Mozaikcsaládok a kora újkorban

Napjainkban a gyermekek mintegy tíz−tizenöt százaléka él mozaikcsaládban. Régen, a premodern társadalomban kétszer, háromszor ennyien nevelkedtek mostohacsaládban: a kiskorúak egyharmada. Manapság  leginkább válások és újraházasodások következtében jönnek létre ezek a formációk, korábban az egyik szülő halálát követő újraházasodás, a mostohaszülő és a mostohatestvérek megjelenése teremtett új, nem vérségi alapú mikroközösséget. Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúly terelődött a családi stratégiák vizsgálatára, az egyes mozaikcsaládok jogi és gazdasági kereteinek feltárására, a generációk életének nyomon követésére, a társadalmi kapcsolatok kutatására. Ma már kiforrott és eredményes módszerekkel, írott és tárgyi források vizsgálatával kutatják a témakört szerte a világon.

Erdélyi Gabriella és Lyndan Wrner (kép forrása: a Lendület Családtörténeti Kutatócsoport Facebook oldala)

Az Erdélyi Gabriella által vezetett MTA BTK Lendület Családtörténeti Kutatócsoport elismert külföldi kutatók meghívásával, ismert európai és tengerentúli tudományos műhelyekkel együttműködve mutatta be a legújabb eredményeket. A Stepfamilies in the Early Modern World, 1400–1800 című, 2019. május 30−31-én Budapesten megrendezett nemzetközi konferencia társrendezője a kanadai Saint Mary’s University professzora, Lyndan Warner volt, akivel már évek óta gyümölcsöző a szakmai kapcsolat: a European Social Science History Conference 2018-as belfasti nemzetközi konferenciáján közös szekciókban adott elő a kutatócsoport több tagja, és a Warner által szerkesztett, 2018-ban megjelent Stepfamilies in Europe 1400–1800 (Routledge, London-New York) kötetbe is bekerült egy magyar mozaikcsalád-körkép Erdélyi Gabriella tollából.

Nere Jone Intxaustegi Jauregi (kép forrása: a Lendület Családtörténeti Kutatócsoport Facebook oldala)

A konferencia nyitó szekciója arra a kérdésre kereste a választ, hogy a vallási különbségek mennyiben árnyalják a mozaikcsaládok működéséről alkotható képet. Az első előadás a kora újkori Bilbao városának sokszínű társadalmába engedett bepillantást Nere Jone Intxaustegi Jauregi, a navarrai egyetem oktatójának lendületes és érdekfeszítő tolmácsolásában. Megállapítása szerint a kora újkori bilbaói családok mentalitásában meghatározó szerepet játszó katolicizmus nem csupán a lelki útmutatást szolgálta. Az apácakolostorok a városi társadalomnak szociális szempontból is fontos részét képezték: az özvegyen maradt apák újraházasodását követően az előző házasság(ok)ból született lányaik gyakran vonultak kolostorba, ahogyan az özvegyek, vagy a férjeiktől különélő asszonyok, akiknek egészen 1932-ig nem volt lehetőségük válás kezdeményezésére. A katolikus közösségben elterjedt volt a házasság előtti szexuális kapcsolat a vőlegény és a menyasszony termékenységének bizonyítására. Előfordult, hogy a tervezett házasságok végül a közelgő gyermekáldás ellenére is meghiúsultak, így a pároknak törvénytelen gyermekeik születtek. A törvénytelen lánygyermekekből édesanyjuk halála vagy édesapjuk megnősülése után szintén apácák lettek.

Gila Hadar (kép forrása: a Lendület Családtörténeti Kutatócsoport Facebook oldala)

Gila Hadar, a haifai egyetem kutatója a 17–18. század fordulóján a balkáni szefárd zsidó közösségen belüli szabbatiánus mozgalom tagjainak életét mutatta be. A szekta hívei – a Messiásként fellépő Szabbatai Zvi aposztatát  követve − áttértek az iszlám vallásra. A vallásváltás különleges helyzetet teremtett a zsidó, az iszlám és a szabbateus vallás határmezsgyéjén, amelynek ezúttal a családi életre gyakorolt hatását ismerhette meg a hallgatóság. A szekció utolsó előadása hazai vizekre evezett Simon Katalin, Budapest Főváros Levéltárának főlevéltárosa vezetésével, aki gazdag forrásbázisra építve mutatta be a pest-budai rác (szerb, örmény, görög) családok 18. századi mindennapjait, életkörülményeit, házasodási szokásait, kiterjedt rokoni hálózatát. Az ortodox vallású kereskedők családjaiban a többszöri újraházasodás sem számított kivételesnek, ezért számos mostohacsalád vizsgálatára nyílik lehetőség.

Mátay Mónika és Svitlana Dudka (kép forrása: a Lendület Családtörténeti Kutatócsoport Facebook oldala)

A következő ülés a falusi társadalmak mostohacsaládjainak életébe kalauzolta a résztvevőket. Elsőként Svitlana Dudka, a poltavai egyetem PhD-jelölt kutatója tartott előadást a 18. század második felében élt kozák földműves családok háztartásáról és működéséről. Kutatásának társadalomtörténeti módszertani alapja John Hajnal Szentpétervár-Trieszt vonala volt, amely szerint a mai Ukrajna a nagycsaládokkal jellemezhető térségbe esik. Dudka előadásában számos tipikus falusi települést vizsgálva jellemezte a lakosság családi kapcsolatainak hálózatát a kozák hetmanátus területén a 18. század második felében.  A kelet-közép-európai témát folytatva Őri Péter, a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese azt az izgalmas kérdést járta körül, hogy milyen hatással volt a gyermekek életére a szülők halála, újraházasodása. Vajon rontotta-e a gyerekek életesélyeit az árvaság vagy a mostohaszülő jelenléte? A zsámbéki németajkú lakosság 1720−1850 közötti adataira épített statisztikai vizsgálatok alapján kimutatható a különbség az édes- és mostohagyermekek halandóságában, az árvák kárára. A szekció utolsó előadásában Jürgen Schlumbohm az észak-német Osnabrück város melletti plébániához tartozó közösséget jellemezte egyházi források és birtokiratok alapján, 1650 és 1860 között.  Az öröklés rendje nem mindig felelt meg az előírásoknak: a családfő újraházasodása esetén az első házasságból származó utód öröklése helyett a második asszonytól született gyermek öröklése is előfordulhatott, amely feszültséghez vezethetett a mostohacsaládokban.

Őri Péter (kép forrása: a Lendület Családtörténeti Kutatócsoport Facebook oldala)

A konferencia harmadik szekciója a mozaikcsaládok kérdéskörét az Európán kívüli térségek társadalmainak vizsgálatával globális szintre emelte. A szekció első előadását Sam H. Bass, az Indiana Egyetem doktorjelöltje tartotta, aki a mandzsu-kínai uralom alá került Mongólia (1636/1691–1912) családi együttéléseinek sokfélesését mutatta be, amelyeket újraházasodások, örökbefogadások és szerzetesi fogadalmak teremtettek meg. Őt követően Claudia Jarzebowski, a berlini Szabadegyetem előadója összefoglalóan beszélt a 17–18. században a világ minden táján előforduló mozaikcsaládokról. Vizsgálatát a mentalitástörténet kutatási módszertana alapján építette fel, és a felvilágosodás eszmeáramlatával elinduló változásokat helyezte előadása középpontjába. A konferencia első napját plenáris előadás zárta, melyben Matthew Sommer, a Stanford Univeristy professzora beszélt a kínai családok együttélési formáiról.

(kép forrása: a Lendület Családtörténeti Kutatócsoport Facebook oldala)

A második napon elsőként Bonnie Clementsson, a lundi egyetem oktatója tartott előadást, aki arról a kora újkorban Európa-szerte jellemző házassági szabályozásról beszélt, amely szerint  nemcsak a vérszerinti rokonság számított az egybekelés akadályának, hanem a házasság általi rokonság is, tehát a sógorok, sógornők, anyósok és vők, apósok és menyek kapcsolata is.  Bár hivatalosan a törvény ez időszakban ugyanaz maradt, a század végére a gyakorlat megváltozott, és a korábban szigorúbban vett rokonsági kizáró okokat már kevésbé vették figyelembe.

Bonnie Clementsson (kép forrása: a Lendület Családtörténeti Kutatócsoport Facebook oldala)

A mostohatestvérekről szóló szekció mindkét előadója Angliából érkezett. Lisa Dallavalle a kora újkori angol családok öröklési szokásrendjét ismertette, külön hangsúllyal a második, harmadik stb. házasságokból született gyermekek öröklési lehetőségeire. Esettanulmányként John Wyne házasságait mutatta be, aki családja előtt titokban tartva elvette Jane Rydert. 12 évvel később az agglegénynek hitt John számára családja elrendezett egy házasságot Theophilla Selleckkel, ő pedig belement a kettős életbe, végrendeletet is úgy írt, mintha két külön személy lenne. Leanne Calvert, Hertforshire-i egyetem oktatója a természetes gyermekek témáját szintén egy esettanulmányon, William Tennent feleségein és szeretőin, illetve a tőlük született gyermekein keresztül vizsgálta. 13 törvénytelen gyermeke közül csak 11 érte meg a felnőttkort, akiket viszont törvényesített, egy egészen különleges, összekapcsolt családformációt teremtve. 

Marianna Muravyeva (kép forrása: a Lendület Családtörténeti Kutatócsoport Facebook oldala)

A hatodik ülés az érzelemtörténet-kutatás eredményeit mutatta be. Mérai Dóra, a budapesti Közép-Európai Egyetem oktatója az Erdélyi Fejedelemség temetkezési emlékei (főként síremlékei) segítségével ábrázolta az 1540 és 1700 közötti nemesi családok megismerhető, illetve tudatosan reprezentált érzelmi életét, belső kapcsolatait. Maria Cannon, a Portsmouth-i egyetem kutatója írott forrásokon, 16. századi angol mostohacsaládok levelezésén keresztül vizsgálta a családok érzelmi gyakorlatait, az egyes családtagok egymás közötti viszonyát. Marianna Muravyeva, a Helsinki Egyetem professzora a mostohaszülőket és a mostohagyermekeket övező kora újkori sztereotípiákról, és ezeken keresztül a családon belüli erőszakról, különösen a mostohaszülők bántalmazásáról beszélt egy plenáris előadás keretében.  

Holly S. Hurlburt (kép forrása: a Lendület Családtörténeti Kutatócsoport Facebook oldala)

Az utolsó előadás témája II. Mehmed szultán két fia, Bajazid és Dzsem hercegek hatalomért folytatott küzdelme és a testvérviszályból kialakult polgárháború volt. A győztes Bajazid a törvény ellenére nem ölte meg a testvérét, hanem hagyta elmenekülni. Dzsem száműzetésben halt meg, holttestét Bajazid uralkodói tiszteletadással temette el nagyapjuk, Murád szultán burszai  mecsetében. Holly S. Hurlburt, az amerikai Southern Illinois Egyetem oktatója rámutatott, hogy a két ellenfél testvéri kapcsolatának komplexitása az európai politikára is hatást gyakorolt.

(kép forrása: a Lendület Családtörténeti Kutatócsoport Facebook oldala)

A konferencia mind tematikailag, mind módszertanilag rendkívül gazdag programot kínált. Az előadások vallási, jogi, gazdasági, társadalomtörténeti, néprajzi, antropológiai,  érzelmi oldalról, interdiszciplinárisan vizsgálták a kora újkori mozaikcsaládokat, amelyeket hol  mikrotörténeti, hol globális perspektívából  láthattak a résztvevők. A tematikus illetve területi alapon szerveződő szekciók váltakozása révén különleges, színpompás mozaik készült a világ mozaikcsaládjaiból.

Bódai Dalma és Orgona Angelika

Ezt olvastad?

Fráter Györgyről, akit kortársai monachus diabolusnak, vagyis ördöngös barátnak neveztek 2017-ben jelent meg a Sziluett – Korszerű Történelmi Életrajzok sorozatban