Módszerváltás – Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben

Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) által életre hívott Vidéktörténeti Témacsoport első nagyobb kutatási eredményeit összegző, az 1945-ös korszakváltásról szóló tanulmánykötetét mutatták be 2017. május 18-án a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Bécsi kapu téri épületének konferencia- és kiállítótermében. A kötetet Rainer M. János, az 1956-os Intézet vezetője, az egri Eszterházy Károly Egyetem professzora ismertette.

A rendezvényt L. Balogh Béni, az MNL tudományos titkára moderálta. Az üdvözlések után átadta a szót az MNL új főigazgatójának, Szabó Csabának, aki köszöntésében bemutatta a könyv szerkesztőit, majd megjegyezte, hogy a levéltár anyagai között „gyémántrétegeket” lehet találni. Megfelelő kooperációval ezeket a rétegeket fel lehet tárni, s szerinte az Ö. Kovács József és Horváth Gergely Krisztián által vezetett témacsoport ilyen „bányászokból” áll. Ezt legjobban ennek a vaskos kötetnek a megvalósulása mutatja, amely tulajdonképpen az MTA Székházában 2015. szeptember 29-én tartott azonos című konferencia anyagait, továbbgondolását tartalmazza.


Szabó Csaba. Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár / Varga Máté

A felvezetés után Rainer M. János frappáns felütéssel kezdte meg a kötet jellemzését. Pach Zsigmond Pál, az egykori iskolateremtő gazdaságtörténész egyik fiatal kollégájának azon kérdésére, hogy olvasta-e már legújabb kéziratát, a következőt válaszolta: „Olvastam, de nem tanulmányoztam.” Rainer élces belépőjétől már-már azt várhatta volna a közönség, hogy sekélyes jellemzést kapunk a monstre, 786 oldalas kiadványról, ám egy pillanatra sem lehetett érzékelni a felületességet és az unalmat akkor, amikor az előadó a könyv mind a huszonnégy tanulmányáról beszélt egy keveset.

Rainer M. János „tanulmányozásra”, tehát továbbgondolásra érdemesnek, jó alapozásnak tartotta a könyvet. Mondandóját három csapás köré szervezte. Először a kötet keletkezéséről, hátteréről majd értékeléséről, tartalmáról beszélt, végül pedig kérdéseket próbált megfogalmazni az olvasottakkal kapcsolatban.

A Váltóállítás az év elején látott napvilágot. A levéltári bemutató nem az első felkonferálása volt a könyvnek. A kéttucatnyi tanulmány koherens egészet alkot, amely a szerkesztők szakértelmét dicséri. Ez a koherens ív már csak azért is dicséretes, mert nemcsak szervezeteken, hanem az interdiszciplináris analíziseken is át kellett lendülnie. Rainer szerint ez sikerült és emiatt nemcsak nagy jelentőségű kötetet tettek le az asztalra a vidéktörténeti kutatók, hanem minőségi változást is hoztak; mértékváltásukban a mikroszintek tapasztalattörténeti világába merültek le.


Rainer M. János. Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár / Varga Máté

A kötet a konferenciához hasonlóan témakörökre bomlik. Szekcióiban három-hat szerző munkája csoportosul. Valamennyien a bevezető tanulmány tapasztalattörténeti kérdését járták körbe. Rainer megpróbált minden dolgozathoz egy-egy mondatot fűzni, de persze nem tudta elkerülni a bőséges termésből, hogy ne emeljen ki munkákat.

A második világháború feldolgozása a civilek szempontjából még mindig hiányos. Kunt Gergely: Asszony a fronton és a menekültáborban 1944-1945-ben című dolgozatában az erőszak témáját tárgyalja A szovjet megszállás tapasztalata blokkban. Az Elit és tulajdonosváltás nyolcszerzős „fejezetében” az egyik szerkesztő, Csíkos Gábor Párhuzamos társadalomrajzok címmel hasonlította össze a ’45-ös eseményeket két korabeli falu (Jászdózsa és Páty) példáján keresztül. Rainer Rigó Róbert: Halálos ítéletek a Kecskeméti Népbíróságon dolgozatát méltatta még, amely kevés iratanyagot alapul véve, elemi erővel és rendkívül éles elemzési készséggel mutatja be az 1945-ös bosszúhadjáratok mibenlétét az alföldi városban. Drámai mozdulatokban ugyancsak nem szűkölködik Szilágyi Levente: A deportálások emlékezete és a múlt feldolgozásának alakzatai a szatmári sváboknál című munkája, amely az emlékezettörténet egyik különös megközelítését, a nem-emlékezést vázolja fel. A fogalmi meghatározások, keretek és vizsgálati tézisek újszerűek, hiszen nemcsak a mezőváros és falu közötti tematikai különbséghez, de az „elit” fogalmának értelmezéséhez is adalékot nyújthat az említett tanulmányok közös nevezője.

Az Egyház és társadalom szintén egy újabb színvilág 1945 kaleidoszkópján. Rainer itt Horváth Gergely Krisztián, a témacsoport jelenlegi vezetőjének írását méltatta, amely a Plébániai földek „reformja” a Veszprémi Egyházmegyében 1945-ben címmel szerepel a kötetben. E munkára és az egész tematikára az is jellemző, hogy előtérbe helyezi az egyházi, narratív forrásokat, különösen az eddig figyelmen kívül hagyott Historia Domusok forrásainak tudományos megközelítését (az alsópapság elsődleges forrása) és meggyőző módszertant is közöl hozzá. Horváth munkája ráadásul egyedülállóan arra világít rá részletes alapossággal, hogyan zajlott, bővült az az ellentmondásos jogalkalmazás, amely arra játszott, hogy az egyházmegye földbirtokait elkobozhassa.


Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár / Varga Máté

A földosztás megítélése adja a kötet egyik kulcstémáját. Már a bevezető, Ö. Kovács József: Földindulás című dolgozata is azt taglalja, hogyan használta ki a kommunista propaganada az 1945-ös földreform ígéretét politikai haszonszerzésre. Rainer szerint e cikk nemcsak a kutatás irányát, hanem filozófiáját, távlatait is összefoglalta. Az utolsó tanulmánycsokor is e folyamat újraértelmezését tárgyalja. Főleg Nagy Netta: Gazdák és újbirtokosok a Homokhátságon a szovjet megszállás idején alcímű és Tóth Judit: Paraszti terhek Pest megyében 1945-1946-ban című tanulmánya már nemcsak a „reform” eseményét, de annak következményeit is felvázolja.

Rainer mondandójának második részében megpróbálta értékelni a kötetet. Szerinte a tematikákat két nagy kérdéskör mentén, a „megszállás, a háború, a frontátvonulás” és a „földreform” tapasztalatának mentén állították össze. A könyv olyan struktúrákat, tapasztalattörténeti fordulatokat elemez, amely másfél évszázados hagyományokat változtatott meg. E társadalomtörténeti fordulatot rajzolja meg a könyv interdiszciplináris módon, hiszen levéltárosok, néprajzosok, antropológusok, történészek közös együttműködése ez a munka. A fogaskerekek olajozottan működtek e sokszínűség ellenére is. Hatalmas adattömegek, ellentétes természetű források és társadalmi békaperspektíva következtetései nyúlnak át a front, a harcok és az erőszak világából a paraszti, az egyházi, a mezővárosi és a falusi miliőkig. Rainer szerint ezzel egy új szakirodalom született, egy „nem élvezetes korszakról,” többségében fiatal, vagy a középnemzedék, s szerzőinek tollából. A szemléleti paradigmaváltást az előadó abban látja, hogy míg 1945-öt az eddigi feldolgozások a háború utáni „0. évként” szemlélték – az újrakezdés, a tabula rasa, az indulás időpontjaként –, addig most saját maga idejében értelmeződik 1945. Innen minden csak fejlődött, minden csak kezdődött, s minden szerző azt kereste, mi indult ekkor. Demokrácia? Presztalinizáció?  Ha úgy tetszik, egy új váltás, egy újabb diktatúra indult el. Mert ekkor valóban véget ért a 19. századi modern Magyarország, a Horthy-Bethlen rendszer világa. Vége a 19 századi liberális kapitalizmusnak és a hozzáfűzött reményeknek, de vége a világháborúknak is. Ám e kötet úgy vázolja fel 1945-öt, mint ahogyan azt megélték, az átélést: „senki se látja, hogy mi lesz ebből.”


Rainer M. János, Szabó Csaba, L. Balogh Béni. Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár / Varga Máté

A Váltóállítás… viszont máshonnan, egy több évszázados korszak lezáródását mutatja meg. A tulajdonviszonyok, az életmód és életminőség másfél évszázados hagyománya változott meg. Rainer ezeket összefoglalva tette fel kérdéseit mondandójának harmadik részében. Vajon a mikroperspektíva mennyire alkalmas az általános kijelentésekre? Van-e a módszertannak ellensúlya? Lehet-e az önkény bemutatásával mindent ábrázolni? A mikroléptéket lehet-e alátámasztani? Vajon érdemes-e a földigénylőt ellentétbe állítani a meghurcoltakkal? Rainer leszögezte, hogy „az emlékezetpolitikai beszéd tagadja a tudományos diskurzust.”

A rendezvény Ö. Kovács József reagálásával folytatódott, aki megköszönte Rainer szavait és röviden vázolta azt a munkafolyamatot, amelynek során létrejött a kötet. Elmondta, úgy érzi, hogy a tapasztalattörténetre minden időben szükség van. Szavait a NEB elnöke, a kötet másik szerkesztője, Kiss Réka folytatta, aki az együttgondolkodást és a műhelyalapítást emelte ki mondandójában. Reagálva Rainer szavaira is, kiemelte, hogy a tudományos és emlékezetpolitikai diskurzus metszete valóban nehéz kérdés. Elismerte, hogy ez a munka nem könnyű, de nem lehetetlen. A témacsoport ebbe a nehéz irányba tart és emberközpontú történelmi kultúrát akar megjeleníteni. Ezt a világot mutatja meg ez a könyv is.


Ö. Kovács József. Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár / Varga Máté

E gondolathoz csatlakozott a MTA BTK főigazgatója, Fodor Pál is. Feltette a kérdést, vajon hol van a határa a nemzeti történelemtudomány kutatásának és az emlékezetpolitikának. Érvelése szerint az átélt történelmeket is meg kell írni. Erre példának a TSZ-szervezések közötti visszásságokat emelte ki.  Egy ilyen „témakör” tudományos feldolgozása lehet és kell, hogy legyen a tiszta alapja az emlékezetkultúrának. 

Az előadók szavai alapján magunk is azt gondolhatjuk, hogy a témacsoport munkája, szemlélete és kutatási eredményei jól egyensúlyoznak a vitatott határmezsgyén és tárják fel a távoli vidéki világokat. Szemléletükben talán megvalósul az, hogy a 20. század magyar történelméről lehulljon a városközpontúság nézőpontja. A munka folytatódik és már a következő kötet is napvilágot látott Horváth Gergely Krisztián főszerkesztésével, a Vidéktörténet 1. – Életvilágok és társadalmi gyakorlatok a 18–20. században címmel.

A kötet megjelenési adatai: Csíkos Gábor–Kiss Réka–Ö. Kovács József (szerk.): Váltóállítás – Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben. Magyar vidék a 20. században 1., MTA BTK, NEB, Bp. 2017.

Ritter György

 

A cikk az Újkor.hu és a Magyar Nemzeti Levéltár együttműködésének keretében született.

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket