A nagy összeesküvés – A szarajevói merénylet és következményei

A Szarajevóban 1914 eldördült lövések az emberiség történetének első világháborúja kirobbanásához vezettek. A merénylet körül sok a talány. Gregor Mayer ezek számbavételére, újabb dokumentumok, elemzések bemutatására vállalkozott A nagy összeesküvés – A szarajevói merénylet és következményei című olvasmányos könyvében.

Az ismeret osztrák újságíró filozófiát és matematikát tanult Grazban és Bécsben. Az 1990-es évek elejétől a Der Standard osztrák napilap és a német Deutsche Presse Agentur hírügynökség közép- és délkelet-európai tudósítója volt, számos riportot közölt a horvátországi, boszniai és koszovói harcokról. 2003 és 2005 között a bagdadi DPA iroda vezetőjeként dolgozott. Jelenleg Budapesten és Belgrádban él.  

Ferenc Ferdinánd főherceg és felesége, Chotek Zsófia grófnő meggyilkolása Szarajevóban 1914. június 28-án joggal nevezhető az újkori történelem egyik legismertebb eseményének, amelynek következményei – ahogy a szerző is megjegyzi – napjainkig hatással vannak nemcsak Magyarország, a Balkán vagy Közép-Európa, de az egész világ eseményeire. Nagyon helyénvalónak tartottam azt a szerző által kiemelt célt, hogy olyan laikusok számára is követhető módon foglalja össze az eseményeket, akik nem rendelkeznek történelmi háttértudással – amint azt a könyvet kínáló online shopok írják összefoglalójukban.

A szerző külön előszót írt a magyar kiadáshoz, amelyben úgy vélte, hogy Magyarországon alig esett szó az évfordulóról. Ez alapvetően tévedés, a centenárium alkalmából számos rendezvényen emlékeztek meg az első világháborúról. Ezek közül az egyik legnagyobb szabású az ELTE Bölcsészettudományi Karán 2014 májusában lezajlott kétnapos nemzetközi konferencia volt, amelyen összesen hetven, az első világháború különböző aspektusait bemutató előadás hangzott el (többek között a recenzens is tartott előadást), és számos külföldi (többek között brit, orosz és török) vendégelőadót is meghallgathatott a közönség. Az elhangzott előadásokból tanulmánykötet készült Majoros István főszerkesztősében és  Antal Gábor, Hevő Péter, M. Madarász Anita közreműködésével: Sorsok, frontok, eszmék. Tanulmányok az első világháború 100. évfordulójára. (Budapest, ELTE BTK, 2015.) A kötet  online is elérhető a link mögött.

Kép forrása: CEEOL

Az előszóban Mayer a következőket írja:

„az első fejezetben [itt az interjúkat mutatja be, amelyeket dr. Martin Pappenheim osztrák neurológus Princip halála előtt néhány hónappal készített a theresienstadti erődben 1916-ban – A. G.] leírtam a körülményeket, és bizonyos értelemben történetileg rekonstruáltam a szituációt. Kétségkívül spekulatív és kockázatos vállalkozás, de talán mégis érvényes megközelítése annak, ami megtörténhetett volna.”

(11. oldal.)

Vagyis, a történelmet népszerűsítő irodalomba behozza a fikció világát is, elősegítve a kép rajzosabb kialakulását az olvasóban. Így Gavrilo Princip és az orvos közötti első beszélgetés után több oldalon keresztül ír Theresienstadtban (ma Terezín, Csehország) tett látogatásáról, melyben bemutatja az erődöt, és annak történetét. Ez is segíti megismerni a környezetet, amelyben az említett interjúk készültek, de a kalandozás itt nem ér véget: megismerkedhetünk Theresienstadt második világháborús történetével, a gettóval, az erőd rettegett Gestapo-börtönével. Persze mindennek kevés köze van a merénylethez és Principhez – annál inkább a hangulathoz, ami a környezetből áradt.

Újabb nagy kitérőt tesz a szerző a második Princip–Pappenheim interjú elbeszélése után, amikor a neurológus későbbi pályafutását mutatja be. Ez szintén érdekes részlet, de véleményem szerint kevés köze van a kötet témájához. Itt Pappenheim 1916 nyarán „funkcionális neurózis” diagnózissal küldött egy járásproblémákkal küzdő cseh katonát a leitmeritzi katonai kórházba, ahol Pappenheim egyik barátja olyan elektroterápiás kezelésben részesítette, amely során fulladási roham lépett fel nála, és meghalt. Részletesen ír a szerző az efféle kezeléssel kapcsolatos német és osztrák pszichiátriai körökbeli ekkori vitákról is, valamint Pappenheimnek a harmincas években a palesztinai brit mandátum területén végzett tevékenységéről, kitérve arra is, hogy az orvos ekkor érdeklődött az eugenika kérdései iránt. A fejezet végén megemlíti, hogy Principet a nemzetközileg is ismert sebészprofesszor Jan Levit kezelte utoljára a halála előtt. A kezelésről sokat nem tudunk meg, ellenben a szerző elmondja, hogy Jan Levitet 1942-ben Auschwitzba deportálták és ott megölték, majd pedig „Állítólag nem sokkal később Mengele preparáltatta [Levit – A. G.] szokatlanul nagy méretű koponyáját, melyet aztán az íróasztalán tartott”. (Ennek nyomát nem találtam a Nyiszli Miklós: Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban című, magyar nyelven három alkalommal is megjelent kötetben. Talán az igen komolyan jegyzetelt, német nyelvű kiadványban található rá utalás.)

A második fejezetben képet kaphatunk Gavrilo Princip gyermekkoráról, valamint Bosznia–Hercegovina politikai helyzetéről és a lakosság életkörülményeiről az 1878-as okkupáció után. Az osztrák irodalomban elterjedt módon a Monarchiát „hanyag diktatúraként” (72. o.)  jellemzi, mintegy a „gemütlichkeit” sajátos formájaként.

Ferenc Ferdinánd főherceg és felesége, Chotek Zsófia grófnő. Kép forrása: YouTube

A következő fejezet Princip életének azon szakaszával foglalkozik, amely Szerbiába költözése és a merénylet között telt el. Számomra itt pozitív volt azon folyamatok részletes bemutatása, amelyek következményeként a boszniai fiatalember elszánta magát a merényletre, valamint a betekintés lehetősége a szerbiai politikába és a különböző aktivista szervezetek (köztük az Ifjú Bosznia) ideológiájába és tevékenységébe. A szerző itt írja, hogy „Szerbia (…) egy antikoloniális fegyveres felkelés eredményeként jött létre” (87. o.), ezt viszont nem fejti ki számunkra, pedig érdekes lehetne.

A negyedik fejezet Bosznia-Hercegovinának a Monarchián belüli helyzetével foglalkozik, és bemutatja a merénylet áldozatát, Ferenc Ferdinánd trónörököst. Vázolja a főherceg politikai elképzeléseit, személyével kapcsolatban érződik a szerző ellenszenve: „fegyverbolond volt, és tömeggyilkos, ha állatokról volt szó, de háborús uszítónak nem nevezhető”. (130. o.) A fejezet további részében a merénylet lefolyását írja le, majd az elfogott merénylők bírósági tárgyalásával zár. Ez utóbbi a kötet talán legérdekesebb része, jó néhány idézet is szerepel benne az itt elhangzott vallomásokból, talán érdemes lett volna részletesebben foglalkozni velük.

A kötet zárófejezete bemutatja a merényletet követő politikai reakciókat Bécsben, és röviden leírja az egyhónapos válságot, amely végül a háború kirobbanásához vezetett. Ezt követően részletesebben ír Jugoszlávia történetéről, és arról, hogy Princip és társai milyen helyet foglaltak/foglalnak el a szerb kollektív emlékezetben, különös tekintettel azon politikai exponensekre, akiknek részük volt az 1990-es évek boszniai atrocitásaiban – amelyről a szerző máshol több írásában is tudósított. A kötet zárómondatával a szerző elhelyezi Principet a mában. Véleménye szerint „Gavrilo Princip ma talán az occupy-mozgalom élén állna”. (166. o.) Könnyen elképzelhető, hogy így lenne, de akár az ellenkezője is.

Összefoglalva: a szerző ismeri Szerbia századfordulós történetét, és igen nagy mennyiségű anyagot tanulmányozott át. Számomra különösen érdekesek voltak a széles nyelvtudásának köszönhetően feldolgozott szerb források, amelyek az irodalomjegyzék nagyobbik részét alkották. A kötet értéke, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a téma rendkívül fontos, tanulságos, de egyúttal további kutatásra és elemzésre is érdemes.

Antal Gábor

A kötet adatai: Mayer, Gregor: A nagy összeesküvés – A szarajevói merénylet és következményei. Budapest, Noran Libro Kiadó, 2014. 192 pp.

Ezt olvastad?

2018. január 30-án rendezték meg a Görgei Artúr Emlékkonferenciát, amelyen a kétszáz éve született Görgei Artúr ellentmondásos alakját idézték fel. A