„A múlt megőrzésének méltó helyszíne a levéltár – e nélkül pedig nincsen jövő sem” – interjú Kult Lászlóval

Kult László, a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárának igazgatója eddigi pályája során távoli régiókat járt be kutatóként. Történészként először Japánnal foglalkozott, később levéltárosként a 20. század második felének történéseivel és helytörténettel. Ezek mellett dolgozott még tanárként, illetve régészeti ásatásokon is segédkezett, mielőtt levéltáros lett belőle. Kult Lászlóval eddigi pályájáról, kutatásairól, az MNL Baranya Megyei Levéltáráról és a levéltárak általános feladatairól Kiss Márton beszélgetett.

Újkor.hu: Hol végezted tanulmányaidat? Mi vonzott téged a történelemtudományhoz?

Kult László: Első iskoláimat Mohácson végeztem, ezért szinte adott volt az ilyen irányú érdeklődésem. Gyermekkoromban először a török–magyar küzdelmek érdekeltek, így például a nándorfehérvári diadal, a mohácsi csata és az egri ostrom. Majd az iskolában szinte minden korszakot megszerettem, amit éppen tanultunk: őskort, ókori Keletet vagy éppen a már említett végvári küzdelmeket. Középiskolába a Dr. Marek József Mezőgazdasági és Közgazdasági Szakközépiskolába jelentkeztem, ahol 1999-ben gépésztechnikusi képesítést szereztem. Így felvételiztem a Pécsi Tudományegyetem (2002-ig Janus Pannonius Tudományegyetem) Bölcsészettudományi Karára, ahová fel is vettek. Azonban nemcsak a történelem érdekelt a középiskolában, hanem kezdetben inkább a magyar nyelv és irodalom. Egy versenyfelhívásra esszét írtam a 18. századi magyar viszonyokról, a felvilágosodás és az akkori babonák kapcsolatát tárgyalva. Nagy meglepetésemre az írásomat beválogatták a sárvári Diákírók és Diákköltők Találkozójára, ahol különdíjat nyertem el vele. 

Kult László

Milyen hatások értek az egyetemi éveid alatt?

Az számomra is hamar kiderült, hogy jó helyre kerültem, mivel a teljesítményem javuló tendenciát mutatott. Kezdetben az ókori Kelettel kívántam foglalkozni, de ahogy haladtam „előre”, úgy jelentek meg más témák is a horizonton. A szakdolgozatomat Fischer Ferencnél írtam Pearl Harbor, a korabeli magyar sajtó tükrében címmel 2005-ben, és okleveles történelem szakos bölcsész és középiskolai tanári diplomát szereztem. A tanulmányok mellett a nyári szüneteket szakmai munkával töltöttem, így többször dolgoztam régészeti ásatásokon. Ennek eredményeként eljutottam a németországi Zülpichbe is, amely római kori leleteiről ismert, de több hazai ásatáson is foglalatoskodtam. Úgy vélekedtem, a sok elméleti tananyag után igazán felfrissítő lehet a történelmet kézzelfoghatóvá is tenni.

Mi történt a diplomád megszerzése után?

A lehetőségeim a diplomámmal bővültek, de végül döntenem kellett, hogy PhD-képzésbe kezdjek a korábbi témámmal, vagy megpróbáljak pedagógusként érvényesülni. A tudományos szakmai munka folytatásához úgy gondoltam, hogy feltétlenül szükséges lenne elsődleges, levéltári forrásokat kutatni, ezért a Japánnal foglalkozó témát nem tudtam tovább folytatni. Ezután sikerült is egy tanári állást kapnom egy pécsi iskolában (Szieberth Róbert Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény). Noha kezdetben bizonytalan voltam, mégis azt kell mondanom, hogy sikeresen vettem az akadályt, és megszerettem ezt a munkakört. Azonban az egy évre szóló, határozott idejű szerződésem miatt nem folytathattam tanári munkámat, újra kezdhettem elölről. Nem mondhatom, hogy könnyen ment, magam küzdelmes és fáradságos időszakként emlékszem erre a korszakra. Reggelente jártam a várost, postáztam az önéletrajzokat, hogy a végzettségemnek megfelelő munkahelyet találjak, míg egy nap felhívott Ódor Imre, a megyei levéltár akkori igazgatója. Mivel látta az életrajzomat, érdeklődött, hogy keresek-e még munkát – így kerültem kapcsolatba a levéltárral.

Milyen érzés volt a levéltárba bekerülni?

Többkörös állásinterjúk után kaptam meg a lehetőséget. Ódor Imrével való beszélgetéseink során számos témát érintettünk, mint például magyar történelem, keresztes háborúk vagy a legnicai csata. Természetesen szóba került a szakdolgozatom is, amit elkért, majd el is olvasott. Egyik alkalommal szakmai szempontok is előtérbe kerültek, mint például a levéltár országos és helyi struktúrája. A harmadik alkalommal kaptam meg a végleges választ. Jó érzés volt bekerülni. Azonban volt bennem egy kis kíváncsiság is, hiszen alapjában véve én nem dolgoztam még ilyen intézményben, ezért nagyon vártam az első munkanapomat.

Milyen munkaköreid voltak a levéltárban?

Kezdetben a kutatószolgálathoz kerültem, ahol Rozs András vezetett be a szakma rejtelmeibe. Mivel ez számomra tanulóidőszaknak minősült, nagyban támaszkodtam az ő segítségére, amiért a mai napig hálás vagyok. Mellette szintén sokat tanultam kollégáimtól, így Vörös Hubától, Márfi Attilától, illetve természetesen Ódor Imre igazgatótól. A munkámat hat évig a kutatószolgálaton végeztem, ahol szinte alapjaiból kellett megértenem a levéltár működését, illetve tájékoztatnom a beérkező érdeklődőket és kutatókat. Számomra ez azért volt kihívás, mert egyszerre tanultam és gyakoroltam a szakma mesterfogásait – mélyvíz volt a javából! Referensként két területet kellett felügyelnem: az iskolák fondjait, valamint a Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya Megyei Archívumát. Ez hat év alatt körülbelül 200–250 doboznyi irat megmozgatását jelentette, amelyeket darab- illetve középszinten rendeztem is. Számos esetben én nyitottam ki először a dobozokat, amikhez segédleteket kellett készíteni a későbbi kutatók számára. A váltás 2013-ban történt, amikor is az igazgató engem nevezett ki helyettesének.

Milyen változást jelentett munkádban az új pozíció?

Először természetesen szokatlan volt, hiszen eddig a levéltári munka szakmai részével volt szerencsém foglalkozni. Ez kiegészült az intézmény mindennapi, belső működéséhez, illetve az adminisztratív munkákhoz köthető feladatokkal. Így időm nagy részét beszámolók, pályázatok és egyéb dokumentumok szerkesztése és értékelése töltötte ki, mindemellett az iratrendezési teendőimet sem hanyagoltam el. Az első nagyobb lélegzetű könyvszerkesztési munkám az Ódor Imrével közösen elkészített Rangos famíliák – jeles személyek a 18–20. századi Dél-Dunántúlon című kötet volt. A sors azonban úgy hozta – bár ezt akkor még nem tudtuk – hogy az első közös könyvszerkesztést sajnos nem fogja követni több, és ez lesz Ódor Imre utolsó munkája is egyben. 

A 2015-ös évet tekinthetjük vízválasztónak életedben – kineveztek a levéltár élére. Hogyan hatott ez rád?

Magam is úgy érzem, hogy ez nagy horderejű év volt. Abban az évben tragikus hirtelenséggel elhunyt Ódor Imre, a levéltár igazgatója, akire nemcsak mint felettesemre, hanem mint barátomra is tekintettem. Nem tudom elfelejteni, hogy mennyire segítőkész volt már a felvételem során, illetve a közös munkák időszakában. Sokat tanulhattam tőle szakmai és emberi tekintetben egyaránt. Azonban az élet nem állhatott meg, mivel kineveztek az MNL Baranya Megyei Levéltára megbízott igazgatójának és egyben főlevéltárosnak. Az év végén, decemberben beadott pályázatom után pedig véglegesítették pozíciómat, amelyet a mai napig betöltök.

Kollégáimmal természetesen úgy vélekedtünk, hogy Ódor Imre emlékének azzal tudnánk megfelelően adózni, hogyha egy emlékkötetet állítanánk össze. Az általam és Gyánti István munkatársammal szerkesztett kötetbe több mint 50, fél íves tanulmány került be kollégáktól és Imre barátaitól, természetesen egyéni visszaemlékezések és bibliográfia kíséretében. A hosszas szerkesztési folyamat után a könyv 2018-ban jelent meg.

A tudományos életed hogyan alakult ebben az időszakban?

Egyrészt a levéltár számos olyan lehetőséget adott, ami nem célzottan az intézményhez köthető, de magas szintű tudományos munka volt. Így például 2010-ben részt vehettem az Európa Kulturális Fővárosa program keretében napvilágot látott Pécs Lexikon munkálataiban, amelynek során összesen 43 szócikket írtam. 2012–2013 között részt vettem az ún. Pécsi Köztemetőkben Nyugvók városi projektben, ahol összesen 55 alkalommal tudtam hozzájárulni a későbbi emléktáblák elkészítéséhez.

2011-ben beadtam jelentkezésemet a Pécsi Tudományegyetem Interdiszciplináris Doktori Iskola „Európa és a magyarság a 18–20. században” című programjára, ahol 2015-ben abszolutóriumot szereztem. A disszertációm témája Pécs kulturális pozíciójának meghatározása a klasszikus Kádár-korszakban lett. Ezek mellett több esetben volt lehetőségem tudományos előadásokat tartani, illetve 2009–2011 között a Pécsi Tudományegyetem és a Baranya Megyei Levéltár közös munkájából adódóan társoktató voltam a Forrásismeret című egyetemi kurzus megtartásában is. Több írásom jelent meg a doktori témámban a Pécsi Szemle, a Klió, az Orpheus Noster és az Újlatin filológia hasábjain, korábbi kutatásaim eredményeit pedig a Pécsi Tudományegyetem Fejezetek a hadtörténelemből című sorozat köteteiben publikálhattam.

Levéltárvezetőként mit emelnél ki az intézménnyel és annak szerepével kapcsolatban?

Mindig is úgy vélekedtem, hogy a levéltárban való munka; az itteni iratok megismerése és kézbevétele szinte részét kell, hogy képezze egy olyan személynek, aki ezzel kíván foglalkozni. Eszembe jut az egyetemi gyakorlatom, amit a levéltárban végeztem, ahol az 1865-ös liptódi adóösszeírással foglalkoztam. Az eredeti iratokkal való találkozáskor éreztem először igazán, hogy közel került hozzám a történelem maga.

A levéltár igyekszik különböző programokkal közelebb vinni az emberekhez a történelmet, melynek során többször kiállításokat szervezünk, vagy tudományos konferenciát tartunk. Éppen egy ilyen volt legutóbb (2019 októberében), amikor is Pécs szerb megszállásának körülményeivel és természetesen az első világháború centenáriumához kapcsolódó előadásokat hallgathattak meg az érdeklődők. Ez az évenként megrendezésre kerülő Levéltári Nap elnevezésű rendezvényünk legfőbb programja volt. Ezek mellett vannak kisebb konferenciáink is, közös néven Levéltári Délutánoknak hívjuk ezeket. A közönség számára nyitottak vagyunk – minden érdeklődőt szeretettel várunk intézményünkben. Véleményem szerint a levéltárak meghatározó kulturális,­ tudományos és közigazgatási szerepet töltenek be a mindennapokban, ahol a múlt értékeit (közkincsek) őrzik, illetve ehhez kapcsolódó rendezvényeknek adnak helyet. A múlt értékeinek megbecsülése nélkül nem létezhet jövő sem – ezért fontosak a levéltárak számomra.

Kult László korábban megjelent életrajzát megtalálhatják itt: Hírek. Levéltár igazgatók kinevezése: Kult László MNL Baranya Megyei Levéltára. Levéltári Szemle. 66. évfolyam (2016), 2. szám. 75–77.

Kult László eddigi publikációinak listája:

 https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=10038271

Kiss Márton

Ezt olvastad?

Az első világháború (1914–1918) centenáriuma alkalmából fellendült a háború eseményeinek kutatása, amelynek célja egyfelől az, hogy a történéseket pontosabban, új