„Már a spájzban vannak az oroszok” avagy A tizedes meg a többiek történészszemmel
Magyar háborús film, vígjáték, keserű humor… Egy képzeletbeli barkochba játék során, ha az előbbi szavakra rákérdezünk, bárki, aki kicsit is ismeri a magyar filmek világát, szinte rögtön rávágja a megoldást: ’atizedesmegtöbbiek’… A film 1965-ben készült, s azon ritka filmek közé tartozik, mely elkészülte óta folyamatosan megőrizte népszerűségét, közkedveltségét. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a film szállóigévé vált mondatai, melyeket sokszor azok is idéznek, akik nem látták filmet.
Mi lehet a titka a töretlen népszerűségnek? Itt nem diadalmas hősök játszanak a monumentális filmeposzban. Nincsenek heroikus jelenetek, színes szélesvásznú történetek. S talán pont ezért a közelség miatt a kisember háborús botladozását bemutató film vált a magyar filmtörténet egyik legsikeresebb háborús filmjévé. Mindenképpen ki kell, hogy emeljük a film alkotóit. Rendezőként a magyar film egyik legnagyobb mestere, Keleti Márton jegyzi a filmet, akinek olyan vígjátékot sikerült alkotnia, melyen nemcsak nevethetünk, hanem egyes történelmi korszakok levegőjét is magunkba szívhatjuk.
Hasonlóképpen kiemelkedő a film szereplőgárdája. Nemcsak főszerepekben találkozhatunk ismert színészekkel, hanem a mellékszereplők is a korszak neves művészei. A „tizedes” – vagyis, egész pontosan, Molnár Ferenc tizedes – megszemélyesítője Sinkovits Imre. A „többiek” között elsősorban Major Tamás (Albert, mon Alben, don Alberto, vén majom…, a lakáj, polgári nevén Kovács Dezső) említendő, aki Sinkovitscsal együtt a legkarakteresebb alakjai a filmnek. A film nyitójelenete is ezt a képet erősíti. A motorkerékpáron száguldó tizedes bátran átvág a fronton, míg eljut egy üres kastélyba, ahova rögtön bekvártélyozza magát. A gazda, Drexler báró elmenekülése után a kastély ura és szolgája ekkor már ugyanaz a személy, Albert.
„– Ital van a házban?
– Van, uram. Mária Terézia Brandy, Zwack Unicum, Black And White, Courvoisier, Scotch, Altvater Gessler, Grand Marnier, Pernod Fils …
– Pálinkaféle nincs?
– Ez mind az… uram!”
Aztán az üresnek hitt kastély lassan megtelik, előkerül a tizedes csapatának többi tagja. Darvas Iván (Gálffy Eduárd zászlós), Pálos György (Szíjjártó István, szökött kommunista munkaszolgálatos), Kozák László (Gáspár Imre, szökött katona), Szabó Gyula (Fekete György, szökött katona) s végül Cs. Németh Lajos (Grisa, a szovjet katona). Ez az „ad hoc különítmény” egyetlen célra szövetkezett: túlélni az ő szempontjukból már értelmetlenné vált háborút. A háború sodra, a felfordult világ véletlenszerűen hozta össze a „tizedest” és az embereit. Eltérő életutakkal, társadalmi helyzettel, műveltséggel… Ha nincs a háború, talán sohasem találkoznak. Most mégis egymásra utaltan, az egyetlen közös cél érdekében összefognak. Álparancsnokságot alakítanak, hogy a kastélyban maradhassanak. A kis illegális különítmény ezután kalandok sorába bonyolódik, hogy megcsinálják a maguk kis kiugrását a háborúból.
„– Ha az öcsödi huszárok a tizenhetes magaslatot átkarolják, akkor Székesfehérvár egyszerűen az ölünkbe hull.
– Úgy van, úgy van… Feltéve persze, hogy a nyékládházai kerékpáros zászlóalj idejében beleavatkozik a hadműveletbe.
– Egyesülve a csákánydoroszlói fogatolt tüzérekkel.
– Persze, persze, persze…
– Hogy állunk a csodafegyverekkel?
– Jönnek, jönnek…
– Margaréta-akció Z napon hajnali 4.12-kor Páty térségében dél, dél-kelet irányba megindítva.”
Fontos momentum a filmben, hogy bár van köztük tiszt (Gállfy zászlós), mégis a nagyhangú, találékony, önbizalommal teli, tapasztalt, minden hájjal megkent, minden helyzetben a kiutat találó tizedes szinte azonnal a társaság vezéralakjává növi ki magát. Molnár tizedes alakja nemcsak emiatt emelkedik ki a többi karakter közül. A passzív bujkálásban kiutat keresők közül egyedül ő az, aki aktív cselekvésre is hajlandó és társait is ráveszi erre. Mindig optimista, nincs az a lehetetlen helyzet, melyben feladná a reményt. Persze a túlélésen túl, a többiekkel ellentétben, más motívumok is mozgatják. Nem valamiféle magasztos eszme, vagy valami fensőbbségbe vetett hit az, ami mindig lendületet ad neki. Ilyenek amúgy sem jelennek meg markánsan a filmben, vagy ha igen, akkor is inkább ironikusan. Molnár egyedül magában bízik, szinte túlzottan is, és a háború zivatarában, miközben mindenki csak a vihar elültét várja, ő már a jövőjét tervezi.
„Kuss! Tizedes úr gondolkodik.”
Ebben a jövőben pedig kulcsszerepet játszik alakulatának zsoldpénze, amit a tizedes úr nagy igyekezettel privatizálni óhajt. A kettős célból – túlélés és a lopott pénz megtartása – következik, hogy alakja hol hősiesként, hol meg mint egy kicsinyes, önző szélhámos jelenik meg.
A „tizedes meg a többieken” kívüli szereplők négy fő csoportba oszthatók be.
Egyik a szovjet hadsereg. Igazából Grisán kívül a film végéig inkább mint arctalan tömeg, diadalmasan előrenyomuló haderő vagy mint ennek a haderőnek híre jelenik meg. A második csoport a német hadsereg, illetve annak képviseletében Márkus László mint SS-Obersturmführer, akinek a legnagyobb problémája nem is a háború, hanem hogy egy jót egyen végre. Ezúttal a korabeli háborús filmekből ismert német katonát a kissé „kockafejű”, ostoba verziójában ismerjük meg (a korszak filmjeinek másik német katonája a kegyetlen, gonosz náci katona alakja, de ez ezúttal hiányzik filmből).
„– Herr Obersturmführer, die Russen sind schon im Speis!
– Idiot! Was? Die Russen? Alaarm!”
A harmadik csoport a néhol feltűnő civil lakosság, háborúellenes, antifasiszta beállítódással (Gobbi Hilda, Makláry Zoltán). A negyedik, s talán a főszereplők sorsa szempontjából legfontosabb csoportot a nyilasok oldalán álló magyar katonák és pártszolgálatosok képezik (Ungváry László – Barokányi főhadnagy, Szendrő József mint Dunyhás nyilas testvér ). Velük van a legtöbb konfliktus, ők azok, akik közvetlenül is fenyegetik Molnár és társai életét. De a világháború valós borzalmaihoz képest – a film műfajából is adódóan – nincs igazán ördögi figura a filmben. A negatív szereplők többnyire önmaguk tehetetlenségének, butaságának, mohóságának áldozatai, könnyen rászedhetők, kijátszhatók.
A történetben persze nemcsak a komikumot láthatjuk. A magyar sors ismeretében sok áthallás, történelmi párhuzam érezhető ki filmből. Az, hogy a film mentes a kemény ideológiai sztereotípiáktól, a történetet kicsit kiemeli a második világháborús keretből, fókuszába állítva a túlélni igyekvő kisembert, aki a „nagyok” háborújában elveszve, megpróbál kimászni a bajból. De ez a túlélni igyekvő kisember persze nemcsak egy személy lehet. Elvonatkoztatva a konkrét történettől, ez lehet a túlélni igyekvő, a nagyhatalmak háborújába beszorult Magyarország, a magyar nemzet története is. Ez a kettős motívum az 1956 utáni Magyarországon különös érzelmi töltetet kaphat. Ez a töltet 1965-ben, már a megtorlások után, a kezdődő „puha” diktatúra időszakában a vígjátékba, tragikomédiába oltott magyarázat és feloldozás. A helyzet megváltoztathatatlan, arra nincs más lehetőség, mint az apró ügyeskedések, elnézhető stiklik, egymásra kacsintások útja. A kádári kompromisszum útja persze ily módon nemcsak a kisemberre lehet érvényes, hanem felpuhítja Kádár 1956-jának megítélését is.
Ezt olvastad?
További cikkek
Egy régi polgár a népi demokráciában – Az Apám néhány boldog éve című film
Simó Sándor filmrendező (1934–2001) saját novellájából forgatta az Apám néhány boldog éve című filmjét, amelyben emléket állít egy korszaknak, az ún. népi demokrácia éveinek (1945–1948) és egy embertípusnak, a kisvállalkozó […]
Most vagy soha! – Alkotói szabadság vs. történelmi hitelesség
Március 14-én került a mozikba az 1848. március 15-i eseményeket feldolgozó történelmi kalandfilm a Most vagy soha! Fontos a filmet helyén kezelni. Mindenki a saját szemszögéből vizsgálja az alkotást, jelen […]
Tom Hanks repülő cirkusza – A levegő urairól történészszemmel
2024. január 26-án mutatták be az Apple TV+ felületén a Levegő urai (Masters of the Air) című minisorozat első epizódját. A kilenc részes háborús dráma utolsó epizódjának premierjét március 15-re […]
Előző cikk
Az információs társadalom és a történettudomány – interjú Z. Karvalics Lászlóval (2. rész)
Z. Karvalics László az információs társadalom elméleti és gyakorlati oldalának, az információtörténet, az információpolitika és információstratégia kérdéseinek nemzetközileg is elismert kutatója és tudományszervezője. A Szegedi Tudományegyetem habilitált egyetemi docensével, a […]