A Nagy Háborúban elesettek emlékezete Békés vármegyében

Az első világháborút követő években Magyarországon is jelentős volt az emlékműállítás és az azzal összefonódó hős katonának a kultusza. Az Osztrák–Magyar Monarchia hatalmas vérveszteségei (661 ezer főre teszik Magyarország katonai veszteségeit, továbbá 743 ezer főre a sebesültek és 734 ezer főre a hadifoglyok számát.) is indokolttá tették az emlékezet kultusz kialakulását. A férfi lakosság 18–50 év közötti katonai szolgálatra alkalmas korosztályának szinte minden tagja érintett volt a háborúban. A háború során behívott férfiak, több mint a fele meghalt, megsebesült vagy hadifogságba esett. Nagyon sokukat a halálukat követően nem tudták a családjuk, szeretteik körében végső nyugalomra helyezni, ennek révén az emlékművek egyszerre képviselik és kapcsolatot teremtenek az egyéni és a kollektív emlékezet között. Írásomban a szakirodalom, a korabeli sajtó és a levéltári források segítségével kívánom bemutatni, hogy az emlékműállítás és annak folyamatai hogyan zajlottak le Békés vármegye településein az 1920-as években.

Az első világháború idején mindennapossá vált az „örökös gyásznak” a jelensége, amelynek értelmében a családtagok számára nem, vagy csak nehezen dolgozható fel a veszteség traumatikus élménye. A háborús gyászról elmondható, hogy kizárólag az egyik nemet és elsősorban az egyik korcsoportot érinti. A gyásznak az elviselését tovább nehezíti az is, hogy a rengeteg holttestet nem lehetett eltemetni, továbbá, ha léteznek sírhelyek, azok elérhetetlenek a gyászolók számára.

A Nagy Háborúval együtt a halál is „demokratizálódott”, ugyanis szinte minden férfinak joga és kötelessége volt harcolni. Ebből adódóan lehet polgári emlékezés kultuszának nevezni az elesett katona emlékezetét. Ezzel szemben meg kell említeni azt is, hogy a háborús emlékművek és a hozzájuk kapcsolódó emlékezések és programok az idő folyamán funkcionalizálódtak. Két funkciót határoz meg a szakirodalom: egyrészt az itthon maradt családtagok és hozzátartozóiknak a gyászát, másrészt a politikai szimbólumok, az építők politikai ideológiája és a szobor által megörökítendő történelmi események kapcsolatáról és viszonyáról szólnak. Mivel a háborúban elesettek jelentős részének a holtestét szinte lehetetlen volt hazaszállítani, így döntő többségben a háborús emlékmű egyedül az, amely az emlékezet helyét képviseli. Rendkívül sok katona holtteste tűnt el a harcok során, rengetegen nyugszanak tömeg– vagy jelöletlen sírban. Kevés azoknak a halottaknak a száma, akik temetőkben, jelölt sírokban pihennek meg.

Az emlékművek állítása szempontjából három helyszín határozható meg. 1918 előtt állított alkotások jelentős részét a hátországokban emelték. Az első világháború idejen állított szobrok közül a „nemzeti áldozatkészség szobra” (néprajzi szakterminológiában vastuskónak nevezik) kategóriába sorolhatók objektumok. Ezekről az alkotásokról nem beszélhetünk szoborként, ugyanis nem tekinthetőek befejezett műnek az átadás pillanatában. A kizárólag fából készült szobrokat bárki alakíthatta, olyan formában, hogy aki jótékonysági céllal bizonyos összegért szöget vagy fém pikkelyt vásárolt, amit aztán ő maga rászegelhetett az alkotásra. A szögekből befolyt összeget a Hadsegélyező Hivatal különféle jótékony célokra fordította, továbbá a szobor megtestesítette az ideális hős alakját is.

Az 1915 márciusában felállított bécsi “vastuskó” (www.atlasobscura.com )

A fegyverszünet utáni években templomok közelében és a települések központjaiban állították fel, emellett a temetőkben találkozhatunk a hősök emlékezetét megörökítő művekkel. A Nagy Háború idején és azt követően az elesett katonát a közösségi emlékezet hősnek állítja be, nem pedig áldozatnak, ehhez szorosan kapcsolódik az is, hogy az ellenséges katona semmilyen módon nem képezheti tárgyát egyaránt a megemlékezésnek és a hőskultusznak.

A világháború 1914-es kitörését követően, igen hamar felmerült a társadalmi igény arra, hogy a háborúban elesett katonák emlékét méltóképpen megőrizzék. Ennek a társadalmi mozgalomnak eredményeképpen alakult meg 1915-ben a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság (HEMOB). A HEMOB volt az a szervezet, amely nemcsak kezdeményezte, hanem összefogta és ellenőrizte az emlékműállítás ügyeit helyi és országos szinten. Az alkotások terveztetése, kidolgozása és megvalósítása a bizottság közreműködésével valósult meg.

1917-ben a társadalmi mozgalom mellett már a magyar törvényhozás is foglalkozott az elesettek emlékének megörökítésével. Az 1917. évi VIII. törvénycikk második paragrafusa az alábbiak szerint rendelkezett:

Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel. A részletes szabályokat a belügyminiszter rendelettel állapítja meg.”

A törvény ellenére az elhúzódó háború és a hadigazdaság miatt a városok, községek és falvak lakossága súlyos anyagi nehézségekkel küzdöttek, így a települések közterein nem tudott megvalósulni a tömeges emlékműállítás. A nagyobb településeken volt lehetőség a szoborállításra, elsősorban azokon a helyszíneken, ahol katonai létesítmények voltak.

Az 1918. november 16-án megalakuló Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum fontos feladatának tekintette az elesettek neveinek, adatainak összegyűjtését. Az intézmény 1920. július 21-én körlevelet intézett valamennyi vármegyei katonai parancsnoksághoz, melyben kérte

„annak megállapítását, hogy kiket vesztettünk el a véres világháborúban” (adatgyűjtés), és indítványozta „írott, vagy művészeink által készített emlékek” állítását. (MNL BéML IV. B.. 401. b. Békés vármegye főispánjának iratai)

Emlékműállítás Gyomán (Forrás: Körösvidék 8. évfolyam 269. szám)

Az 1924. évi XIV. törvény értelmében március 15-e és augusztus 20-a mellett, mint nemzeti ünnepet vezették be a Hősök emlékünnepét, melynek időpontja minden év május utolsó vasárnapja lett. A Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság 1924 nyarán feloszlott. A felállítandó emlékművek engedélyeztetésére 1924 novemberében új bizottságot hoztak létre Hősi Emlékműtervek Bíráló Bizottsága (HEBB) néven, mely szervezet már a Belügy- illetve Vallás- és Közoktatási Minisztérium alá tartozott.

Békés vármegyében 1922-ben alakult meg a Vármegyei Hősök Emlékét megörökítő bizottság, melynek első intézkedései között szerepelt, hogy a településeknek a hősök emlékének megörökítésre szolgáló alapot a Korona inflációja miatt, értékálló javakba kellett gyűjteni (búza). A bizottság feladatai közé tartozott többek között az emlékműnek felállítással és leleplezésével kapcsolatos teendők lebonyolítása. Maga a szoborállítás minden esetben komoly anyagi áldozatot és társadalmi összefogást követelt az adott közösségtől, melyből a többség igyekezett kivenni a részét a munkából. Akik nem tudtak pénzt vagy gabonát adni, azok saját munkájával vagy felajánlásával kívánta segíteni az emlékműállítást.

Békés vármegye első hősi emlékművét 1917-ben Békéscsabán adták át a hősi temetőben, amelyben számos nemzet katonái nyugszanak. Ezt követően 1923. augusztus 2-án a békéscsabai 101. császári és királyi gyalogezred emlékművének a felállítására került sor. Az eseményről a Békés című helyi lap a következőképpen számol be:

„A 101-esek csabai ünnepe: Nagy fénnyel és meleg bensőséggel teljes ünnepség volt vasárnap Békéscsabán, hol a volt 101. gyalogezred hőseinek emlékszobrát leplezték le nagy közönség jelenlétében. Csaba város fel volt lobogózva, nemcsak az egész város közönsége, hanem a vidék is nagy számban vonult fel a szoborleleplezésre. A hatalmas obeliszk a városház-utca széles terén áll, imitált márvány és gránit, mintegy 10 méter magas, oldalán aranyozott feliratokkal jelezve, hogy a vitéz ezred hol és mely nagy csatákban harcolt a világháború folyamán.” (Békés 1923. 55. évfolyam 63. szám)

Békéscsaba Császári és királyi 101-es gyalogezred emlék obeliszkje (Forrás: Saját fotó)

Ezt követően Békéscsabán számos kezdeményezés volt egy olyan emlékmű elkészítésére, amely a békéscsabai hősi halottaknak állít emléket. Ennek az emlékműnek az elkészítése nem valósult meg, így a békéscsabai 101. gyalogezred emlékobeliszkje az, amely szimbolizálja nemcsak a békéscsabai, hanem a békés megyei hősi halott katonáinak emlékét. A megyében Békés település állított elsőként emlékművet az első világháborús hősi hallottjainak emlékére, amelyet 1924. november 9-én leplezték le. Majd az 1920-as évek második felében egy erőteljes emlékműállítás sorozat veszi kezdetét, amelynek eredményeképpen 1928-ra már 17 településén állt hősök szobra a megyében.

Magát az emlékmű ünnepélyes átadását hosszas szervezői munka előzte meg a településeken felállított szervező bizottság révén. Az emlékművek a településeken belül központi helyen kerültek elhelyezésre, elsősorban templomok, piacterek, városháza/községháza mellett. Ezekre az eseményre Horthy Miklós kormányzót és József főherceget is meghívták, továbbá a vármegyei és a települések politikai életének prominens szereplőit. A meghívásoknak Horthy Miklós nem minden esetben tudott eleget tenni, ezért a rendezvényeken Dr. Kovacsics Dezső Békés vármegye főispánja (1924–1929) képviselte. József főherceg igyekezett minden kérésnek eleget tenni, azonban néhány alkalommal ő sem tudott jelen lenni az avatóünnepségeken. Ezen alkalmakor Kratochvil Károly (nagyváradi magyar királyi 4. honvédgyalogezred parancsnoka) altábornagy „helyettesítette”, aki több alkalommal is szerepelt a meghívottak listáján.

Kratochvil Károly (Wikipedia)

Amikor az első világháborús emlékműállításokról és annak programjairól beszélünk, nem mehetünk el említés nélkül József főherceg szereplése és megjelenése mellett. A különböző társadalmi eseményeken, mint világháborút végig harcoló katonaként, továbbá háborús élményeire emlékező és a háborúban vezetői pozíciót betöltő szereplőként jelent meg (szolgált a szerb, galíciai, román és az olasz fronton is). Az 1920-as évektől a világháborús emlékművek felállításakor József főherceget szinte minden ilyen jellegű eseményre meghívták, mely felkéréseket szívesen fogadott. Azzal kapcsolatban, hogy pontosan hány ilyen rendezvényen vett részt, nincsenek pontos információink. József főherceg tekintélyét és jelenlétének fontosságát mutatják az alábbi események, melyek Békés vármegyében történtek meg. Kondoros és Tótkomlós községek hősi emlékműavatások ünnepségein nem tudott jelen lenni, viszont hat hónappal később a két emlékművön személyesen helyezte el az emlékezet koszorúját. Egyik legkirívóbb eset Szeghalmon történt, ahol azért halasztották el 1927. május 22-re tervezett emlékműállítást 1927. július 3-ra, hogy az avatóünnepségen személyesen is részt tudjon venni a főherceg. A századik szoborleleplezése Körösladányban volt; ennek az alakalomnak a tiszteletére a vármegye vezetése elkészítette a körösladányi hősi szobor kisebbített művészi másolatát, amelyet a leleplezési ünnepségen a vármegye nevébe adtak át József főhercegnek.

József főherceg békésszentandrási hősi emlékműavatáson (Forrás: Oroszlány Gábor (szerk.): Békés vármegye tíz éve. 1918-1928. Orosházi Friss Újság könyvnyomda, könyvészet és lapkiadóvállalat, Orosháza, 1929.)

Az emlékművek átadásának programjainak menete és lebonyolítása a Békés vármegyei települések többségénél hasonló koreográfia szerint valósult meg. A szobor, emlékoszlop, vagy az adott közösség elesetteinek névsorát megörökítő emléktábla elkészülte után egy nagyszabású leleplező ünnepségre került sor az adott településen. A szervezők a rendezvényt misével és/vagy istentisztelettel, majd egy rövidebb kulturális műsorral igyekeztek ünnepélyesebbé tenni. Ezen az eseményen megjelentek a helyi, valamint a vármegyei élet prominens személyiségei, a kerület képviselője és díszvendégként József főherceg. Számos emlékező beszéd elhangzása után leleplezték le az emlékművet, ezt követően a monumentum koszorúzása következett. Végezetül az előkelő meghívottakat a település vezetői megvendégelték. Az 1930-as években került sor emlékműállításra: Gyulavári, Doboz és Gádoros településeken. A két világháború időszakában nem avattak szobrot: Gyula, Békéscsaba, Kétegyháza, Mezőmegyer, Újkígyós, Vésztő, Füzesgyarmat, Bucsa, Csabacsüd településeken.

Békés vármegyében az 1920-as években felállított emlékműveinek helyszínei, alkotói és átadási idejei, Nagy Ildikó-féle hősi emlékek típusai
Körösladányi hősi emlékmű (Forrás: http://www.agt.bme.hu/varga/foto/vh1/vh1.html)

Az 1928. október 7-én tartott gyönki hősök emlékművének leleplezésén Horthy Miklós kormányzó is részt vett, mely rendezvényen veti fel, hogy az ország községeiben egy kijelölt területre a hősi halottak emlékére emlékfát ültessenek a hozzátartozók családtagjai. Ezáltal minden hősi halottnak lenne egy emlékfája, amelyet az érintett családtagoknak kellene megvásárolniuk, majd gondozniuk, emellett minden emlékfát egy táblával látnák el, amelyen az elesett katona neve szerepelne. Ezt kiegészíthetik további adatok is, többek között hol, mikor és milyen körülmények között esett el a katona. (Az emlékfák ültetése először Olaszországban jelent meg először.) A településeken a pontos helyszín kiválasztása, majd az emlékfák elültetése szakember bevonásával és szervezésével valósulna meg. Ezzel az emlékfák ültetésének révén nyilvános kertek és ligetek jönnének létre, amelyek több célt is szolgálnának, többek között gazdasági, hazafias, kulturális és népegészségügyi szempontból lenne hasznos.

1928-1929-es években számos békés vármegyei településen vette kezdetét fásítás és utca átnevezések a háborúban elesett katonák tiszteletére. Ennek értelmében minden településen Hősök emlékútjának neveznek el egy utat, melyeket hársfával, jegenyeakáccal vagy szilvafákkal ültetnek be kertész segítségével és látnak majd el táblákkal. Számos család rossz anyagi helyzete miatt nem tudja megvenni az emlékfát, így nagyszámú esetben maguk a települések vagy módosabb magánszemélyek nyújtottak támogatást. A fásítás révén új vagy a meglévő ligeteket egészítenek ki új fák ültetésével.

Hősök emlékútja Gyomaendrődön (gyomai városrész) (Forrás: http://hgyvk.hu/)

Az 1930-as években folytatódott a katona hős kultuszának az ápolása az országban. A települések nagyrészén ezekre az évekre megtörtént az emlékműállítás. A vallás és közoktatási miniszter rendelete révén az oktatási intézményekben is megjelennek emléktáblák, melynek célja a hazafias nevelés és a hősök kultuszának ápolása. Ennek ellenére nem minden iskolában került sor emléktábla avatásra. Ezek alapján elmondható, hogy az első világháborús emlékezetpolitika folytatódott az 1930-as években, melynek célja az általános emlékezés mellett az oktatásba és nevelésbe való kiterjesztése.

Az első világháborút követően lett és vált általánossá a katonahalottak név szerinti számontartása, mely névsor az emlékműveken kerültek elhelyezésre. Ennek a törekvésnek tesz eleget az is, hogy a katonatemetőkben nyugalomra helyezettek nevesített sírhoz jutnak. Az első világháborús emlékművekről elmondható, hogy az emlékezet révén folytonosságot kíván teremteni a haza, az otthon és távol a hazájukért elesett katona között. Ezáltal a háborúban elesett katonák névsoraival ellátott emlékművek „temetőpótlékként” szolgáltak.

Békéscsaba Hősi temető emlékműve (Forrás: http://www.agt.bme.hu/varga/foto/vh1/vh1.html)

Az 1920-as Békés vármegye tömeges emlékmű állításáról elmondható, hogy beleilleszkedett abba az emlékezet politikába, amely az adott korszakban jellemző volt. A szervezőbizottság próbálta minél ünnepélyessé tenni, valamint az átadás fontosságát kiemelni, ennek révén meghívásra kerültek a vármegyei és a települések politikai életének prominens szereplői is. Az emlékműavatások programjairól elmondható, hogy hasonló koreográfia szerint épült fel a településeken. Az elkészült emlékművek képviselik és ápolják a katona hősnek a kultuszát. Mivel ezek az emlékszobrok nyilvános téren vannak elhelyezve (templomok, piacterek, városházák közelébe), így a kollektív gyászt és emlékezetet is képviselik a hozzátartozók számára. Továbbá fontos kiemelni, hogy az emlékművek az avatásukat követően számos városi esemény és megemlékezés helyszínéül fognak szolgálni.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma UNKP-18-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.

 

Felhasznál irodalom

Gyáni Gábor (2015): Az első világháború emlékezete. In. Tomka Béla (szerk.): Az első világháború következményei Magyarországon. Budapest, Országgyűlés Hivatala.

Gyáni Gábor (2016): A történelem mint emlék(mű). Kalligram.

Halmágyi Pál (1998): Az I. és II. világháború hősei, áldozatai, és emlékművei Makón és környékén. Makó, A Makói Múzeum Füzetei 89.

Kovács Ákos (szerk.) (1991): Monumentumok az első háborúból. Corvina.

Kovalovszky Márta (1991): Kegyeletszolgáltatás. In Kovács Ákos (szerk.): Monumentumok az elsõ háborúból. Corvina.

KSH 1920A.: Központi Statisztikai Hivatal:1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. A népesség főbb demográfiai adatai. Községek és népesebb puszták, telepek szerint (1923) https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_1920_01/?pg=0&layout=s

KSH 1920b: Központi Statisztikai Hivatal: 1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. A népesség foglalkozása és a nagyipari és kereskedelmi vállalatok községenkint (1925) https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_1920_02/?pg=0&layout=s

L. Juhász Ilona (2010): „Neveitek e márványlapon…” A háború jelei. Jelek a térben 3. Fórum Kisebbségkutató Intézet.

Márkus György (1936): Békés vármegye. Budapest, Békésvármegye Monográfiájának

Szerkesztősége és Kiadóhivatala.

Püski Levente (2015): A világháborús emlékezés reprezentatív személyisége a Horthy-korszakban: Habsburg József főherceg. In: Püski LeventeKerepeszki Róbert, szerk.: A „Nagy Háború” és emlékezete. DE Történelmi Intézete, Debrecen.

Szabó Miklós (1991): A magyar történeti mitológia az első világháborús emlékműveken. In Kovács Ákos (szerk.): Monumentumok az elsõ háborúból. Corvina.

Oroszlány Gábor (szerk.) (1929): Békés vármegye tíz éve. 1918-1928. Orosházi Friss Újság könyvnyomda, könyvészet és lapkiadóvállalat, Orosháza

Várkonyi Adrienn (2015): A békéscsabai 101-es emlékmű felállításának krónikája, a források alapján.

http://www.barkaonline.hu/esszek-tanulmanyok/4898-a-bekescsabai-101-es-emlekm–felallitasanak-kronikaja

 

Sajtóanyag

Békés 50. – 59. évfolyam számai

Körösvidék 5. – 8. évfolyam számai

 

Levéltári források

Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltár (MNL BéML): IV. B. 401. b. Békés vármegye főispánjának iratai

 

Internetes források

Hősi temető – Békéscsaba: http://acenter.hu/Hosi-temeto-Csendes-utca-Bekescsaba-4191/

MTI hírarchívum: http://archiv1920-1944.mti.hu/Pages/PDFSearch.aspx?Pmd=1

1917. évi VIII. törvénycikk a most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről: https://web.archive.org/web/20150531165059/http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=7380

1924. évi XIV. törvénycikk az 1914/1918. évi világháború hősi halottai emlékének megünnepléséről: https://web.archive.org/web/20160304223414/http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=7597
A m. kir. belügyminiszter 1024. évi 124.660. számú körrendelete, a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság feloszlása következkeztében követendő eljárásról.: https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_RT_1924/?pg=495&layout=s

A m. kir. belügyminiszter 1024. évi 247.000. számú  körrendelete, a hősök emlékének megörökítése körül követendő eljárásról:

https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_RT_1924/?pg=600&layout=s

Dávid Benjámin

Ezt olvastad?

A formailag 1944. november elején megalakuló Kisegítő Honvéd Karhatalom (KISKA) az 1944 szeptemberében Lakatos Géza miniszterelnök rendeletével létrejött Nemzetőrség utódja