Mese vagy valóság? – Gondolatok a Romy Schneider-féle Sissi-filmekről

Erzsébet, osztrák császárné-magyar királyné életét sok filmben feldolgozták, azonban a legnépszerűbb változat minden kétséget kizárólag a Romy Schneider és Karlheinz Böhm főszereplésével 1955 és 1957 között bemutatott Sissi-trilógia. Az osztrák rendező, Ernst Marischka nem először választotta a színészcsaládból való, 1955-ben mindössze tizenhét éves Romy Schneidert filmje főszereplőjének.

Egy évvel korábban a Viktória – Egy királylány gyermekkora című, Viktória királynő fiatalkori éveit bemutató filmben szintén ő játszotta a címszerepet. Mindkét filmben édesanyját sajátja, Magda Schneider alakította. Mi lehet az oka annak, hogy a film ennyire népszerű és közkedvelt, hiszen készítése után 60 évvel, még ma is műsorára tűzi valamelyik tévécsatorna karácsonykor?


Forrás: pinterest.com

A bemutatáskor talán a közeli háború borzalmas emlékeit is segítettek feledtetni a film szép tájai, jelmezei, és a kedves, néha vicces jelenetek. A filmnek ez az idillikus, nosztalgikus, romantikus hangulata a későbbiekben is kedveltté tette a történetet, hiszen a nézők könnyebben azonosulnak a hozzájuk hasonló szereplőkkel, akik rangjuk ellenére a hétköznapi emberek tulajdonságaival rendelkeznek. A film nyújtotta könnyed kikapcsolódást az sem zavarja meg, hogy a cselekmény nem feltétlenül követi a történelmi hűséget, a film készítői láthatóan nem is törekedtek erre. Arra vonatkozó évszámot, hogy mikor játszódik a történet, csak egyszer, az első részben, az eljegyzés utáni tűzijáték alkalmával tüntetnek fel (1853), ezzel mintegy kortalanná téve a filmet. Akik azonban jártasabbak a korszak történelmében, azoknak feltűnhet, hogy a filmben az egyes történelmi eseményeket nem a megfelelő időrendben ábrázolják, de erről majd részletesebben alább, először lássuk röviden a cselekményt…

Az első rész (Sissi) a Wittelsbachok nyári, a Starnbergi-tó partján álló possenhofeni kastélyában indul (a filmben nem a valódi kastély a helyszín), ahol megismerhetjük a szereplők egy részét, Erzsébet szüleit: Miksa, bajorországi herceget és Ludovika főhercegasszonyt (aki Ferenc József édesanyjának, Zsófia főhercegnőnek testvére volt), nővérét, Ilonát (becenevén Nenét), kisebb testvéreit, és nem utolsósorban Sissit. A következő képkockák a Schönbrunni kastélyba vezetnek és jól illusztrálják azt a két különböző környezetet, ahonnan Erzsébet és Ferenc József származik. 1853 augusztusában járunk, a cselekmény kiindulópontja az a levél, amelyben Zsófia meghívja Ferenc József 23. születésnapjára Ludovikát és Ilonát, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egyben megtartsák a két fiatal eljegyzését is. A nagy nyilvánosság elkerülése végett magukkal viszik Sissit is – aki ekkor még nem sejt semmit a nagy tervekből – Bad Ischlbe, a császár nyári rezidenciájába.  Sissi és Ferenc József kalandos megismerkedése után, ahol Erzsébet még nem fedi fel kilétét a császárnak, az eljegyzési bálon mindenki meglepetésére, Ferenc József Sissit választja menyasszonyának és nem Ilonát.


Forrás: Sissi.de

Az első rész Ferenc József és Erzsébet esküvőjével ér véget, tehát 1854. április 24-én. Ebben a részben nagyobb történelmi tévedéseket nem találhatunk, kivéve azt, hogy az eljegyzés és az esküvő nem jelentett akkora boldogságot Sissinek, mint amilyet a film bemutat. Amellett, hogy szerette Ferenc Józsefet, nagyon meg volt rémülve a gondolattól, hogy egy nagy birodalom császárnéja lesz. Persze vannak még a részben egyéb kitalált epizódok (például Sissi és Ferenc József megismerkedésének körülményei, mikor a fiatal lány, horgászás közben véletlenül a császárt „fogja ki”, vagy a kissé szerencsétlen, de jólelkű és szórakoztató Böckl ezredes kalandjai), de ezek nem zavaróak, inkább megnevettetik a nézőt. Ugyanígy persze valóságos történelmi eseményekre is történik utalás, például a Libényi János magyar szabólegény által elkövetett merényletkísérletre 1853-ból, vagy Ferenc József kötelességtudó, míg Erzsébet szabadság- és igazságszerető jellemére.


Forrás: Sissi.de

A második rész (Sissi, az ifjú császárné) kezdő helyszíne a Schönbrunni kastély, ami jól mutatja a Sissi életében bekövetkező változást. Míg az első rész képkockái a szeretett „Possi” kertjében, a természetben, a szabadban játszódnak, addig a második rész már mutatja azt a zord, magányos udvari életet, amely Bécsben uralkodott, s amelyhez Sissinek is alkalmazkodnia kellett. Mivel nem császárnénak nevelték, nem volt hozzászokva a bezárt, merev és szigorú szabályok szerinti élethez. Órákat kellett vennie, melyeken a birodalom nyelveivel és kultúráival ismertették meg, például csehül, horvátul és magyarul (melyeket a filmben is említenek) is tanult, valamint protokoll-, és illemszabályokat is el kellett sajátítania. Emellett sokat volt egyedül, Ferenc Józsefet lefoglalták a birodalmi ügyek, gondok, s anyósa, Zsófia sem könnyítette meg az életét. Mindenáron irányítani akarta tizenhat éves menyét, a konfliktus végül odáig jutott, hogy átvette Sissi és Ferenc József gyermekeinek nevelését is. Ebben a tettében Zsófiát nem feltétlenül rossz szándék vezényelte, de Sissit még túl fiatalnak és tapasztalatlannak tartotta arra, hogy megfelelő nevelésben részesítse a császári gyermekeket. A második résznek ez a momentuma egyben a film központi konfliktusa, és az egyik fő időbeli torzítása is. Addig rendben van, hogy a pár első gyermeke, Zsófia 1857-ben született, és az is igaz, hogy Sissi anyósa átvette az irányító szerepet a nevelésében. Viszont a kislány két és fél évesen meghalt, s a film következő jelenetében, amely már közvetlenül a kiegyezés előtti időbe, vagyis 1867-be visz, ott a kis Zsófia már régen nem él, sőt, már Gizella, a második lány is tizenegy éves, Rudolf koronaherceg pedig kilenc. A filmben az Ő karakterük egyáltalán nem szerepel, ahogy az 1868-ban Budán született magyar királykisasszonyé, Mária Valériáé sem. A filmben Sissinek sikerül elérnie, hogy Zsófia átengedje neki kislánya nevelését, valójában azonban ez csak Rudolf esetében sikerült, amikor a szigorú katonai fegyelmezésen, Sissi közbenjárására, némiképpen enyhítettek. Mária Valéria volt az, akit Sissi kedve szerint szerethetett és nevelhetett, ezért is hívták őt Erzsébet Kedvenc Leányának.


Forrás: Sissi.de

A trilógia második részének következő fő vonulata a magyar ügy, illetve a kiegyezés. A filmben megismerhetjük az emigrációból hazatért Andrássy Gyula grófot, akit 1851-ben távollétében kötél általi halálra ítéltek az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban való részvétele miatt. A sors különös szeszélye folytán azonban 1867-ben éppen az ő közreműködésével lett Ferenc József Magyarország királya. A film próbálja hangsúlyozni Erzsébet szerepét a kiegyezés létrejöttében, onnét kezdve, hogy az egyes országok történelmének tanulásakor a legjobban Magyarország ragadja meg őt, folytatva azzal, ahogy emberségével és kedvességével igyekszik megnyerni a magyar nép jóindulatát. A valóságban Sissi eleinte inkább csak anyósa bosszantására preferálta inkább a magyar nyelvet és kultúrát, de ahogy egyre inkább megismerte ezeket, úgy érzett egyre jobban rokonszenvet a hozzá hasonlóan szabadságszerető magyarok iránt. A második rész a koronázással, a Királydombon történő kardvágás pillanataival és a magyar himnusszal zárul.

A film harmadik, befejező része (Sissi. Sorsdöntő évek) Magyarországon kezdődik, ahol Sissi – hasonlóan az első részben lévő jelenethez – éppen egyik fő szenvedélyének hódol, a lovaglásnak. A film jól ábrázolja azt a szabadságérzetet, melyet Erzsébet magyarországi tartózkodása alatt érzett, ahol nem kötötte őt az udvari élet szigorúsága. Ám az utolsó résznek nem a „magyar ügy” a fő cselekményszála, hanem a császárné betegsége. A filmben tüdőbaját egy megfázásból eredeztetik, tudvalevő azonban, hogy Sissi tüdőbetegsége, depressziója elsősorban pszichés eredetű volt, szervezete így tiltakozott a bécsi udvarban őt ért sérelmek és a kötöttségek ellen. Eleinte orvosi javallatra utazott a déli országokba, például Madeira-ra, Görögországba, Korfura, később azonban ez már olyannyira rendszerszerűvé vált, hogy több időt töltött a külföldön vásárolt kastélyaiban, mint Bécsben, amit persze a bécsiek nem néztek túl jó szemmel. Míg a film a betegség motívumát az 1867 utáni évekre teszi, addig valójában nem sokkal az esküvő után, de főként a kis Zsófia halála után vált általánossá Sissinél a betegségbe történő „menekülés”.


Forrás: Sissi.de

A film másik fő témája Sissi bátyjának, Lajosnak házassági ügye egy – nála rangban alacsonyabban lévő – polgárlánnyal, Henriette Mendel-lel, a későbbi Wallersee bárónéval. A film a „rangszerzés” módját mutatja be, elég szórakoztatóan: hogyan fog össze a család, hogy diszkréten legalizálják a rangon aluli házasságot, és kíméletesen beadagolják a hírt Lajos édesanyjának, Ludovikának, aki a kezdeti morgás után elfogadja menyét, főként miután kiderül, hogy fiának és Henriette-nek már gyermeke is van, Marie, a későbbi Larisch grófné. A valós adatok ezzel szemben a következők: Marie 1858-ban született, szülei viszont csak 1859-ben házasodtak össze. A film azon túl, hogy a két eseményt felcseréli időben, az egész történetet a kiegyezés utáni évekre teszi.

A film utolsó momentuma az olaszországi konfliktus, melynek szintén megmosolyogtató jelenete, mikor a milánói Scalában megtartott koncertre és utána lévő fogadásra az arisztokraták az inasaikat, komornáikat, portásaikat küldik el maguk helyett. A Velencébe történő behajózást körülvevő csendet – hiszen az emberek nem köszöntötték a császári párt – végül ismét Sissi embersége töri meg, mikor saját kislányát hamarabb köszönti, mint az egyházi főméltóságokat. A film Velencében, a Szent Márk téren zárul, ahol a galambok Sissi nevét formázzák az osztrák himnusz dallamára.


Forrás: pinterest.com

A Sissi-trilógia készítői a szigorú történeti hűség megtartása helyett láthatóan inkább arra törekedtek, hogy kiragadjanak néhány motívumot Erzsébet királyné életéből, és ezek alapján mesébe szőve reprezentálják a császárné sorsát. Ezáltal a címben feltett kérdésemre – miszerint a film mese vagy valóság – tulajdonképpen úgy lehet válaszolni, hogy mindkettő, döntse el mindenki maga…

Simon Bernadett

Ezt olvastad?

Sokan ismerik az Orient Expresszt például az Agatha Christie tollából származó Gyilkosság az Orient Expresszen című regényből, amelynek főszereplőjét, Hercules Poirot