A magyarországi kárpótlási folyamat és levéltári forrásai

A VERITAS Történetkutató Intézetben 2018. november 26-án A magyarországi kárpótlási folyamat és levéltári forrásai. Bemutatkozik a VERITAS Történetkutató Intézet Levéltára címmel rendeztek konferenciát. Kissné Bognár Krisztina (VERITAS Történetkutató Intézet, megbízott levéltárvezető), Szakály Sándor (VERITAS Történetkutató Intézet, főigazgató) és Kenyeres István (Budapest Főváros Levéltára, főigazgató Magyar Levéltárosok Egyesülete, elnök) köszöntőit követően elsőként Zinner Tibor (VERITAS Történetkutató Intézet, ny. levéltárvezető) Amiért a kárpótlásra szükség volt című előadására került sor, melyben a jogerős ítélet által végrehajtott 1234 kivégzésről esett szó, illetve kitért az előadó a vagyoni jóvátétel elmaradásának kérdéskörére is. Az 1956 őszi események miatt körülbelül 750 ezer embert marasztaltak el különböző jogszabályok és rendeletek alapján. 1956 őszéig 783 kivégzés történt Magyarországon. A kádári megtorlások során újabb 232 személyt végeztek ki, míg 12 900-at internáltak. 1956 novembere és 1988 nyara között összesen 447 embert végeztek ki. Az 1945˗1988 közötti kivégzések közül az 1234-ből 1230 esetben pontos adatokkal rendelkezünk a vádpontokat illetően. A vagyoni kárpótlás az 1990-es évekig nem történt meg, bár az évtized elején közel 1,5 millió kérelem érkezett ilyen jellegű igénnyel kapcsolatban.

Szakály Sándor köszöntője

A második előadó Noszkó-Horváth Mihály (VERITAS Történetkutató Intézet Levéltára, Igazgatási és Gyűjteményi Csoport, csoportvezető) A személyi és vagyoni kárpótlásról, röviden címmel tartott előadást, melyben a kárpótlási eljárás jogszabályi hátteréről és a kárpótlási tételek csoportosításáról esett szó. A tárgykörben körülbelül 27 jogszabály született. Az előadó hangsúlyozta, különbséget kell tenni a kárpótlás és a kárpótlási célú juttatás között. A kárpótlási kérelmeket a mindenkori Kárpótlási Hivatal bírálta el. A kárpótlásra jogosultak körét, az eljárás menetét és az ügyintézéssel megbízott illetékes hatóságot az 1991. évi XXV. törvény határozta meg. Vagyoni sérelem kárpótlására kizárólag magánszemélyek voltak jogosultak. Közel 1,5 milliónyi volt a beérkezett igények száma, a kárpótlás a kárpótlási jegyek kibocsátásával történt. A személyi sérelmekhez (élet elvesztése, szabadságmegvonás/korlátozás) kapcsolódó kárpótlás során az állam döntötte el a jogosultak körét; egyházi személyek után az egyház részére kárpótlás fizetése nem történt. A kárpótlási forma kárpótlási jegy vagy pénzkifizetés volt. Az előadó referátuma végén kiemelte, hogy a bemutatkozni kívánó levéltár feladata a kárpótlás során keletkezett iratok kutathatóvá tétele.

Cseh Gergő Bendegúz előadása

Cseh Gergő Bendegúz (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, főigazgató, vezető levéltári szakfelügyelő) Titkosszolgálati dokumentumok és információs kárpótlás című referátumában az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának működését mutatta be, valamint az információs kárpótlás folyamatáról számolt be. Az intézmény 21 éve kezdte meg működését, legfontosabb feladata az egyéni és kollektív információs kárpótlás. Az előadó elmondta, hogy a titkosszolgálati iratok hiányosak, mindössze 4 kilométernyi az iratanyag, míg a hasonló jellegű levéltárak körében az iratanyag mennyisége Németországban 110, Lengyelországban 90 kilométernyi. A levéltárban őrzött dokumentumok mágnesszalagokon, mikrofilmeken, digitalizálva és hagyományos papír alapon kutathatók, a hatályos jogszabályi előírások betartása mellett. A titkosszolgálati működésből adódóan személyes jellegű információkat tartalmaznak az iratok, így minden egyes iratot előzően át kell olvasnia a levéltárosnak, mielőtt a kutató rendelkezésére bocsátja. Az ÁBTL a kutatószolgálati tevékenység mellett a közösségi médián keresztül és különböző levéltári programokkal próbálja elérni a szélesebb közönséget.

Kenyeres István köszöntője

Mikó Zsuzsanna (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, általános főigazgató-helyettes) A közlevéltárak feladatai a kárpótlási eljárásokban című előadásában bemutatta a közlevéltárakra háruló feladatokat, melyek mind a mai napig aktuálisak. Az előadó ehhez többek között a szakmai folyóiratokban (pl. Levéltári Szemle) zajló polémiákat tekintette át. A jogalkotási folyamatban a levéltárosok nem vehettek részt, ez váratlan helyzetet teremtett számukra. A lakosság azt hangsúlyozta, hogy a levéltáraknak kötelességük a kárpótlási igények benyújtásához az iratokat rendelkezésre bocsátaniuk. De azoknak sem emberi, sem pénzügyi kapacitásuk nem volt a arra, hogy a kárpótlási igények intézését megkezdjék. Az végül csak 1991-ben indult el, miután a minisztérium levéltári osztálya 16 millió forintot és másológépeket biztosított erre a célra. 1991-ben a kárpótlási törvény megjelenésétől októberig 18 700 ügy keletkezett, egy levéltárra átlagosan 890 kérelem jutott. Az előadó kiemelte, hogy a kárpótlási folyamat tette lehetővé, hogy a lakosság számára is ismertté váljon a levéltárak működése, valamint az, hogy a technikai feltételek javuljanak.

Cseh Gergő Bendegúz előadása

Kis József – Oláh Tamás (Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltára, igazgató; MNL Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltára osztályvezető) A hadigondozás forrásai és adatbázisai az MNL Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltárában című előadásban elhangzott, hogy a levéltárak nem voltak felkészülve a hadigondozásra. 2017-ben 3000 megkeresés érkezett a Borsod megyei Levéltárba. Az adatbázisok készítése (mely ʼ90-es években elindult el) a megkeresések gyorsabb intézéséhez járult hozzá. A hadigondozási ügyek forrásai a járási hatóságok szociális gondozási iratai, az Igazgatási és Egészségügyi Osztály iratai, a hatvanas években a járási hivatalok egészségügyi osztályainak iratai, valamint a városok tételszámos ügyiratai között találhatók. Az előadás második felében a középszintű területi igazgatás (főispáni és alispáni iratok, vármegyei közigazgatási bizottságok iratai) és megyei városok iratanyagairól esett szó, melyek bőségesen tartalmaznak hadigondozásra vonatkozó iratokat első világháborús ügyekkel kapcsolatban is. Az iratokból a katonai szolgálatra és egészségügyi állapotra vonatkozó adatok mellett az is kiderül, hogy a korabeli hatóságok komoly vizsgálatok elvégzése után ítélték meg a hadisegélyezésre- és gondozásra való jogosultságot.

Kárbin Ákos (VERITAS Történetkutató Intézet Levéltára, Személyi Kárpótlási Csoport, csoportvezető) A VERITAS Történetkutató Intézet Levéltára iratainak bemutatása című előadásában arra vállalkozott, hogy bemutassa a levéltári iratanyag keletkezésének körülményeit, az iratok típusait. Az 1990-es évek közepén a kárpótlási törvények alapján megkezdte működését a kárpótlással foglalkozó szervezet, 2006-ra azonban elvesztette önállóságát, majd 2016-ban került át az irategyüttes a VERITAS Intézethez. A Kárpótlási Hivatal feladatait 2016 óta a főváros kormányhivatala látja el. Az iratoknak három fő típusa van: vagyoni sérelmek miatti kárpótlási kérvények kb. 7000 ifm, személyi sérelmek miatti kárpótlási igények és nyugdíjazási ügyek iratai 3600 ifm, valamint igazgatási és vegyes iratok kb. 1200 ifm. Az igazgatási iratokban a mindenkori hivatal működése során keletkezett iratok helyezkednek el; a vagyoni és személyi kárpótlási kérelmek iratai vonalkódos azonosítással ellátottak, ezzel megkönnyíthető a kezelés és nyilvántartás. A vonalkódos rendszer mellett egy informatikai nyilvántartórendszer is kiépült, mely a személy- és vagyoni kárpótlási iratok kereshetőségére és nyilvántartására szolgál. Az iratok jogszabály által előírt kutathatóvá válását követően indulhat meg a kutatómunka a levéltárban. A levéltár további célkitűzéseiben szerepel a dokumentumok digitalizálása és a meglévő adatbázisok fejlesztése.

A tanácskozás végén az érdeklődők számára lehetőség nyílt a VERITAS Történetkutató Intézet Levéltárának megtekintésére.

Kocsis Annamária

Ezt olvastad?

A világ és a magyar történelem konstans – sokszor figyelemreméltó - fenoménja a hatalomváltások időszaka, legyen szó akár monarchikus, akár
Támogasson minket