Modern Magyarország – Élet a fokozaton túl…

Az ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskolájában a tavaszi vizsgaidőszak egyet jelent a doktorandusz-konferenciák dömpingjével. Az Új- és Jelenkori Magyar Történelem Doktori Program 2015. június 2–3-án tartotta seregszemléjét a kar Központi Olvasójában, a tanszéki folyóiratához illeszkedve Modern Magyarország címmel. A megjelenteket a Történeti Intézet igazgatója, Borsodi Csaba, majd a program vezetője, Varga Zsuzsanna köszöntötte.


Varga Zsuzsanna és Borsodi Csaba

Az első szekcióban sajtótörténeti előadások kaptak helyet Sipos Balázs elnökletével. Simon Bernadett az 1896-os Millenniumi Ezredéves Országos Kiállításra kiadott lapok, a Millenniumi Lapok és a Millennium példáján keresztül adott bepillantást a korabeli üzleti sajtó működésébe Egy kiállítás képei… című előadásában. Őt követte Sárándi Tamás „Zsidóbarátok és szabadkőművesek előnyben Szatmáron”?, avagy a Szamos napilap esete a katonai közigazgatással c. eseti vizsgálatával. Sárándi a visszacsatolt Észak-Erdély egy speciális kérdését, a katonai közigazgatás és a szatmárnémeti sajtó – gyakran zavaros – viszonyát boncolgatta. A konferencián résztvevő egyik MA-hallgató, Szikszai Gergely a 12 röpirat című lap vizsgálatával arra kereste a választ, hogy milyen érvrendszerrel igyekezett megnyerni magának az Antiszemita Párt az alsópapságot és az egyetemistákat.

Pajkossy Gábor a Vidék és város a XIX. században c. szekciót vezette. Angelovics Helga Vay Miklós királyi biztosi működését mutatta be az 1831-es kolerajárvány idején. Az előadó sikeresnek és eredményesnek ítélte meg Vay tevékenységét, miután a járvány által különösen sújtott északi megyékben kellett helyt állnia. Megyeri Helga egy manapság ismét aktuális témával, a Városliget (tér)használatával és átalakításaival foglalkozott a XIX. századot illetően. A következő előadás Magyarország úthálózata és útviszonyai a 19. század első felében címmel hangzott el Kapitány Adrienntől, aki a bemutatott – gazdaság-, kommunikáció- és helytörténeti kutatásokhoz jól használható – útösszeíráshoz forráskritikai és elemzési szempontokat kínált. A maratoni szekció végén az urak kaptak szót, – a szintén MA-hallgató – Tamás Máté kanizsai gyújtogatási ügyekből kiindulva tett kísérletet arra, hogy hosszú időtávot átfogva rekonstruálja a mezőváros zsidó és nem-zsidó lakosság viszonyát. Végül Tarján Tamás, a Művelődéstörténeti Doktori Program hallgatója a nemzetközi oktatáselmélet- és gyakorlat történeti kontextusa felől értékelte a Lex Apponyit.


A Pajkossy Gábor vezette szekció

A harmadik blokkban XIX–XX. századi személyes források kerültek a középpontba Pritz Pál szekcióelnökletével. A második nap nyitóelőadását Sós János tartotta Madarász József emlékiratairól. Az előadó forráskritikai szempontok mentén mutatta be a függetlenségi ellenzék vezéralakjának írásait. Ezek után szintén egy XIX. századi politikus, a törökbálinti antiszemita plébános, Zimándy Ignác politikai arcképe került fókuszba saját művei alapján – Pettinger-Szalma Vendel előadásában. A XX. századból két prezentációt hallhatott a közönség, elsőként Nagy József „Öreg” székely határőrök emlékei az első világháborúról az 1944. évi harcok idején, majd Schweininger Péter „Mintha az édesapa veszítené el gyermekei egy részét…Huszadik századi sváb sors egy vértesi falu visszaemlékezés-irodalma alapján címmel referált. Míg Nagy az oral history módszerével igyekezett feltárni, hogy milyen hatással voltak az I. világháborús székely bakák a II. világháború fiatal „leventekatonáira”, addig Schweininger a szári plébános, Wencz János naplóját használva mutatta be a német kitelepítést, illetve a helyi sváb közösség „megéléstörténetét”.

Az utolsó blokkban az 1945 utáni történelem néhány kérdése kapott helyet, Baráth Magdolna szekcióvezetésével. Lengyel Eszter a termelőszövetkezetek kutatásához kapcsolódó mikroszintű forrásokat és módszertani kérdéseket vette sorra. Huhák Heléna A pártakarat vizualizálása – Szemléltető agitáció a Rákosi-korszakban című dolgozata a vizuális pártagitáció, pontosabban a faliújságok színes világába engedett betekintést. A következő előadásban Szikszai Zsolt a kommunista párton belüli leszámolások menetét ismertette. Szikszai néhány olyan esettel szemléltette a „koalíciós időszaknak” ezt a kevésbé ismert szeletét, amikor a politikai csatározások közepette semmibe vették a képviselők mentelmi jogát. Végül Pál Zoltán mutatta be, hogy az MSZMP milyen eszközökkel, érveléssel igyekezett „áthangolni” a társadalmat és a pártapparátust az 1968-as gazdasági reform bevezetése előtt.

A hallgatók történettudományi előadásait hagyományosan kísérőprogramok egészítették ki. Jelen sorok írója a tanszék elmúlt egy évét tekintette át. A tanszék ugyanis nemcsak az oktatási feladatoknak igyekszik eleget tenni, hanem nagy hangsúlyt fektet a tudományszervezésre és közösségépítésre is. Az idei tanévből négy megemlékezésről, tíz kötet bemutatójáról, előadásokról, műhelybeszélgetésekről, valamint több szabadidős- és közösségi programról adhattunk számot. A közeljövőt illetően a legfontosabb, hogy egy várostörténeti kurzusból kinőve, a hallgatók segítségével a tanszék programokat szervez a Múzeumok Éjszakáján.

Az angol nyelvű előadások sorát (tavaly Anssi Halmesvirta, a jyväskyläi egyetem oktatója volt vendégünk) a University of Florida PhD-hallgatója, Johanna Mellis folytatta, akinek Elite Athletes under State Socialism: An Analysis of Everyday Life, Gender and Memory(ies) in Hungary című kutatásából hallhatott egy részletet a közönség. Mellis sportolókkal, sportvezetőkkel készített interjúinak eredményeit foglalta össze, egy-egy érdekes esettel illusztrálva előadását. Szóba került az állam és a sportolók viszonya, a jutalmazás és a büntetés, valamint ehhez kapcsolódva a „csempészés” kérdése, továbbá a női sportolók helyzete, megítélése.


Johanna Mellis

Immáron az is hagyomány, hogy az előadások mellett valamilyen különleges programra is sor kerül. Legutóbb a Kereszthegy c. filmet vetítettük, amit beszélgetés követett az egyik rendezővel, tanszékünk doktoranduszával, Nagy Józseffel. Idén kerekasztal-beszélgetést rendeztünk Élet a fokozaton túl… címmel. A beszélgetésen a doktori programban fokozatot szerzett egykori hallgatók, Marchut Réka, Ignácz Károly és Péterfi Gábor osztották meg élményeiket, tapasztalataikat arról, hogy milyen lehetőségeik és nehézségeik adódtak a doktori címmel a „zsebükben”. A beszélgetést Manhercz Orsolya, tanszékünk oktatója vezette.

A bemutatkozást követően az első kérdés arra vonatkozott, hogy min változtat a fokozat? A három résztvevő egyetértett abban, hogy a doktori cím nem jelentett radikális változást, de elengedhetetlen volt ahhoz, hogy ki-ki a saját területén (kutatás–oktatás) előre tudjon lépni valamelyest. A PhD-fokozat könnyebbé teheti a könyvkiadást, a pályázatok elnyerését, illetve utat nyit egyéb felkéréséknek (pl. médiamegjelenések, szakmai véleményezések stb.). Arra a kérdésre, hogy volt-e olyan pont, amikor feladták volna a fokozatszerzést, mindhárman nemmel válaszoltak, bár nehézségek, bizonytalanságok mindenkinél adódtak. Marchut Réka rövid, de mozgalmas tanári munkája abban erősítette meg, hogy inkább a kutatással és az elméleti problémákkal szeretne foglalkozni. Ignácz Károly elmondta, hogy bár volt negatív tapasztalata a tanítással, jelenleg is oktat egy főiskolán, de az igazi lökést (a sokunk számára ismerős, az egyetemi évek alatt gondtalan „elvagyok”, „jókat olvasok, majd lesz valami” hangulat után) Hubai László és a Politikatörténeti Intézetben kapott támogatás adta meg neki. Péterfi Gábor arról számolt be, hogy számára az jelentett nehézséget, hogy a tanítás és az egyéb projektek (pl. az Emlékpontok-interjúsorozat kivitelezése) mellett fejezze be disszertációját, így az iskolai szünetek gyakorlatilag kutatással teltek az elmúlt években.

Manhercz Orsolya kérdésére, miszerint nehezebb-e nőként érvényesülni, Marchut elmondta, hogy nincsenek negatív tapasztalatai, nem érzékelt diszkriminációt, bár a „szakma” maszkulin jellege érezhető. Ignácz – közvetlen tapasztalat híján – arra tért ki, hogy nincsenek férfi vagy női témák, majd hozzátette: nyitottság terén talán a társadalom előtt járnak a történészek. Péterfi ezt azzal egészítette ki, hogy ha a történelemből emelt szinten érettségizőket tekintjük, nem lehet markáns túlsúlyról beszélni egyik nem esetében sem. Marchut szerint jobban tapasztalható, hogy generációs különbségek miatt az idősebb és a fiatalabb kutatók szembe kerülnek egymással, mivel az idősebbek olykor nem érzik, hogy a korral járó tekintélyt, tudást és tiszteletet a fiatalok elismernék. Ignácz inkább a tudományfinanszírozás átalakulását emelte ki, mivel a pályázati rendszer (és az ezzel járó „publikációs hajsza”) átalakította a „piacot” és a „mentalitást”, ami lecsapódik a mindennapokban is. Péterfi Gábor a szemléletbeli különbségeket nevezte meg, amit a 2005-től bevezetett szóbeli érettségivel szemléltetett. Tapasztalatai szerint az idősebbek szívesen kérdeznek a politikatörténetről, míg az egyéb témákat inkább „meghagyják” a fiatalabb kollégáiknak. Ő a generációs különbségeket inkább a diákok oldaláról érzi a felgyorsult információáradat miatt.


Kerekasztal-beszélgetés

A beszélgetést Varga Zsuzsanna fűzte tovább, aki az ismeretterjesztésről kérdezte a résztvevőket. Péterfi Gábor elmondta, hogy a helyi közösségben fontosnak tartja az ismeretterjesztő előadások szervezését, rendszeresen hív meg előadókat a Tudomány fiataloknak c. programsorozatra, illetve szervezett kutatószemináriumot is az érdeklődő diákoknak. Ignácz Károly a Napvilág Kiadó frissen megjelent kötetét hozta példaként, amely Kérdések a Horthy-korról címmel jelent meg, és amely 3–5000 karakterben egy-egy érdekes(nek vélt) kérdésre ad választ. Azt is hozzátette, hogy a médiamegjelenéseket mindig ki kell használni, mert ha nem történészek beszélnek egy-egy szakkérdésről, akkor bőven akad majd „laikus” jelentkező… A nyilvános megszólalással járó felelősséget viszont maximálisan számításba kell venni, és ezért félreérthetetlen módon kell fogalmazni. A „társadalmi hasznosság”-ot Marchut Réka emelte ki, mivel közalkalmazottként úgy érzi, jogos felé az elvárás, hogy meg kell „térítenie” a társadalom kutatásokra fordított befektetését. Ennek közvetlen módja az ismeretterjesztés, illetve az olyan előadások elvállalása, ahol bárki felteheti kérdéseit.

A közönség részéről felmerült a probléma, hogy lehet minderre ideje egy fiatal kutatónak? Abban mindhárom megkérdezett egyetértett, hogy a család, illetve a munkahelyi támogatása nélkülözhetetlen. Ezen felül meg kell tanulni, hogyan csoportosíthatóak a feladatok, valamint időnként elkerülhetetlen, hogy az egyéb feladatokkal szemben prioritást élvezzen a kutatás és az írás. Természetesen további kérdések is előkerültek, de ezeknek megválaszolására és a két nap tapasztalatainak boncolgatására már az egyetem falain kívül, egy kötetlen beszélgetés folyamán került sor.

Fekete Bálint

Kapcsolódó cikkek:

„Nem létezik abszolút igazság” – interjú Erdődy Gáborral

Kereszthegy

Festschrift Fazekas István tiszteletére – könyvbemutató

Kör(kor)kép a történettudományról – Történészvita 2015

Nemzetközi doktorandusz-konferencia Budapesten és Kassán

Ezt olvastad?

„Mi részünkről csak annyi akarunk megjegyezni: ne legyen fővárosunk olyszerű, amilyen Páris és London: azaz ne legyen bolondító fényüzésnek, roppant