Műkincsrablásra fel!

Egyedülálló élményben lehet részük azoknak az érdeklődőknek, akik felkeresik a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteményt a főváros XII. kerületében. A Hegyvidék a Nagy Háború idején c. időszaki kiállításon általános áttekintést kaphatnak az első világháborúról, felfedezhetik, miként vett részt a budapesti kerület az egész világot megrázó katonai konfliktusban, megismerhetik, hogy ki és miért fejezett le egy városmajori szobrot, s mindemellett ha nem vigyáznak, még műkincsrablásba is keveredhetnek.

(A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény fotója)

De talán nem érdemes ennyire előreszaladni, illendő volna pár szót szólni magáról a kiállításról. A tárlat alapvetően két nagy egységre osztható. Az első, nagyobb terem az első világháború és a tanácsköztársaság idején a XII. kerületben lezajlott eseményekről szól. Egy ezt követő, kisebb teremben – nyilván elsősorban a történelem ezen korszakában még kevéssé jártas iskolás korosztálynak – magával az első világháborúval kapcsolatban nyújtanak információkat az alkotók.

A kiállítás ötlete Dr. Katona József, a Szent János Kórház főorvosának felajánlásából született, aki azzal kereste meg a szervezőket, hogy van egy első világháborús gyűjteménye, számos korabeli egészségügyi felszereléssel. Az alkotók folyamatosan bővítették ezt az anyagot, hogy a százéves évforduló alkalmából egy érdekes, első világháborús helytörténeti kiállítást állíthassanak össze.

A kiállításon helyet kaptak korabeli orvosi felszerelések is – ezek képezték a kezdetben a gyűjteményt (A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény fotója)

A helytörténeti teremben a hagyományos tabló – üvegtárló megoldással találkozunk. Első ránézésre is feltűnő, mennyire impozáns, a kor követelményeinek megfelelő a kivitelezés – az elérhető legjobb minőségű korabeli fényképfelvételek, híradórészletek színesítik az összképet, jól megvilágított és változatosan összeállított tárgyak találhatók a vitrinekben, s mindez kellő mélységű, gondosan megfogalmazott szövegmagyarázatokkal körítve. A helytörténeti gyűjteményt felkeresők nem unalmas apróságokkal szembesülhetnek, hanem az egyes tablók előtt megállva valóban bepillantást nyerhet az 1914-19 közötti Magyarország mindennapjaiba, az akkor élt emberek sorsába.

Az első terem kapcsán mindjárt szembetűnik, hogy noha a kiállítás az első világháború és az azt követő események témakörét járja körül, mégis hiányoznak a megszokott hadi cselekményeket, katonákat ábrázoló képek. Ez legfőbbképpen abból adódik, hogy az első világégés alatt hazánk nem vált fronttá, így a Hegyvidék életéből elsősorban a hátországi szerep mibenlétét kívánták bemutatni a gyűjtemény alkotói.

A kiállítás első terme az első világháború helyi vonatkozásairól (A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény fotója)

Számos apró részletet megtudhatunk például a Hegyvidéken működött a nemzetközi Vöröskereszt Erzsébet Kórháza, mely a háború alatt maximális kihasználtsággal működött, s mintegy nyolcszáz sebesült és beteg fogadására volt képes. Jellemző egyébként, hogy a háború elhúzódásával a kapacitást bővíteni kellett, s még a szomszédos tanárképző főiskola termeit is roskadásig pakolták ágyakkal – további kétszáz fekvőhelyet biztosítva így a sebesülteknek. Az intézmény fő profilja a gyógyítás mellett az ápolók képzése volt – belőlük ezer, önkéntes ápolónőből pedig mintegy tízezer dolgozott a kórházban az első világháborúban.

Szintén érdekes az a rész, mely a Farkasréti volt katonatemető nyolc katonai parcellájának történetét tárja fel. A szóban forgó sírkertrész ma már nem funkcionál haditemetőként, de az első világháború előtt kizárólag tisztek végső nyughelyéül szolgált, egyfajta „presztízse volt” a helyszínnek a katonák körében. Érdekesség, hogy a terület a második világháborúban hadszíntérré vált – az itt nyugvók tehát még a haláluk után is háborús övezetbe kerültek. A sírkövek egy részét golyók lyuggatták, egy másik részüket benőtte a gaz – az utóbbi időben elvégzett nagyszabású hadisírgondozás azonban méltó módon ápolja a hősök emlékét – s mindez a kiállítás fényképfelvételein is jól nyomon követhető. Érdekesség, hogy a nyolc parcellától nem messze fekszik a Farkasréti izraelita katonatemető is, melyben fellelhető a híres 44. „rosseb” gyalogezred parancsnokának, Bauer Gyulának végső nyughelye – hírhedt szavajárásuk mellett az tette őket híressé, hogy együtt maradtak még az 1918-as összeomlást követően is.

Bauer Gyula (képünkön) síremlékét az ezred mottója díszíti: „Csak előre, rosseb!” (Kép forrása: Wikipedia)

A hadisírok mellett teljesen átfogó képet kapunk a XII. kerület három első világháborúval kapcsolatos emlékművéről: a Tanítóképzőben elhelyezett emlékműről, a Diana úti hősi emlékműről, valamint a tábori vadászok emlékművéről a Városmajorban.

Ezek közül a legérdekesebb talán a tábori vadászok emlékműve, mely Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotása, s amely a Városmajor parkban áll jelenleg – igaz, csonkított formában. A történet a következő: a szoborcsoport korhű egyenruhában ábrázolt egy Monarchia-korabeli és egy Horthy-korszakbeli tábori vadászt, amint kezet ráznak egymással; az idősebb alak, lelépve az emelvényről mintegy átadja helyét fiatalabb, második világháborús társának. Az eredeti alkotás veszte az lett, hogy 1945 után igyekeztek minden olyan köztéri emlékművet eltávolítani, amely az előző rendszerre utalt, s mivel a tábori vadászoknak a csendőrökére emlékeztető tollas fejfedőjük volt, így ezt a szobrot is a megsemmisülés veszélye fenyegette. A szobrász azonban találékonynak bizonyult – csak a szobor fejét vetette le, s újat öntetett a helyére – immáron senkit meg nem botránkoztató katonasapkában. Mai napig egyébként vita övezi, hogy az eredeti szobor idősebb alak, a jobb oldali tábori vadász alakjában – néhány történész Prónay Pál katonatisztet, lajtai bánt, míg mások Kiss János altábornagyot (az emlékműállítás kezdeményezőjét) vélik felfedezni az arcvonásokban.

A tábori vadászok emlékműve régen és ma  – a jobb oldali szobor feje láthatóan már nem az eredeti (Kép forrása: tiszatajonline.hu)

A kerületben működött a Süss Nándor-féle Precíziós Mechanikai Intézet, a Magyar Optikai Művek (MOM) elődje, melynek békés termelését megszakította a nagy háború kirobbanása. A fegyvergyártásba való bekapcsolódás tulajdonképpen megmentette az anyagi összeomlástól az gyárat, 1914 végére 35-40 ezer ember dolgozott már itt, s ilyen módon ez vált az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legfontosabb hadiüzemévé. A kiállításon látható annak a tablónak a képe, mely a cég fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából készült, illetve egy panaszos hangú levél, melyet maga Süss Nándor írt „a Magyar Népköztársaság nagyméltóságú Kereskedelmi Minisztériumához”.

Hasonló részletességgel mutatják meg a kiállítás alkotói a csendőrök mindennapjait, a velük kapcsolatos emlékművet, valamint az 1919-ben mártírhalált halt három csendőrvértanú történetét – mely izgalmas részletekkel szolgálhat a vörösterror története iránt érdeklődőknek. Ezen kívül találhatunk még egy összeállítást azokról a művészeti alkotásokról, melyek a témában születtek, illetve olyan alkotókról, akik a kerületből indulva alkottak háborúhoz köthető műveket.

Korabeli fegyverek, kitüntetések, karikatúra (A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény fotója)

A kiállítás második termében egyfajta rövid áttekintést kapunk az első világháború történetéről, a hadszínterekről és frontokról. Az alkotók rövid de pontos válaszokat adnak az olyan kérdésekre, mint hogy miért robbant ki az egész világot lángba borító konfliktus, milyen veszteségekkel járt ez (különösképpen Magyarországra nézve), milyenek voltak a mindennapok a hátországban vagy éppen mi volt a propaganda szerepe mindezek alatt. Ötletes megvalósítás, hogy az életképek és kiírások kronologikus rendben vannak – így jutunk el a háborút éltető tömegek fotóitól a sztrájkok és az összeomlás képeiig.

A tárló, mely Beöthy-Zsigmond László hagyatékát mutatja be (A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény fotója)

A kiállítás tárgyi emlékei a kerületi lakosok nagylelkű felajánlásaiból állnak össze – kiemelendő az a tárló, mely Beöthy-Zsigmond László hagyatékát mutatja be (lánya Beöthy Mária felajánlásának köszönhetően), aki élete vége felé irodalmi igényű könyvet is megjelentetett Nincs szebb, mint a huszár címmel. Leveleit, fényképeit, kitüntetéseinek pontos másolatait (ezeket Irsay Nagy Dénes hagyományőrző készítette illetve bocsátotta a múzeum rendelkezésére), eredeti egyenruháját és még számos relikviát vehetünk szemügyre, ezáltal még emberközelibbé válik az alapvetően helytörténeti, mikrotörténeti igényű összeállítás. A kiállítótérben számos egyéb első világháborús tárgyat is szemügyre vehetünk – például töltényhüvelyből készült serlegeket, papírból és enyvből készített játékkatonákat, huszárfelszereléseket.

Töltényhüvelyből készült serlegek (hátul), papírból és enyvből készített játékkatonák (elöl) (A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény fotója)

A kiállítás legújszerűbb része azonban mégis az, hogy a honi múzeumokhoz képest szokatlan programot kínál látogatóinak, egy manapság divatos szabadulós játékot. Az ilyen jellegű közösségépítő programokon meghatározott idő alatt kell kijutni egy helyről, mindenféle csavaros feladványt megoldva, titkos rejtekhelyeket felkutatva. A magyar világszabadalom idehaza rendkívül népszerű, hiszen mintegy száz különféle játékot találunk a világhálón. Szokatlan azonban, hogy mindez történelmi témájú, illetve hogy egy helytörténeti kiállításhoz kapcsolódik. Budapesten kuriózumnak számít, hogy egy kiállításnak állandó része egy úgynevezett szabadulós szoba. A megnevezés nem is teljesen pontos, hiszen konkrétan nem szabadulni kell, hanem műkincstolvajokként érkeznek ide a játékosok, és egy titkos, elrejtett tárgyat kell megtalálniuk azáltal, hogy bizonyos logikai feladványokat fejtenek meg, titkos átjárókra bukkannak. Az országban tudomásunk szerint csak Sopronban és Mosonmagyaróváron van hasonló kezdeményezés. Az alkotók célja azt volt, hogy olyan generációt csalogassanak be a kiállításra, akik amúgy nem feltétlenül érdeklődnének egy ilyen általános helytörténeti kiállítás iránt.

A belső teremben kaptak helyet a korabeli egyenruhák – ezek különösen jó állapotban maradtak fenn (A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény fotója)

Aki érdeklődik a gyűjtemény és a szabadulós játék iránt, azt a szervezők nagy szeretettel várják. 2-4 fő vehet részt a szabadulós szerepjátékban, e-mailen vagy telefonon történő előzetes regisztráció után (a gyűjtemény elérhetőségei: 061/457-0501 ; info@hegytortenet.hu). A program ára 1300 Ft/fő (XII. kerületi lakosoknak 800 Ft/fő), bővebb információt itt találhat. Maga a kiállítás játék nélkül díjmentesen megtekinthető – a szervezők reményei szerint 2017 júniusáig.

Maróti Zsolt Viktor

A cikkhez nyújtott segítségéért köszönet illeti Csiki Istvánt, a múzeum munkatársát.

Ezt olvastad?

Stílusosan a The Casualties, amerikai punk együttes Resistance című számával kezdődött a Tilos Rádió Spanyol inkvizíciójának március 23-i műsora, amelyben Bezsenyi
Támogasson minket