Művészek, tudósok, forradalmárok – Női életutak a mozivásznon I.
Rovatunkban előszeretettel adunk teret olyan filmelemzéseknek, amelyek a történész szemüvegén keresztül láttatják az adott művet. Jelen alkalommal rendhagyó módon nem efféle elemzéssel állunk elő, hanem így a nők hónapjában 5+1 olyan 2000 után keletkezett életrajzi ihletésű filmalkotást ajánlunk Olvasóink figyelmébe, amelynek minden darabja egy-egy kiemelkedő női sorsnak állít emléket.
Az orléans-i szűz, Maria Antoinette, I. Erzsébet angol királynő, Marilyn Monroe… emblematikus alakjai az egyetemes történelemnek és emellett filmkészítők generációinak múzsái. Életük vélt és/vagy valós mozzanatai megannyi alkalommal elevenedtek meg a filmvásznon. Cikkünkhöz igyekeztünk olyan női életutakat feldolgozó alkotásokat összegyűjteni, amelyek talán kevésbé ismertek, ugyanakkor rávilágítanak arra, hogy a 20. században milyen jelentős mértékben kiszélesedtek a női önérvényesítés lehetőségei, továbbá minden életútban, mint cseppben a tenger nyomot hagytak a világtörténelem meghatározó eseményei.
Az ifjú antifasiszta hősnő
Sophie Scholl (1921-1943) egyetlen női tagja volt a Fehér Rózsa elnevezésű erőszakmentes tiltakozó szervezetnek a második világháború idején Németországban. Háborúellenes szórólapok terjesztése miatt fivérével együtt nyaktiló általi halálra ítélték. Az 1970-es évek óta a Harmadik Birodalom elleni ellenállás egyik hőseként tisztelik. A Sophie Scholl – Aki szembeszállt Hitlerrel című film bemutatja életének utolsó időszakát is, amely 1943. február 18.-i letartóztatásával vette kezdetét. Sophie kihallgatási jegyzőkönyve és halálos ítélete online is elérhető.
Bársonyos hang a bombázott Párizsban
Nem kellett drámai fordulatokat kreálnia a Piaf (2007) című film alkotóinak, hiszen Édith Giovanna Gassion (1915-1963) francia sanzonénekesnő élete mesterséges epizódok nélkül is megannyi tragikus elemmel volt tarkított. Míg bárénekesnő édesanyja karrierjét építette őt egy bordély madámjaként tevékenykedő nagyanyja nevelte. Később cirkuszi mutatványos apja mellett tanulta ki a látványos trükköket. Utcai énekesként tengette napjait, amikor felfedezte a Gerny’s kabaré igazgatója. Később gyanúsították a férfi meggyilkolásával. Meghatározó alakja volt a második világháború alatt megszállt Párizs éjszakai életének. Az 1940-es évek második felében meghódította az amerikai közönséget is, de a nagy szerelem megtalálása után számos tragédia várt még rá…
A vörös festőnő
Frida Kahlo (1907-1954) felkavaró szépségű mexikói festőművésznő életét 2002-ben vitték filmre. Nagyszülei Magyarországról települtek át Németországba, majd onnan édesapja folytatta útját Mexikóba. Frida orvosnak tanult. Már iskolás éveiben kapcsolatba került a baloldali politikai élet képviselőivel. Egy buszbaleset során szerzett súlyos sérülésből lábadozásnak „köszönhette” festői karrierjének kezdetét, hiszen édesapjától vásznat és festőeszközöket kapott, hogy elüsse az időt, amit baldachinos ágyában volt kénytelen tölteni. Műveit hamarosan nagy érdeklődés övezte. Ennek nyomán ismerkedett meg számos festővel, köztük későbbi férjével, Diego Rivérával. A sokak által irigyelt kommunista házaspár nyitott házasságban élt. Kahlo szeretői között tartják számon többek között Trockijt, aki talán éppen az ő közben járásának köszönhette mexikói befogadását és Muray Miklós fényképészt, olimpiai kardvívót.
Tudósító, filozófus, emigráns
Hannah Arendt (1906-1975) német zsidó származású, Amerikába emigrált filozófusnő, akit többek között A totalitarizmus gyökerei című munkája nyomán a 20. század egyik legnagyobb hatású gondolkodójaként tartanak számon. A Hannah Arendt című 2012-es filmalkotás életének azon időszakát mutatja be, amikor a New Yorker tudósítójaként részt vett Adolf Eichmann jeruzsálemi bírósági tárgyalásán. A filmben egy olyan különleges személyiséggel bíró nő képe rajzolódik ki, aki a holokausztról szóló beszámolóiba szőtt újszerű gondolataival megrázta a világot. Az írások nyomán körülötte gyűrűző botrány idején ellenségei és barátai egyaránt támadták.
Az 1997-ben létrejött Hannah Arendt Egyesület azt a célt tűzte ki maga elé, hogy olyan tananyagokat integráljon az iskolai oktatásba, amely a rasszizmus, az előítéletesség és a csoportközi erőszak elutasítására, az emberi jogok tiszteletben tartására, az állampolgári felelősség tudatos vállalására és a multikulturális gondolkodásmód kialakítására ösztönzik a diákokat.
A briliáns elméjű író(nő)óriás
Iris Murdoch (1919-1999) írónőt gyakran Anglia legragyogóbb elméjű asszonyaként emlegetik. A morális, szexuális és pszichológiai témákat taglaló művei a mai napig etalonnak számítanak a brit irodalomban. A regényíró és filozófus Iris és irodalomkritikus férje, John Bayley rendkívüli kapcsolatát kívánja bemutatni az Iris – Egy csodálatos női elme (2001) című film, amely méltán nyerte el az Oscar-díjat. A film Iris életének két időszakából szemezget. Látjuk az 1950-es évek Oxfordjában megismerkedő fiatal tudósokat, és látjuk a párt negyven évvel később, amikor Iris egykor tündöklő elméje fokozatosan elhalványul az Alzheimer-kórral folytatott küzdelem során.
Az autista tudósnő
Dr. Mary Temple Grandin (1947-) professzor az állattartást segítő eszközök kifejlesztésével szerezte hírnevét. Kevesen tudják, hogy Grandin az autizmus egyik formájában, Asperger-szindrómában szenved. Hároméves volt, amikor az autizmust diagnosztizálták nála. Az orvosok azt javasolták az anyjának, hogy adja intézetbe, de ő amellett döntött, hogy inkább nevelőt fogadott mellé. Tanítója elérte, hogy Temple beszéljen és írjon. Középiskolai évei alatt sokszor volt gúnyolódás tárgya, de tanárai felismerték, hogy különös érzéke van az állatokhoz. Később pszichológus és zoológus diplomát szerzett, ledoktorált és a nagyüzemi állattartás szakértője lett. Emellett aktivistaként világszerte számos előadást tartott a tudós lét és az autizmus kapcsolatáról. Történetét 2012-ben vitték filmre.
*
Tekintettel arra az üdvös tendenciára, hogy a mozivásznon egyre több életrajzi ihletésű, női sorsot fókuszba helyező film jelenik meg, hasonló tematikájú filmajánlóval még jelentkezni fogunk és nem hagyjuk majd figyelmen kívül a dokumentarista feldolgozásokat sem.
Ezt olvastad?
További cikkek
Most vagy soha! – Alkotói szabadság vs. történelmi hitelesség
Március 14-én került a mozikba az 1848. március 15-i eseményeket feldolgozó történelmi kalandfilm a Most vagy soha! Fontos a filmet helyén kezelni. Mindenki a saját szemszögéből vizsgálja az alkotást, jelen […]
Tom Hanks repülő cirkusza – A levegő urairól történészszemmel
2024. január 26-án mutatták be az Apple TV+ felületén a Levegő urai (Masters of the Air) című minisorozat első epizódját. A kilenc részes háborús dráma utolsó epizódjának premierjét március 15-re […]
10 film, amivel a nőnapot ünnepelhetjük
Március 8. környékén hirtelen nagyobb érdeklődés övezi a nőtörténetet. Ha anno az iskolák szervezésében lehetett közös filmnézéssel megemlékezni az 1848–1849-es vagy az 1956-os forradalomról, akkor miért ne lehetne ezt tenni […]
Előző cikk
Nemzetközi perspektíva hallgatóként is – Beszámoló az ISHA egri rendezvényéről
Az International Students of History Association (ISHA) magyar tagjai Egerben, az Eszterházy Károly Főiskolán tartották az éves konferenciára felkészítő ún. Preparing Workshopjukat. A nemzetközi szervezet évek óta rendez összeurópai és regionális […]