Megtalált történetek a forradalom és a terror hétköznapjaiból

Forradalom, megtorlás, emlékezet. A Magyar Nemzeti Levéltár és a Libri Könyvkiadó három új kötettel jelentkezett az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulójára, amelyeket közös rendezvényen mutattak be 2016. október 20-án.


Rainer M. János, Majtényi György, Szabó Csaba, Mikó Zsuzsanna. Fotó: Németh Dániel/Libri Könyvkiadó

A kerekasztal-beszélgetés rávilágított a Magyar Nemzeti Levéltárban zajló munkára, megmutatta a levéltári feladatok 21. századi újraértelmezésének útját, iránytűt adott az 1956-tal kapcsolatos kutatáshoz, valamint személyes betekintést nyújtott a korabeli eseményekbe. A beszélgetést szakavatott moderátor irányította Lukács Bea, az Országos Széchényi Könyvtár, Történeti Interjúk Tára vezetőjének személyében, aki először Rainer M. Jánosnak, az Országos Széchényi Könyvtár, 1956-os Intézet – Oral History Archívum vezetőjének adta meg a szót.

A három új kötet és az ’56-os kutatás

Rainer M. János rámutatott, hogy mindhárom megjelent kötetet rendkívül fontosnak tartja. A forradalom megmaradt iratanyagának többségét a megtorlás állította elő, ezért ennek története nagyrészt rejtve maradt 1989-ig. Az anyag hozzáférhetővé válása után a kutatók azt hitték, hogy ebből meg lehet majd írni a forradalom történetét, de ez tévedésnek bizonyult. Az iratokat (peranyagok, utasítások, stb.) a megtorló államhatalom állította elő, így tartalmuk szükségképpen torz: sokkal inkább alkalmas a megtorlás történetének feltárására, mint a forradaloméra. A megtorlás történetét ennek ellenére nem dolgozták föl korábban szakszerűen. Éppen ezért örvendetes Mikó Zsuzsanna A terror hétköznapjai című könyve, amely precíz jog- és politikatörténeti okfejtést visz végig. A forradalom korszakából nagyon kevés személyes forrás maradt fenn, mivel a naplókat, visszaemlékezéseket a megtorló hatalomtól való félelem miatt megsemmisítették, vagy meg sem írták. A Forradalom! / 24 megtalált történet (Szerk.: Majtényi György, Mikó Zsuzsanna, Szabó Csaba) és a Margó naplója 1956–1959 – A forradalom és utóélete egy kamaszlány szemével (Szerk.: Majtényi György – Szabó Csaba) című kötetek megjelenése ezért nagyon nagy fegyvertény, hiszen ezeket az anyagokat meg kellett találni és szakszerűen sajtó alá kellett rendezni.


Rainer M. János, Ótott-Kovács Attila. Fotó: Németh Dániel/Libri Könyvkiadó

Forradalom!- 24 megtalált történet

A Majtényi György, Mikó Zsuzsanna és Szabó Csaba szerkesztésében készült kötetben olyan szegmense elevenedik meg az ’56-os forradalom napjainak, amelyek a szereplők által átélhetővé teszik a történelmet.

„A forradalmár műegyetemista lány, a felkelőkhöz átálló katonatiszt, a szabadságharc bukása után még hetekig a Mecsekben harcoló fegyveres. Várandós felesége mellől börtönbe hurcolt tanár, házi feladatáért lecsukott gimnazista, fiát a harcból hazaváró anya – megrázó, korábban ismeretlen történetek tárulnak elénk a kötetben ’56 mindennapi hőseiről. A kötetből megismerhetjük ’56 valódi színeit, a megélt történelmet.”

A naplók eredete

„Margó naplóját” Bartos Margit jegyezte le, még kamaszlányként. Naplóját sokáig őrizte, majd fiának, Ótott-Kovács Attilának adta, aki a könyvbemutatón szerepelve számos részletet osztott meg a dokumentum történetéről. Elmondta, hogy sokáig nem merte kinyitni a naplót, mivel személyes érintettsége okán félt attól, ami benne lehet. Két évvel ezelőtt Brüsszelben volt október 23-án, ekkor szánta rá magát, hogy beleolvasson. Egyből kifényképezett belőle egy-két oldalt, amit megosztott a Facebookon. Nem várt sikert aratott vele, sokan tovább osztották. Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatóhelyettese hozzátette, hogy a Facebookon látták ők is a megosztást. Ekkor már folyt a 24 megtalált történet anyaggyűjtése, ezért megkeresték Ótott-Kovács Attilát, hogy megmutatná-e az anyagot, mert lenne lehetőség a kiadására. Mikó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója hozzáfűzte, hogy ez a történet rávilágít arra, hogy mennyit változtatott a Levéltár működésén a modern technika. A levéltárosok aktívan használják a közösségi felületeket, és nemcsak a Margó naplóját találták meg így, hanem más történeteket is. Azaz a Facebook a napi gyarapítómunka támogatására is alkalmas. Ugyanakkor a kötet nemcsak ezekből állt össze, hanem olyan dokumentumokból is, amelyek köziratok mellékleteiként maradtak meg, különös tekintettel a bírósági eljárásokra. Majtényi György, a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársa ehhez annyit tett hozzá, hogy a Margó naplója személyes történetként kiválóan alkalmas arra, hogy alulnézetből vizsgáljuk meg segítségével a diktatúra világát. Megismerhető belőle, hogy akkoriban is volt magánélete az embereknek.


Majtényi György, Dési Éva, Lukács Bea. Fotó: Németh Dániel/Libri Könyvkiadó

Bartos Margit: Margó naplója 1956 – 1959 – A forradalom és utóélete egy kamasz lány szemével

„A tizenkét éves Bartos Margit naplót vezetett az 1956-os forradalom napjaiban. Környezetének lelkesedése és aggodalommal terhes várakozása elgondolkodtatta és naplóírásra ösztönözte, ám a forradalom elfojtása után csalódottan hagyta abba az írást. Két évvel később, az évfordulón már kamaszlányként kezdi újra naplóját: a diktatúra legkomorabb éveiben barátságról és szerelemről írt titkos füzetébe.1956-ban az országban fellobogott, majd kihunyt a szabadság lángja, amit a megtorlás látszólag elfojthatott, az emberek azonban saját életüket és vágyaikat nem adták fel. Ahogy Margó is, magukban óvták a szabadság ábrándját. A személyes, felkavaró napló bepillantást enged abba, hogyan teltek a mindennapok a forradalom idejében.”

Az egykori információáramlás

A24 megtalált történet egyik naplóírója, Dési Éva is részt vett a beszélgetésen, aki röviden összefoglalta saját emlékeit a forradalomról. Műszaki egyetemistaként részt vett az eseményekben, tanúja volt, ahogy a díszgyűlésnek induló egyetemi rendezvény egyik pillanatról a másikra forradalmi hangulatúvá vált. Rendezvényük ennek ellenére békés jellegű és pozitív kicsengésű volt. Közben kaptak hírt a Magyar Rádiónál történtekről, s az addigi vértelen forradalom ekkor vált véressé. Emlékei felidézése nyomán felmerült a kérdés, hogy akkoriban hogyan működött az információáramlás, hiszen közösségi média vagy mobiltelefon még nem létezett, ráadásul az akkor fővonalnak számító írott sajtó és rádió nem közvetített az eseményekről. Rainer M. János rámutatott, hogy a személyes kommunikációnak akkoriban sokkal nagyobb szerepe volt a mostaninál. Az emberek – a mai gyakorlattal ellentétben – még a nagyvárosokban is gond nélkül elbeszélgettek – akár ismeretlenül is – egymással.


Mikó Zsuzsanna, Majtényi György, Dési Éva. Fotó: Németh Dániel/Libri Könyvkiadó

Mikó Zsuzsanna: A terror hétköznapjai – A kádári megtorlás, 1956–1963

„Az 1956-os forradalom leverése után az új hatalmi elit nem csupán sortüzekkel és a terror más eszközeivel látott neki uralma megszilárdításához, hanem a bíróságokat is igyekezett saját szolgálatába állítani. A forradalom résztvevőivel való tervszerű és tömeges leszámoláshoz szükséges jogi háttér 1957 április-májusára született meg: innentől futószalagon születtek a bíróságokon akár a legsúlyosabb ítéletek is ’56 hősei ellen. A szerző a korabeli dokumentumokat, jegyzőkönyveket, levéltári anyagokat feldolgozva tudományos alapossággal, ugyanakkor a rideg adatok mögött megbújó emberi tragédiákat felvillantva mégis átélhetően mutatja be történelmünknek ezt a sötét fejezetét.”

A megtorlás

Mikó Zsuzsanna rámutatott, hogy a hivatalos kommunikációs csatornák irányítása fontos eszköz volt a megtorló hatalom kezében a forradalom után. A társadalom ugyanis ezeken keresztül értesült arról, ami történt. A hatalom fő célja az volt, hogy ne ismétlődjenek meg a forradalmi események, a kommunikációt pedig eszerint irányította. Ezért fontos elmondani a személyes történeteket, mert sokszor ellentmondanak annak, ami az egykori sajtóból fennmaradt. Ezek segítségével lehet megérteni, hogy minden, esetlegesen a Kádár-rendszer iránt felmerülő nosztalgikus érzés ellenére az 1960-as és ’70-es években családok sokaságának élete ment tönkre, de legalábbis nehezedett meg igen komoly mértékben. Majtényi György hozzáfűzte, hogy a kialakuló besúgói hálózat miatt pedig az erkölcsi viszonyrendszerek is relativizálódtak.


Rainer M. János, Ótott-Kovács Attila, Szabó Csaba, Mikó Zsuzsanna, Majtényi György, Dési Éva, Lukács Bea. Fotó: Németh Dániel/Libri Könyvkiadó

Modern, szolgáltató levéltár

Mikó Zsuzsanna zárszavában elmondta, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár számára továbbra is kiemelten fontosak a bekerülő iratok. Kulcsfontosságú, hogy a Levéltár jó kapcsolatot ápoljon, együttműködjön a könyvkiadókkal, mivel az iratok kiadásával és a publikációs tevékenységgel nemcsak a szakmai közönséget szeretnék megszólítani, hanem a társadalom szélesebb rétegét is. Mindez fontos pillére annak az útnak, amelynek során a Levéltár modern, 21. századi értelemben vett szolgáltató intézménnyé válhat.

Szőts Zoltán Oszkár

A fotókat a Magyar Nemzeti Levéltár Főigazgatói Titkársága bocsátotta rendelezésünkre.

Kapcsolódó cikkek:

Ahol nyomot hagyott a történelem

Emberléptékű Trianon – A Magyar Nemzeti Levéltár felhívása

A digitális ősgesztától a kétrétegű pdf-ig – a Hungaricana Közgyűjteményi Portál bemutatója

A helytörténet napja Szolnokon – Beszámoló a Levéltári Napról

„Nem szeretheti nemzetét, aki múltját nem ismeri” – 150 éves a Századok

Ezt olvastad?

A 20. század végén és a 21. században – részben a történelmi csatornáknak, filmeknek és tévéműsoroknak köszönhetően – egyre többen