A modern magyar társadalomtörténet összehasonlító vizsgálata a Bécsi Egyetemen

Miért lényeges, hogy a Bécsi Egyetemen hosszú évek kihagyását követően immár másodszor szerveztek magyar történelmi kurzust? Mennyire ismerik az osztrák kollégák és a hallgatók Magyarország történetét, illetve miért kulcsfontosságú, hogy a magyar történetkutatás legújabb eredményeit Bécsben mutassák be?

A plakát ide kattintva letölthető

A 2017/2018-as, rendkívül sikeres kezdeményezés után második alkalommal került sor a Bécsi Egyetemen egy magyar történelemmel kapcsolatos előadássorozatra. Ez a korábbi Ringvorlesungtól eltérően immár az intézmény saját kurzusaként várta a hallgatókat és az érdeklődőket a 2018/2019-es év tavaszi szemeszterében, március és június között. Mindez pedig összességében fontos előrelépést jelentett, hiszen nem csupán fókuszáltabb volt, hanem a kurzust kreditekkel elismertetni kívánó hallgatók számára vizsgával zárult. A Bécsi Magyar Történeti Intézet (BMTI), a bécsi egyetem Kelet-Európa Történeti Intézete (Institut für Osteuropäische Geschichte), valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar (ELTE TáTK) Összehasonlító Történeti Szociológia Tanszékének együttműködése eredményeként lezajlott, több mint négy hónapos program lezárását követően mindenképp szükséges a tapasztalatok összegzésére, valamint néhány, a jövőbeli tervek szempontjából releváns kérdés felvetése, s ezek megválaszolása.

Az előző, a magyar történelem fordulópontjait, fontos korszakait fókuszba helyező Ringvorlesung után ezúttal a modernkori magyar társadalomtörténet különböző aspektusait tágabb európai kontextusban ismertető előadások szervezése volt a kiemelt cél. Míg a 2017/2018-as programsorozat leginkább egy Magyarország történetéből felvillantott reprezentatív tablóként értékelhető elsősorban szenior kutatók tolmácsolásában, addig ezúttal a társadalomtörténet, illetve annak összehasonlító módszere került a középpontba, többnyire fiatalabb, posztdok kutatók interpretálásában. Az összehasonlítás eszközeinek és metodológiájának – amelynek alkalmazását a bécsi egyetem részéről kifejezetten kérték is – kulcsszerepe volt a szemeszter előadásaiban, amint ezt mind Keller Márkus, mind pedig Philipp Ther hangsúlyoztak. E megközelítés rendkívül fontos szempont lehet a jövőben szervezendő, (részben) magyar történelemmel kapcsolatos program(sorozat)ok összeállításánál is. A mostani előadások tehát nem kívánták az érdeklődőket végigvezetni a teljes magyar történelmen, hanem a 19–20. századi társadalomtörténetre fókuszáltak, kiemelten törekedve a (közép-) európai összehasonlító szempontok érvényesítésére.

Keller Márkus. Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár / Varga Máté

Keller Márkus (ELTE TáTK) ötlete nyomán a szervezésében ifj. Bertényi Iván (BMTI) és természetesen Keller Márkus (ELTE TáTK) mellett Philipp Ther professzor, az Institut für Osteuropäische Geschichte vezetője, valamint  , az intézet oktatója vállaltak oroszlánrészt. Utóbbi egyébként részben magyar vonatkozású témákkal is foglalkozik. A rendezvénysorozat finanszírozásával kapcsolatban mindenképp ki kell emelni a bécsi egyetem, valamint a Fonds zur Förderung der wissenschaftlichen Forschung (FWF) szerepét. A tizenkét előadás többsége német nyelven hangzott el, s természetesen a hallgatóságnak minden alkalommal lehetősége nyílt kérdések megfogalmazására is, amelyekből esetenként élénk viták bontakoztak ki. Ki kell emelnünk továbbá azt, hogy a Ringvorlesungra nem csupán az egyetemi kurzust abszolválni kívánó hallgatókat várták, hanem egyúttal a laikus osztrákokat is, akik ezáltal lehetőséget kaptak hazánk múltjának megismerésére, s ezen keresztül a jelenlegi Magyarország alaposabb megértésére. Ez egyébként az egyetemi hallgatók számára is hasznos lehet, akiknek többsége nem igazán ismeri az ország múltját, s még kevéssé a magyar társadalomtörténet problematikáit. Bódy Zsombor véleménye szerint csupán azok a hallgatók voltak tájékozottabbak, akik magyar származásúak, vagy valamilyen más okból kötődnek Magyarországhoz. Philipp Ther ugyanakkor a Bécsben élő, s az utóbbi években megerősödő magyar közösség szerepét is kiemeli, amelynek tagjaira a szervezők szintén számítottak közönségként az egyes előadásokon. A közönség soraiban viszonylag nagy számban jelent meg továbbá egy, az idősebb generációhoz tartozó, magyar hátterű csoport, akik még átélték a rendszerváltás előtti évtizedeket, s ezáltal személyesen is tudtak kapcsolódni az előadások témáihoz.

Bódy Zsombor. Kép forrása: ÁBTL

Bódy Zsombor véleménye szerint sajnos gyakorta az osztrák, illetve a külföldi kollégáknak is csupán sematikus ismereteik vannak a magyar történelemről, ami részben a hazai kutatók viszonylag visszafogott nemzetközi jelenlétére vezethető vissza. S bár kétségtelen, hogy az osztrák és a magyar történetírás között kialakultak és jelenleg is léteznek kapcsolatok, ezek az osztrák–cseh, valamint az osztrák–szlovák szakmai hálózatokhoz hasonlóan sokkal intenzívebbek is lehetnének. Éppen ezért tekinthető elemi érdekünknek az, hogy a külföldi egyetemi képzésbe a magyar történetírás eredményei is beszivárogjanak, lehetőség szerint a magyar kutatók előadásai által.

Amint Philipp Thertől és Keller Márkustól megtudtuk, az Intézetben régebben volt ugyan hagyománya a magyar vonatkozású témáknak, azonban az utóbbi tíz év során eleinte csupán csökkent az ilyen fókuszú kurzusok száma, majd teljesen eltűntek. Ez elsősorban a nemrég elhunyt Horst Haselsteiner professzor nyugdíjba vonulásának tudható be, továbbá annak, hogy a bécsi egyetemnek jelenleg nincs olyan főállású oktatója, aki a magyar történelem szakértője lenne. Az ilyen irányú vizsgálatok gyarapodását Philipp Ther szerint mind az oktatók, mind pedig a hallgatók részéről a szükséges nyelvtudás hiánya akadályozza, amely nélkül korlátozottan lehet csak magyar történelemmel foglalkozni, hiszen a szakirodalom túlnyomó többsége magyarul íródott. Arra pedig már ifj. Bertényi Iván hívta fel a figyelmet, hogy mivel a saját érdekünk, hogy a történelmünk nemzetközileg is ismertebbé váljon, s minél több nem magyar anyanyelvű kutató is foglalkozzon vele, elengedhetetlen a tudományos kutatások eredményeinek idegen nyelveken (elsősorban angolul) történő publikálása.

Fotó: Fekete Bálint (Forrás: DOSz Történelem- és Politikatudományi Osztály Facebook-oldala)

A tavalyi és az idei előadások az imént vázolt helyzeten is változtatni kívántak, ami Tamara Scheer meglátása szerint azért alapvető fontosságú, mivel Magyarország története egyúttal Ausztria története is (és persze fordítva). Lényeges szempont továbbá az is, hogy az osztrák hallgatókat egy ilyen kurzuson keresztül közelebb hozhatják a szomszédos országok történelméhez. E mellett pedig az összehasonlító történeti kutatások fontosságát is demonstrálták, hiszen a szervezők az előadók felkérésekor ragaszkodtak ahhoz, hogy mindenki közép-európai perspektívában mutassa be a saját témáját.

Amint már utaltam rá, az első Ringvorlesunghoz hasonlóan ezúttal is alapvetőnek tartották, hogy a legújabb szemléletben és a legfrissebb kutatási eredmények alapján interpretálják az előadók a témáikat. Továbbá már a szervezési fázisban lényeges szempont volt a sokszínűség, hiszen a szervezők minél több magyar, fővárosi és vidéki egyetem (ELTE, CEU, PPKE, SZTE) és kutatóműhely (BTK TTI) bevonására törekedtek. Ismételten figyelmet fordítottak a Kárpát-medencén kívüli tudományos intézmények magyar vonatkozású projektekkel foglalkozó kutatóinak meghívására.

A Bécsi Egyetem (Kép forrása: Wikipedia)

A Tamara Scheer és Keller Márkus által tartott bevezető előadást követően többek között előkerült a magyar felvilágosodás korszaka (Kontler László, CEU), a társadalmi mobilitás kérdései az állami hivatalnokok és a hadsereg kapcsán (Tamara Scheer), valamint a (népi) vallásossággal, a keresztény politizálással, a hagyományos egyházi szerepekkel és a modern keresztény közéletiséggel kapcsolatos kérdések (Klestenitz Tibor, BTK TTI). A Monarchia első világháború előtti gazdasági viszonyait követően (Klement Judit, ELTE, BTK TTI) a nemzetiségi kérdést tárgyalta Benno Gammerl, a Goldsmith University of London oktatója, John Paul Newman (Maynooth University) pedig Josip Jelačić szerepére fókuszált. Keller Márkus az 1945 utáni urbanizáció során felmerülő kihívásokat vázolta, Bódy Zsombor pedig a két világháború közötti állami szociálpolitika szerepvállalásának kérdéseit boncolgatta közép-európai perspektívában, amelyek a jóléti államok kialakulása felé tett első lépésekként értelmezhetőek. Ezt követően Oross András, a Haus-, Hof- und Staatsarchiv és a Finanz- und Hofkammerarchiv mellett működő Bécsi Magyar Levéltári Kirendeltség vezetője tartott egy előadást a levéltári kirendeltség történetéről és a kutatási tevékenységekről. Müller Fruzsina (Evangelisch-Lutheranisch Diakonissenhaus, Leipzig) a szocialista Magyarország fogyasztási szokásaira reflektált, a záró előadáson pedig Tomka Béla (SZTE BTK) európai kontextusban tárgyalta a magyar társadalom néhány jellegzetes vonását.

Keller Márkus az Újkor.hu-nak adott interjúban ugyanakkor kiemelte, hogy egy ilyen típusú előadássorozat nem lehet más, csupán „az első lépés. Arra azonban mindenképpen alkalmas, hogy témák, személyek, megközelítési módok egymásra találjanak.” Ebben a tekintetben egyébként a szervezők rendkívül bizakodók, hiszen több olyan ötlet merült fel, amelyek mentén folytatni lehetne a két évvel ezelőtt közösen megkezdett munkát. Hosszabb távon azt szeretnék elérni, hogy a bécsi egyetem hallgatói valamilyen formában minden félévben lehetőséget kapjanak arra, hogy magyar történelemmel foglalkozó tárgyakat vehessenek fel. Az pedig már önmagában komoly sikerként értékelhető, hogy az előző szemeszterben futó előadást több mint kilencvenen vették fel, ami egyúttal a magyar tematikájú kurzusokra irányuló igényt is jól demonstrálja. Lényeges továbbá, hogy van tehát érdeklődés Ausztriában Magyarország és a magyar történelem iránt, de azt nem lehet elvárni, hogy automatikusan úgy gondolkodjanak rólunk, ahogy mi látjuk magunkat. A feladat így megkeresni ezt a tudásra vágyó réteget, és rendelkezésükre bocsátani a rólunk szóló tényeket, elemzéseket számukra is könnyen érthető formában. Összességében pedig elmondható, hogy a vázolt kihívások ellenére egy sikeres kezdeményezés született a Collegium Hungaricum, a Bécsi Egyetem, valamint az ELTE TÁTK Összehasonlító Történeti Szociológia Tanszéke részéről. Nagyon fontos, hogy ebben a kooperációban az osztrákok is rendkívül elkötelezettek, s egyúttal nyitottak, érdeklődők a magyar történelem kérdései iránt, de nyilvánvalóan a magyar félnek kell a munka oroszlánrészét vállalni a jövőben is.

Czeferner Dóra

Ezt olvastad?

Gecsényi Lajos történészként elsősorban a kora újkor, illetve az 1945 utáni magyar–osztrák kapcsolatok történetével foglalkozik. Levéltárosként az MSZMP Párttörténeti Intézete