„Mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?” – A pápaság és a horvát végvidék

Nyáron magyar turisták százezrei özönlik el Horvátországot, többségük a tengerparton tölti minden idejét. Pedig a kedvelt üdülőhelyektől nem messze igazán érdekes látnivalókra is bukkanhatunk, ahol szinte tapintható a történelem. Zengg (Senj) városa vagy a Spalatótól (Split) alig húsz kilométernyi autóútra fekvő Klissza (Klis) vára nemcsak a magyarok, a horvátok és a törökök, hanem a pápák számára is kiemelkedő fontossággal bírt.

Klissza, Clissa, principal fortezza del Turcho nella Dalmatia – Giovanni Francesco Camocio – 1574

Konstantinápoly eleste után az Apostoli Szentszék számára egyik legfőbb külpolitikai feladat az oszmánok Európából történő kiűzése volt. Otranto véres ostroma (1480/81) után már nemcsak követek elbeszéléseiből, hanem szinte testközelből kellett megtapasztalnia Itáliának, hogy a török fenyegetést nagyon is komolyan kell venni. A pápák – akik mindenben támogatták a magyar királyi udvar oszmánellenes megmozdulásait – kiemelt figyelmet szenteltek a horvát-dalmát partok védelmének. 1493-ban VI. Sándor pápa Antonio Fabrignisi kamarást küldte, hogy a veszélyeztetett zenggi kikötőt vegye szemügyre. A követ szinte személyes élményként számolt be a korbávmezei csatában Jakub pasa boszniai szandzsákbégtől elszenvedett súlyos horvát vereségről, ami a pápát tetemes segély küldésére ösztönözte. 1515-ben érte az első komoly török támadás a stratégiai fekvésű Klissza várát, emiatt X. Leó a traùi (Trogir) születésű Vincenzo de Andreis (Andrić) otocsáni (Otoča) püspököt küldte gabonával, ágyúkkal, puskaporral és 7000 dukáttal megrakodva Beriszló Péter bánhoz.

A horvát végvidéket sújtó török támadások 1521., Nándorfehérvár esete után új lendületet kaptak. 1522-ben a két püspöki székhely, Knin és Scardona (Skradin) is elesett, ez utóbbi lakói II. Lajos királytól kétségbeesett hangú levelükben már csak a város feladására kértek engedélyt a magyar uralkodótól. Klisszát Monokovics Péter kapitány alig 500 főnyi várőrséggel védte hősiesen a mosztári pasa seregével szemben. A klisszaiak igen szorult helyzetbe kerültek, mert Korbáviai János bán hasztalan kért segítséget Ferdinánd osztrák főherceg hadvezérétől, a Karintiát és Krajnát a török betörések ellen védő Niklas zu Salmtól; a szomszédos spalatóiaknak pedig a töröktől tartó velenceiek megtiltották, hogy segítsék az ostromlottakat. Az erősséget végül Orlovcsics Gergely és Krusics Péter zenggi kapitányok mentették fel. Az ostrom hírére VI. Adorján pápa nagy mennyiségű gabonát küldött a horvát véghelyek katonaságának. A kenyérnekvaló azonban nem jutott el a várvédőkig, hanem azt Orlovcsics és Krusics kapitányok nyomban értékesítették, és valószínűleg seregük zsoldjára költötték. Az új egyházfő, VII. Kelemen Magyarországra küldött nunciusának, Giovanni Antonio Burgiónak egyik első feladatául épp azt szabta, hogy Buda felé menet Zenggben vizsgálja ki az eltűnt gabonasegély botrányos körülményeit, és ha szükséges, a megmaradt gabonát és az azért kapott pénzt szerezze vissza.

Lorenzo Lotto: Tommaso Negri, 1527. (Poljudi ferences kolostor, Split)

1524 februárjában újabb, minden eddiginél nagyobb, mintegy 12 000 fős török sereg érkezett Klissza alá Musztafa pasa vezetésével. A vár védői ismét a pápához fordultak, aki egy segélyszállítmány élén az épp székhelyét vesztett szentszéki diplomata, Tommaso Negri (Thomas Niger, Toma Crnić) scardonai püspököt küldte Klisszába. Az ostromgyűrűn némi élelemmel, valamint fegyverekkel megrakott csónakban sikerült átjutnia, és belopakodott a várba, ezt követően pedig a védekezés egyik fő szervezőjévé vált. Valószínűleg vele együtt érkezett Traperics János zenggi tűzmester is, aki egy hordó lőporral és 50 bombával nagy segítségére volt a védőknek. A várat áprilisban – 1522-höz hasonlóan – nem a seregével lassan készülődő Korbáviai János bán, hanem a zenggi kapitányok, Orlovcsics Gergely és Krusics Péter csapatai mentették fel. A kapitányok nem késlekedtek a visszavágással: a velencei fennhatóság alatt lévő zárai (Zadar) kikötőben elfoglaltak egy török kereskedelmi hajót. A rakományt elkobozták, a kereskedőket pedig fogolyként Budára küldték. Az eset komoly diplomáciai bonyodalmat keltett és kis híján egy velencei-török konfliktust is okozott.

Eközben Klisszán elég mostoha helyzet alakult ki. A vár védőinek küldött királyi zsoldot útközben rablók elragadták, az éhező katonák pedig lassan szétszéledtek. A helyzet tarthatatlansága miatt Krusics Péter kapitány személyesen utazott Rómába, hogy VII. Kelement a vár sanyarú sorsáról tájékoztassa. A pápa megértve a helyzet súlyosságát azonnal cselekedett: familiárisát, az anconai származású Leonardo Crescit menesztete gabonával, ágyúkkal, lőporral és 4000 dukáttal. A megbízott küldését a Budán szolgáló pápai nuncius, Giovanni Antonio Burgio is javasolta: attól tartott ugyanis, hogy Krusicsék ezt is – ahogy a VI. Adorján által küldött segélyt –elherdálják. Emiatt VII. Kelemen Crescit felhatalmazta, hogy a segélyt megdézsmálókat közösítse ki. Meghagyta továbbá, hogy aki munkájával vagy építőanyaggal segíti az erődítési munkálatokat az teljes búcsút nyerhet.

Sebastiano del Piombo: VII. Kelemen pápa, 1526. (Museo e Gallerie Nazionali di Capodimonte, Napoli)

A pápai segély ellenére Orlovcsics Gergely és Krusics Péter folyamatos pénzszűkében voltak, ezért nem riadtak vissza a zenggi püspökség javainak fosztogatásától sem. Jozefics Ferenc püspök ezért – egyetlen hatásosnak vélt eszközként – interdictum alá vette Zengg városát és több környező falvat, azaz ezeken a településeken nem lehetett sem szentmisét celebrálni, sem keresztelni, esketni és temetni, továbbá gyóntatni és a betegek kenetét kiszolgáltatni. A zenggiek a pápát kérték, hogy hasson oda a püspöknél a büntetés felfüggesztése érdekében. Orlovcsics és Krusics azonban nem finomkodtak, hogy a főpásztort jobb belátásra bírják. Felfegyverkezve betörtek a székesegyházba és a püspököt kis híján agyonverték, aki alig tudott elmenekülni. VII. Kelemen 1526. augusztus 30-án írott levelében Szalkai László esztergomi érseket bízta meg az ügy kivizsgálásával. A pápa sajnos akkor még nem tudhatta, hogy ekkor már sem Szalkai, sem Orlovcsics nem élt: mindketten a mohácsi síkon lelték halálukat.

Mohács után Krusics Péter Ferdinánd főherceg oldalára állt, a horvát végek őrzésére német csapatok érkeztek, de Zengg és Klissza helyzete továbbra sem oldódott meg. 1527-ben a török seregek elfoglalták a környező területeket, így Zengg és Klissza is állandó támadásnak lett kitéve. 1531-ben az oszmánok Salonánál (Solin) egy erődítést építettek, hogy elzárják Klisszát a spalatói kikötőtől. Ráadásul Lodovico Gritti, a velencei dózse szultáni szolgálatába állt fia is szemet vetett az erősségre, akinek Szapolyai János oda is adományozta azt.

Klissza vára

1532-ben Krusics személyesen kelt útra, hogy a pápai udvarban szorult helyzetét előadva segítséget kérjen. Amint a klisszai kapitány útnak indult, familiárisai nyomban átadták a várat Grittinek. Krusics Rómából hazafelé tartva Anconában szembesült a történtekkel, és azonnal cselekedett is. Találkozott egy tekintélyes anconai posztókereskedővel, akinek odaadta minden vagyonát és azt az 1600 forint segélyt, amit a pápától kapott. A kereskedő Spalatóba hajózott, felkereste Krusics régi embereit, és – miután bemutatta Krusics gyűrűjét – a nála lévő pénzzel és posztóval azonnal jobb belátásra bírta és ismét a kapitány oldalára állította őket. Mikor Gritti megbízottja a várat elhagyta – ugyanis a közeli poljicai vásárba ment – a klisszaiak elérkezettnek látták az időt, hogy a várat visszavegyék. Ruhájuk alá fegyvert rejtettek, feltűnés nélkül besétáltak a várba és visszafoglalták azt uruknak. Krusics, miután újra kezében tudhatta Klisszát, elhatározta, hogy leszámol Salonával, a közeli török erősséggel. Ez év szeptemberében nemcsak elfoglalta Salonát, hanem lerombolta, a vár őrségét pedig egytől egyig lemészároltatta.

Ettől kezdve az oszmán támadások rendszeressé váltak. 1534-ben Mehmed boszniai szandzsákbég és Piri hercegovinai szandzsákbég támadta meg a várat, de Krusicsék hősiesen védekeztek. A kapitány 1535-ben ismét személyesen indult útnak, hogy Velencében és Rómában is segítséget kérjen a védekezéshez. A pápai udvarban nem kisebb személy, mint VIII. Henrik angol király követe, Gregorio Casali kíséretét élvezte. A törökök 1536-ban ismét felépítették a salonai erősséget, melyet Krusics 1537 tavaszán megpróbált elpusztítani. 1537. március 12-én Salona alatt egy bizonyos Atli agával vívott párbajban hunyt el. Klissza török kézre került, Krusics hívei, a hírhedt uszkókok pedig Zengg városába vették be magukat, hogy még évtizedekig fosztogassák a török és a velencei hajókat.

A cikk az Újkor.hu és az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport együttműködésének keretében született.

 

Felhasznált irodalom

Bessenyei József (kiad.): Lettere di principi. Fejedelmi levelek a pápának (1518–1578), ford.: Kulcsár Péter (olasz), Nagy Gábor (latin) (Bibliotheca Academiae Hungariae in Roma, Fontes 3.) Roma–Budapest, 2002. http://mek.oszk.hu/02200/02208/02208.pdf

Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel II. Budapest, 1902.

Magyarország és a Szentszék kapcsolatának 1000 éve. Szerk. Zombori István. Budapest, 1996.

Nemes Gábor: VII. Kelemen pápa magyar vonatkozású brévéi (1523–1526): Adatok a Magyar Királyság és a Szentszék kapcsolataihoz. In: Tusor Péter (szerk.): Magyarország és a római Szentszék : Források és távlatok: Tanulmányok Erdő bíboros tiszteletére Budapest–Róma, 2012. 51–69. https://institutumfraknoi.hu/magyarorszag_es_romai_szentszek_forrasok_es_tavlatok_tanulmanyok_erdo_biboros_tiszteletere

Nemes Gábor: Brevia Clementina. VII. Kelemen pápa magyar vonatkozású brévéi (1523–1526). (Collectanea Vaticana Hungariae I/12; Publicationes Archivi Dioecesani Iauriensis. Fontes, Studia 23) Budapest–Győr–Róma, 2015. https://institutumfraknoi.hu/brevia_clementina_vii_kelemen_papa_magyar_vonatkozasu_brevei_1523_1526 

Nemes Gábor: Folytonosság vagy újrakezdés? Magyarország és az Apostoli Szentszék kapcsolatainak alakulása Mohács előtt is után. In: Egyházi társadalom a Magyar Királyságban a 16. században. Szerk. Varga Szabolcs – Vértesi Lázár. (Seria Historiae Dioecesis Quinqueecclesiensis XVII.) Pécs, 2017. 105–133.

Setton, Kenneth M.: The Papacy and the Levant (1204–1571). III. Philadelphia, 1984.

Thallóczy Lajos – Hodinka Antal (kiad.): A horvát véghelyek oklevéltára. I. 1490–1527 (Monumenta Hungariae Historica I/31.) Budapest, 1903.

Nemes Gábor

Ezt olvastad?

Ha egy képzeletbeli riporter megkérdezné az utca emberét, hogy mi jut eszébe a 16. századról, akkor a válaszok alighanem elhelyezhetőek