A magyarországi szlovákok kutatása interdiszciplináris kontextusban

A Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete 2020. február 13-án és 14-én interdiszciplináris konferenciát szervezett Békéscsabán a kutatóintézet megalapításának 30. évfordulója alkalmából, illetve a kutatóintézet alapító igazgatójának, Gyivicsán Annának a tiszteletére.

A kutatóintézet kiadványai

Az ünnepélyes megnyitó után Kovács Anna, a kutatóintézet egykori igazgatója  köszöntötte a szintén kerek évfordulót ünneplő Gyivicsán Annát, majd Tuska Tünde és Uhrin Erzsébet, a kutatóintézet jelenlegi és korábbi igazgatója tekintették át egy plenáris előadás keretében az intézmény elmúlt 30 évét.

Uhrin Erzsébet és Tuska Tünde plenáris előadása

A szlovák nyelvű konferencia két napja alatt több, mint negyven előadás hangzott el, szlovákiai, romániai és magyarországi előadóktól. A nyelvészeti, néprajzi, irodalomtudományi, antropológiai, oktatáskutatási és történeti szekciókban többek között az ELTE BTK Szláv és Balti Filológiai Intézetének, a Szegedi Tudományegyetemnek, a Szlovák Tudományos Akadémia Irodalomtudományi, Nyelvtudományi illetve Történelemtudományi Intézeteinek, a nyitrai Univerzita Konstantína Filozofa Bölcsészettudományi Karának a nagyszombati Univerzita Sväteho Cyrila a Metóda és a besztercebányai Univerzita Mateja Bela, valamint a Szlovák Tudományos Akadémia kassai Társadalomtudományi Intézetének a munkatársai adtak elő.

A kutatóintézet harminc évét bemutató kiállítás

A konferencia történeti szekciójában hét előadás hangzott el. Kovács Anna, az intézet korábbi igazgatója útleírásokat, elsősorban cseh (Božena Němcová, Václav Staněk) és angol (John Paget) szerzők munkáit elemezte, arra a kérdésre keresve  a választ, hogy miként ábrázolják a pest-budai szlovákságot ezek az útikönyvszerzők.

Kovács Anna

Ezután három, tematikailag is összefüggő előadás következett, amelyek mindegyike az 1947-es csehszlovák-magyar lakosságcserével foglalkozott. Štefan Šutaj előadásában a hétköznapi ember története felől közelítette meg az olyan nagy történelmi eseményeket, mint a II. világháború utáni szlovák-magyar lakosságcsere,  a határváltozások, a tömegek migrációja, a béketárgyalások előkészítése és a háború utáni rendezés. Hiszen ezek az események alapvető módon szóltak bele a hétköznapi ember életébe, sorsának alakulásába, akár szlovák, akár magyar volt az anyanyelve. Šutaj olyan emberi történeteket mutatott be, amelyeken keresztül ezek a folyamatok, a makro és a mikrotér konfrontációja (másképp fogalmazva mint az aktív elitek vs. az emberek, mint a politikai cselekvés tárgyai)  plasztikusan láthatóak voltak.

 

Šutaj, aki a szlovák-magyar lakosságcsere és a II. világháború utáni események egyik legelismertebb szakértője, az előadás utáni eszmecsere során hozzátette, hogy tervei szerint 2022-re készül el Kassán az a kutatócsoportjával közösen készített kötet, amely a teljességre törekvés igényével járja körbe a lakosságcsere történetének valamennyi aspektusát.

Luboš Kačírek

Ľubos Kačírek az 1946-1947-es év szlovák sajtóját tekintette át, arra a kérdésre keresve a választ, hogy hogyan ábrázolták például a Národná obroda, a Čas vagy a Pravda című lapokban a lakosságcsere politikai vonatkozásain túl a magyarországi szlovákság múltját és tradícióit, hiszen ezek az átlag szlovák olvasó számára nem biztos, hogy ismertek voltak. Kačírek előadása során arra is kitért, ahogy a szlovák tudományos élet, pl. a demográfia és a történetírás (pl. Branislav Varsík vagy Ján Svetoň) reagált a vizsgált folyamatokra.

A történeti szekció közönsége

Lucia Heldáková és Maroš Melichárek a lakosságcsere kapcsán a Csehszlovákiába települést a magyarországi szlovákok közt propagáló csehszlovák kampányt elemezték, amely alapvető mértékben befolyásolta a lakosságcserére „önként“ jelentkező szlovákok számát. Az előadás Teun van Dijk elméletének a segítségével vázolta fel a vizsgált propagandakampány egyes szakaszait.

Lucia Heldáková és Maroš Melichárek

Demmel József Réthy László Keleti Svájc című versének a keletkezéstörténetét tárta fel. A német származású, de Szarvason született Réthy fiatal korában érdeklődött a szlovák nemzeti törekvések iránt, ám a Magyar Nemzeti Múzeum egyik vezetőjeként, elismert magyar tudósként, de főleg Lőwy Árpád álnéven írt obszcén verseiben már inkább a jól ismert magyar sztereotípiákat hangoztatta. Egy váratlan találkozás során azonban élete végén újra közel került korábbi toleráns meggyőződéséhez, s egyúttal közel sodródott Jászi Oszkár polgári radikális eszméihez is.

Szuda Krisztina az ismert tótkomlósi evangélikus lelkész, Ľudovít Hrdlička életének azon epizódját mutatta be, amikor megválasztották az akkor éppen a Turóc megyei Turányban lelkészkedő Hrdličkát Tótkomlósra. Az előadó feltárta a lelkész motivációit, amelyek ahhoz vezették, hogy az északi, hegyvidéki településről egy népes alföldi faluban folytassa pályafutását, de bemutatta riválisait is, az egész lelkészválasztás történetét a helyi konfliktusok és az országos szlovák-magyar nemzeti ellentétek kontextusába helyezve.

A konferencia során egy kiállítás is látható volt, amely a kutatóintézet elmúlt harminc évét mutatta be, amelyet az ismert genetikus professzor, a kutatóintézet megalapításának ötletét először felvető Sipiczki Mátyás nyitott meg.

Demmel József

Ezt olvastad?

Nyíregyháza és környékének történelmi, néprajzi és természeti értékei a filmvásznon, kamarakiállítás és raktárséta a kiegyezés 150. évfordulója alkalmából, könyvbemutató és