Millenniumi készülődés a Vasárnapi Újságban

1895. december 31-én éjfélkor országszerte megkondultak a harangok. Ez jelezte, hogy kezdetét vette az az ünnepségsorozat, amely a magyar állam fennállásának ezredik évfordulóját köszöntötte. A milleniumi országos kiállítás ünnepélyes megnyitójára ugyan csak 1896 májusában került sor, de a Vasárnapi Újság hűséges olvasói a mellékelt metszetek jóvoltából első kézből értesülhettek az elkészült pavilonokról. Óév búcsúztató / Újév köszöntő cikkünkhöz a lap gyönyörű illusztrációiból válogattunk. Minden kedves Olvasónknak eredményekben gazdag boldog új esztendőt kívánunk!

Millenniumi „beharangozó cikk” a Vasárnapi Újság 1896. évi első számában

„Elérkezett a „nagy esztendő”: az alkotmá­nyos Magyarország fennállásának első ezredik esztendeje, melyet országos ünneplések idejéül tűzött ki a fényes múltra kegyeletesen visszatekintő nemzeti közérzűlet. Elméleti megállapodás útján kellett kitűznünk e czélra az 1896-ik esztendőt, mert bár csak 14—15 emberöltő telt el a hős Árpád honfoglalása óta, a viszontagságos idők zivatarai annyira elsöpörték államalkotásunk első nyomait, hogy a történelmi kutatás legszorgosabb vizsgálódásai sem képesek a kezdő évet teljes biztossággal kideríteni. Föltétlen hitelességgel csak annyit tudunk, hogy a honalapítás világtörténelmi fontosságú eseménye 884-nél előbb és 898-nál későbben nem történhetett; így a jelen év tisztán történelmi szempontból is elég jól van megválasztva arra, hogy tíz százados múltunk ezredik évfordulati ünneplését se el ne siessük, se nagyon el ne halaszszuk. Ünneplésünk külső nyilvánulásai közt kétségkívül elsőrendű fontosságú lesz az országos kiállítás, melynek építkezései már annyira ké­szen vannak, hogy úgyszólván csak a kiállítási tárgyak elhelyezésének és rendezésének dolgai vannak még hátra. Minden tekintetben legnagyobb becsű és érdekű lesz itt egyrészről a történelmi, másrészről a néprajzi kiállítás. Amaz múltunk nagy eseményeit és művelődési mozzanatait; emez népünk életének jelen állapotait fogja föltüntetni a lehető legteljesebben. Kiállításnak voltaképen elég lett volna ez a két osztály, melyekről már mostani alakjukban is elismeri mindenki, még a külföld is, hogy minden várakozáson felül sikerültek. Sikerült főleg a történelmi kiállítás, melynek már csupán a korok szerinti építő stiljokat remekül utánzó épületei is olyanok, a milyenek még sehol, a legnagyobb szabású közkiállításokon sem voltak láthatók, melyek maguk is mind megannyi gyönyörű kiállítási tárgyak. Hátha majd meg lesznek töltve azokkal a történelmi emlékekkel és műkincsekkel, a melyek épen olyan szerencsés, mint gondos megválasztással beléjök vannak szánva! De nem kevésbbé sikerűit a néprajzi kiállítás czéljaira épített kiállítási falu sem, melynek há­zai, udvarai, kertjei és középületei (községház, templom, iskola) mind hű másai a hazánk különböző részein természetben látható eredetieknek, valamint tökéletesen hívek lesznek a valósághoz a berendezések és a lakók is, kik mind a maguk valóságában, házi életük, szokásaik és foglalkozásaik szerint fogják feltűntetni a magyar nemzetet alkotó nemzetiségeket: tehát ez az egy falu kicsiben valóságos összesített képe lesz az ország egész népének. Ebben a két országban mintegy megtestesítve fogja látni a világ Magyarországnak és a magyar nemzetnek múltját és jelenét, viszontagságait, küzdelmeit, dicsőségét, valamint általában azt a hatalmas erőt, mely ezt a szép hazát nemcsak megszerezni, hanem fenntartani és az európai műveltség jelenkori színvonalára emelni oly csodálatosan képes volt s tovább fejleszteni s még nagyobbá és dicsőbbé tenni ezentúl is ké­pes lesz. A kiállítás többi része inkább csak a megszokott keretek betöltése lesz, annyival inkább, mert az 1885-diki országos kiállítás óta sem szellemi, sem anyagi művelődésünk oly nagy haladást nem tehetett, hogy e tekintetekben nagyobbszerű vívmányokat, vagy épen csodálatkeltő új dolgokat mutathatnánk föl…”


A 20. század köszöntése a Vasárnapi Újság 1901. évi 1. számában

Szabolcska Mihály: Új esztendő

Elfutnak az órák,
A napok, az évek…
Maholnap, maholnap
Delelőmhöz érek.
És mintha az önvád
Lepné meg a lelkem:
Hogy keveset tettem!

Hogy csak ábrándoztam,
Hogy csak álmodoztam;
Elérhetlen vágyak
Dajkálója voltam.
Hogy od’adtam magam
Czéltalan czéloknak.
Csalfa csillagoknak.

Nem ez a világ volt
Soha a világom,
Nem a búzán kaptam,
– A búzavirágon!…
S most íme, az évek
Gyors futása, mintha
Egyébre tanítna!

– Menj el innen, menj el,
Fekete kisértet.
Megmaradok én a
Szivem, emberének.
Rajongó hivője
Távoli czéloknak,
Messze csillagoknak!

S hadd szálljanak el bár
A napok, az évek:
Hiszem én Istent, hogy
Nem hiában élek!
Jön egy szebb világ még
Erre a világra…
Én annak lehetek,
Egy előre vetett,
Veszendő sugara!

/Vasárnapi Újság 1896. 1. sz. 2. oldal/

A történelmi kiállítás épületei


A történelmi kiállítás épületegyüttese a tó felől (Morelli Gusztáv metszete)


A történelmi kiállítás “csúcsíves” épületei (Morelli Gusztáv metszete)


Reneszánsz udvari épület a történelmi kiállításon (Morelli Gusztáv metszete)

A királyi család tagjainak pavilonjai


József főherceg pavilonja


Frigyes főherceg uradalmi pavilonja

A “Jelenkori kiállítás” néhány pavilonja


A közoktatásügy pavilonja


A kereskedelem-, pénz- és hitelügy pavilonja


A bányászat és kohászat, valamint az ünnepélyek pavilonja


A papír- és sokszorosítóipari pavilon
(Morelli Gusztáv metszete)


A kertészet és a dohányjövedék pavilonjai (Morelli Gusztáv metszete)


Az erdészet és a vadászat pavilonjai (Morelli Gusztáv metszete)

Néhány kép a megnyitó ünnepségek állomásairól


A millenniumi kiállítás megnyitó ünnepsége (1896. május 2.)


Hálaadó mise a Mátyás-templomban (1896. május 3.)


A királyi család tagjai a hálaadó misén

Ezt olvastad?

Változatos tudományos programok kaptak helyet e heti kínálatunkban, rendkívül érdekes rendezvényeket ajánlunk a figyelmetekbe a határainkon innen és túlról is. Október