Magyarországi rapszódia avagy Hajnóczy József tragikus története

Az Eva Kowalská és Karol Kantek által írt kötet nem csak azok számára élvezetes és hiánypótló munka, akik a múlt szakértőiként tudományos szemszögből vizsgálják a magyarországi felvilágosodást, a jakobinus mozgalom eseményeit és az említett időszak egyik legkiemelkedőbb alakját, Hajnóczy Józsefet; hanem azoknak is, akik laikusként érdeklődnek a 18. századi magyar történelem, a különböző történelmi személyiségekről készült biográfiák és a történelmi krimik iránt.


A kötet borítója

2005. május 19-20-án, a jakobinusok kivégzésének 210. évfordulójára emlékezve Modoron nemzetközi Hajnóczy–konferenciát tartottak. A két napos rendezvényt Karol Kantek történész-helytörténész, modori lokálpatrióta szervezte. A konferencián előadást tartott Eva Kowalská is, a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetének főmunkatársa. A konferencia alkalmat teremtett az eszmecserére, kérdések felvetésére, melyekből megszületett 2008-ban szlovák nyelven Pozsonyban a szerzőpáros közös monográfiája Hajnóczy élettörténetéről, melyet most magyar nyelven is kézben tarthat az olvasó. Kutatásukkal és részletekbe menő alapos forrásfeldolgozásukkal hiánypótló munkát alkottak mind a szlovák mind a magyar történettudomány számára.

Hajnóczy életrajzának magyar kiadása teljes egészében megegyezik a szlovák kötet eredetijével. A magyar fordítást Forgó András kezdeményezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Újkori Történeti Tanszékén, és Horváth Réka készítette el. A kötetben megjelenő személyek többsége felső-magyarországi falvak és városok szlovák, esetleg német anyanyelvű lakói, ezért nevük a magyar kiadásban is eredeti formában szerepel. Ez alól csak a magyar történelemből ismert vagy egyértelműen magyar történelmi személyiségek nevei jelentenek kivételt. A kötetben szereplő, eredetileg latin, német, francia vagy délszláv idézzetek fordítását Hende Fanni, Poór János, Lukács György és Dudás Előd készítette. A magyar kiadás Poór János utószavával zárul.

A szerzőpáros a kötetet három részre osztotta. Az első részben feltárják és rekonstruálják Hajnóczy József családi hovatartozását. A második részben Hajnóczy József, a felvilágosult filantróp élettörténetét tárják fel. A harmadik részben korabeli dokumentumok segítségével vizsgálják Hajnóczy Józsefnek a francia forradalom kirobbanása utáni időkben játszott rövid, de jelentős szerepét; a magyarországi reformfolyamatokban és forradalmi eseményekben való részvételét; illetve a titkos társaságokban játszott szervezői tevékenységét, amely a letartóztatásával, kivizsgálásával, bíróság elé állításával, majd kivégzésével végződött. Az eseményekben való könnyebb tájékozódást és a szereplők jobb megismerését segítik a kötet végén található képek és a névmutató. Az olvasás során felmerült kérdéseinkre választ kaphatunk a bőséges és alaposan összegyűjtött bibliográfiából, valamint ennek segítségével bővebb ismeretet szerezhetünk az adott korszakról és a korábbi Hajnóczy–kutatás eredményeiről.

A szerzők legfontosabb célja, hogy számos eredeti forrás alapján feltárják és megrajzolják Hajnóczy József, egy rendkívüli korszak rendkívüli személyiségének, objektív történeti képét. Nem egyszerű feladat hitelesen rekonstruálni egy történelmi személyiség életútját. Ennek ellenére a szerzőpáros eleget tesz célkitűzésének és az olvasót megismerteti Hajnóczy József sokoldalú személyiségével: a jogtörténésszel, a jogtudóssal, a könyvtárossal, a levéltárossal, az újságíróval, az államférfival, a politikussal, a filantróppal, a szabadkőművessel, a reformátorral és a forradalmárral.

Az olvasó legyen bár szakértő, vagy laikus azt gondolhatja a kötet címének elolvasása után, hogy egy újabb Hajnóczy biográfiát tart a kezében, ami semmi újat nem mond számára. Már az első oldalak elolvasása után rádöbbenünk arra, hogy ez a mű túlmutat az eddigi életrajzokon. Nemcsak az újabb kutatások nyomán felfedezett új, publikálatlan iratokból nyert információk miatt, hanem az újszerűen megközelített – értelmezett forrásanyag alapján régebbi vitás kérdésekre is választ ad, valamint utal a továbbra is nyitva maradt kérdésekre. A részletekbe menő magyarázatok könnyen olvashatók és befogadhatók. Az aprólékos részletek ismertetése és sűrű forrásközlések miatt nem válik a mű nehézkessé és körülményeskedővé. Az életutat belehelyezik a magyarországi történelem kontextusába. Vizsgálva hogyan befolyásolta egy-egy történelmi esemény Hajnóczy családjának vagy magának a főszereplőnek az életét. Annak ellenére, hogy a szerzők kitérnek olyan kérdések és események ismertetésére, mint hogyan éltek a lutheránusok Magyarországon a 18. század derekán vagy mit tudunk a szabadkőművességről a 18. századi Habsburg Monarchiában; nem téved el az olvasó a rengeteg információ között, könnyen vissza tud kapcsolódni az eredeti eseményszálba akár a Hajnóczy család történetéhez, akár Hajnóczy József szabadkőműves páholyokban való tagságához.

A kötet első része tehát Hajnóczy József családi hovatartozását kutatja, valamint a család történetét is bemutatja. A Hajnóczy család eredetének kutatását nehezíti, hogy a Hajnóczyak származásáról számos ellentmondásos adattal rendelkezünk, ezért a szerzők úgy döntöttek, hogy a felmerülő kérdéseikre választ kaphassanak, újra átvizsgálják a rendelkezésre álló forrásokat és meglátogatják a levéltárakat. Ennek eredményeként új, még teljesen ismeretlen felmenők bukkantak elő, akikről egy merőben újszerű képet tudtak kialakítani. Ebben a részben megismerkedünk Hajnóczy Dániellel, Hajnóczy Jánossal, a családi név / vezetéknév eltérő használatával, a család Modorra való költözésének okaival.

A második rész Hajnóczy József, a felvilágosult filantróp életét mutatja be. A szerzők frappáns alcímekkel ébresztik fel az olvasóban a kíváncsiságot és vezetik végig egy krimibe illő nyomozáson. Először Hajnóczy Sámuel – egy balszerencsés fiú balszerencsés apjának az életét ismerjük meg. Az élettörténetből egy olyan apa képe rajzolódik ki előttünk, aki egy kimagasló műveltséggel rendelkező lutheránus lelkész-tanár volt, de a vallásszabadság korlátozása miatt nem taníthatott és egy falusi lelkészi pozícióval kellett beérnie az Alföldön. Negatív élettapasztalatai és saját beteljesületlen vágyai miatt következetesen nagy gondot fordított fia neveltetésére.

A jelen könyvismertetés megírásakor a recenzens nem törekszik arra, hogy teljeskörűen ismertesse Hajnóczy József életútját a kötet tartalma alapján. Csupán betekintést nyújt ebbe a rejtélyes és tragikus életutat ismertető műbe, szubjektív módon válogatva néhány érdekes mozzanatot.

Hajnóczy személyiségéből először a levéltáros-könyvtáros-kutató attitűd emelendő ki. Jogászi pályafutása gróf Forgách Miklós titkáraként kezdődik. Titkárként főként a család hatalmas birtokával kapcsolatos komplikált bírósági eljárások és jogi problémák lebonyolításában vett részt. Ez a munka nem nyújtott túl sok örömöt Hajnóczynak, viszont lehetőséget adott arra, hogy alkalomadtán foglalkozzon kedvtelésével, azaz történelmi és jogi iratok gyűjtésével. Munkája során a család gazdag levéltárában hozzáfért különleges dokumentumokhoz, amelyeket a hivatalos ügyiratok tanulmányozása mellett szemügyre vehetett és lemásolhatott. Így született meg első okmánygyűjteménye 1777. december 10-én, mely nyitrai törvényszéki iratokat foglal magába. 1776-ban több alkalommal is járt Bécsben Forgách Miklós társaságában. Ezek az utak maradandó élményt jelentettek számára. A hofburgi császári könyvtár és levéltár vonzotta leginkább. Ebben az időben már a magyar jog történetét kutatta, ami miatt olykor még a hivatalos feladatait is elhanyagolta. Itt gondolkozott el azon is, hogy szívesebben végezne könyvtárosi vagy levéltárosi munkát. Úgy érezte az ügyvédi feladatok nem illeszkednek személyiségéhez. A Forgách Miklósnál eltöltött évek során szerzett lelki-szellemi érettség és kitartás eredményeként született meg első reformtervezete, mely alapos kutatómunka eredményeként se hozta meg a remélt sikert számára. Továbbra se kapott vallása és polgári származása miatt állást az államigazgatásban.

Ezután hazatért szüleihez Aszódra. A fiatal, éppen munka nélkül álló, mégis tapasztalt ügyvédnek és jogásznak nem kellett sokáig várnia a következő lehetőségre. 1779 elején gróf Széchenyi Ferenc személyi titkárként és könyvtárosként a szolgálatába fogadta. Széchenyi Ferenc is rajongott a történelemért és lelkesen gyűjtötte a különleges könyveket, régiségeket. Hajnóczy végezte a Széchenyi család könyvtárának katalogizálását. Kigondolta volna, hogy az itt végzett munkájának köszönhetően született meg a jelenlegi Országos Széchenyi Könyvtár első és legrégebbi katalógusa? Hajnóczy folyamatosan művelte és képezte magát. Munkája ezt nem csak lehetővé tette, de bizonyos fokig meg is követelte tőle. Munkája örömét ebben az időben csak anyja 1783-ban bekövetkezett halála keserítette meg. Hajnóczy József karrierje Széchenyi Ferencével párhuzamosan fejlődött.

Hajnóczyt magánemberként is megismerhetjük a „Kiadások könyve” c. forrásból, melybe 1788-tól 1794 augusztusáig jegyezte fel kiadásait. A vukovári tartózkodása idejéről származó bejegyzések étkezési és lakhatási költségeiről is tájékoztatnak bennünket. Így megtudhatjuk, hogy milyen élelmiszereket vásárolt és fogyasztott. A listán például szerepel a csokoládé, a körte, a cukor, a marhahús és a szilvapálinka. Ekkor már szerémi alispánként figyelnie kellett megjelenésére is, így költött szappanra és hajpúderre is. A mindennapi élethez szükséges dolgokon kívül sok pénzt költött könyvekre (1788-ban 76 aranyat és 6 krajcárt). Betekintést nyerhetünk házasságába, felesége gyógyszeres kezelésébe és a szülést követő gyászba is.

A kötet kitér szabadkőműves kapcsolataira és aktivitására is. „Hajnóczy nem titkos, hanem szándékosan eltitkolt, a nyilvánosság és a hatalom előtt is leplezett, a haza javára és az emberiség szerencséjére irányuló humán társadalmi tevékenységként tekintett a szabadkőművességre, amelyet Magyarországon a nemesség és az egyház legmagasabb képviselői garantálnak. Hajnóczy szabadkőműves elkötelezettsége a magyarországi társadalom legfelső köreibe nyíló ajtókat tártak ki a számára: e mozgalom révén tett szert ugyanis olyan befolyásos ismerősökre, akik később alapvető módon befolyásolhatták jogi pályafutását és így közvetlenül további sorsát.” Belépett a „A hallgatáshoz” címzett páholyba, majd később a pozsonyi „A biztonsághoz” címzett páholyba. Szabadkőműves nevére is fény derül ebben a fejezetben…

Miután elhagyta Szerém megyei alispáni székét, 1790 nyarán kedvezőtlen helyzetben találja magát: állás nélkül marad. Nem tud részt venni az országgyűlésen. Először újságíróként, majd a Magyar Kamara titkáraként keresi kenyerét. Nehezen tudja el/fenntartani magát mégis életének legtermékenyebb alkotási időszaka. Ekkor írja pl. A magyar országgyűlésen javaslandó törvények lényege; Közjogi értekezés a királyi hatalom korlátairól Magyarországon című műveit.

Végezetül szólnunk kell a végzetes ismeretségről; Hajnóczyról, mint forradalmárról és a kötet legizgalmasabb és krimibe illő részéről. Ebben a fejezetben a szerzők ismertetik a Martinovics Ignác által szervezett összeesküvést, a letartóztatásokat, a kihallgatásokat és a bírósági pereket. A kötet és az említett fejezet értékét emeli, hogy eredeti forrásokon keresztül szinte napra pontosan ismerheti meg az olvasó az eseményeket. A kihallgatási jegyzőkönyvekből megtudhatjuk mikor és hogyan derült fény az összeesküvésre. Martinovics és társai mit terveztek és hogyan szerették volna megvalósítani céljaikat. A recenzens számára a legérdekesebb momentum a fejezetben Hajnóczy első kihallgatása. Hajnóczy ugyanis megtagadta a szóbeli válaszadást, és íróeszközt kért a bizottságtól, hogy vallomását írásban nyújthassa be. Mindent leírt, amit ügyvédként szükségesnek és fontosnak tartott. Senkit sem vádolt meg vagy adott fel! Megpróbálta reálisan jellemezni a helyzetet. Jogászként olyan formulákban gondolkodott, amelyek saját magának, a hozzá közelállóknak és a barátoknak se ártanak. Vallomása átfogó és világos szerkezetű volt. A kihallgatások után elkezdődtek a bírósági perek és az ítélethozatal. A kegyelmi kérvényeket az uralkodó elutasította, és a kivégzés időpontját is meghatározta: 1795. május 18. Az elítélteknek nem napjaik, hanem csupán óráik voltak hátra, és ezt mindenki másként töltötte. Hajnóczy leveleket fogalmazott, és ezekben a szeretteitől vett búcsút.

A regények általában itt véget is érnek, de szerzőpárosunk nagyon gond fordít arra, hogy a Hajnóczy életében fontos szerepet betöltött személyek további sorsáról is tájékoztasson bennünket. Így megtudjuk, mi lett Forgách Miklós, Széchenyi Ferenc, Hajnóczy József unokaöccse és Hajnóczy menyasszonyának sorsa Hajnóczy kivégzését követően.

Összességében elmondható, hogy a 2016-ban megjelent monográfia nem csak hiánypótló mű, hanem a történelem iránt érdeklődők számára is igényes, alapos, pontos és egyben szórakoztató kötet. A szerzők elérték célkitűzésüket: az olvasó szeme előtt egy objektív kép rajzolódik ki Hajnóczy Józsefről. Életének minden aspektusát megismeri az olvasó, és mire a kötet végére ér rádöbben arra, hogy Hajnóczy több gondolata még ma is, a 21. században is aktualitással bír.

Prezenszki Erzsébet                                   

A kötet adatai:

Eva Kowalská – Karol Kantek: Magyarországi rapszódia avagy Hajnóczy József tragikus története. KOR/RIDOR KÖNYVEK 4.  Sorozatszerkesztő: Demmel József. Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete. Békéscsaba, 2016. 285 oldal

Kapcsolódó cikkek:

Nem unalmas, vitára ingerel – Hajnóczy Józseftől Trianonig
Hajnóczy, Trianon és az Új Iskola
„A változástól javulást várva…” – Politikai harcok és alkuk a 18. században
Bécsi luxus – Magyar főúri reprezentáció a 18. században
A társuralkodó, a helytartó és a 18. század második fele – interjú Kulcsár Krisztinával

Ezt olvastad?

A Rákosi család privát felvételeitől a Wannseei konferenciáig. A héten az előadások és konferenciák mellett három különleges filmvetítésre is felhívjuk