Miből tanulnak majd a 11.-esek? – Egy friss tankönyvelemzés tanulságai

2018. április 28-án Javuló tendencia? – Górcső alatt az OFI Kísérleti Történelem 11. című tankönyve címmel rendezte meg a Történelemtanárok Egyletének (TTE) Tankönyvelemző Műhelye az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) által kiadott kísérleti (később ún. újgenerációs) Történelem 11. tankönyv elemzésének legfontosabb megállapításait összegfoglaló szakmai rendezvényét. A közel háromórás szakmai rendezvényen a jelenlévők néhány kiemelt szemelvényen és a tananyagfejlesztés háttérinformációin keresztül ismerkedhettek meg az OFI által készített történelem tankönyvcsalád 11.-es kísérleti és újgenerációs kötetével. A beszélgetés során fény derült a tankönyv erősségeire és hiányosságaira, külön kiemelve ezek összefüggéseit a munkaszervezéssel és a tananyagfejlesztői szándékokkal kapcsolatban.

Az esemény nyitásaként Miklósi László, a TTE elnöke köszöntötte a jelenlévőket, és röviden ismertette az OFI által kiadott történelem tankönyvek sajátosságait, és beszámolt az egyesület által elkészített 9. és 10. osztályos tankönyvbírálatok sajtóvisszhangjáról. A tankönyvek elkészítésében szerzők helyett tananyagfejlesztők működtek közre, a 11.-es könyv esetében az OFI Paksa Rudolf történészt, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársát kérte fel erre a feladatra. Az eseményre a meghívást elfogadó Paksa Rudolf bevezetőjében elmondta, hogy elsődleges feladata a megadott fejezetekhez kapcsolódóan háttéranyagok gyűjtése volt, amelyre mindössze három hónap állt rendelkezésére. A beküldött anyagok tankönyvben való felhasználásnak módjáról a kötet szerkesztői döntöttek, és az oktatási tapasztalatok begyűjtését követően az újgenerációs tankönyv elkészítésekor már nem kérték ki a véleményét. (Ezekről már egy 2015-ös kerekasztalon is beszélt a történész.)

Miklósi László ezt követően kiemelte, hogy a 9-10.-es tankönyvek esetében megfigyelt hibák és hiányosságok a munkafolyamatok összehangolásának hiányából fakadtak, és a munkát nehezítették a rendelkezésre álló szűkös határidők. A 11.-es tankönyv elemzésével kapcsolatban a TTE elnöke elmondta, hogy eredetileg a tavalyi évre tervezték az elkészítését, de több nagyobb futó projektjük mellett erre nem maradt idő, így abba a sajátos helyzetbe kerültek, hogy a kísérleti tankönyv elemzési munkálatai közben az OFI megjelentette az újgenerációs kiadást, ami számos javítást és módosítást tartalmaz a kísérletihez képest. Az elemzésben így külön kitértek azokra a pontokra, amelyek a friss kiadásban már módosításra kerültek, de állítása szerint az elemzésben tett általános megállapítások az újítások ellenére is fenntarthatók. Miklósi szerint a 9-10.-es tankönyvekhez képest megfigyelhető némi javuló tendencia.

Az első előadást Hidas Gábor, a TTE Tankönyvelemző Műhelyének térképésze, a Cartographia szerkesztője tartotta. Bevezetőjében kitért arra, hogy korábban is készült számos szakmailag kifogásolható történelem tankönyv, de a szűkülő kínálat miatt felértékelődött a tankönyvekhez készített kritika. Hidas számítása szerint a kísérleti tankönyvek térképeinek 89%-a politikatörténeti fókuszú, és mindössze öt tematikus térkép akadt. Az újgenerációs tankönyv mindössze három új térképet használ. A térképek kapcsán több különböző típusú hiba fordult elő, amelyek mindegyikére egy-egy érzékletes példát hozott. Van olyan térkép, ahol a címválasztás nem megfelelő (A németek által megszállt Európa), néhány esetben pedig a hozzá kapcsolódó kérdés vagy feladat összeegyeztethetetlen a térképpel (A trianoni békeszerződés gazdasági vonatkozásai), valamint a térképekhez fűzött jelmagyarázatokban, és azok következetes használatában (Köztes-Európa a két világháború között: ruszinok és/vagy ruténok) is több súlyos pontatlanságot talált. Hidas szerint néhány térkép esetén alapvető szerkesztési hiányosságok merülnek fel, hiányoznak a határvonalakhoz tartozó jelmagyarázatok, és a nagyobb központok (Az Osztrák–Magyar Monarchia), míg van olyan térkép, ahol a cím és a kapcsolódó feladat egy folyamatot, és annak elemzését kéri (Az USA területének kialakulása), de a térképen gazdasági viszonyok és a polgárháború eseményei láthatók, és dátumok nincsenek rajta jelölve. Hidas koncepcionálisan is problémásnak nevezte az „újgenerációs” címkét a javított tankönyv esetében, mert található benne olyan térképvázlat, ami szinte teljes egészében megfeleltethető egy korábbi 2006-os kiadású tankönyv ábrájával (A trianoni béke határozatai).

A második előadást az elemzésben szintén közreműködő Repárszky Ildikó, tankönyvszerző, a TTE Tankönyvelemző Műhelyének tagja, és a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium vezetőtanára tartotta. Az előadó, hasonlóan a korábbi vizsgálataihoz, a kritikai észrevételek mellett rávilágított a tankönyv erősségeire, jó ötleteire is. Megállapítása szerint a 11.-es tankönyv lényegesen kiforrottabb, mint a 9-10.-es kötet: pontosítva lett például a Midway-szigetek elhelyezkedése a térképen és az 1920-as földreform magyarázata, megoldást találtak az 1917-es októberi-novemberi események elnevezésére, valamint módosítottak a II. világháborús magyar szerepvállaláshoz tartozó forrásrészleteken is. Ugyanakkor az újgenerációs tankönyvben továbbra is Puskás Tivadarhoz kötik a telefonközpont feltalálását, az 1914 utáni felfedezésekhez sorolják Louis Pasteur, Robert Koch és a Curie-házaspár munkásságát, a dualizmuskori választásokról nem derül ki, hogy azok nyíltak voltak, illetve a női emancipációt önállósódásként magyarázzák.

Repárszky a kiegészítő szövegeket is értékelte, jó ötletnek nevezte a tankönyv Történészszemmel rovatát, amelyekhez a kérdésfelvetések is megfelelőek, de a megvalósítás több esetben problémás. Negatívumként említette ellenben a Rá@dás rovatot, ami a tankönyvhöz készült digitális tartalmakhoz kapcsolódik, amelyek viszont nem készültek el. Szerinte 2018-ban ez megengedhetetlen. Rámutatott arra is, hogy számos kerettantervi ismeretanyag csak a kiegészítő anyagoknál kerül elő. Az előadó összegzése szerint a tankönyv tartalmazza a középszintű érettségire való felkészüléshez szükséges ismeretanyagot, bőséges a képanyaga és sok forrásrészletet közöl, amelyekhez több esetben tartozik ötletes, és a diákok vitakészségét célzó feladat. Ugyanakkor szerinte a tankönyv az emelt szintű érettségihez nem nyújt elegendő segítséget, kevés ábrát tartalmaz, a képek alig 10%-hoz köt feladatot, és szinte alig található benne forráskritikára vonatkozó feladat.

Paksa Rudolf kiegészítésképpen elmondta, hogy a tananyagfejlesztésre való felkéréskor nem volt meghatározott irányelv, így a visszakapott korrektúra alapján igyekezett azt valahogy rekonstruálni. A háttéranyag összeállításakor törekedett a nők, a nemzetiségek és a szexuális kisebbségek megfelelően hangsúlyos megjelenítésére, de ezeket tendenciózusan kihagyták a tankönyvből, ahogyan a korszak meghatározó és máig is szakmai viták kereszttüzében álló személyiségeiről (pl. Károlyi Mihály, Tisza István, Horthy Miklós) szóló idézetgyűjteményt is. A tankönyvből kimaradt feladatokból a történész egy blogot indított A tankönyvön túl címmel.

Repárszky azon felvetésére, hogy a numerus clausus kapcsán miért említi a könyv hangsúlyosan annak nemi alapon való különbségtételét, szintén Paksa szolgált kiegészítő magyarázattal. A történész szerint a numerus clausus egy törvénycsomag volt, ami elsősorban a nőkre, a baloldaliakra és a zsidókra vonatkozó korlátozásokat tartalmazott, elsődleges fókusszal az utóbbiakra. Mivel a nők korlátozása a korban természetesnek tűnt, így a parlamenti vitában nem sok szó esett a Károly-kormány törvényeinek hatályon kívül helyezésekor a nők egyetemre járására vonatkozó passzusáról. A történész a háttéranyag összeállításakor arra törekedett, hogy a numerus clausust ne úgy mutassa be, mint a nulladik zsidótörvényt, hanem azt az üzenetet, amit a törvénycsomag közvetített, és ami tulajdonképpen a Horthy-korszak kvintesszenciájának tekinthető. Szándékában állt bemutatni azt, hogy milyen nehézségei voltak a dualizmus korában nem ismert különbségtételek megfogalmazásának, kiemelve a „nemzethűségi szempontból gyanús” kifejezést. Paksa szerint az általa eredetileg összeállított anyagból az értékelő jellegű állításokat kihúzták, és az átdolgozáskor arra kérték, hogy csak a bemutatásra koncentráljon a tananyag, úgy, hogy abban minden a saját korának megfelelő hangsúllyal szerepeljen.

Tartalmas vita bontakozott ki a Repárszky Ildikó által kiemelt szöveghellyel kapcsolatban (117. o.), ami a magyar kommunista vezetők zsidó származásával volt kapcsolatos. Paksa Rudolf a kérdéses részlet fontosságát azzal magyarázta, hogy kényes kérdéssel foglalkozik, de új megközelítésből, ugyanis kutatásai szerint sok kommunista vezető számolt be személyes élményei alapján erős asszimilációs nyomásról, amely a korban rájuk nehezedett. A történész hangsúlyozta, hogy az idézett bekezdés nem állapít meg általános érvényű összefüggést a kommunisták vélt vagy valós zsidó származásával kapcsolatban, hanem csak a magyar kommunista vezetőkre koncentrál. Miklósi László szerint megfelelő feladatokkal rá lehet irányítani a figyelmet a hangsúlyokra.

Repárszky a folytatásban arra is kitért, hogy nincs elérhető kutatási jelentés arról, hogy a kísérleti tankönyvhöz hogyan viszonyultak a diákok. A tankönyv megfogalmazott kérdéseivel kapcsolatban arra a megállapításra jutott, hogy alapvetően kevés van belőlük, és közöttük sok olyan van, ami megválaszolhatatlan, szerencsétlenül megfogalmazott vagy pedagógiai szempontból nem átgondolt a feltevés módszertana. A tankönyvhöz tartozó munkafüzet erősségei között sorolta a karikatúrákat, a színes képeket és a diagramokat, viszont súlyos problémaként említi, hogy vannak benne olyan kérdések, amelyekről a törzsszövegben nem esik szó, illetve az esszéfeladatok szempontrendszere nincs egyeztetve az új érettségi követelményeivel. Paksa ehhez kapcsolódóan elmondta, hogy a kötet szerkesztőinek úgy kellett dolgoznia, hogy tisztában voltak azzal, hogy az érettségi követelmények 2017. májusától megváltoznak, de annak irányáról nem volt információjuk. A munkafüzeten és a tankönyvön pedig külön csapat dolgozott, akik nem tudták, hogy mit csinál a másik, és ebből a munkaszervezési problémából fakadhatnak a különbségek. Miklósi László kiegészítésképpen megjegyezte, hogy ezen összeegyeztetések hiánya nehezen érthető akkor, amikor a tankönyvek, a munkafüzetek és az atlaszok fejlesztését, engedélyeztetését, kiadását és az érettségi követelmények, továbbá a tantervek összeállítását is az állam által működtetett intézmények koordinálják.

Zárásképpen Paksa Rudolf szolgált néhány adalékkal a tankönyv készítésével kapcsolatban. Elmondta, hogy az anyaggyűjtéskor több javaslatot is megfogalmazott a digitalizáció jegyében, de ezeket rendre elvetették. Az online háttértartalom gyűjtőhelye, a Nemzeti Köznevelési Portál ugyan üzemel, de ezen egyelőre jórészt csak a könyvek pdf verziója érhető el. Paksa arról is beszélt, hogy az előzetesen megkapott fejezet- és leckecímeket nem változtathatták meg, ezért nehezen lehetett összeegyeztetni a különböző kronológiákat, hiszen más korszakolást használ a politika-, mást a tudomány- és mást a kultúrtörténet. Utóbbiakkal kapcsolatban kiemelte, hogy feltűnően nagy számban húzták ki az általa fejlesztett anyagokból a gazdaság-, társadalom- és életmódtörténti részeket. A történész ezt, vagyis a politikatörténeten kívüli új eredmények beépítésének hiányát, a ciklikus tanítást (a közoktatás 12 éve alatt minden korszakot kétszer tanulnak a gyerekek), illetve a papírhoz való túlzott ragaszkodásban nevezte a történelemtanítás legnagyobb jelenkori problémáinak. A 11.-es tankönyvre visszatérve megállapította, hogy a tankönyvhöz érdemes lett volna tanári segédkönyvet biztosítani azért, hogy szempontokat adjanak a feldolgozáshoz, illetve kiemelte, hogy a kényesebb témáknál a szerkesztők koncepciózusan lehúzták a vitaindító kérdéseket.

Zárszóként Miklósi László megköszönte az előadók bemutatóit, valamint annak a tíz kollégájának a munkáját, akik a rendezvény után publikált elemzést készítették, név szerint kiemelve Baracs Nórát és Repárszky Ildikót. A TTE elnöke külön köszönetet mondott Paksa Rudolfnak, amiért elfogadta a meghívást, és értékes hozzászólásaival segített rávilágítani a tankönyv anyagainak készítése mögött rejlő szakmai intenciókra.

Sujtó Attila

Ezt olvastad?

„Ember az embertelenségben” – tematikus faliújság a holokauszt emléknapra

Cikkemben azt kívánom röviden bemutatni, miként hoztunk létre 2023 tavaszán egy 32 fős, 10. évfolyamos gimnáziumi osztállyal egy alapvetően papír

X