkeresés, 20.: A török kor vége.
A történész a forgatásról szép emlékeket őriz: „Életem egyik felejthetetlen néhány napja volt a forgatás. Egyrészt ilyen profi stábbal régen dolgozhattam együtt, másrészt Nagy György rendező és műsorvezető fantasztikus partner volt, hiszen egykori történelemszakos tanárként remekül felkészült, rugalmasan alkalmazkodott, s kedves, barátságos személyiségével zökkenőmentes munkát tett lehetővé. Ráadásul tudtommal elsőként készült ilyen nagyszabású magyar dokumentumfilm 3D-technikában, egészen kiváló minőségben, az operatőr kollégák is profik voltak. Noha igen kemény és fárasztó volt az a néhány nap, minden szakértőnek hasonló stábot és élményeket kívánok. Valójában ekkor tanultam bele egy kissé a tévés szakma rejtelmeibe, így ma már nem okoz gondot egy riporternek nyilatkozni vagy a televízióban szerepelni. Az elmúlt években ehhez mérhető profizmust csak a Bárány testvérekkel (Krisztiánnal és Dániellel) közösen készült koronafilmünk (A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában) kapcsán éltem át, amelyről az Újkor.hu is írt már.”

Pálffy Géza

A négy adás tartalmát Pálffy Géza így összegezte: „Míg a 16. századi rész felvételei elsősorban Győrben, az egykori nagy erődváros bástyáinál, a püspökvárban és a püspöki palotában készültek, addig a 17. századiak a Nádasdyak sárvári várkastélyában, a kaputoronyban, a csodaszép palotaszobákban, az udvaron és a várárokban. Nagy Gyuri nagyon nyitott volt mindenre: elárulhatom, hogy e helyszíneket magam választhattam ki a négy részhez, s kérésemhez a stáb teljesen alkalmazkodott. Győr kiválóan alkalmas volt ugyanis annak bemutatására, hogy Magyarország a 16. században Közép-Európa törökellenes védőbástyája volt, Sárvár pedig a magyar államot vezető arisztokrácia életébe, mindennapjaiba, mecenatúrájába és kultúrájába kínált páratlan betekintést. A nehézséget csupán az jelentette, hogy egy igazi kulisszatitkot áruljak el, hogy forgatástechnikai-szervezési okokból előbb vettük fel a 17. századi sárvári részt, majd utána a 16. századi győrit – így nemcsak Gyurinak, hanem nekem is igencsak képben kellett lennem, hogy mit mondok úgymond „előbb majd utólag”. Mivel azonban Gyuri és a stáb igen gondos forgatókönyvet készített, magam szinte percről percre fel tudtam készülni, miként tudom prezentálni két kötetem legfőbb tanulságait a filmben.
Mindennek azért van kiemelt jelentősége, mert néha egy-két mondatban-gondolatban kellett egész történelmi folyamatokat, korszakokra jellemző alapvető jelenségeket és kutatási újdonságokat bemutatni, a film sok színes érdekessége mellett. Ráadásul Magyarország egyik legvérzivatarosabb korszaka, az ország három részre szakadása és a török háborúk kapcsán kellett ezt megtennem. Ám úgy érzem, a filmben számos toposzt sikerült árnyalnunk a nézők számára. Például, hogy Magyarország három részre szakadása az Oszmán Birodalom erőfölénye miatt elkerülhetetlen volt. Vagy, hogy Magyarország nem a Habsburgok elhanyagolt gyarmata és ütközőzónája, hanem Közép-Európa vésőbástyája, meghatározó jövedelemforrása és éléskamrája volt az 1526 utáni évszázadban – ha szeretjük őket, ha nem. Vagy miként vette át Buda fővárosi szerepét közösen 1541 után Pozsony és Bécs, mégpedig évszázadokra, s miként maradt meg – napjaink gyakori közvélekedésével ellentétben – a magyar államiság Mohács után. S hogyan lehetett ilyen körülmények között a 16. század második fele a magyar művelődés egyik virágkora. Sőt, itt ismerhették meg a nézők elsőként azt az új kutatási eredményt is, hogy Bocskai István nem a magyar függetlenségért küzdött, mint még magam is tanultam a gimnáziumban, hanem egy sokrétű és ellentmondásos, ám összességében sikeres felkelést vezetett. A 17. század kapcsán pedig: pl. Thököly Imre szerepét már egészen másként (jóval árnyaltabban és negatívabban) látja a történetírás, mint fél évszázaddal ezelőtt, vagy mibe került Magyarország felszabadítása, milyen pozitív és negatív következményekkel jártak az erdélyi fejedelmek rendszeres magyarországi hadjáratai, s hogyan ment végbe a katolikus megújulás az 1606 utáni évszázadban.”
„A filmmel kapcsolatban az egyetlen fájdalmam, hogy Nagy Gyuri néhány hónapja már nincs köztünk. Kiváló műsorvezetői tevékenysége és vidám természete mellett azonban reményeim szerint a filmsorozat emlékét is örökre megőrzi. Egyszerűen jó volt vele együtt dolgozni!”

Pálffy Géza forgatáson

Gebei Sándor, az Eszterházy Károly Egyetem (EKE) Ókori, Középkori és Kora Újkori Történeti Tanszékének egyetemi tanára A Rákóczi-szabadságharc kitörése és Ónodtól a nagymajtényi síkig című epizódok szakértőjeként működött közre a filmsorozatban.  Az adásokból megismerhetjük II. Rákóczi Ferenc életútját, hogyan vált a felkelés vezérévé, majd erdélyi fejedelemmé és a szabadságharc legfőbb eseményeit és következményeit is. Kiderül, hogyan alakult ki a kuruc és a labanc elnevezés és hogy mit jelent a „csontos karabély, a szép selymes lóding és a dali pár pisztoly”, sőt a korabeli titkosírás és kódfejtés technikáit is megismerhetjük. Néhány rosszul rögzült történelmi eseményt is helyreigazítanak, például, hogy a nagymajtényi síkon tényleg letették-e a fegyvert (nem) és hogy hol is írták alá a szatmári békét. „Nagyon komoly engedményeket tett a bécsi udvar azért, hogy Magyarországon béke legyen. Ez nem fegyveres vereség, hanem tárgyalás (kiegyezés, megegyezés) eredménye volt. Nem Rákóczi engedett, hanem inkább félreállt.” – értékelte a harcok lezárását Gebei Sándor.
A történész a Magyar Televízióban találkozott először Nagy Györggyel, amire így emlékszik: „…személyesen ekkor találkoztam vele először, nagyon szimpatikus tévés szakemberrel beszélgettem, akiről lerítt a szakmai szeretet és hozzáértés. Felkészült belőlem, ismerte a rólam elérhető általános információkat, de a Rákóczi-szabadságharc témakörében is otthonosan mozgott. (Akkor még nem tudtam, hogy történelemszakos tanári diplomával rendelkezik.) A forgatás lehetséges helyszíneit vettük számba, amelyek természetesen Rákóczi tartózkodási helyeihez igazodtak. Végül megállapodtunk abban, hogy a felvételnek legjobban – de praktikus okokból is – Sárospatak felel meg. Sárospatakon annak ellenére, hogy a technikai személyzettel állandóan konzultált (fényviszonyok beállítása, a dialógusok helyszínének kiválasztása stb. stb.), a velem elkezdett és folytatott dialógusból, mondhatni, a szerepéből soha ki nem esett. Nagyon nyugodtan, célirányosan vezette a szakmai beszélgetést. A bemutatásra került adásokban egy az egyben – emlékeim szerint kivágás nélkül – jelentek meg az ott elhangzottak. A „nyersanyag” ismeretében és a szerzők által biztosított színes, érdekességeket hordozó szövegből korrekt, a téma megértését elősegítő, átkötő szövegeket formált az adásokhoz. Kiemelném – s ez nemcsak az adásokban volt így – szép, artikulált szövegmondását, nyugodt, kedélyes hangulatát.” 

Gebei Sándor

Poór Jánossal az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszékének vezetőjével abban a Gödöllői kastélyban vették fel a Vitam et sanguinem és Reform és abszolutizmus című epizódokat, ahol korábban Mária Terézia is megfordult. Az adások fókuszában pedig Magyarország és Bécs viszonya, Mária Terézia uralkodása és reformjai álltak. Eligazítást kapunk a korabeli mértékegységek sokféleségében és az is kiderül, ki volt az a vakmerő katona, aki – ha csak rövid időre is – elfoglalta, sőt megsarcolta Berlint. Foglalkoznak még az a korabeli szellemi, politikai és társasági élet átalakulásával és az országgyűlés működésével, sőt a lottózás kialakulásával is.  Végül megvizsgálják, hogy II. József milyen intézkedésekkel haragította magára a magyar rendeket.
Szerkesztőségünknek címzett levelében a történész azt írta: „Megtisztelő számomra, hogy írhatok egy olyan emberről, mint Nagy György volt, akit valamikor történelem levelező szakon taníthattam. A szerkesztőség a kérdéseit a Magyarország története című sorozat kapcsán teszi fel, megengedve, hogy a válaszok ne illeszkedjenek feltétlenül szorosan Nagy György e kivételes televíziós teljesítményéhez. A sorozat magáért beszél. Ám talán kevesebben tudják róla, hogy szépíró is volt. Én sem tudtam addig, amíg 2016 júliusában nem kaptam meg tőle A kör bezárul című regényét (Duna International, 2016), amelyből kiderül, hogy szépíróként is maradandót alkotott.” A kötetre Font Márta és Fodor István is felhívta a figyelmünket. Részletesebben itt nem tudunk íni róla, de egy következő cikkben szeretnénk bemutatni.

Poór János

Gergely András, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézet Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék professor emeritusa, az MTA doktora a Széchényi és Széchenyi és A nemzet ébredésétől a forradalomig című részekben a reformkor időszakát mutatta be. A korszak tele volt élettel, ezt például a hajdani budapesti főtér bemutatásával támasztják alá. A korszak kulturális életének vívmányait is sorra veszik (nyelvújítás, a Nemzeti Múzeum és az Akadémia alapítása, a Himnusz megírása.) A reformországgyűlések céljai és eredményei mellett szót ejtenek a budapesti árvíz utáni városfejlesztésről, a bérkocsik történetéről, és a Lánchíd alapkő-letételéről. Választ kapunk arra, hogy miért a budai hídfőhöz került a 0 km, és addig hol volt. Természetesen szerepelnek a korszak meghatározó személyiségei, Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Petőfi Sándor is, még a címben is felhívva a figyelmet arra, hogy a múzeum- és könyvtáralapító Széchényi Ferenc és fia, Széchenyi István különbözőképpen írták a vezetéknevüket. „Bár áttörést a reformkor nem hozott, de az európai forradalmak hatására ez mégis bekövetkezik. Mi tör át? Az a társadalmi, gazdasági és politikai fejlődés, amelyet a reformkor 1848-ra felhalmozott. A forradalommal egy új korszak következik be Magyarország történetében: a polgári átalakulás kora.” –  vetítette előre a következő eseményeket Gergely András, aki azt is elárulta nekünk, hogy a forgatás jó hangulatban zajlott.

Gergely András

Hermann Róbert, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese, egyetemi tanár (KRE) és a Magyar Történelmi Társulat elnöke a Forradalom és honvédelem és Az 1848–49-es szabadságharc című epizódokban szerepelt. „A forgatásokról nagyon jó emlékeim vannak, s ez – a stáb kétségtelen felkészültsége mellett – főleg Nagy Györgynek köszönhető.” – írta lapunknak a történész.  „Kevés ilyen érdeklődő és jól felkészült riporterrel találkoztam, mint ő. Nagyon komoly előmunkálatokat végzett ahhoz a két részhez (is), amiben én szerepeltem, s folyamatosan kérdezett a korszakkal kapcsolatos érdekességekről, tévhitekről, új kutatási eredményekről. A kezdet kezdetétől egy hullámhosszon voltunk, a kérdései lényegretörőek voltak, s az általa készített interjú-jellegű részeknél mindig azt éreztem, hogy nem azért kérdez, mert ez is a munka része, hanem azért, mert tényleg érdekli a válasz. Láttam rajta, hogy valósággal benne élt a sorozatban, s mindig boldog volt, ha valami olyan érdekesség került elő, ami „feldobta” az adott részt. 1848–1849 nagyon sűrű eseménysora a magyar történelemnek. Bennem némi kétely volt abban a tekintetben, hogy az összeálló anyag nem lesz-e hiányos vagy csonka. A végeredmény láttán eltűnt az aggodalmam. Minden lényeges dologról szó esett, ugyanakkor előkerültek az olyan érdekességek is, mint a kokárda viselése, Gábor Áron ágyúöntői ténykedése vagy az az 1848. szeptember 25-i királyi kézirat, amely Lamberg Ferenc altábornagynál volt, amikor 1848. szeptember 28-án a pest-budai hajóhídon a feldühödött néptömeg áldozatául esett. Az iraton döfés- és vérnyomok voltak. Szerintem sikerült egy olyan képet adni, amelyben minden fontos személyiség súlyának és jelentőségének megfelelően szerepelt Batthyánytól Kossuthon át Bemig és Görgeiig.”

Hermann Róbert

Nagy Györgyről egy márciusi Fábry Show forgatás kapcsán elmondta: „Nagyon meghatott, hogy rám gondolt, hiszen történészként viszonylag ritkán jutok ilyen szintű nyilvánossághoz. Együtt beszéltük meg azokat a témákat, amikről magában az adásban is szó volt, sőt, az élő adásba még egy szablyát és egy szuronyt is bevittem. A forgatáson ott volt a kisebbik fiam, aki utána is folyamatosan áradozott arról, hogy milyen kedves volt ez a bácsi, ti. Nagy György. Nem gondoltam, hogy ez lesz az utolsó találkozónk. Nagyon megdöbbentett a halálhíre, nagyon kevés hozzá hasonlóan elkötelezett és tájékozott televíziós személyiséget ismertem, óriási veszteség a halála. Igazi jó ember volt.”

Deák Ágnes, az MTA doktora, a SZTE BTK Történeti Intézet Modernkori Magyar Történeti Tanszék egyetemi docense a Megtorlás és ellenállás című részben a szabadságharc utáni megtorlásról és kivégzésekről, az önkényuralomról, továbbá az elnyomás éveiről beszél, amely ellen a mindennapokban az emberek különbözőképpen fejezték ki ellenállásukat (a gyászruha vagy az aradi vértanúkat jelképező karkötő viselése). A nyílt ellenállásra Libényi János Ferenc József elleni merényletét hozzák példának. Az Út a kiegyezéshez című részben a passzív rezisztenciát képviselő Deák Ferenc tevékenységét, a Határozati és a Felirati párt nézetkülönbségeit elemzik. Mit jelent nem engedni a negyvennyolcból? Arany János tényleg Ferenc József látogatása kapcsán írta meg a Walesi bárdokat? Mit tartalmazott Kossuth Kasszandra-levele? A kiegyezés sok tekintetben az 1848-as eszményekre épült, kiterjedt belső autonómiát biztosított az ország számára, de el kellett ismerni közös ügyeket is, „amelyben Magyarország alrendelt pozícióban maradt. Nem a birodalom másik felének, mint azt korábban a történetírás feltételezte, hanem az uralkodói akaratnak.” –  vonta le a kiegyezés mérlegét Deák Ágnes. A forgatásról pedig elmondta: „őszintén szólva nem nagyon emlékszem annak a felvételnek a részleteire, amelyekben részt vettem, de arra igen, hogy kíváncsiságból megnéztem utána több részt a sorozatból, hogy lássam, milyen „kontextusban” hangzanak el azok a dolgok, amelyeket én, illetve az a rész elmesél, amelyben én is közreműködtem, s kifejezetten érdekesnek találtam azokat a részeket. Történészként, de nem az éppen tárgyalásra kerülő időszak szakértőjeként mindig hallottam érdekes vagy éppen elgondolkodtató információkat.”
Nagy Györgyről kifejezetten kellemes emlékei vannak. „Felkészült műsorvezető volt, aki ugyanakkor nem csupán azzal foglalkozott, mit tud már saját maga, hanem érdekelte, mit tudnak a műsor behívott történészszakértői. Közvetlen, közérthető stílusa meg tudta szólítani a tévénézőket.”

Deák Ágnes

Kozári Monika, az MTA Titkárság Doktori Tanács Titkárságának vezetője Kiegyezés és fellendülés és A századforduló „boldog békeévei” című részek szakértője volt. Megtudhatjuk, hogyan lett a szabadságharcot leverő uralkodóból egy emberöltő alatt a magyarok kedélyes Ferenc Jóskája, hogy miért 896-ot tekintjük a honfoglalás évének, hogyan zajlottak a millenniumi ünnepségek és hogy az idill csak látszólagos volt. Igazából az 1914-es szarajevói merénylettel ért véget a 19. század, ezzel a gondolattal zárta le a korszakot Kozári Monika a filmsorozatban.
A felvételekkel kapcsolatban a történész elmondta: „Én ekkor szerepeltem először tévében és nagyon izgultam, egyáltalán nem lelkesedtem az ötletért. Nagy Gyuri ezt az első előkészítő megbeszéléstől kezdve tudta és jó pszichológiai érzékkel kezelte a helyzetet. A forgatást hosszú előkészítés előzte meg, mert én előre megírtam a szövegemet és elküldtem Gyurinak a színeskékre vonatkozó ötleteimmel együtt. Ilyen ötleteket mindenkitől kért. Ez megtetszett neki és ő is megírta a saját részét, így elkészítettük előre a forgatókönyvet a két dualizmus-adáshoz. A forgatás előtt láthatóan kiképezte rám a stábot, nagyon aranyosak voltak. Maga a forgatás jó emlék maradt. Egy csütörtök délután volt, 1-től 6-ig vettük föl csak az én szövegemet. Gyuri a forgatókönyvvel a kezében oldalt állva, később guggolva, figyelt és rengetegszer álltunk meg, mert azt kérte, hogy beszéljek lassabban.  Nagy György láthatóan nagyon szerette a történelmet. A dualizmus meg talán még a többi kornál is jobban érdekelte, mert nagyon sok érdekes részlet van benne, amit örömmel dolgozott ki és mondott el, a híres szalámiktól a balatoni fürdőzésen, a lósport fejlődésén és a gödöllői kastélyon át a színművészet két nagyasszonyáig, Blaha Lujzáig és Jászai Mariig. Úgy osztottuk be, hogy én mondom a „száraz” történeti részeket, Gyuri pedig a vidám, színes történeteket.”

Kozári Monika

Nagy Györgyöt a történész még korábban ismerte meg, a férjének pedig osztálytársa volt a középiskolában, ezért „Gyuri”. „Nagyon szeretjük a rocktörténeti műsorait, a rocktörténet egyébként mára szintén történelem, egy fontos társadalomtörténeti jelenség. Férjemtől tudom, hogy Nagy Gyuri a középiskolában – ez a Puskás Tivadar Távközlési Technikum volt – saját maga is zenélt, billentyűs volt több zenekarban is.” – tette hozzá.

Az első világháború és A háború vége és a forradalmak című részeiben Ormos Máriát, az MTA rendes tagját, a PTE Történettudományi Intézet Modernkori Történeti Tanszék professor emeritáját láthatjuk.  A „Nagy Háború” kapcsán szó volt Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásának részleteiről, a kezdeti lelkesedésről („Mire a lombok lehullanak, visszatérnek a katonáink.”), az 1915-ös osztrák-magyar közös címerről, az 1916-17-es katonai sikerekről, majd a kudarcokról, IV. Károly megkoronázásáról, a hátországban bekövetkező romlásról, végül a Csárdáskirálynő c. operett sikereiről (kontrasztba állítva a háború okozta szenvedéssel.) A következő epizódban a birodalom szétszakadásáról, az őszirózsás forradalomról, a népköztársaság kikiáltásáról és annak kudarcairól, az ország megszállásáról, a remélt és elmaradt keleti segítségről, a tanácsköztársaságról és a vörösterrorról volt szó. Ebben a helyzetben nem hívtak magyar delegációt a párizsi béketárgyalásokra és nem volt nagyhatalmakat reprezentáló képviselet sem az országban, „… ez már előrevetíti az ország rögös útjának következő stációját, Trianont.” – zárja a 34. epizódot a történész.

Ormos Mária

Püski Levente, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara Modernkori Magyar Történeti Tanszékének egyetemi docense a Tanácsköztársaság bukását követő zűrzavaros, átmeneti helyzetről beszélt. A Konszolidáció és Trianon illetve Horthy-korszak című részekben azzal foglalkoznak, hogy a későn érkező magyar békedelegáció mit tudott tenni (főleg, hogy mit nem) a béketárgyalásokon. Részletesen bemutatják a trianoni szerződés aláírásának körülményeit, az azt követő felháborodást és azt is, hogy milyen eszközökkel próbáltak módosítani rajta. Vizsgálják a revizionista mozgalmak népszerűségét, amely a mindenkori kormány célkitűzésévé is vált. Horthy Miklós kormányzósága a központi téma, de még IV. Károly restaurációs kísérletei is előjönnek. Végignézhetjük a jobboldali radikalizmus és Németország dominanciájának térnyerését. Felcsendül a Szomorú vasárnap című dal, amelyet a korszakban számos öngyilkosság követett, bár egy másik öngyilkosságnak, Teleki Pálénak nem ehhez volt köze, hanem Jugoszlávia megtámadásához. „Horthy és a katonai vezetők nem érezték át a helyzet súlyosságát és a háborúba való belépés mellett döntöttek.” – mondta a 36. rész végén a történész.
A műsor elkészítéséről így nyilatkozott: „A forgatás profi módon, gördülékenyen és meglepően gyorsan zajlott, különleges, vagy váratlan események/akadályok nélkül. A stábban mindenki tudta a feladatát, sok terhet levettek a vállamról. Nagy György előre jelezte, hogy milyen kérdésekre számíthatok és milyen sorrendben. Bár több részletben vettük fel, egyiknél sem volt probléma. Nagy Györggyel kapcsolatban elsősorban azt emelném ki, hogy láthatóan tisztában volt a témával. A szöveghez kapcsolódó bevágások többnyire a munkatársai, vagy az ő ötletei voltak és sikerült is jól megszerkeszteni azokat. Úgy emlékszem, a helyszínt is ő javasolta. A felvételek során kissé izgultam, elsősorban amiatt, hogy az adott időkeretben el tudom-e mondani mindazt, amit terveztem, de sokat segített György kiegyensúlyozottsága és nyugodtsága.” „Úgy vélem, sikerült egy jól súlypontozott képet adni a korszakról, mindenféle szubjektív túlzásoktól, provokatív megfogalmazásoktól mentesen.”

Püski Levente

A következő epizódokban Ungváry Krisztián, az EKE oktatója és az 1956-os Intézet tudományos munkatársa szerepelt. A filmsorozat Magyarország a második világháborúban című 37. részében részletesebben bemutatják az 1941-es hadjáratot a Szovjetunió ellen, a második magyar hadsereg doni tragédiáját, Horthy István halálának körülményeit és a kiugrási kísérletek kudarcát. Oldja a téma komolyságát az Egyesült Államoknak küldött hadüzenettel kapcsolatos, feltételezett tisztviselői párbeszéd. A következő, Megszállás, felszabadulás, megszállás részben már a német megszállás, a nyilas rémuralom, a holokauszt és a szovjet „felszabadítás” került előtérbe.  A részben megemlékeznek az embermentők küzdelméről, és hangsúlyozzák, amit kevesen tudnak, hogy Budapest ostroma a második világháború egyik leghosszabb és levéresebb ostroma volt. A második világháború borzasztó mérlegével és a deportálásokkal („málenkij robot”) zárul a rész. Az „öt országban élő bácsi legendáját” is felidézik, aki ki sem mozdult a falujából. „A második világháború után még a trianoni békeszerződésnél is rosszabb feltételekkel állították helyre az ország területi integritását, a lakosság nagy részének az a sors jutott, mint Kelet-Európa más népeinek: újabb megszállás és újabb diktatúra, aminek a vége csak évtizedekkel később érkezett el.”
Ungváry Krisztián elmondása szerint Nagy György személyében egy empatikus és jól felkészült partnerrel dolgozhatott együtt. „A jól felkészült stáb és elsősorban maga Nagy György megkönnyítette helyzetemet. Hálás voltam és vagyok azért, hogy engem is megszólaltattak.”

Ungváry Krisztián

Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának nyugalmazott főigazgatója, a PTE BTK Modernkori Történeti Tanszékének oktatója működött közre a következő két részben. A Magyarország „szovjetizálása” című adás elején a második világháború hihetetlen mértékű pusztításáról kapunk képet. Az epizód a kommunista hatalom kiépítésének lépcsőfokairól szól: az 1945-ös teljes gazdasági és politikai rendszerváltástól a koncepciós pereken át az államosításig. Hol állt a Manci vagy a Böske híd? Hány milliárd pengőig volt követhető az infláció? Ki volt az a nem létező történelmi személy, akiről még utcát is elneveztek? Megtudhatjuk ezeket is. Az epizódokat szocialista ipari termelés mintapéldájánál, a dunaújvárosi Dunai Vasműnél rögzítették, demonstrálva a korszak ipari és hidegháborús meghatározottságát. Kiemelik A Rákosi-rendszer legdurvább (recski munkatábor), és a legfurcsább (tényleg megkísérelték a narancstermesztést, sőt gumivonatot is építettek) epizódjait is. Gyarmati György így összegzi a korszakot a 40. részben: „Rákosi Mátyás megépítette magának a saját bunkerét, de ebben az időszakban az egész ország a hidegháborús hisztéria és a nélkülözés bunkerében volt…  és ennek a bunkernek az ajtaja majd csak 1956-ban nyílik ki.”

Gyarmati György

Szakolczai Attila, Budapest Főváros Levéltára főlevéltárosa az 1956-os forradalom és szabadságharc történéseit mutatta be két részen keresztül.  Az 1956: A forradalom című rész sorra veszi a forradalom napjainak főbb eseményeit, hangsúlyozva, hogy a forradalomban részt vevők elsősorban demokratikus reformokat és nemzeti szabadságot szerettek volna. Az Országházban működő rádióstúdió legfontosabb adásait is összegyűjtik, és kiderül, miért pont az Egmont-nyitányt játszották. A következő, szabadságharcról szóló részben október 28-tól követhetjük nyomon a történteket, a tűzszünet elrendelésétől a budapesti pártbizottság székházának elfoglalásán át a Szovjet Hadsereg megszállásáig. Meg tudjuk, mit csinált ebben az időszakban Kádár János, hogyan börtönözték be Nagy Imrét és hogy ilyen körülmények között hogyan vett részt Magyarország a Melbourne-i Olimpián. A tüntetések kiújulása után „olyan terror köszöntöt az országra, hogy a korabeli vicc szerint jobboldali fordulatban reménykedett az, aki Rákosi visszajöveteléről beszélt.” – mondta Szakolczai Attila az epizód végén.
A történész a forgatásra így emlékszik: „Nem tévés számára iszonyat nehéz volt a felvétel, életem egyik legnehezebb feladata. Előzetes eligazításként csak annyit kaptam, hogy ’56-ról kell beszélni, és hogy kb. mennyi lesz a műsoridő. Azt kiszámolni, hogy ennyi időbe mi és hogyan fér bele, se elképzelni, se felmérni nem tudtam, úgyhogy számomra egy sötétbeugrás volt az egész. Nem tudom, hogyan teljesítettem, mennyivel igényelt a felvétel több munkát, mint másoknál, de az biztos, hogy Nagy György végig hallatlan nyugodt és kiegyensúlyozott volt, nem látszott rajta, hogy dolgozik, szinte mintha hobbyból csinálta volna, a maga kedvtelésére, amivel nagyon jól oldotta a feszültséget, és tette kevésbé érzékelhetővé a helyzet lehetetlenségét. Másik emlékem az abszolút maximalizmusa. Újra kellett venni egy-egy részt, ha nem megfelelő tempóban sétáltam, vagy valahonnan becsillant valami, ami neki nem tetszett. Én belülről nem is láttam különbséget egy-egy felvétel között, de rajta látszott, hogy rendben, ez így most jó. Volt rész, amit annyiszor kellett újra felvenni, hogy a végén már emlékezetből mondtam a szöveget.  Elképesztő, néha szinte már zavaró volt, hogy mindenről eszébe jutott valami kis színes. Ha jól vettem észre, számára valóban szórakoztató volt a történelem (és a munkája). Az eredmény felől visszatekintve hasznos volt a munka.”

Szakolczai Attila

Rainer M. János, az OSzK 1956-os Intézet – Oral History Archívum osztályvezetője és az EKE egyetemi tanára A kádári konszolidáció és A „létező szocializmus” csődje című adásokban vett részt. Az epizódokban a Kádár-korszakról volt szó, amelyet az 1956-os forradalom leverésétől az 1989-es politikai rendszerváltáig datál a történettudomány. A forradalmat követő szigorú megtorlás után a szocialista építés időszakát ismerhetjük meg, például az építőtáborok történetén keresztül, de a „legvidámabb barakk” és a „gulyáskommunizmus” terminusokat is tárgyalják.  Az olajválság utáni időszak kapcsán elemzik, hogy mire költötte Magyarország a felvett hiteleket és hogyan alakult át 1948 és 1956 emlékezete. Hogyan jött létre a Nemzeti Kerekasztal, alakultak meg az ellenzéki pártok, számolták fel a kerítést a határon, kiáltották ki a köztársaságot? Kiderül a sorozatból. „1989 világtörténelmi fordulat is, mert véget ért a szovjet típusú szocializmus.” – zárja a 44. részt a történész.
„Nagy György a nagytétényi Szoborparkban zajlott forgatásra nagyon felkészülten érkezett. Profi csapattal dolgozhattam. Egész nap ott voltunk, újra és újra felvettük az egyes sétálós vagy álldogálós részeket, rettentően igényes volt, odafigyelt minden rezdülésre, kis bizonytalanságra – ilyenkor nagyon szelíden megkért, hogy csináljuk meg még egyszer. Annyira igaza volt, hogy már előre tudtam, mit fog mondani. Így telt a nap – kemény volt, de eredményes. Jó emlék egy kedves és jó szakemberről, de sajnos semmi különösebb történetet nem őriztem meg arról a napról. Mert talán nem is történt semmi különös, csak annyi, hogy mindenki igyekezett a legjobbat nyújtani. Talán sikerült, ami elsősorban az ő érdeme.”

Rainer M. János

Az utolsó két epizódban a történészszakértő Romsics Ignác egyetemi tanár (EKE), a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja volt, aki az 1989 óta eltelt évtizedek korszakos jelentőségű változásairól beszélt. Az adások folyamán kitértek a változások politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális vonatkozásaira. Szóba került az identitáspolitika (az új címer meghatározása kapcsán), beszéltek a magyar államélet legfontosabb szerveiről: az országgyűlésről, köztársasági elnöki hivatalról, a kormányokról és a magyar külpolitikáról (keleti szövetségi blokktól való távolodás, nyugati integráció, regionalizmus, a magyar kisebbség helyzete) majd gazdasági témában a privatizáció, a kárpótlás, illetve kulturális témában az oktatás, a média helyzete merült fel, a 2010-es választásokkal zárva a 46. részt.
A történész lapunknak elmondta, hogy Nagy Györgyöt „rendes és kellemes embernek ismerte meg, aki nemcsak szerette, hanem értette is a magyar történelmet.”
Romsics Ignác a filmsorozat záró epizódjában kiemelte: „A történészek felelőssége nagyon nagy. Hiszen ők azok, akik szakmájuknál fogva, az állampolgárok közösségének, így a politikusoknak is, de az egyszerű történelem iránt érdeklődő embereknek is, muníciót adnak. Alapvető feladatuk, hogy ezt a legjobb tudásuk szerint tegyék.” Hozzátette, hogy ez a műsor is azt a célt kívánta elérni, hogy „ellenőrzött adatok alapján megbízható tudással lássa el” nézőit.

Romsics Ignác

A Magyarország története dokumentumfilm-sorozat jelentőségét számos nézőpontból értékelték a történészek. Hermann Róbert szavait idézve: „Ha valaki végignézi ezt a sorozatot, egyrészt áttekintő képet kaphat a magyar történelemről úgy, hogy közben egy percig nem unatkozik. A résztvevő történészek mind-mind más-más attitűdöt képviselnek, de Nagy Györgynek köszönhetően egyik rész sem „ül le” – mindig talált egy olyan érdekességet, ami személyesebbé, átélhetőbbé tette az adott részt vagy témát, ami mulattatott vagy elgondolkodtatott. Némelyik ilyen „betét” valóságos gyöngyszem volt, ilyenként emlékezem a Szent István pénzét vagy az Anjou-legendáriumot bemutató részekre. Jómagam is végignéztem az egész sorozatot, s láttam, hogy a 7-8 éves fiaimat is lekötötte. A sorozat képi világa is páratlanul gazdag – ilyen tömegű illusztrációt, helyszíni felvételt ritkán mozgat meg dokumentumfilm. Szerintem nagyon jól használható az oktatásban is egy-egy korszak bemutatására, ami annak köszönhető, hogy az egyes részek önállóan is megállnak a lábukon.”

Pálffy Géza szerint „elsősorban azért (hasznos a sorozat – szerk.), mert ismeretterjesztő formában, élvezetesen és igen látványosan prezentálja a történettudomány legfrissebb eredményeit a nagyközönségnek. S mivel a filmsorozatot már majd egy tucatszor leadták, sőt tudtommal a középiskolai oktatásban is használják, így – egy néhány száz vagy maximum ezer példányban megjelent szakkönyvvel ellentétben – több százezer néző ismereteit gazdagíthattuk a magyar történelemről, s szerethette meg múltunkat a filmnek köszönhetően sok iskolás gyermek, határon innen és túl egyaránt. Csak egy példa ezzel kapcsolatban: egy alkalommal az egyik budapesti nagy bevásárlóközpontban megszólított egy fiatal, hogy ő bizony ismer engem. Zavaromban pironkodtam, hogy én őrá sajnos nem emlékszem. Ekkor derült ki a lévai diákról, hogy a Magyarország történetéből ismer, s nagyon köszönte, hogy rengeteget tanulhatott belőle a magyar történelemről. Egy kutatónak aligha kellhet ennél nagyobb elismerés.”

Többen kiemelték annak fontosságát, hogy a filmsorozat sokakhoz elért. „Azok is megismerhették a munkásságunkat, akik nem történelemmel foglalkoznak. A sorozat teljes egészében elérhető a Youtube-on, így nagyon sokan láthatták, olyanok is, akik amúgy nem vesznek gyakran könyvet a kezükbe. A filmsorozat talán felkeltette az érdeklődésüket, ami fontos, még akkor is, ha az emberekben kialakult képet nagyon nehéz formálni.” – mondta Pálosfalvi Tamás.

Deák Ágnes úgy fogalmazott, hogy: „Nagyon hasznosnak tartottam és tartom ma is a sorozatot, manapság is megállítanak távoli ismerősök azzal, hogy láttak valamikor vagy látnak most a sorozatban, s hogy milyen érdekes volt (nyilván nem én voltam önmagában érdekes, hanem érdekes dolgokról hallottak). S ezek között az emberek között szerepel a most közel 16 éves lányom egykori általános iskolai osztálytársa, aki immáron gimnáziumi hallgatóként valamelyik tanórán találkozott a sorozattal, de szerepel az a hentesárubolt tulajdonos is, aki érdeklődő tévénéző emberként annak idején látta a sorozatot. Ez mutatja, hogy a tévén keresztül valóban a társadalom sok különböző csoportjának tagjaihoz tudott szólni a sorozat, eltalálta a hangot, hogy ne legyen bennfentesen tudományoskodó, ugyanakkor színvonalas ismeretterjesztést folytasson.”

Font Márta nézete szerint „a sorozat nagyon hasznos, főleg, mert többször ismétlik. Sokan észreveszik, akár többször is megnézik. Azt gondolom, fontos ismeretterjesztő szerepe van, és nagyon pozitív, hogy a ma működő aktív kutatókat szólaltatják meg. Persze ennek alapja a Kossuth Kiadó sorozata, anélkül nyilván más lenne. Szerintem mind a tévének, mind a Kiadónak hasznos lehetett az együttműködés.”

Fodor István is úgy vélte, hogy „a filmsorozat hatására olyanok is kézbe vették a köteteket, akik nem gyakran olvasnak történeti munkákat.” Hogy erre miért van szükség? Főként azért, mert szerinte a televíziókból is „szennyvízként ömlenek a történelmünket tudatosan meghamisító rögeszmék, lassan mindenütt tort ülhetnek a parlagian műveletlen, gátlástalan sarlatánok.” C. Tóth Norbert nagyon tömören úgy fogalmazott, hogy azért hasznos a filmsorozat, „mert – talán – közérthető módon és „összeesküvés-mentesen” beszél a magyar történelemről.”

Gebei Sándor többek között más történészek szerepét is kiemelte válaszában. Mint írta, egyrészt „a Magyarország története c. sorozat hallatlan informatív. Nemcsak beszélünk pl. Munkács, Sárospatak, Majtény stb. helységnevekről, hanem képileg meg is jelennek a nézők előtt.” Másrészt „a tudományos ismeretterjesztésnek ezen formája óriási jelentőséggel bír, hiszen a közszájon forgó, hamis vagy éppen áltudományos információkat cáfolja.” Harmadszor „az adásokban felbukkanó szaktörténészeket megismerhetik a nézők, az ő személyiségeiken keresztül tájékozódhatnak a „frissebb” kutatások eredményeiben, szembesíthetik (ha éppen kívánják) a nagy elődök (esetemben: R. Várkonyi Ágnes, Köpeczi Béla, Bánkúti Imre stb.) állásfoglalásaival.”

Sokan hangsúlyozták a filmsorozat hasznosságát középiskolások számára. „Nagyon sok tanártól hallottam, hogy a tanítás során rendszeresen használják a sorozat különböző részeit, és az nemcsak a diákok tudásanyagát gazdagítja, de érdeklődésüket is felkelti. Különösen szerencsés a film és a könyv kettőse, egyik a másikat segíti.” – írta Szakolczai Attila.

„A filmsorozat az érdeklődő nagyközönség mellett célzottan a középiskolás diákoknak és tanáraiknak készült. A középiskolások már a digitális világban nőttek föl, körükben a nagy többség számára a film sokkal könnyebben fogyasztható forma, mint a könyv. A tanárok is megérezték a hasznát, mert sokan elkezdték használni a sorozatot a tanításban. Ezt onnan is tudom, mert egyszercsak kaptam egy SMS-t a kisebbik fiamtól, hogy „Éppen Téged nézünk törin! :)”, továbbá, akkoriban több számomra idegen középiskolás korú diák nézett rám ismerősként a buszon. Egyébként különösen a XIX. és XX. századra nagyon kevés idő marad a tantervekben, ami nagyon nincs rendjén és muszáj lesz változtatni rajta.” – vélte Kozári Monika.

„Napjainkban rengeteg összefoglaló-áttekintő munka jelent meg/jelenik meg Magyarország történetéről, annak különböző korszakairól. Úgy vélem, ez a sorozat jól egyesíti a szakmaiság követelményét a közérthetőséggel. Egységes keretbe tudja fogni és prezentálni a néző felé az az egyes korszakok érdekes és fontos kérdéseit, anélkül, hogy felszínessé válna. Eredetileg elsődlegesen a középiskolás korú, a történelem iránt érdeklődő fiatalság volt a célközönség, remélem, hogy ezt a törekvést sikerült realizálni.” – írta Püski Levente a sorozatról.

Hogy sikerült-e, arra maga Nagy György adta meg a választ. A sorozat 2011-ben díjat nyert a szolnoki Nemzetközi Tudományos Filmfesztiválon. Ezzel kapcsolatban szeretnék idézni egy levélből, amelyet Pálffy Géza jóvoltából ismerhettem meg. A levélben Nagy György örömét fejezi ki az elismerés kapcsán, majd így zárja sorait:

„… számomra az a fődíj, hogy nap mint nap megkeresnek középiskolák azzal, hogy történelemórán vetítik a sorozatot, és azóta ugrásszerűen megnőtt a diákok érdeklődése a történelem iránt…

 Érdemes volt…

Baráti üdvözlet: Nagy György”

Nagy György

Szőts-Rajkó Kinga

 

A képeket a filmsorozatból rögzítettük.

A filmsorozatot folyamatosan ismétli a Magyar Televízió, a Duna Televízió és a Duna World is.

A filmsorozat DVD-n is megvásárolható.

Ezt olvastad?

Március 15-e több mint egy ünnep. Ezen a napon egész Magyarország az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezik, előttük tiszteleg.
Támogasson minket